Fülszöveg:
Ebben a jövőben az egyén teste közös tulajdon. Légy egészséges! Légy boldog! Akkor is, ha nem akarod.
Utópia végre megvalósult, hála az orvosi nanotechnológiának és a társadalmi jólétet szabályozó törvényeknek. A rendszer azonban, amely az állampolgárok egészségét hivatott őrizni, ellenük fordul. Az egész emberiség egy titokzatos elme túszává válik.
Kirie Tuan, a diktatórikus jóindulat ellen egykor öngyilkossági kísérlettel lázadó lányt a múltja kísérti, miközben az Egészségügyi Világszervezet tagjaként versenyt fut az idővel, hogy megmentse világát.
Te mit adnál meg azért, hogy harmóniában élhess magaddal?
Először is nagy köszönet az Ad Astra kiadónak, mert nélkülük fogalmam sincs mikor olvashattam volna el :)
Vélemény és egyéb nyalánkságok:
Belbecs: Érdekes világot mutat az író nekünk, és nem csak a nanotechnika miatt érdekes, bár hozzá tenném, az úgy magában is néha hidegrázós dolog. Mert azért nem semmi, hogy bármit csinálsz a testedben lévő nanos dolgok hopp helyrehozzák, tehát relatíve nem lehetsz beteg, nem fáj semmid, a legtöbb ami zavarhatja ebben a világban az embereket, hogy öregszenek meg stresszelnek, merthogy az elmét még nem tudja gyógyítani annyira, hogy ne legyenek gondok. MÉG.
Érdekes volt ez a csupa rózsaszín, csupa "szeretünk mindenkit" világ, ahol szegény Tuan meg is jegyezte, hogy ülve a metrón és nézve az embereket olyan érzése van, mintha "ha egyet láttam mindet láttam" annyira egyformák, a szabályok és a gének manipulálása miatt, az életmóddesingner miatt stb. Mert nincsenek kövér vagy nagyon sovány emberek, mindenki olyan veszettül tökéletes. Szó ami szó ilyen áron nem szeretnék vékony lenni.
Tehát a szeretetnek is van határa,az a világ meg arra haladt, hogy jujdenagyon szeret mindenki mindenkit, azért én nem hiszem, hogy ez lenne a Harmónia, bár erről kicsit később.
Volt három lány Tuan, akiből spirálcenzor lett, Cían akiből halott, és Miach aki, khmm....tehát akinek lehet jobb lett volna nem is élni. Értettem a lányok elgondolását.
Tuan: Logikus volt a lázadása, én sem bírtam volna azt a jópofizós világot (jó tekintsük el, a rózsaszín épületek és mindenségtől, mert én már ott kiakadnék). És miután nem sikerült gyerekként megölnie magát, amikor még nem volt benne ez a tökéletes rendszer ami védi az egészségét, hát kitanulta a spirálcenzorságot, elment a háborús övezetbe, hogy szabadon keresztbe tehessen a világnak, és dohányozzon, igyon meg ki tudja még milyen egészségkárosító dologgal éljen, meg persze feltelepített egy olyan programot ami hamisítja a TP pontjait. Tehát míg nem látványos a romlás nem látja senki, hogy milyen bűnös élvezeteknek hódol. Végig, na jó annyira nem végig, magát okolta, hogy cserben hagyta Miachot, mert nem halt meg vele 13 éve, ez is érthető volt, hisz azt hitte elbukott. (aztán jól meglepődött a végén!). Remek logikával rendelkezik, és tényleg jól nyomozott, ha eltekintünk attól, hogy közben folyton figyelték és ezt észre sem vette.
A vége, a döntése...én megértem végtére is meghalt két fontos személy az életéből, és hát a bosszú az bosszú, még Harmónia előtt. Utána már semmi, csak boldog....tudatlan világ.
Cían: Én őt nagyon sajnáltam. Most nem a halálneme miatt, bár az sem semmi, ha egy paradicsomvágó késsel nyakonszúrod magad (vizualizáltam, hála a remek leírásoknak...hát nem szép látvány). De szegényke csak jót akart, és segíteni, erre ez a hála. Persze azt mondták a végén, hogy "juj, hát az csak véletlen volt", ja persze. Direkt célpont volt, mert ott volt Tuan mellett! Tehát ő volt az egyetlen a három lány közül aki tényleg szegény csak odatévedt, és hát meg kellett fizetnie annak az árát, hogy 13 évvel korábban nem tette meg mindezt, mert félt. Azért én is félnék, ha hopp elkezdene gyengülni a szervezetem és a halál felé tartanék, még akkor is ha előtte eldöntöttük, hogy hárman megyünk a halálba. Tehát teljesen megértem szegényt, és sajnálom :(
Miach: Amennyire szerettem és tiszteltem az elején annyira, de annyira utáltam a végére. Mert, hát értem én, hogy utálja a nagyon szeretetben élő világot, de ez nem megoldás. Mármint szerintem a világ legpocsékabb ötlete lett Harmónia, mégha annyira tökéletes is. Megérdemelte amit kapott, és na ŐT nem tudom sajnálni.
Nagy Katasztrófa: Erre tart a világ. Most komolyan elnézve a híreket, meg a pocsék hangulatot, meg a terrorizmust....erre haladunk. Csak feltehetően fejlett nanotechnika nélkül. Azért remélem nem lesz ez az én életemben, az atombombák sora. Hiába jósolja mindenki. Tehát remélem nem erre haladunk.
Halott dokumentum: Nem szeretem, hogy a könyvet ide sorolja. Tudom, hogy az, de tekintve, hogy könyvtáros vagyok, és a könyvvel dolgozom, nekem kellően nem halott. Miachal elejével pont ezért tudtam szimpatizálni, sokat olvasott és sokat költött könyvre. Mert hát szerette kézzelfoghatóvá tenni, és nem monitoron olvasni! Ellenben az durva, hogy semmi olyan film, kép, könyv nem jutott el az emberekhez, amiben egy cseppnyi erőszak is volt. Tudom, védeni akarták őket, na de ennek főleg az a vége, hogy annyira elszoknak tőle, hogy egy kisebb baleset is komoly lelki traumát okoz, aztán mehetnek tanácsadásra.
Harmónia: Nem, semmi esetre sem szeretnék. Nekem a tudatom sokkal fontosabb. Relatíve azt kell mondanom, hogy az egy nagyon rossz dolog, nagyon rossz világ, ahol ez kell a boldogsághoz, meg egyáltalán boldogság az, ha nincs tudatod, nincs választás csak vagy a világban? Nem, nekem nem...brr...nagyon nem.
Külcsín: Gyönyörű a borító de tényleg, nagyon tetszik, olyan nagyon hozzá illő. Utána rákerestem a külföldi borítóra, és bár én nagyon utálom a rózsaszínt (de tényleg), de azt kell mondanom, hogy ebben a cukormázas harmóniás világban igenis illik rá. Tehát az is nagyon passzol a könyvhöz, de nekem akkor is a magyar borító a favorit :)
ETML kódok: Sokáig, nagyon sokáig nem értettem, hogy miért is vannak, vagy miért nincsenek lefordítva magyarra (igazán ezt most sem értem), de nem gond lapozgattam. Kiírom ide, hogy mi az értelme, mert nekem nem volt elejével egyértelmű:
"A szöveg etml 1.2 ben van kódolva. Ez a formátum lehetővé teszi, hogy amennyiben a szövegolvasóra etml 1.2 kompatibilis érzelmi textúrabeolvasó van telepítve, a címkék alapján különféle érzelmeket futtassunk és olvasás közben egyes pontokon átérezhessük a metafunkciókat. Jelenleg a szövegbe ágyazott etml, amely kontextusfüggően létrehozza az érzéseket, az egyetlen módszer, amely képes kiváltani az emberi agyban megmaradt különböző, érzelmeknek nevezett funkciókat. Az emberiség teljes szocializálódott jelenében rendkívül ritkák azok a helyzetek, amikor a különféle érzelmek kifejezése fennmaradás érdekében szükséges."
Megjegyzések