2022. augusztus 4., csütörtök

Megan Logan: Szeresd ​magad!

 


  • Könyv: Megan Logan: Szeresd magad!
  • Kiadó: Jaffa
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2022
  • Oldalszám: 176
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789634755562
  • Megjelenés időpontja: 2022. március 8.






 Az az igazság, hogy van nekem egy bizonyos ellenérzésem azokkal a könyvekkel szemben, amik nem igazi könyvek. Mármint, aminek a nagy részét te töltöd ki, de valami miatt kapnak ISBN számot, elhitetve az emberekkel, hogy amúgy ők igazi könyvek!
 Az önsegítő irodalom nagyjából 25%-át ezek a művek teszik ki. Ami amúgy nem gond. Én elhiszem, hogy rengeteg ember imádja azt, hogy vezetve van, hogy ott és rögtön kitöltheti, megoldhatja a dolgokat a könyvben, és bármikor vissza is lapozhat, hogy évekkel, évtizedekkel később visszanézze, hogy miket írt, miket gondolt akkor és jelenleg hova is tart az ő élete. Attól, hogy én nem szeretek könyvbe beleírni, más még szerethet.
 Ezzel a könyvvel sem az volt a legnagyobb bajom, hogy kitöltögetős. Kölcsön könyv volt, tehát ha ingerem lett volna arra, hogy ott azonnal kitöltsem, akkor sem tehettem volna meg, hiszen nem a saját példányom. AniTiger megnyugtatására, még csak ingert se éreztem erre a cselekedetre.
 A legnagyobb gond, nagyjából a harmadik oldalon kezdődött, vagy talán a negyediken. Tudom, hogy az önsegítő irodalomban fontos, hogy megerősítse az olvasót abban, hogy jó úton halad a kiteljesedés felé. De, hogy ezt úgy tegye, hogy az egyik legnagyobb érdemének (az olvasóénak), azt jelölje ki, hogy megvette ezt a könyvet, az . . . azt úgy egy kicsit meredeknek éreztem. És ha ez még csak egyszer lett volna kifejtve, akkor tova is lendülök, mondván van egy egészséges önbizalma a szerzőnek, . . . de nem. Azt, hogy azért vagyok tök jó mert megvettem ezt a könyvet és/vagy elolvasom ezt a könyvet, konkrétan 3-4-5 alkalommal olvashattam, a 176 oldalban. El is könyveltem, hogy nem vagyok király, mert én csak kölcsön kértem :P
 A másik problémám az volt, hogy ahogy az alcím is kifejti "Foglalkoztató könyv NÖKNEK". Nem szeretem, amikor rámegyünk erre a nők-férfiak vonalra, és itt kifejezetten irritáló módon ment. Nem tetszett, ahogy a szerző gondolkodik. És elképzeltem, hogy vannak emberek akiket ő inspirál és a könyvvel a fura nézete csak úgy terjed, mint a pestis, és azért úgy egy kicsit megijedtem.
 Nem, nem keménykalapos feminista. Szimplán az egész könyv olvasásakor az jött le, hogy na a nők királyok . . . és mondj példát ki a NŐI példaképed, nézd mennyi NŐI énekes van és így tovább. Attól, hogy a könyv NŐKNEK készült azért ne feltételezzük, hogy minden nőnek, női kedvenc énekesei vannak Csak.
 De mindezeken túl is irritálóak voltak a feladatok. Ezt úgy merem kijelenteni, hogy olvastam már kitöltős, "foglalkoztatófüzetet" (erről mindig a suli jut eszembe :D), és voltak hasonlóan irritálóak, de a legtöbben elgondolkodtató kérdések voltak, és ha példát is hozott rá, akkor nem ennyire furákat és idegesítőeket, mint ebben a könyvben. 

Külcsín: 3/5
Nem volt annyira ronda, mint amennyire a borító alapján vártam. De igazándiból nem nyűgözött le. Az egyetlen pozitív dolog benne, hogy annyira nem érzékeltem, hogy helyesírási hibákkal lenne teli, ami a mai világba már nagy teljesítmény. Mindazonáltal, tény, hogy túl sok szöveg sincs benne :P

Belbecs: - 
Hát, biztosan van értéke. Hozzám nem adott az elolvasása. Néha ideges lettem tőle, de ezen túl nem váltott ki belőlem érzelmet. Igen, röviden ez egy eléggé idegesítő könyv volt.

2022. július 31., vasárnap

T. J. Klune: A suttogó ajtón túl

 

Tavaly terveztem a szerző másik könyvét elolvasni, de végül csak megsétáltattam a könyvtárból, addig nem jutottam, hogy valóban el is olvassam. Viszont mivel azt is nagyon dicsértek és ezt is, hát kihoztam ezt az újdonságok közül, és nem bántam meg.

Ha őszinte akarok lenni, a könyv háromnegyedénél, már sejthető volt a kimenetel. Voltak jelek, amikre szerintem ha az olvasók odafigyeltek, akkor nem lepődtek meg a könyv végén sőt az epilóguson sem, csak bólintottak, hogy ja nesze nekünk itt a várva várt happy end. De azaz igazság, hogy totál nem bántam, hogy kiszámítható volt, mert szerettem Hugót és szerettem Wallace-t és szerettem a nagypapát, Mei-t és Apollót, úgyhogy megérdekelték, hogy ez legyen a vége :D

Szerettem ahogy a világ felépült, ahogy a könyv egyre több dologba enged betekintést, mégis a háttér világ egy része rejtve marad. És amiatt, hogy rejtve marad egy kicsit úgy érzem, mintha nem lett volna teljesen kidolgozva. Nekem a menedzser nem volt túl hiteles figura. Sajnálom! Komolyan, amíg csak emlegették, hogy majd jön és hú hát ha jön össze fogod magad fosni tőle, mert ő egy korrekt, de nem túl kedves lény, akkor úgy tényleg mondtam is magamba, hogy na az első megjelenésekor tuti belém áll olvasás közben a félsz. Erre megjelent és majdnem felröhögtem olvasás közben. Sajnálom, komolyan.... ő lenne a nagy igazság és a nagy mindent összefogó menedzser, de mind megjelenésre, mind a könyv végén a viselkedésével inkább egy hisztis gyerek.

Az élők - holtak - kaszások - révészek - menedzserek - kitudjakikaazajtóntúl hierarchia egész a révészig ki van dolgozva. Tök jó elképzelés, hogy meghalsz jön érted a kaszás elvisz a révészhez aztán átmész az ajtón (vagy nem). Eddig korrekt, de ott a menedzser és a világuralmi hangok kicsit nekem a végén inkább volt komikus mint logikus. És emiatt nem lett kedvenc a könyv. Mert az egészet a végén roppant gyorsan szinte csettintve megoldották, kikerekedett és boldogság. ÉS nyűűű, ez így nem volt jó.

A könyv végig Wallace középpontú, ahogy a seggfejből halott, halottból halott seggfej, halott seggfejből tanulni vágyó ember a határait feszegető ember lesz aki tényleg jobb emberré vált, halálában. És amúgy a könyv a szerelmi LMBTQ száll nélkül is tökéletesen kerek lett volna, de ugye mostanában nem jelennek már meg könyvek minimum egy LMBTQ karakter nélkül, mert akkor nem lenne trendi. Kár, hogy amúgy pont ezen száll miatt egy csomóan nem fogják elolvasni, pedig amúgy aranyos és néhol szívbe markoló a történet, és nagyon szerethetőek a karakterek. 

 Örülök, hogy olvashattam, már előjegyeztem a szerző másik könyvét is, hogy akkor ha már egyszer megsétáltattam, másodszorra el is olvasom :)


Fülszöveg:

Wallace ​Price éppen a saját temetésén vesz részt, nagyon furcsán érzi magát, és amikor találkozik a kaszással, gyanítani kezdi, hogy valóban meghalt. De ahelyett, hogy egyenesen a túlvilágra vezetnék, egy különös teaházban találja magát, a hegyek között. A tulajdonosa egy Hugo nevű férfi, aki teával és süteménnyel várja az élőket, valamint révészként szolgálja a lelkeket, hogy megkönnyítse számukra az átkelést.

A sikeres és céltudatos ügyvéd azonban nem akarja feladni addigi életét, mindenáron vissza akar térni megszokott világába, csakhogy nem hagyhatja el a teaházat. Szerencsére annak furcsa és titokzatos lakói támogatást nyújtanak neki, hogy elfogadja a helyzetét, és felfedezzen olyan dolgokat, amik addig ismeretlenek voltak a számára. Aztán, amikor eljön a teázóba a menedzser, és egy hetet ad neki a túlvilágra való átkelés előtt, Wallace megpróbálja bepótolni mindazt, ami kimaradt az életéből.

A Ház az égszínkék tengernél című könyv szerzőjének új regénye magával ragadó történet életről és halálról, gyászról és reményről. Hol szívszorító, hol szívmelengető kortárs fantasy, aminek két főszereplője egy szellem és egy révész, és azt is megtudjuk belőle, hogy a kaszások élete sem könnyű…






Könyv: T. J. Klune: A suttogó ajtón túl
Kiadó: Metropolis Media
Kiadás éve: 2022
Oldalszám: 434
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789635510757
Fordította: Szente Mihály
Megjelenés időpontja: 2022. március 7.



2022. július 26., kedd

Almási Kitti: Ki vagy Te?

 

Második könyvem a szerzőtől, bár kiderült, hogy a Te döntésed "csak" az előadásaiból összeállított könyv, tehát nem is úgy írta mint mondjuk ezt. Őszintén nekem az jobban tetszett, mint jelen kötet.

Az a baj a legtöbb (és ezzel is) önsegítő könyvvel, hogy a könyv nagy része az emberek azon rétegére fókuszál, akik párkapcsolatban élnek /  vagy ha nem akkor abba szeretnének élni. Ebből adódóan nekem például a kötet 35-40% érdektelen volt.

Sem nem akarom megtalálni magam a párom mellett. Sem nem akarok párt találni magam mellé. Elolvastam ennek ellenére ezen részek 50%-át is, csak a "Teljesítménykényszer a szexben" részt ugrottam át, mert az aztán totálisan nem érdekel. Sem az, hogy az emberek nagy részének ezzel mi bajuk lehet és milyen elvárások vannak velük szembe stb.

Tehát mivel az ilyen könyvek nagy része abból indul ki, hogy az ember akkor normális, ha társat keres, megházasodik és családot alapít, így ha ezeket átugrom nem igazán marad sokminden. Pedig vártam, hogy majd megvilágosodom, hogy kapok valami támpontot, de nem igazán fogott meg. Néha untam is a könyvet, pedig Almási Kittit mindenki akit ismerek felistenít, hogy de jó. Nem mondom, hogy rossz a munkájában - hisz megél belőle, feltehetően jól csinálja. -

Azt se mondom, hogy rossz ez a könyv. Biztosan vannak emberek akiknek ad az életéhez, akinek segít, de nem nekem. Nem nekem íródott és az a baj, hogy túl nagy elvárásaim voltak. A sztoris rész tetszett, amikor esettanulmányokat mesélt el, de nagyjából minden más rész kevésbé. De ettől nem lett a könyv rossz, szimplán kívül esem a körön akinek szól.

Ennek ellenére még tervben van a Bátran élni és az Életbátorság című kötet. Előbbibe remélem nem párterápia lesz :D Utóbbiba meg láthatóan több szerző van, így ha Kitti írása nem is de valami csak betalál :)


Fülszöveg:

Tudatos ​törekvéseink mellett egy sor olyan belső szabály irányít minket, amelyek létezésével talán nem is vagyunk tisztában, mert ezek mások sugalmazott vagy vélt elvárásai alapján épültek fel bennünk.

Így kell kinéznem, ha azt szeretném, hogy… Illik úgy viselkednem, mintha… Nem láthatják meg rajtam, hogy… Mit szólnának, ha tudnák… Ha érvényesülni akarok, akkor… Jobb a békesség, szóval…

A másoknak való megfelelés vágyában folyamatosan figyelünk és találgatunk, mik lehetnek a többiek elvárásai, és gyakran önmagunknak sem valljuk be, mennyire igyekszünk ezeknek eleget tenni. Az így kialakított viselkedésminták egy idő után annyira beépülnek, hogy már a sajátunknak érezzük őket, csak sokszor nem értjük, miért érezzük magunkat olyan rosszul a bőrünkben.

A munkám során azt tapasztalom, hogy legtöbbször nem azzal foglalkozunk, milyenek vagyunk valójában, vagy szívünk mélyén milyenek szeretnénk lenni, hanem azzal, hogy milyennek kell(ene) lennünk mások szerint. Mivel nem remeteként élünk, természetesen figyelembe kell vennünk a körülöttünk élő embereket, ám ha rossz helyre tesszük a fókuszt, örökös igazodásra, ebből fakadóan pedig állandó csalódottságra és elégedetlenségre kárhoztatjuk magunkat.

Feltetted már magadnak a kérdést: ki lennél Te, ha nem mindig mások elvárásai szerint élnél? Ha nem sóvárognál annyira a külső visszaigazolásra, hanem felfedezhetnéd és így az lehetnél, aki valójában vagy? Ha nem áldoznád fel a megfelelés oltárán az önazonosságodat? Van-e még olyan pillanat, amikor tudod, érzed, ki vagy Te?

Ezzel a könyvvel arra szeretnélek késztetni: gondold végig, hogy a saját életedben mit miért teszel éppen úgy, ahogy. Vedd számba, hogy kiknek az elvárásait tekinted önmagadra nézve szinte kötelezőnek, és miért is akarsz ennyire megfelelni nekik. A Téged mozgató elvárások közül melyekre mondasz tudatosan is szívből igent, melyek esetében tartod még vállalhatónak a kompromisszumot, és mi az, amin inkább változtatnál? Miben szeretnéd akár mások kívánsága ellenében is a saját utadat követni, és hogyan szedheted össze ehhez a szükséges bátorságot, erőt és kitartást?

2022. július 12., kedd

Jennifer McCartney: Lajhár-filozófia avagy a lajhár-hygge

 

Amikor a munkahelyemen pakolás közben megláttam ezt a könyvet, rögtön le is csaptam rá, mondván, hogy ennyire cuki borító mögött, és az önsegítő részlegen, más nem is lehet, csak jó és cuki könyv.

Nos, akkor az élet nagy becsapása, ha az ember borító alapján választ könyvet, pofára is esik. Tisztességesen végig olvastam, bár már az elején felidegesített a könyv.

Maga a lassulj le, élj lassan, ne kapkodj dolog még oké. És ezzel ki is fújt a még oké kategória a könyvben. Lássuk csak, mivel is húzott fel a könyv. Pedig becsszó engem nem könnyű  felhúzni. Sőt elérni azt, hogy annyire felhúzzon, hogy azt már a blogomra írással is kifejezzem, manapság nem igazán történt meg. De ez a könyv...ez valami borzalom, de komolyan.

  1. Utálom, ha a szerző úgy gondolja, hogy az olvasó a haverja. Nem vagyok a haverod, ne fogalmazz szlengesen. Vagy, feltehetően a 15-20 évesek értékelték a stílusod, nagyjából 10 éve, mert már a mostaniak szintén nem értik mit akarsz.
  2. Lehet elvonóra kéne menned. Komolyan ennyi ivásra buzdítást is régen olvastam egy könyvbe. Olyan érzésem volt, mintha a szerző totál beb*szva írná és ezért néha megjegyezné, hogy egy kis bor egy kis tömény de jó is és attól de lazák és lassúak leszünk. És milyen büszkén hangsúlyozza, hogy egyes szerzők milyen termékenyek voltak, miután tat részegen feküdtek egy mezőn. Gratulálok! Tök inspiráló vagy!!! *szarkazmus*
  3. Igazándiból itt van egy cuki kis könyv, egy csomó értelmetlen szöveggel. Dalok átírásával, ami még csak jó se. Dolgokkal amiket sose mondanék embereknek, hogy tegyék...
  4. Elgondolkodtam azon, hogyha az ember szót fogadna a könyvben leírtaknak, mondjuk mindenki . . . ki dolgozna? Merthogy a fixa ideál a könyvben a nagyjából 12 órás alvás, hajnalig részegedés és bulizás és mindent a maradék józan 1-2 órádba tegyél meg de azt is lassan . . . 
Tehát ez egy szar, sajnálom, ezt nem lehet kedvesebben megfogalmazni . . . Két pozitív dolog volt a könyvben.
  1. A fordító - komolyan szerintem próbálta menteni a menthetőt. Szerettem az ő kommentjeit.
  2. A rajzok.
És itt vége is a jó oldalának. Az a szerencse, hogy ez egy rövid könyv, sok képpel, sok üres lappal, így nem kellett félbe hagynom. Nem mintha a kardomba dőltem volna, ha nem olvasom végig, csak ha már elkezdtem . . . 




2022. július 7., csütörtök

Nyári olvasási tervezet

 Nos igen, amikor elolvasod ezt a posztot rájössz, hogy feltehetően több könyvet raktam a listára, ami egy évbe beleférne, nem hogy egy nyárba. De én szeretek pót könyveket rakni, pót-pót tervet is csinálni, így a lista elég széles. Nem fogok a kardomba dőlni, ha nem olvasom el mindet - már csak azért is mert az lehetetlen lenne - de szeretek egy biztonságos halmot feltornyozni, hogy ne fogjon el a rettegés, hogy nem lesz mit olvasni :D

Tehát, a nyári terveim:

Könyvtárból:



Kölcsön kapottak:

Itthoniak :
        Idei beszerzések:

        Tavaly azt gondoltam, ezt olvasom idén nyáron:
Tehát ezek lennének a terveim júliusra és augusztusra, esetleg szeptemberre. Ha mind sikerülne. (aminek roppant kevés az esélye). Akkor az Amit főztél edd is meg listámat is kipipálhatnám, a könyvtárba is csak elolvasott könyvek mennének vissza ... stb. De az biztos, hogy rengeteg jó könyv vár rám a nyáron :)