Ugrás a fő tartalomra

Tom Watson: Pálcikakutya

Fülszöveg:
Pálcikakutya – ahogy Tom, a narrátor nevezi, aki azt állítja, hogy nem tud rajzolni – és a kutyus barátai, Pindur, Zsebi, Blöki és Csíkos, olyan kóbor kutyák, akik egy külvárosi parkban élnek. Egy nap grillezett hamburger illata szállt a levegőben, és a kutyák úgy döntöttek, hogy éhségüket bármi áron csillapítják. Ezzel kalandos hajsza veszi kezdetét…
A mókás rajzok és a fordulatos történet nemcsak a gyerekeket ragadja meg, hanem bármelyik felnőttet is.

 Alapjába véve én szeretem az ilyen típusú könyveket. Az Egy ropi naplója például az egyik kedvencem az ilyen rajzolt-írt könyvecskékben. Gondoltam, a kutyás is jó lehet, bár a Ropis óta, mindent koppintásnak vélek. Hisz volt vámpíros (ami nem volt jó), van a Zizi (ami még címben sem volt túl kreatív, hogy mondjuk, ne süssön róla, hogy az egészet csak átírta női főszereplőre), láttam már angol nyelven zombisat (azt szívesen olvasnám), és akkor itt a kutyás. Aminek biztos lesz egy macskás verziója és koppintása… tudjátok, ha az egyik befut, akkor klónjai lesznek.

 Pozitív hozzáállással kezdtem,hogy hát ez remek, úgyis van kutyám, akkor hátha még valami kis jópofa vicces könyv segít megérteni a kutyákat. A rajzolás, még a Ropi szintjét sem ütötte meg, de elfogadom, hogy még azt a minimált sem lehet elérni, végülis az író le is írja a könyvben, rögtön az elején, húsz oldalban (tehát durván 40 mondatban), hogy nem tud rajzolni. Ez a rész amúgy szerintem a könyvet olvasok nagy hányadánál kiüti a biztosítékot. Nem szeretem, amikor egy író beszélni akar velem, és lepacsizni, hogy ő milyen jó fej és a hülyeséget osztani több oldalon keresztül. Nem, ha véletlen a könyvben kommunikál, akkor ne higgye, hogy az ő szintjén mozgok…bár feltehetően olyanok olvassák amúgy a könyvet. Mindegy is, túllendültem a bevezető, felesleges, történetileg teljesen haszontalan oldalakon, amiben azon kívül, hogy rajzolni nem tud, megtudtuk hogy írni sem (őszinte, értékelem, hogy tisztában van azzal, hogy nem ért ahhoz a kettő dologhoz, amit éppen eladni készül).  Akkor elkezdődik a történet. Nem spoilerezek, bár körülbelül három mondatban el tudnám mesélni az egész könyv tartalmát, úgy hogy még érdekes is legyen…ami a könyvben nem sikerült.

Itt már azon gondolkodtam, hogy lehet nekem is ki kéne
adnom valami rajzolt könyvet...így én is tudok rajzolni. :D
Tegnap este kezdtem a könyvet, ma délelőtt a munkahelyemen befejeztem, már nem akartam hazacipelni.  Általában az ilyen könyveket olyanoknak szoktam ajánlani, akiknek a gyereke nem szeret olvasni, mert ezáltal megszereti (szerintem a Ropi naplója tipikusan megfelel ennek a kitételnek, kevés szöveg, de általában értelmes, és rajzok), de ezt a könyvet még azoknak sem. Túl buta mondatok vannak benne, és relatíve egy nagyon-nagyon erőltetett történet.
 Külcsín: 3/5, béna rajzok, béna borító, de a kettő illik egymáshoz.
Belbecs: 2/5 a vége miatt kap két pontot, mert a végére lett egy apró tanulság, egy apró mondanivaló, csak hát ez kevés 200 oldalon. Még akkor is, ha 4-6 mondat / oldallal számolunk. Kicsit több mondanivalót, és értelmet vártam tőle.

Most néztem a borítón a szöveget. „Egy valóban JÓ történet, valóban FURCSA rajzokkal” khmm…a jót megkérdőjelezem :D

 Nos, rákerestem az eredeti kötetre, és kiderült, hogy nos, ez is sorozat! Valahogy éreztem, hogy ezt a „magas” szintű irodalmat, nem lehetséges csak egy kötetben művelni…nincs akkora szerencsénk .



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é