Ugrás a fő tartalomra

Sally Gardner : A Hold legsötétebb oldala

 Az egész könyv fura. Fura az illusztrációival, a száz apró szeletre vágott valóságával. Fogalmam sincs, miért emeltem le a könyvtár polcáról, hiszen ami alapján általában megyek (cím, borító), nem fogott meg. A borítója kifejezetten nem tetszik, bár tény, hogy illik a könyv fura hangulatához. A címe már megragadóbb, de azért ez kevés a boldogsághoz. A könyv belsejében viszont vannak illusztrációk, amolyan mozgó képek, mert ahogy olvasol, úgy változnak pillanatról-pillanatra, lapról-lapra és egy relatív történetet mesélnek azok is el. Kivitelezésre tehát közepesen jó a könyv. Mert a belseje tényleg nagyon szépen meg van csinálva, de ez a borító valami borzalmasan ronda (szerintem). Ahogy látom angol borító van kettő is, az egyiket vettük át…lehet, a másikkal nagyobb sikere lenne a könyvnek :D

Külcsín: 3/5

 A történet tetszett, az elmesélés módja is. Kicsit ugyan fura volt, Standish magán monológjaiban
bolyongani, és úgy megismerni a külső világot, de nem volt rossz. Standish elég…egyedi gondolkodásmódú, álmodozó típus, és szerintem nem teljesen százas. Ennek ellenére, az olvasó nem tudja nem szeretni. Egyszerűen legszívesebben megöleltem volna, megvédtem volna a világ borzalmaitól, mert szegény nem tehet semmiről, mégis a világ ott körülötte kezd szétesni. Az élete cseppet sem egyszerű, folyamatos megfigyelés alatt vannak, az iskolában verik, a barátja Hector is a családjával együtt hirtelen eltűnik, ahogy anno az ő apja és anyja is csak úgy eltűnt. Míg ők eltűnnek a Holdember meg feltűnik.
 Ami még fura volt, az a káromkodás. Standish relatíve elég sokat káromkodik, de mégsem úgy, mint az átlag mai fiatalok. Néha hátrahőköltem, hogy most akkor mivan? Érdekes a szóhasználata, érdekes elképzelései vannak, a katonákról, kémekről, besúgókról. Nem tudom, hogy ő nevezte-e el őket, vagy tényleg ez volt abban a világban (ahol játszódik), a nevük a dolgoknak. Ez nem lett tiszta nekem a végére sem, hogy csak ő talált-e ki nekik más nevet, mint amik.
 A történet elejével elég gyors ütemben vázolja Standish és családjának életét. Már a könyv elején Hector eltűnt, de ténylegesen a visszaemlékezések során körülbelül a könyv felénél tudjuk meg, hogy MIÉRT és feltehetően HOVA tűnt Hector és a Lust család. A könyv utolsó negyedében már azt is tudjuk, hogy pontosan kik vitték el, és milyen céllal.
Standish nagyon bátor fiú, vagy nagyon hülye. Amikor az ő mesterien kitervelt ötletét vázolta, mondjuk kicsit pislogtam. Nem tudtam eldönteni a végéig, hogy volt-e értelme annak, amit ő kitalált, hogy elérte-e a célját, vagy hiába ment Hector után. A könyv vége megrázó, és szomorú… elgondolkodtató, ahogy az egész könyv.

Belbecs: 5/5 
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do
3 megjegyzés
Korábbi bejegyzések »

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »