Ugrás a fő tartalomra

Ilona Andrews - Mágikus találkozás


Fülszöveg:
A varázslattal teli Perem, ahol Rose Drayton él, két világ határán terül el. Rose átjár dolgozni a Töredékbe, ahol az emberek autókon járnak, plázákban vásárolnak, és ahol a varázslat nem több puszta tündérmesénél. A másik világ Mágia, amelyet kékvérű arisztokraták irányítanak, és ahol a varázslat mindennapos, sőt megváltoztathatja az emberek sorsát. Ahogy a többi perembéli is, Rose átjárhat mindkét világba, de mindenhol törvényen kívülinek számít.
Rose úgy gondolta, ha tökélyre fejleszti a varázserejét, jobb életet biztosíthat magának. De a dolgok nem a tervei szerint alakultak. Most feketén, éhbérért dolgozik a Töredékben, hogy felnevelhesse két kisöccsét, ráadásul meg kell küzdenie a kéretlen kérők hadával, akik őt és a varázserejét akarják.
Ekkor toppan be az életébe Lord Declan Camarine, a mágiai kékvérű, aki szintén elhatározza, hogy megszerzi magának a lányt. És vele egy időben érkezik a különös, varázslatra éhes teremtmények egész hada. Rose-nak és a kékvérűnek össze kell fognia a szörnyű lények és megteremtőjük ellen, különben odalesz az egész Perem, és mindenki aki ott él…


Először is köszönet az Egmont kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet :)

Külcsín és belbecs:

Külcsín:
Ezzel kezdem mert ez sokkal egyszerűbb dolog. Hiszen elég ránézni egy könyvre és máris megvan a véleménye az embernek róla. Bárki bármit mond, a borító igenis sokat számít, és sok embert ösztönöz egy szép borító vásárlásra (köztük engem is). A borító fantasztikus, eleve a kép is rajta, de a villantás fénye speciális ott, mármint van pár vonal amit a fényes fajta megoldással csináltak, és így nagyon szép. Tehát tetszetős.
Elnézve az angol borítót, az sem rossz :) Bár nekem még mindig a magyar tetszik jobban :)




Belbecs:
 Ez már nehezebb dió és hosszabb lesz. A világleírás elsőre nagyon érdekes volt, mármint belecsöppentünk egy világba, és fogalmunk sem volt semmiről sem. Pláne, hogy a kezdő jelenetben pont lelövi a nagyapját. Tehát érdekes volt hirtelen belecsöppenni egy ismeretlen világba, és szép lassan fokozatosan megismerni, hogy mi, mihez tartozik és mi vonul a háttérben. Nagyon tetszett ez a megoldás, a Töredék (relatív valós Földi élet), Perem, a két világ közti, se nem mágikus, se nem normális közeg, és Mágia (a neve magáért beszél) ahogy egymás mellett vannak. Bár ahogy Declan mondta, Mágia relatíve Töredék tükörképe, ugyanúgy megvan minden kontinens ott is, csak a hatalmi viszonyok mások.
 Tehát tetszett ez a világfelépítés. Fura de érthető az is, hogy miért nem járkálnak csak úgy át egyik helyről a másikra az emberek, hiszen ha bárki áttudna menni a másikhoz akkor feltehetően Peremben nem élne senki sem. A Peremlakók egy nagy hányadába nincs annyi mágia, hogy Mágiába átléphessenek, viszont Töredék felé simán (relatíve simán) át tudnak menni, de ott a minimális mágiájuk is megszűnik. Így a peremlakók azok akik teljesen hétköznapi Töredékbeli árukkal ellátják a másikat, és fordítva.

Szereplők:

Declan: Muszáj vele kezdenem, mert ő egy...arrogáns, beképzelt, egoista dög. A jó fajtából. Imádtam azt a dumát amit képes volt lenyomni, ahogy relatíve rátukmálta magát Rose-ra, és ahogy nem mondott el neki mindent. Remek test, csinos arc, nemesi kisugárzás, tiszta mágia. Áhhhh :) Szívemnek kedves ember amúgy, hiába egoista, azért mégiscsak képes szeretni is, meg mint kiderült ő sosem hazudik! Sosem, csak hagyja, hogy az ember teljesen más következtetést vonjon le :) Tehát ő szeretni való, bárki bármit mond, nálam ő a favorit !

Rose: A lány, aki fehéret villantott, és emiatt őrülten nagy bajba keveredett. Elszánt, elkeseredett és minden áron védeni akarja az öccseit.Nem állnék az útjába sosem. Declannek mindamellett, pont az ő útjába kellett állnia, viszont kötötte a "megvédelek titeket" esküje. Az elkeseredettség oka, a folyamatos árulás, és emiatt nem képes bízni szegény Declanbe sem, pedig azért a srác mindent megtett, hogy megkedvelje, felidegesítse és kihozza belőle amit csak lehet! Kíváncsi lennék rá, hogy valaha képes lesz-e arra, hogy ne mindig a testvéreire gondoljon, hogy lesz-e annyira önző, hogy végre tényleg önfeledten boldog lehessen.

William: Declan konkurenciája? Nem valójában amúgy nem, sokáig azt hittem, hogy konkurencia, hogy ő is Rose-t akarja, de nem. Will, családot akar, szeretett, azt amit sosem kapott meg. Persze, hogy mérges és a világ ellen van. De amikor meglátta Jacke-t aki olyan mint ő (majdnem olyan), és azt, hogy normálisan nevelték, kapott szeretetett, törődést akkor döbbent rá, hogy igen, normális esetben ennek így kellett volna lennie, nem úgy mint nála. Azt hiszem sokat számított neki a Jackkel való találkozás.

Jack: Rose öccse, alakváltó. Még bármi lehet belőle, mármint nem állat, az már megvan, hogy mi lehet belőle. Hanem egy csomó lehetőség áll előtte, főleg mert végül olyan helyre juttnak, ahol ténylegesen van esély az újrakezdésre.

Georgie: Rose öccse, a halottidéző. Aranyos kisfiú, és értettem én, hogy nem akarja, hogy bármi is meghaljon, még akkor is, ha valójában ez a saját életerejét fogyassza. Minden esetre, ahogy Jack, úgy az ő jövőjére is kíváncsi vagyok, hogy mi lett azután. :)

A Gonosz: Van neve is, de lényegtelen. Ősi szerkezettel, és elborult elmével,nehéz szembe szállni. Veszélyes egy alak, és nem az a veszélyes benne, hogy vérebeket képes alkotni, akik felzabálják az embereket, és a mágiát. Bár ez sem elhanyagolható tény. Hanem az, hogy az elborult csökönyös fejében, az a tévhit kering, hogy Ő Isten. Hogy halhatatlan, hogy mindenható, és hogy jogában áll, ártatlan embereket gyilkolászni. Mindig az a gonosz a legveszélyesebb, aki úgy hiszi, hogy a világ az ő képére formálva lenne a legjobb.


Összességében tetszett, a gróf lökött családja is, a nagyi is aki mindent megtett, hogy megóvja az unokáit, főleg Rose-t a csalódástól. Jól kidolgozott jellemek voltak, és élvezet volt olvasni minden egyes mondatát a könyvnek. Várom a folytatást :)







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é