Salla Simukka: Vérvörös (Hófehér trilógia 1.)

Fülszöveg:

A 17 esztendős Lumikki Andersson kivételesen zárkózott lány, aki szinte minden iskolai aktivitásból kihúzza magát. Egyik nap azonban a fotószakkör előhívójában bankjegyeket talál felaggatva a szárítóra. Mint hamarosan kiderül, Lumikki három osztálytársa tetemes mennyiségű véres bankjegy birtokába jutott, de ekkor még egyikük sem sejti, hogy egy nemzetközi drogkartell piszkos ügyeibe nyúltak. A baráti társaság egyik tagja kinyomozza, hogy apja, a közkedvelt rendőr is nyakig benne van az ügyben, és a fiatalok orosz és észt bűnözőkkel a nyomukban végül egy titokzatos kastélyban találnak menedéket, ahol a fura fedőnevű Jeges Medve vendégszeretetét élvezhetik, ki tudja meddig… Majd az évtized leghidegebb telén, mikor mindent beborít a kékesen csillogó friss hó, vércseppek lepik el az utcákat.

A könyvért köszönet az Athenaeum kiadónak!

 Kivételesen a külcsínnel kezdem, mert az volt az első, ami megpecsételte, hogy nekem ez a könyv kell. A borító amúgy jópofa, csak nem sok köze van a könyvhöz, arra sem igazán jöttem rá, hogy mit ábrázol, egy farkas bundájára gondoltam mindig, amikor ránéztem. Az író neve előtt meg egy Hófehérke arcocska. Mindegy is, hogy köze van, vagy nincs a könyv bel tartalmához, mert szép és vonzza a tekintetet. Aztán tetszett a cím is! Itt már eldőlt, hogy kell nekem. Amikor megérkezett az első reakcióm az volt, hogy „juj de kis édes”. Igen, nagyon aranyos méretre nyomták, olyan kéz és táskabarát. Nem tudom a kiadó most teljesen átáll-e az ekkora méretre, és ilyen papírra, de nem bánnám, ha átállna! (kivéve a sorozatoknál, mert ott azért elég morcos lenne a nép, ha nem maradna a méret ugyanaz, mint az előzőeknél, mert hülyén néznek ki egymás mellett, ha nagyon eltér). Tehát nekem bejön ez a kis méret, gondolom emiatt, és a papír milyensége miatt lettek olcsóbbak a könyvek. Ha ez kell az olcsó (relatív olcsó) könyvek kiadásához, akkor legyen! A könyv teljes ára amúgy 2.490 Ft, ami nálam a lélektani határ, tehát az amit teljesen reálisnak tartok egy könyvért! A másik, amit imádtam, az a vörös lapszél!

Külcsín: 5/5

Eredeti borító

 És akkor a történetről. Gyorsan pergő, szerintem ifjúságinak számító krimi! Van egy jó háttér történet, a drogcsempészéssel, és beépített emberekkel, a véres bankjegyekkel. Van egy remek főszereplőnk (Lumikki), aki teljesen véletlen lesz az egész részese. Elejével nagyon zavart, hogy nem tudtam a háttér történetekhez hozzácsatolni Lumikkit, mert ő teljesen más volt, nem illet bele abba a világba, abba a szituációba, amibe bele kényszerítették. Ennek ellenére szerintem remek kis nyomozó vált belőle.

 Tetszett, hogy Lumikki múltját szép lassan megismerjük, bár feltehetően a további részek még tartogatnak számunkra meglepetéseket. Ugyanis annyi kérdőjelet hagytak benne a végén, hogy nem lehet, hogy ezekre nem kapunk majd választ. Részben megtudtuk, hogy lett Lumikkiből az ami, egy nagyon visszahúzódó, de emellett zseniális elmével rendelkező lány.  Hogy lett a bántalmazottból, a lenézettből egy sokkal határozottabb lány. A lány, aki megtanult félni, és a lány aki végül legtöbb félelmével szembe nézett.

 Nagyon tetszettek a mesei elemek (idézetek?)  beleszövése a történetbe, a folyamatosan feljövő „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány…” kezdetű mondatok. Kellemes alaphangulatot adott az egésznek.

 Ahogy a történet haladt előre, úgy került lassan minden a helyére, és állt össze egésszé. Bár a történet egy részét még mindig nem ismerjük. Pl. a Jeges Medve is csak feltűnt egyelőre, de azt hiszem, nagyon sok szerepe lesz még a trilógia többi részében.  A kötetben az alap probléma, tehát a véres bankjegyek története megoldódott. Kiderült honnan, kitől és kinek, és ez az egész nyomozás le is zárul a végére. Tetszett, hogy függő, de mégsem függő vég. Nagyon várom a folytatást.

Szereplők:

Egyértelműen Lumikki a kedvencem, Elisa még a tűrhető kategória volt számomra, azzal a nagyon rózsaszín világképével, és a gazdag elkényeztetett lány attitűdjével. Aztán ahogy lassan megismertem jobban, már egész normális volt. A fiúkról ezt már nem tudom elmondani, egy normális férfi szereplő sincs az egész könyvben, akit szeretni lehetne. Elisa apja, olyan amilyen, őt azért nem lehet szeretni, a rosszfiúk, nos, ők meg rossz fiúk. A Jeges Medve meg….na arra nem számítottam amit kaptam!

 Az egész könyvben amúgy nekem a Partys rész tetszett a legjobban. A fagyasztós rész mondjuk elég kiszámítható volt, ennek ellenére azért izgultam.

Belbecs: 5/5

Teljes mértékben kikapcsolt, és annak ellenére is tetszett, hogy nagyon rühellem az idegen neveket, és Lumikki és Elisa nevén kívül szerintem senkiét nem tudtam helyesen kiejteni magamban…

Könyvfesztivál 2014

Összefoglaló poszt következik.

2014. könyvfesztivál:

Eldöntöttem, hogy max. 1-2 könyvet veszek, mert van elég könyvem, mert jelentkeztem @worsi kihívására (amit még mindig úgy hiszem, hogy teljesíteni tudok…kac-kac :D), mert tényleg nem sok olyan könyv van amire úgy konkrétan ráizgultam. Emlékszem tavaly azért mentem, néztem, vettem…könyvhéten is. Idén már más volt a terv! Mentem, dedikáltattam (On Sai) - > aki elírta a nevemet és Jessi lettem :D), eladtam egy könyvet, átvettem az Aushanos vásárolt könyveket (meg egy sz@r könyvet amitől most újra megszabadulhatok, pedig úgy örültem, hogy egyszer már túladtam rajta). Aztán már tényleg nagyon kellett mosdóba mennem, úgyhogy elhagytam a dombot, ahova minden „randit” megbeszéltem, persze hogy akkor hagyom el, amikor ott keresnek, úgyhogy telefonhívással visszahívás találkozás benn, happolt könyv átvéve, aztán találkozás Amritával és dedikáltatás, és végül csak nem jutottam vissza a rendes dedikálási helyére :( . Utána mentem egy kört, mert végre körbe akartam nézni. Cicerónál felvettem az Ólomerdőmet és a Valente könyvemet, a Hűségest is hoztam volna, de kicsit elszámolták magukat, úgyhogy azt nem kaptam :( Tovább sétálás, találkoztam egy Shanarával, aki mondta, hogy közben a kölcsön könyvet odaadta Gabyenak akit feljogosított arra, hogy terrorizálhat engem(nem ezt a szót használta, de a lényeg ugyanaz :D), utána átvettem happolt könyvet, átadtam cserekönyvet és átvettem a cserét érte, aztán megint happolt könyvet. Aztán vissza szépen dedikáltatás Hannával. Ahol volt egy aranyos néni, aki úgy konkrétan leült Hannáékkal szembe sütit enni, és kérdezte, hogy „És mennyibe kerül ez a könyv, és miről szól?” Úgyhogy én próbáltam nem nevetni, közben Hanna kérdezte milyen névre, mondtam, hogy mivel Dóra sok van Jeffi kevés, így akkor legyen az. A régi kiadású Ólomerdőmet meg nem vittem fel dedikáltatni, eh…no mindegy. Utána meg kifelé menet megálltam a Könyvmolyképző standjánál és bevásároltam Hex Hall, mert érdekel, az Austenland is ezért de az inkább ilyen hirtelen elkövetett vásárlás volt. Utána leültem a dombra és néztem ki a fejemből. El voltam fáradva, akkor Izolda még kitalálta, hogy álljunk be egy kép erejére…én úgy döntöttem, ha úgy állnak benne leszek, ha nem akkor nem :D Ahogy láttam sikerült a képen lennem, de ülve. Dolorien meg vonzotta az állatokat és a végén átjöttek hozzám,úgyhogy kénytelen voltam mégis felállni mert hangya meg mindenféle akármicsoda mászott rajtam :D Aztán hazacipekedés, lepakolás, Molyon regisztrálása a könyveknek amiket hazahoztam, kicsit még gépbámulás aztán kidőltem rendesen.

Doloriennek hála 3-ra nőtt a daruim száma

Könyvfesztivál után egy nappal:

Rendrakás! Amúgy is ráfért már a szobámra, de akkor már külön szedtem mindenfélét. Több helyre, több féle könyv került. Külön lettek szeparálva a kölcsön könyvek, a 2014-es beszerzések (worsi kihívására, csak hogy lássam mennyi az annyi :D), a 2014-es várólista csökkentős könyvek, a 2013-as várólista csökkentős könyvek, a recik, a könyvtári könyvek. A kölcsön könyvekkel van együtt az utazókönyv is. Tehát szép rend lett, az egész napom ráment (ABC-be rendeztem az idei beszerzéseket a többire már nem volt türelmem :D)

Sólámpától-Hagakuréig kölcsön és utazó könyvek
A lámpától a bárány alattig, meg könyvtáriak
Felső polc nem számít, azok egyik kategória sem

Felső sor: Üvegtől a mécsestartóig recik, utána az idei beszerzés
alsó sor: 2014-es vcs, a piros mécsestartótól meg a tavalyi vcs!

Anette E. Dumbach – Jud Newborn: Sophie Scholl és a Fehér Rózsa

A könyvért köszönet a Park kiadónak!

 Alapjában véve engem a 2. Világháború, mint könyv téma nem érdekel.  Nem érdekel Hitler, és az ő borzalma, az hogy mit csinált emberekkel és hasonló. Én amikor könyvet választok akkor azt általában úgy teszem, hogy kikapcsoljon, hogy boldog és vidám legyek tőle, és néha agyzsibbasztó dolgokat is olvasok. Néha ilyeneket is, de alapjába véve én nem vagyok ezek szerint sem felnőtt, sem komoly olvasó, egyesek szerint.

 Tehát a témát nem ismertem. A könyvet úgy választottam, hogy szép a címe. Komolyan! Kevesen hiszik el, hogy borító és cím alapján választok, pedig az esetek 90%-ban ez az igazság. Néha mellé nyúlok emiatt, néha beletrafálok dolgokba. Most beletrafáltam.

 Adott egy könyv, aminek a témája nem érdekelt különösebben, adott egy történelmi háttér, amiről szinte semmi információm nincs, mert régen volt az iskola és unalmas perceimben nem olvasok borzalmakról. A Fehér Rózsa számomra nem mondott semmit, nem tudtam róluk semmit, hogy mit akartak elérni, hogy hogyan lázadtak, és hogy haltak meg, hogy mégis mit csináltak. A könyv végére sokkalta többet tudok Sophie Schollról és társairól, mint azt gondoltam volna. Tényfeltáró, dokumentum regényként jellemezném a könyvet. Rengeteg adattal, napló és levél idézetekkel, a röplapok másolatával, újságcikkek és vádiratok közlésével együtt. Féltem, hogy unalmas lesz, hogy száraz lesz és nem fogok vele haladni. Féltem, hogy leteszem és azt mondom, elég a borzalmakból és inkább olvasok mást. Tény, hogy közben olvastam mást is, mert kellett, de nem volt száraz. Érdekes volt megismerni az akkor német fiatalokat, és az ő sorsukat. Volt amikor felhördültem, hogy jesszusom, hogy lehet egy egész népet ennyire agymosottá tenni, hogyhogy nem lép senki (ez amúgy a 2. Világháborúval kapcsolatos kevés ismereteim során rengetegszer felmerült, hogy Hitler miért is volt hatalmon olyan sokáig, hogy is tudott milliókat megöletni, hogy nem lázadt senki ellene hamarabb és ölte meg…). Tehát voltak részek amikor mérges voltam arra a korra, amiben a Fehér Rózsa alapult és létezett.

Kellenek az ilyen könyvek, és olvasni is kell őket, ha

-Érdekel a téma: Mert, ha cseppet sem érdekel akkor bután fogsz kinézni a fejedből. Nyitottnak kell lenni a könyvhöz, hogy az ember feltudja dolgozni az olvasottakat.

-Szereted a dokumentum regényeket, és valós történeteket: ez utóbbit én szeretem, bár ahányszor ilyen könyvet olvasok, annyiszor jövök rá, hogy az ember mennyire gyarló és mennyire nem emberi. És persze arra is rájövök, hogy mindig van ellen oldal, akik viszont kimagaslóan emberiek.

 Alig voltak húszon évesek, amikor megölték őket, szimplán lefejezték őket, mert lázítottak, röplapokkal és falfirkákkal. El lehet képzelni azt a világot. Hála az égnek, én nem abban nőttem fel, hogy nem mondhatok semmit, mert a szomszédom feljelent és hetekre bezárhatnak miatta. Ez a világ remélhetőleg már véget ért.

 És akkor egy kicsit a kiadásról. Gyönyörű, és igényes kiadás. Eszméletlen szép borítóval, és a belső kivitelezés is igényes. Elgépelést egy helyen találtam, de az sem volt annyira zavaró. Nagyon tetszett, hogy képeket, korabeli újságokból, és a Fehér Rózsáról raktak a könyvbe, és tetszett maga a felépítés is, hogy először a Fehér Rózsa története, alakulástól a kivégzésekig (napló és levél idézetekkel), aztán a vádirat fordítása, cikkek fordítása stb. Tehát egy nagyon jól összeszerkesztett könyv, akit a téma érdekel, vagy még nem ismeri a témát, tökéletes rálátást biztosít a témára. A könyvnek hála tervben van, hogy a Sophie Scholl című filmet is megnézem, csak úgy összehasonlítás miatt, azt mondják az is jó.

Belbecs: 5/5

Külcsín: 5/5

Fülszöveg:

Lélekemelő ez a könyv és mélységesen szomorú. Letehetetlenül izgalmas, miközben vitathatatlanul tényszerű. 1942 júniusában néhány fiatal egyetemista úgy dönt, nem fordítja félre a fejét, nem hallgat, szót emel az ellen, ami Németországban történik. Kilenc hónappal később, 1943. február 22-én, három órával az ítélethozatal után lefejezik közülük azt a három diákot, akit előtte négy nappal az egyetemi pedellus feljelentésére elfogtak. A két testvér 21 és 24 éves, a harmadik egy háromgyerekes édesapa. Goebbels maga intézkedik, hogy a kivégzés ne legyen nyilvános, mert az ellenállást szülhet, de gyors legyen, és elrettentő.

A kivégzések után a Fehér Rózsa mozgalom, mely éppen behálózta volna Dél-Németországot, de eljutott az északon fekvő Hamburgba is, szinte azonnal elhal. A feljelentőt nyilvánosan megünneplik az egyetemen, további szálakat fejtenek fel, embereket tartóztatnak le, végeznek ki, ítélnek el. Azért még így is akad diák, aki az egyetemen kifüggesztett Hitler-képre olajfestékkel mázolja rá: Németország első számú ellensége.. A hatalom fél, a családtagokat is megfigyelik, bebörtönzik, faggatják. A kemény mag eredetileg három, majd öt diák, Hans Scholl, Sophie Scholl, Alex Schmorell, Willie Graf és Christoph Probst, valamint az egyik professzoruk, Kurt Huber.

A könyv huszonhárom fejezete nem csak a Fehér Rózsa mozgalom kilenc hónapját tárgyalja, de az 1890-es évektől felvezeti és elhelyezi az eseményeket, bemutatja a történelmi és kulturális hátteret, az előzményeket és az utóhatást.

A ZDF német tévécsatorna 2005-ben arra szólította fel a nézőit, hogy szavazzanak a valaha élt legnagyobb németekre. Hans és Sophie Scholl a negyedik helyre kerültek, megelőzve Bachot, Goethét, Albert Einsteint, Willy Brandtot, Gutenberget és Bismarckot. A fiatalok szavazatai alapján ők végeztek volna az első helyen.

Nalini Singh: Vonzódás

Fülszöveg:

Sascha Duncan mentál. Mint fajának minden képviselője, ő is különleges mentális képességekkel rendelkezik és minden érzelmet, érzést száműzött az életéből. Sascha azonban más, mint népe többi tagja, és ezt a hibáját rejtegetnie kell. Lucas Hunter alakváltó. Egyszerre ember és leopárd; az ösztönei, érzelmei és a falkája iránti szeretet vezérli.

A két faj eddig békében élt egymás mellett, most azonban háború fenyeget: egy mentál sorozatgyilkos szedi áldozatait az alakváltó nők közül. Lucas meg akarja találni a tettest, és ehhez Saschán keresztül szeretné megismerni az ellenség féltve őrzött titkait. Van azonban valami ebben a látszólag jéghideg lányban, ami lenyűgözi a férfiban lakó vadállatot. Csakhogy ez a vonzódás mindkettőjük vesztét jelentheti.

Hol is kezdjem. Nem vagyok annyira híve ennek a műfajnak, mármint az alakváltós résznek. Az erotikának sem túlzottan, bár az idei olvasmányaimat elnézve az Ulpius pornók és hasonló „erotikus” könyvek elég nagy számban képviseltetik magukat. Ez egy ilyen év. Egyrészt a rossz könyvek éve, másrészt az új dolgok felfedezése.

 Utazókönyv volt, kérdezték jöhet-e már hozzám, bár a listában nem nálam tartottunk. Mondtam, hogy persze, elfér. Aztán gondoltam, még Húsvét előtt elolvasom, el is kezdtem hétfőn…aztán kedden folytattam és ma fél egykor befejeztem. Ez megint nagyon ritka, hogy egy könyvért én fenn maradok fél egyig…álmos is vagyok rendesen.

 Sokkal jobb mint amire fülszöveg alapján számítottam, és sokkal jobb, mint amire a borítóról számítottam. Szerintem ez a borító egy vicc! Amúgy helyes a pasi rajta, meg minden, de nekem ez a cím körül a „köd” és a srác lefele néző tekintete körülbelül olyan hatást kelt, mintha lenézne meztelen valójára, hümmögne egy sort, hogy „hm…fasza gyerek vagyok, milyen szép a férfiasságom”….de most komolyan…a külföldi borítók sokkal jobbak, azoknak van közük a tartalomhoz is. Feltételezem a borítón Lucas lenne…hát….ööö a képzeletemben azért sokkal jobban néz ki. És az egész sorozat borítótervei mind ezt a lenéző, „faszagyerekvagyokén” mintát követi az utolsón meg még egy ronda srácot raktak rá, őrülten bamba fejjel :D

 A történet jó, kifejezetten jó, csak kiszámítható. Bár sokakkal ellentétben azért rögtön, azonnal nem tudtam ki a gyilkos, de sejtéseim voltak, én mondjuk másra gondoltam először…de aztán egyre egyértelműbb lett.  A végén meg nem tudtam sajnálni a gyilkost, azt érdemelte amit kapott.

Sascha és Lucas kapcsolata meg gondolható volt már az elején. Az álmok szerintem kifejezetten viccesek voltak, azaz nem is maga az álom, hanem amikor másnap egymásra néztek :D Minden esetre Lucas és Sascha is megéri a pénzét, mind a kettő erős. Az egyik kardinális, a másik meg alfahím…tökéletes párosítás.

Tammyt nagyon szerettem, ő volt az aki tényleg mindenkin segíteni akart, na meg a kölykei, azok annyira édesek. Minden esetre elhiszem, hogy Sascha számára az érzelmek nélküli világból belecsöppenni egy olyan világba, ahol főleg érzelmek uralkodnak, kissé sokkoló lehetett. De végtére is ő P kardinális mentál, még ha a végéig nem is derül ki, hogy az pontosan mit jelent. Utáltam, hogy Sascha folyamatosan sulykolja magába, hogy selejtes, hogy meg fog halni, és legalább hősként akar meghalni. Elhiszem, hogy beleprogramozták, hogy hibás gén, egy selejtes mentál, de azért igazán a vége felé kicsit jobban bízhatott volna Lucasba és Tammyban.

 A fajokról megtudtunk egy csomó mindent, de szerintem a következő részekben ez még tisztulni fog. Mint a mentálháló, a falka hierarchia, a falkák közti egyességek, a mentál-alakváltók közti viszony stb. és pl. tudom, az emberek tök unalmasak és szinte nincsenek is a könyvben, de azért egy kicsit róluk is mondhatott volna…

 Ha választhatnék, én alakváltó szeretnék lenni, abból is farkas *--*

 Tehát, mindenképpen pozitív csalódás volt, kevesebbre számítottam, és többet kaptam! Köszönöm az utazókönyvet @Marcsi8909 –nek!

Belbecs: 5/5 – kikapcsolódásnak tökéletes.

Külcsín: 3/5 – Azért ennél sokkal szebb borítót is lehetett volna :D

Megjelenések, amiket várok

 Április a könyvfesztivál hónapja, és a tavasz beköszöntével jobbnál jobb könyveket dobnak piacra a kiadók.  Ezekből mazsoláztam párat ami felkeltette az érdeklődésemet.

Kalapos Éva: D.A.C. 2. – Rázós utakon

Megjelenés: ápr. 15. – 2. Rész.

Jaj, ezek a fiúk! A D.A.C. létrejöttével Flóra körül lassan rendeződnek a dolgok, de Márk még mindig tartogat meglepetéseket a számára. Bár először úgy tűnik, minden a lány reményei szerint alakul, a fiú hirtelen furcsán kezd viselkedni, mintha rejtegetne valami sötét titkot Flóra elől… Eközben a Fellegi családban is tovább bonyolódnak a dolgok: Geri viselkedése egyre aggasztóbbá válik, gyakran tűnik el ismeretlen helyekre, gyanús alakok társaságában. És mindennek a tetejébe Flóra múltjából felbukkan egy rég látott ismerős, Dani is, hogy mindent összekuszáljon. Még több szerelem, még több rejtély és még több barátság vár ebben a kötetben!

Veronica Roth: A hűséges

Megjelenés: könyvfeszt (elméletben) - Zárókötet.

Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket, amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és fájdalmas emlékek.

Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.

Dan Wells: Nem akarlak megölni

Megjelenés: Április 26. - Zárókötet.

Ez a borító valami gyönyörű *-*

Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt

Megjelenés: könyvfeszt (elméletben) - 2. rész

Tündérföldön nincs minden rendben …

Szeptember első kalandja óta visszavágyott Tündérföldre. Amikor végre visszajut, megtudja, hogy a birodalom lakóinak árnyéka – és varázsereje – már egy ideje Alsó-Tündérföldre szivárog. Az alvilágnak új uralkodója van: Halloween, a sivár királynő, Szeptember árnyéka. Halloweennek pedig esze ágában sincs visszaadni Tündérföld árnyait.

Valente első Tündérföld-könyvének rajongói tobzódhatnak a buja környezetben, az érdekes karakterekben, Szeptember utazásának gyönyörű nyelvezetében. Mindezeket Ana Juan, a kiváló grafikus kelti életre. Az olvasók ismét viszontláthatják Ellyt, a könyvgyíkot és Szombatot a máridfiút. Alsó-Tündérföldön azonban még a legjobb barátok sem mindig azok, aminek látszanak…

Amanda Stevens: A próféta

Megjelenés: május 20. -  Zárókötet.

A Sírkertek királynője-trilógia befejező részében hősnőnk, a szellemekkel suttogó Amelia Gray visszatér Charlestonba, hogy pontot tegyen az őrjítő kísértet-históriák végére. A szívdöglesztő detektív, John Devlin nyomában még mindig ott lohol elhunyt kislánya és csodaszép felesége szelleme, ám ezúttal Amelia szeme alatt is sötét karikák gyűlnek: az ő életerejét is parazitaként szívja el egy kísértet, akinek csak ő segíthet. Vajon beteljesedik Amelia és Devlin szerelme, és nyugovóra térhetnek a kósza lelkek? Elhagyja végre a várost a Gonosz? A próféta romantikus történet, kalandregény és kísértet-sztori egyben, a paranormális románcok rajongóinak új kedvence.

Salla Simukka: Vérvörös – nyitókötet.

A 17 esztendős Lumikki Andersson kivételesen zárkózott lány, aki szinte minden iskolai aktivitásból kihúzza magát. Egyik nap azonban a fotószakkör előhívójában bankjegyeket talál felaggatva a szárítóra. Mint hamarosan kiderül, Lumikki három osztálytársa tetemes mennyiségű véres bankjegy birtokába jutott, de ekkor még egyikük sem sejti, hogy egy nemzetközi drogkartell piszkos ügyeibe nyúltak. A baráti társaság egyik tagja kinyomozza, hogy apja, a közkedvelt rendőr is nyakig benne van az ügyben, és a fiatalok orosz és észt bűnözőkkel a nyomukban végül egy titokzatos kastélyban találnak menedéket, ahol a fura fedőnevű Jeges Medve vendégszeretetét élvezhetik, ki tudja meddig… Majd az évtized leghidegebb telén, mikor mindent beborít a kékesen csillogó friss hó, vércseppek lepik el az utcákat.