Ugrás a fő tartalomra

Ann Aguirre: Helyőrség

Fülszöveg: 
Razorland-trilógia 2. kötete
Sötét színek, hátborzongató történet… Ann Aguirre könyvét nem lehet letenni! – Gena Showalter, a New York Times sikerszerzője
Pikk egy új világban találja magát. Míg odalent a társai felnőttként, a közösség teljes jogú tagjaként kezelték, a városkában csak egy gyerek a sok közül, akinek az iskolapadban a helye. Pikk képtelen megtagadni magát, hiába igyekszik beilleszkedni a kisváros életébe, makacssága újabb és újabb konfliktusokba sodorja.
Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az.
A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…

A könyvért köszönet a Fumax Kiadónak!


 Vannak könyvek, amiket kifejezetten várok, ilyen volt a Helyőrség is. Maga a világ és a rendszer tetszett meg az első részben, meg Pikk idegesítő dolgai, Fakó fura önbizalomhiánya, és Kósza egoizmusa. Most, hogy már a felszínen vagyunk, és Megváltásért harcol mindenki, kicsit más az összhatás.
 Beismerem, nekem a lenti menekülés, majd a felszínre jövés és „jaj túléljük-e a telet a vadonban” sokkalta jobban tetszett, és izgalmasabbnak találtam, mint ezt a mostani részt, amikor valójában már másról szól az egész.
 Mert adott, egy szerelmi háromszög, középen Pikk akinek a kegyeiért fura mód harcol Fakó…és kicsit rátermettebben Kósza. Mondjuk eleve elég érdekes a helyzet, mert Pikk meg már rég döntött, csak hát ezt  a döntést a könyv feléig nem nyögi ki….éljen a határozatlanság :D
 Fakó, nos…Mr. Fakót, párszor, csupán felebaráti szeretetből fejbe csaptam volna! Ismerős ez a mondat ugye? Akkor elmondom, az első részben is voltak hülye dolgai, és ez most sem változott. Mindene megvan, tényleg! Okos, és feltételezem nem egy bányarém, csak éppen nem mer odamenni, hogy „tetszel nekem szeretlek…” hanem hónapokig nézi a lányt akivel mellékesen élethalál harcokon mentek keresztül, és duzzog, mert úgy „hiszi”, hogy Kószát választotta helyette… pfffssss. Nos, tehát Fakót, még mindig fejbe vágnám, bár megtette helyettem más, és most elhiszem, hogy egy világ dőlt össze benne, és a nem létező önbizalma is eltűnt, de! De ha nekem végigfogja sírni, a harmadik részt, akkor tényleg utálni fogom, pedig ő az egyik kedvenc karakterem, csak ne duzzogna és nyafogna ;(
 Kósza, meg még mindig egy egoista állat. Akaratos, és amit eldönt az úgy van! Nekem még mindig nem szimpatikus, de elhiszem, hogy jobb ember mint az első részben volt.
 No de akkor egy kicsit a történetről. A korcsok, vagy zombik, mutkok vagy akármiknek nevezzük. Azok a ronda lények, akik felzabálják az embert, ha közéjük sétál. Nos okosabbak mint voltak, fejlődnek és társadalmat építenek. Pikk már el is gondolkodott azon, hogy „jaj de okosak”, ha nem lennének büdösek és nem rohadnának szét, és ne adj isten, ha nem az ember hús lenne finom nekik, akkor akár haverok is lehetnének! A szimpátia amúgy elég hamar megszűnt….az emberhús fogyasztás miatt!
 Nem tudom, hogy mi lesz a harmadik részben, hogy Megváltás elpusztul-e vagy a korcsoknak lesz annyi, de őszintén, most eléggé a korcsok állnak nyerésre. Nekik ott a nagy terület, hús van bőven, most már van tüzük, és van mindenük. Míg az emberek? Be vannak kerítve egy-egy városba, véges készlettel, véges élelemmel, véges lőszerrel, fakerítéssel….na vajon ki nyer? Igen…elég rosszak az esélyek és kérdéses, hogy a négyes megmentheti –e a világot, vagy legalábbis Megváltást. És akkor még nem beszéltünk a hülye lakosokról, akiket én szívesen felzabáltattam volna a korcsokkal, a begyöpösödött elméleteik és gonoszságuk miatt!

Belbecs: 4/5   - mert idegesített az a nyámnyilaság, hogy szeret, nem szeret… viszont maga a történet izgalmas és gyorsan pergő.


A borítóról, és a kiadásról…. Átvettük egy az egyben a külföldi borítót, nekem tetszik, illik az első részhez, és teljesen rendben volt. Jól mutat egymás mellett a két kötet. Helyesírási hiba és elgépelés terén nem volt túlzottan probléma, szerintem csak egyszer volt valami elütés, amit észre is vettem, de amúgy remek munka. Tartósság szempontjából, strapabíró, egy olvasás és táskába dobálás (na jó nem dobáltam, raktam), még mindig olyan mintha nem olvasta volna senki , tehát tartós.
Külcsín: 5/5




Könyv adatai:
Olvass bele!
Kiadási év: 2013
Kiadó: Fumax
Fordította: Gálla Nóra
Oldalszám: 334
ISBN: 9789639861558
Eredeti megjelenési év: 2012
Eredeti cím: Outpost
Eredeti ár: 3.095 Ft

A záró kötet: Horda

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é