Holly Matthews: Boldog ​leszek, és kész! - Az önfejlesztés gyakorlati útmutatója kezdőknek és szkeptikusoknak

 

Kiadó: Partvonal

Kiadó székhelye: Budapest

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 320

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789636090425

Fordította: Bosnyák Gabriella

Megjelenés időpontja: 2023. augusztus 3.

Ár: 4.999,-

Kiadói ár: 3.999,- (2023.09.15-én)

Köszönet a könyvért a Partvonal Kiadónak!

Azt hiszem, a címet kellene befognom a legújabb mantrámnak! 

Rengeteg önsegítő könyvet olvastam, ami az esetek többségében amúgy elég is, egészen addig, míg nem billen meg valamitől a világ és veszítem el, mindazt, amit addig felépítettem. Általában ilyenkor magnéziumot kell szednem, mert akkor vagyok totál padlón, ha hiányzik a szervezetemből. Viszont biztos vagyok abban is, hogy ha nem olvastam volna ennyi önsegítő könyvet az elmúlt tíz évben, akkor sokkal rosszabb lelki állapotban lennék, mint, amiben jelenleg vagyok. Senki ne mondja, hogy könyvtárosnak lenni nem stresszes :P

60 tanács szerepel a könyvben, 60 módja annak, hogy egy kicsit jobban megismerjük magunkat, a világot, az összefüggéseket, és a tényt, hogy azon dolgokkal, melyekre nincs ráhatásunk, nem kell foglalkoznunk. Tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, de ne stresszeljünk olyan dolgokon, amiken nem tudunk változtatni, mert feleslegesen szívja le az erőnket. Helyette, minden olyan dologgal, ami viszont rajtunk (is) múlik azzal foglalkoznunk kell.

 A boldogság nem fog örökké tartani, nincs olyan, hogy "megnyertem a lottót, akkor most már boldog vagyok". Egyrészt, az emberek 99,9% sose fogja megnyerni a lottót, plusz a pénztől nem lesz az ember boldogabb, maximum egy rövid időre. A boldogságot a mindennapokban kell meglelnünk, úgy hogy figyelünk a környezetünkre, és nem mellékesen a saját igényinkre.

Holly szerint az egyik legfontosabb dolog, hogy tisztában legyünk azzal, hogy nem mindenki foglalkozik velünk, és nekünk sem kellene mással foglalkoznunk. A panaszkodás, a dráma királynősködés és a "csak rólam szóljon" történetek még sosem végződtek úgy, hogy "boldogan élt, míg meg nem halt..". Ugyanis egyik sem vezet a boldogsághoz. Hamarabb leszel boldog egy sétától, mint az insta/facebook/akármi görgetésétől. És igen, tudom...órákat el lehet szórakozni a semmivel, nekem is néha megy...de valóban, boldogabbak nem leszünk tőle. A természetjárást is ajánlja, és  igaza van. Most, hogy nyaralni voltam, és életembe először homokos tengerparton lehettem, az ott színtiszta boldogság volt. Nem fürödtem a tengerbe, csak belesétáltam, meg ki, meg be, meg ki és élveztem, hogy a hullámok jobban eláztatnak, mint terveztem...

Holly 60 tanácsában van esti, reggeli rutin, meditálás, tudatosság, zene, és még rengeteg dolog. A tanácsok egy része viszont inkább figyelemfelhívás, mit NE csinálj. Az egyik kedvenc részem az alábbi:

• Nem fog mindenki kedvelni.
• Nem fog mindenki "érteni"
• Nem fogja mindenki azt gondolni, hogy csodálatos vagy abban, amit csinálsz.
• Néhányan idióták,
• Néhányan akkor is elmondják a véleményüket, amikor nem kérdezik őket.
• Néhány embernek mindig lesz valami negatív mondanivalója.

Másrészt....

• Te sem kedvelsz mindenkit.
• Te sem "értesz" mindenkit.
• Te sem gondolod, hogy mindenki jó abban, amit csinál.
• Néha idióta vagy.
• Néha akkor is elmondod a véleményed, amikor nem kérdezik.
• Néha ok nélkül mondasz negatív dolgokat.

Üdvözöllek a felnőttek világában!

A könyv egésze optimista és élettel teli, szerintem csak attól, hogy az ember elolvassa, már boldogabb lesz. Nem hiszem, hogy az alcímes kezdő lennék, de szkeptikus sem vagyok (csak néha). Számomra sokat adott, sokszor fogom majd elővenni, mert egyszer elolvasva, nem jön minden át. Le okézza a tudatom, hogy jah "ezt is csinálni kellene", aztán vagy csinálom, vagy nem. De a könyv felépítése meglehetősen barátságos azoknak is akik csak egy-egy témát akarnak újra olvasni. Rövid három-négy oldalas fejezetekből áll, tehát buszon, repülőn, nyaraláson, orvosra vagy sorban állva várva is lehet olvasni.

Fülszöveg:

A ​boldogság döntés kérdése. Belefáradtál abba, hogy megfelelj másoknak? Megbénít az önbizalomhiány? Kihívásokkal teli időszakkal nézel szembe? Képtelen vagy nemet mondani? A nehézségek elfeledtették veled, mik tesznek boldoggá? A kötet 60 rövid, lényegre törő fejezetben ismerteti az önfejlesztés legjobb módszereit. Emelkedj felül a hétköznapi problémákon, és lásd meg azokat a lényeges mozzanatokat, amelyekből mindig újra töltekezhetsz!

A szerző, Holly Matthews – angol színésznő és személyiségfejlesztő coach – saját küzdelmes életén keresztül tapasztalta meg: az élet akkor is szép, amikor nehézségekkel állunk szemben. Hiszi, vallja és gyakorolja, hogy a boldogságunk csakis rajtunk múlik: nem a külső körülményektől függ, és nem is a körülöttünk lévő emberek segítségével érhetjük el. A könnyed stílus ellenére a szerző szavai erőteljes üzenetet hordoznak, amely tartós szemléletváltásra ösztönöz, és az önfejlesztést a mindennapi rutin részévé teszi.

Holly Matthews (1984) angol színésznő, elismert gyásztanácsadó és coach, utóbbi két minőségében a BBC rendszeres vendégszakértője. Férje 2017-ben hunyt el agydaganatban, ő pedig egyedül maradt két kislányukkal. Addigi szakmája mellett tanácsadói képzettséget szerzett, majd tudását személyes tapasztalatain átszűrve hozta létre Happy Me Project nevű weboldalát és írta meg ezt a könyvet, amelyet az Egyesült Királyságban 2022-ben az év önsegítő könyvének választottak.

Kristen Butler: Pozitív gondolkodás napló

 

Könyv: Kristen Butler: Pozitív gondolkodás napló

Kiadó: Good Life Books

Kiadó székhelye: Budapest

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 216

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789636300050

Fordította: Angi Emese

Megjelenés időpontja: 2023. április 13.

Ár: 5.790,-

Kiadói ár: 4.632,-

Köszönet a könyvért a Good Life Books kiadónak!

(plusz a türelmükért, hogy ez a poszt úgy már két hónapja megíródhatott volna, ...)

De ami késik nem múlik, egyszer mindennek (is) eljön az ideje. Az ilyen naplós dolgokkal kapcsolatban, mindig két dolog jut eszembe:

1. Ez tök jó lesz, kitöltöm, és lekövetek mindent. Mindent úgy fogok csinálni ahogy kér, és végre megtudom, mi történik, ha valaki lelkiismeretesen kitölt egy ilyet. Pozitív gondolatok, csak jó lehet.
2. Nem szeretek beleírni könyvekbe, nem szeretek kitölteni dolgokat, de mindig azt hiszem, hogy majd ezt kitöltöm.

Tehát két teljesen ellentétes gondolat motoszkál mindig bennem. Főleg, mert valahogy a kitartáson kellene még dolgoznom, hogy egy ilyen naplót képes legyek MINDEN nap kitölteni, és visszaolvasva boldogság töltsön el, hogy sikerült. 

Feltehetően, ha a vége felé nem 38 fokos lázam lett volna és fetrengtem volna az ágyba, akkor kivételesen tényleg sikerült volna kitölteni. Megnéztem, az utolsó 1 héten bukott ez csak nálam.

Én elhiszem, hogy az embereknek segít az, ha van egy rutinjuk a reggelre és az estére is, és, hogy megválaszolják a kötetben lévő kérdéseket is. Bizton állítom, hogy meglehet őket, de.

 De a legnagyobb gondom a célokkal voltak. Mert persze vannak céljaim a napra (túlélni a munkát, nem megölni senkit, nem beszólni senkinek, boldognak lenni), de egyrészt mindennap ezt leírni frusztráló lenne, és ha őszinték vagyunk, feltehetően a normális embereknek, ennél sokkal kidolgozottabb terveik vannak a napra, vagy napokra. Vagy vannak nagy terveik, amiket napokig odaírhatnak mindig, és egyszer majd teljesül akkor lecserélik.

 A hála adás volt a legkönnyebb, mert bár nem gyakorlom azóta mindennap, de minden önsegítő, boldogságkutató, utat mutató könyv/napló/blogbejegyzés emlegeti és volt idő míg írtam is. Ez könnyen ment, bár a behatárolt 3 dolog hol sok, hol kevés volt...bár tény általában ugyanazokért a dolgokért vagyok hálás (egészség, család, munka) vagy esetleg az időért (hogy esett, hogy nem esett....stb.). Tehát ez könnyű volt.

A megerősítések...sok önsegítő könyv után SEM érzem még a dolgot magaménak, és feltehetően addig nem is fog működni, de próbálkozom ezzel is. 

 A nap végső összefoglalása, hogy hogy éreztem magam, hogy mennyit ittam, hány lépést tettem nagyjából könnyen ment. Itt is inkább a terveim summázása volt, ami néha zavart, vagy szimplán úgy éreztem, hogy semmi értelmeset nem tudok írni oda, holott nem kér lehetetlent.

A Napló igazándiból tetszett, a bevezető korrekt mód leír mindent, példákat is hoz (amiket, az olyanok, mint én előszeretettel másolgatnak a megerősítés sorba :P), és maga a napi oldalpár is teljesen jó. Szerintem jó kötet, de tény, rávilágított, hogy nekem ezek a napló dolog nem való. Zavar, hogy könyvbe írok, sosem arra akarok válaszolni amit ő akar, sosem azt akarom amit ő szeretne és hiányzik hozzá a kitartásom, hogy végig vigyem :D Ugyanígy nem való nekem amúgy a naptár dolog sem. Van...év közben párszor megtalálom...de mivel olyan marha sok dolgom és programom nincs, tökéletesen felesleges számomra a léte :)

Viszont amíg töltöttem a "naplót" tetszett, ha nem lettem volna  a végénél totál beteg, akkor feltehetően sikerült volna végig kitöltenem, és most azt írhatnám, hogy "Végre volt elég kitartásom, hogy kitöltsek egy ilyen könyvet"...talán majd, valamikor még próbálkozom ilyennel....de lehet elengedem a dolgot, és fogok egy sima füzetet...

Andrzej Sapkowski: Az ​utolsó kívánság - A végzet kardja

 

Mondhatni, hogy egymás után olvastam a két kötetet, várva, hogy a harmadik évad kijöjjön a sorozatból. Elsőre leszögezném, hogy szeretem a sorozatot, mert azt ismertem először, így nekem a logikai bakik és a könyvtől való totális eltérés az első két évadban nem volt zavaró, hiszen nem tudtam, mitől tér el.

 Az első részt Gabo-s kiadásba olvastam, nagyon kis könnyen kezelhető könyv, gyors haladással és olvasóbarát betű mérettel. A második részt már a régi eredeti PlayON kiadásban, ami máris sokat rontott az olvasási gyorsaságomon a borzalmasan kicsi betűivel. A további részek is PlayON kiadásban vannak meg a könyvtárnak, így ehhez kell alkalmazkodnom, ami miatt kicsit lassabban megy az olvasás.

 Az első két részből és a sorozat első két évadából kiindulva, most, hogy már olvastam - láttam őket, kezdem megérteni, hogy mi nem tetszik a rajongóknak a Netflixes verzióban. Mondjuk úgy, hogy nagyjából nincs átfedés a könyvek és a sorozat között. Nyomokban fellelhetőek a történetek, egy kissé kiherélt, és kifordított verziója, de akkor nagyon figyelned kell.

 Mivel a sorozatot láttam először, így olvasás közben kellett rájönnöm, hogy ott hol tartunk, mi és kicsoda és mit csinál...volt amikor elsőre rájöttem, és volt amikor borzalmasan sokat kellett gondolkodnom, hogy ez most mi akart lenni, a sorozatban. Nem mindig jöttem amúgy rá, hogy mi alapján választottak sztorikat, és mi motiválta őket abba, hogy átírjanak történeteket, mert  a végeredmény nem lett jobb. A könyv sokkal logikusabb felépítést kapott.

Könyvben feltehetően szép sorban elolvasom mindegyik részt, a sorozat 3. évada még kap esélyt nálam, de ugye Henry Cavill nélkül a sorozat is erősen veszít az értékén. Tudom, hogy nem csak miatta Vaják a vaják, de nekem ő az egyetlen szereplő akit úgy arányaiban nem tartottam túl idegesítőnek, és megszoktam. És őt lecserélni, bármilyen ok miatt is...hát a Netflix tudja. Bár amennyi negatív kritika jelent meg erről a  bizonyos 3. évadról már abban sem vagyok biztos, hogy meg akarom nézni :D

Kíváncsi vagyok, hogy a könyveknek majd mi lesz a vége. Most kezdtem a harmadik könyvet...hát meglátjuk ;)

Mindenféle (is) ^.^

 

Igen, pontosan. Jól látod, a blog eléggé leállt. Őszinte leszek, a terveimben roppant sok posztot megírtam, a valóságban viszont be se kapcsoltam a laptopot, volt, hogy napokig. És annyira nem vagyok elvakult blogger, hogy telefonon pötyögjek be egy posztot...

Júliusban volt születésnap (37 lettem), blog születésnap (12 éves lett a blog), moly születésnap (14 éve moly), úgyhogy mondhatom, hogy könyves dolgokban meglehetősen sok ünnep volt. Igen, régen a blog szülinapot könyv nyereményekkel szoktam meg játékokkal promotálni, de idén még erre sem volt érkezésem..

 Volt nagyon meleg, ami miatt az olvasás-írás háttérbe szorult, mert felülírta a túlélési ösztön. Volt aztán hirtelen hideg, amikor a fázáson túl úgy vacogtam a takaró alatt este, hogy szinte már télnek éreztem a dolgot.

Csavarogtam (Kölesden nyaraltunk - alant majd írok még róla), voltam Abaligeten, voltam Camponában csavarogni, akváriumot nézni és néhány boltba betérni AniTigerrel, meg ha már ott voltunk úgy döntöttünk Barbiet is megnézzük (erről is írok még alant). Ikeába is voltam, célirányosan vásárolva 3 db dolgot (tölcsér a munkahelyre, zacskó és csipesz itthonra, mert vagy elfogyott, vagy egy van és mindig az kellene ;). Barátnőztem, dolgoztam...dolgoztam...néztem ki az okos fejemből ;)

 Na tehát Kölesd, az egyik családi nyaralás - tipikus iskola példája a  falusi turizmus nem túl pozitív oldalának -. Leszögezném, hogy AMÚGY jól éreztem magam. A szállás egy száz éves vályog házban illetve egy faházban lehetett, tesómék kapták a faházat, mi a régi házat, ami feltehetően akkor volt kiszellőztetve utoljára, amikor épült. Ez azon a hétvégén volt amikor 38 fokok voltak. És igen a régi száz éves házak remekül tartják a hűvös...bizonyos szintig, azért nem 38 fokra volt kalibrálva, a két éjszakából a másodikba már ott is meg akartam gyulladni. A faház meg lejtett, de olyan szinten, hogy ha elengedtünk volna egy labdát a végében akkor legurul, ha nem érsz hozzá is :D. Emellett az étel sem volt a legjobb, ugye én eleve problémás vagyok glutén érzékenyként, de tudtuk, hogy nem tudja mi az, de ne aggódjunk nem lesz liszt semmibe...mindegy, mondjuk úgy, hogy lehet kaját nem kellett volna nekem fizetni, mert túlzottan nem ettem, inkább amit vittem magammal. De probléma volt, hogy vittünk kutyát, pedig szóltunk, akkor még nem volt probléma. Probléma volt, hogy mondjuk 8-kor reggelizni szeretnénk, mert ahogy a tulaj kifejtette, ők nem földműves parasztok, hogy reggel hajnalban kelljenek... És akkor még a mindenhol lévő pókhálók és rosszul bekötött csapokról ne is beszéljünk. Sem arról az apró tényről, hogy a mi lakrészünkben sütöttek-főztek (amivel felmelegítették a 100 éves házat, és bedugult a kaja szag oda), holott nekem az az alap, hogy nem mászkálnak emberek ott, ahol a cuccom van. Na mindegy, tehát jó, hogy csak két éjszakára mentünk :D

 Barbie, egy hirtelen felindulás volt, nem terveztük előre. Ennek ellenére jól szórakoztunk. Igazándiból ez a film akkor jó, ha nem vársz túl sokat tőle, mert akkor nem csalódsz. Mondjuk Ken és a férfi uralom + ló elképzelése már nagyon fájt :D De hát mit várunk Kentől. Nem voltak sokan a moziba, és aránylag kényelmes is volt a Camponás mozi, úgyhogy elégedett vagyok :)

Munka, meleg van! Nem, amúgy a héten pont nincs, mert kint rohadás hideg van, tehát az épület most éppen kellemes, De amikor kinn meleg van akkor nálunk is nagyon meleg van. Ugye milyen jó ez, télen megfagyás, nyáron hőguta, mindezt úgy, hogy az ország nagy részén a könyvtár mint intézmény szokott hűsölő és melegedő pontként is működni.... Az olvasók értelemszerűen nem nagyon jönnek, ennek oka, hogy igazándiból a legtöbb feltehetően nyaral, úgyhogy vannak üresjáratok bőven. De tény, legalább a belső dolgainkkal haladunk.

Itthon elkészültem a szobák szőnyegpucolásával, portörlésével. A sajátom teljes átrendezésével. Sikerült lerakni az ágyamra az éppen utántöltött ablakpucolót, ami egy óvatlan pillanatban, teljes csendben eldőlt majd a matracomra engedte a tartalma 80%-át...jah....mókás, most már van rajta egy folt ...olyan mintha bepisiltem volna :P. Úgyhogy két napig hagytam száradni addig aludtam máshol. Raktunk el paradicsomot és anyum lábán megint kijött az orbánc úgyhogy próbálom tehermentesíteni, amennyire csak tudom, hogy pihenjen ;) A melóban úgyis nagyjából üldögélni szoktam.

Úgyhogy igazándiból zajlik az élet, de a blogra és az olvasásra kevesebb időm maradt. Filmet is ritkábban nézek, pedig most már van netflix előfizetésem, a koreai sorozatok miatt :D Remélem, hogy ha hamarabb nem is, de majd ősszel a nyaralásom után már a blogra is visszatérek jobban. Mondanám, hogy hamarosan bekövetkezik, de jövőhéten unokaöcsöm - unokahúgom lesz itt, kétlem, hogy sok erőm-időm lesz blogolni, olvasni :D

Júliusi olvasási tervek

forrás

 Igen, tudom, valahogy lassan indul meg a blog most, de a meleg nem tesz jót az olvasásnak sem, meg még mindig az antibiotikum hatására fogom azt is, hogy borzalmasan fáradt vagyok, mire hazaérek már csak ülök, és nézek ki a fejemből. Minden esetre vannak tervek a hónapra, nem is kevés, úgyhogy gondoltam, nyomát hagyom, hogy mi az, amivel a fennmaradó nagyjából 23-24 napban szeretnék haladni. Amellett, persze az elmaradt blogbejegyzéseket is szép lassan megírom és kiposztolom.

A TERV:

• Lucius Annaeus Seneca: Erkölcsi levelek: nagyjából a harmadánál tartok, feltehetően sikerül is elolvasnom, ha a meleg miatt nem üt be egy olvasási válság.
• Andrzej Sapkowski: A végzet kardja: Szintén nagyjából a harmadánál tartok, ez gyorsabban haladós, bár be kell ismernem az új kiadások sokkal olvasó barátabb betűmérettel dolgoznak, mint a régiek, így ez kicsit lassabb, mint az első volt.
• Kapitány-Fövény Máté (szerk.): Holnap : Vagy ezt, vagy a másik elmaradt recenziómat mindenképpen szeretném ebben a hónapban letudni. Nem szeretek tartozni, és érdekelnek is a könyvek, csak valahogy most a betegség - meleg mindent belassít nálam.
• Alex Pappademas: Keanu Reeves: Vagy ezt, vagy a másik elmaradt recenziómat mindenképpen szeretném ebben a hónapban letudni. Nem szeretek tartozni, és érdekelnek is a könyvek, csak valahogy most a betegség - meleg mindent belassít nálam.
•  Andrzej Sapkowski: Tündevér: Igen a hónapban tervezek még egy vaják részt elolvasni, hogy más is olvashassa (könyvtári példány van nálam)

Nem tudom, hogy hány könyvet sikerül, majd ténylegesen elolvasnom, de a terv ez. Leszek szabadságon is pár napot úgyhogy bízom benne, hogy tényleg sikerül olvasnom majd minden nap, ha csak keveset is.