Fülszöveg:
Ki nem álmodott még arról, hogy saját országát igazgassa? Az
álomból sokkal könnyebben válhat valóság, mint képzelnénk. A Kezdő diktátorok
kézikönyve feltárja előttünk az összes olyan trükköt és fogást, melyet az
egykori és jelenlegi diktátorok bevetettek, hogy megszerezzék az első helyet és
meg is tartsák azt.
Tíz pofon egyszerű lépésben te is megtanulhatod, hogyan kell
választásokat nyerni, személyi kultuszt építeni, divatot és építészeti
stílusirányzatot teremteni, egyáltalán hogyan kell a luxusban megmártózni,
élet-halál ura lenni. Olyan mesterektől tanulhatunk, mint François „Papa Doc”
Duvalier, Moammer Kadhafi, Nicolae Ceaușescu, Szaparmurat „Türkménbasi”
Nyijazov vagy Robert Mugabe.
Ez a könyv az elmúlt évek legviccesebb politikai szatírája,
mely 2012-ben jelent meg Norvégiában, ahol a világon a legerősebb a demokrácia.
A szerző a világ legkülöncebb vezetőinek vérfagyasztó és mulatságos
történeteivel szórakoztatja az olvasót, s közben gyarapodnak történelmi,
politikai ismereteink is.
A könyvvel először a
Libriben találkoztam, megnézegettem, de akkor még úgy voltam vele, hogy majd
egyszer elolvasom, ha szembejön vele. Aztán Szirmocska olvasni kezdte, és
tetszettek az idézetek belőle, akkor már érett az, hogy talán megveszem. Végül nem
kellett megvennem, mert a könyvtár beszerezte és ott lecsaptam rá, mint első
kölcsönző.
Én a diktátorokkal
mindig úgy voltam, hogy voltak valamikor. De ma már csak nincs annyi diktátor,
mint régen. De rá kellett jönnöm, hogy dehogyisnem. És még messze sem kell
menni. Történelmi ismereteim hiányosságát mutatja, hogy tényleg nem voltam
tisztában, hogy a 21. Században is rengeteg diktátor működik, olyanok is akikre
én nem mondtam volna, hogy ők azok. Látszik, hogy nem vagyok képben a napi
külpolitikával. Bár nem is igazán hiányzik.
 |
| „Türkménbasi kormányzása alatt a Ruhnama minden türkmén számára kötelező olvasmány volt. Ez a szobor minden este nyolc órakor kinyílt, és hangosan lejátszotta a könyv egy részletét.” |
A könyv teli van
érdekes dolgokkal, és néha gusztustalanságokkal. Lehet, boldogabb lettem volna
ha nem tudom, hogy Szváziföld uralkodója bikákkal szexszel, igen azt hiszem ez
az infó nem hiányzott eddigi tudásanyagomból, főleg nem egy fotóval az
uralkodóról…vizuális típus vagyok!!! :D Nagyon nem hiányzott nekem. Viszont azért
volt rengeteg olyan dolog is amitől nem fordult fel a gyomrom, bár meg kell
jegyezni, hogy azért a diktátorok tudnak élni. Már ha élet az, ha iszol,
drogozol és kurvázol szabad idődben. Kinek mi az élet ugyebár.
Kevés olyan diktátor
van akibe a könyv nem tudott belekötni, vagy nem hozta fel példának, nagy
költekezését, elmebeteg törvényeit esetlegesen szadista életvitelét. Minden esetre
szerintem egy kimondottan szórakoztatóan tanító könyv ez.
Kicsit túlzásnak
tartottam pár diktátor elképzelését az Én kultuszról, amikor már a hónapok
neveit is átnevezik, amikor már hopp máshol legyen a főváros,mert ők azzal
jobban szimpatizálnak, esetlegesen betiltja az operát mert nem érti, vagy a
sportokat csak űzheted, nézni felesleges, mert ő nem ért egyet azzal, hogy 12
ember egy labdát kerget (feltehetően nem értette a focit…mondjuk én sem értem)
Tehát roppant jó kis
könyv, mert kapsz egy listát relatíve a mostani és nem oly rég élt diktátorokról,
azoknak szokásairól, legalábbis azon szokásairól amikről van adat. Tippeket,
hogy ha egyeduralkodó, diktátor óhajtanál lenni akkor mire figyelj oda. Van pár
név akit megjegyeztem, van pár amit felírtam, hogy majd utánanézek. Korea még
mindig top helyen áll, de azt hiszem Dubaj és az Arab emírségek felé is
kitekintek majd ismeretszerzés céljából.
A kivitelezés,
szerintem ötletes a borító, és a felosztás is, ahogy halad előre. Elgépelés és
egyéb zavaró tényezőt nem találtam. Külön díjazom, hogy pár dologról,
érdekességről színes fotót is közöltek (jó, talán Szváziföld uralkodójának képe
nélkül meglettem volna :D)
Belbecs: 4/5 –
lehetett volna jobb, de az ötlet mindenképpen jó pontot érdemel. Lehetett volna
kicsit részletesebben boncolgatni pár dolgot, párat meg kevésbé :D
Külcsín: 5/5
Megjegyzések