2015. október 9., péntek

Liebster Blog Díj - 2015

 Be kell ismernem, hogy nem vagyok az a nagyon továbbküldős, és kitöltős ember. Mármint szívesen kitöltök mindent, csak általában nem időben, vagy sosem jutok el oda, hogy én magam jelöljek ilyesmire. Ezért is nem szoktam túlzottan book tageket (jól írom?) kitölteni. Valahogy nem hoznak lázba, kivételek persze vannak.
 Ezt a díjat Lobo -tól kaptam. Itt is köszönöm szépen, hogy gondoltál rám. És ha már te olyan szépen összeszedted a szabályokat és hasonlókat, így azokat onnan copyztam.

A Liebster Blog Award:

- bloggerek adják egymásnak az online világban, lehetőséget ez arra, hogy olvasóik jobban megismerjék őket;
- a kezdeményezés Németországból indult, innen a neve is, jelentése: kellemes, értékes, legkedvesebb, legédesebb, szeretetreméltó;
- a lánclevelekhez hasonló módon terjed: ha valaki megkapja, továbbadja 5-10 másik kezdő bloggernek, hadd örüljenek ők is, hadd sütkérezzenek ők is a dicsfényben;
- senki sem kötelez arra, hogy továbbadd a jelölést, de miért is szakítaná meg az ember a sort, hiszen díjat kapni mindenki szeret;
- marketing ötletnek sem utolsó.

A szabályok:

Írd meg, hogy kitől kaptad a díjat, linkeld be a posztodba a blogját!
Írj 10 olyan dolgot magadról, ami nem köztudott!
Válaszolj a jelölő személy által feltett kérdésekre!
Nevezd meg az új jelölteket és tegyél fel tíz kérdést nekik!”

10 dolog ami nem köztudott:

  1. Szeretem a nyakláncokat, és egyéb ékszert, ha nem muszáj nem hordok.
  2. A kedvenc évszakom a tél, a havas tél. A tél hó nélkül annyira nem.
  3. Imádom a viharokat és a villámokat.
  4. Nincs bajom azzal, ha fényképeznek, csak ne mutassák meg milyen lett. Tehát nyugodtan fotózhat bárki, csak ne mutogassa nekem :D
  5. Hátizsák párti vagyok, valahogy a válltáskáktól idegbajt kapok, a női táskáktól meg pláne.
  6. Gyönyörű nagy fa dobozban tárolom a stafírungom (tuti nem így írják). Ami úgy van... elfér, igazándiból jól mutat, de haszna nem sok van. De szeretem ezeket a dobozokat.
  7. Érdekes viszonyom van az orchideáimmal. Általában amikor meglocsolom őket virágba borulnak, ennek oka, hogy sajnos a locsolást elfelejtem és ritkán jut csak eszembe. Viszont még egy sem pusztult ki!
  8. Szívesen tartanék valami kisállatot, de azt nem tudom mit.
  9. Be akarom festetni a hajamat, de nem tudom mi állna nekem jól, úgyhogy egyelőre marad seszínűbarna.
  10. Animeket nézni jobban szeretek feliratosan. Valahogy megnyugtat a japán szöveg.


És akkor Lobo kérdései:


Te milyen díjat alapítanál?
 Fogalmam sincs, azaz igazság, hogy nem érzek ehhez túl nagy kreativitást magamban, hogy alapítsak egy díjat, de biztos valami pozitív dolgot kéne érte tenni, hogy elnyerjék az emberek.

Használsz határidőnaplót?
 Nem! Volt, többször is, de teljesen alkalmatlan vagyok a határidőnaplókhoz. Ha valamit nem szabad elfelejtenem akkor post-iteket írok róla, és mindenfelé kiragasztom, de nincs konkrét határidőnaplóm.

Milyen tévésorozatokat nézel? Melyik a kedvenced?
 Grimm, 13-as raktár, A zöld íjász, a SHIELD ügynökei, Született boszorkányok, Ki vagy, doki?, Merlin kalandjai.
Ezeket még nyáron kezdtem el, a Grimm és a Zöld íjász jött be a legjobban.

Változott az ízlésed könyvek terén amióta blogot vezetsz?
Nem vettem észre. Igazándiból eddig is összevissza csapongtam a műfajok között, és megvolt azért a séma amit követtem, és az most is megvan. Amikor még Recenzióztam akkor kicsit változott és formálódott, de mára már szerintem visszatért arra, mint amikor indítottam.

Milyen típusú könyvet írnál?
 Fantasy-t .... ebben is szerepjátszom, úgyhogy igen, feltehetően,ha lenne könyvem az ebben íródna.

Mi volt a kedvenc gyerekkori filmed?
Az gáz, ha erre nem emlékszem? Tudom, hogy animeket szerettem (Varázslatos álmok, Dragon Ball ezek mély nyomot hagytak bennem), de egész estésre, gyermekkoromból nem emlékszem, vagy olyanra amire azt tudom mondani, hogy kedvenc. Sosem voltam nagy Disney fan feltehetően ezért.

Mit Nem vennél meg egy írószerboltban és miért?

 Nem járok írószerboltban. Így nem tudom pontosan mit árulnak, és azt miért nem venném meg. Idén egyszer voltam, akkor színes ceruzát vettem, horribilis összegért... de nem tudom, nem vagyok egy túlzottan írószerboltba járó típus.

Milyen típusú Nem könyves blogokat olvasol, melyik a kedvenced és miért?
 Azaz igazság, hogy nem nagyon olvasok blogokat. Az, hogy évente egyszer-kétszer eltévedek egyre nem tekinthető szerintem olvasásnak. Szoktam néha kreatív blogokra menni, de ott csak nézelődöm. Japánról, és a japán emberekről írók blogját szoktam olvasni, de az is ritka. Címet se tudnék mondani. Általában a miértre annyi a válasz, hogy informálódjak, hogy kikapcsolódjak, hogy kicsit arról a kultúráról, mindennapi életről olvassak ami érdekel. Kicsit kilépni Magyarországról, kicsit más emberek hülyeségeibe elmerülni, vagy okosságaiban :D

 Szereted a hangos könyveket?
Háromszor próbálkoztam hangoskönyvvel, és egyet sem sikerült végighallgatnom, úgyhogy kijelenthetem, hogy nem.

Mivel szoktál kilábalni az olvasási válságból?

 1. nem olvasok egy ideig, hagyom magamat lenyugtatni
 2. rövid könyveket keresek, amiknek gyorsan a végére jutok, és ez sikerélménnyel párosul, és akkor máris jó nekem.
 3. valami kedvencet újraolvasok.

Bár ezek a praktikák jók, nyáron ennek ellenére egy betűt nem olvastam, a meleg ellen ugyanis ez nem megoldás :(

És akkor az én 10 kérdésem:

1. Miért kezdtél el blogolni?
2. Mi a véleményed erről a díjról?
3. Mit részesítesz előnybe: könyvtár, könyvesbolt, antikvárium?
4. Fontos számodra, hogy saját könyveid legyenek, vagy megelégszel a könyvtár, vagy a kölcsön könyvekkel?
5. Szívesen adsz kölcsön könyvet? És kértél már te kölcsön könyvet?
6. Ha bárhova költözhetnél a világba, hova költöznél?
7. Mi álmaid munkája?
8. Ha most körbenézel a szobádban, mi az első dolog amit meglátsz?
9. Precíznek tartod magad, vagy szétszórtnak?
10. Olvasol csak azért egy adott könyvet, mert a barátaid azt mondják, azt el kell olvasnod?

És akiket jelölök, lehet megkapták már, de azért menjen csak tovább a díj: 



Ruth Symes: Bella Donna – Varázsözön (Bella Donna 2.)

 Jelenleg nem szenvedek olvasási válságban *lekopogom*
Igazándiból jelenleg inkább az a baj, hogy rengeteget olyan könyvbe futok bele amit olvasni szeretnék. Független attól, hogy ez gyermekirodalom vagy felnőtt szórakoztató irodalom vagy éppenséggel ismeretterjesztő könyv. Bár végignézve a „mi van nálam éppen a könyvtárból“ polcomon azt hiszem, kiraboltam a gyermekkönyvtárat. Bocsi Sicc ;)
 Amikor a gyerek könyvtárból kölcsönzöm mindig van egy olyan belső motiváció (oké a felnőttnél is), hogy gyorsan kellene elolvasni a könyvet, mert hát a gyerekek (felnőttek, felnőttes gyerekek és gyerekes felnőttek :D) várnak rá, ne heteljen-havoljon nálam a könyv. Ebből adódóan a rövidebbeket gyors ütemben ledarálom, a hosszabbakat meg nézegetem, és néha rám tör a visszacipelés láz és akkor olvasatlanul visszaviszem őket. Ez amolyan megsétáltatós dolog nálam, sokszor csinálom, bár próbálok leszokni róla.
 A nagy ledarálásba került hozzám, a roppant édes borítóval megáldott Bella Donna sorozat darabja is. Rögtön a második rész, ami már csak itthon derült ki, mert hát minek fordítottam volna meg a könyvet? Féltem, hogy gondok lesznek, mert hát az elsőt nem olvastam, és nem fogok érteni dolgokat. Nos, félelmem teljesen alaptalan, mert a 186 oldalba belefér egy 50 oldalnyi visszautalás és elmesélése az első kötetnek, tehát el sem kell olvasnom azt, mert összefoglalták nekem 50 oldalban.

 Aranyos mese, de:

- A Vajákos út... - kezdetű mondatból úgy... 50 tuti van benne.
- A tőmondatoktól idegzsábát kaptam.
- Azoktól a tőmondatoktól pláne, ami úgy kezdődött, hogy a Vajákos úton...

 Amúgy, akik szeretik a boszorkányokat, azoknak tetszeni fog. A főhős aranyos és kedves kislány, olyan tipikus boszorkány. Van egy rózsaszínmániás barátnője, egy állatbolond barátja, és persze ezek ketten nem tudhatnak róla, hogy boszorkány. Kivéve a srác, mert az előző részben egy csomó mindent csináltak vele (láthatatlanná változtatta meg hasonló), és így tud a boszorkákról. Persze kis boszink extra naftával bír, tehát foghegyről megy a bájolás neki.
 A történet két szálon futott, az egyik az Új tanár jön - jófej - de mégsem szál. A másik a boszorkánytanonc verseny, ami eléggé le lett butítva sajnos, mert úgy 20 oldalon belül már a döntőnél voltunk, az meg három oldalba el lett intézve.
 És voltak logikai bakik, vagy a varázsló nemzedék sem szavahihető. A verseny döntőjében, ugyanis egyetlen egy feladat volt (nekem amúgy úgy rémlik, hogy azt mondták kettő lesz...). bájolni kell, de teljesen mindegy, hogy mit, nem a látvány és hasonlók számítanak, hanem a hibátlan kivitelezés. Ami teljesen jó, csak persze az nyerte aki a leglátványosabbat produkált.
 (itt megjegyezném, hogy ha random tudok bájolni egy sárkányt, amin tudok repülni, akkor azért elég parás a világ amiben játszódik, mert azért a kiscsaj csak 13 éves volt... nem mondanám érett gondolkodású mágusnak, és ilyenekkel dobálózik akkor félnék!)

 A varázslás alapja a könyvben:


1. végy egy üstöt
2. dobálj bele mindenféle gizgazt
3. beszélj érthetetlenül, lehetőleg tömbösített magánhangzókkal, ami leírva őrülten vicces

A legtöbb bájoláshoz üst kellett a mesében, mégis a Gonosz boszorka vs. Gyerekek akcióban nem kellett, sőt, még leírni sem írta le a jó kis varázsigét az írónő csak egy „és eszébe jutott az ige, és tádám, legyőzte“ harcjelenet volt.... Nos tehát, ahhoz képest, hogy még a felnőttek is az üstöt használták, Bella Donnának sikerült használni egy olyan varázsigét (bájolóigét), amit nem is igen ismert, csak hallott valamikor róla!

Fordulatok a történetben:

Azok nincsenek. Kiszámítható, sejthető minden momentuma.

Kedvenc jelenet:

A party a végén, az menő!

Kedvenc szereplő:

A nem tudom, hogy hogy hívják csávó (nem jegyeztem meg), akinek élő pókok alkotják a ruháját. Ezt vizualizáltam, és mondjuk úgy, hogy ezt felnőtt fejjel vicces vizualizálni :D

Összefoglalva:

 A gyerekek szerethetik, mert tényleg nem egy bonyolult dolog, teli van mágiával, és vannak aranyos karakterek. A felnőttek lehet idegzsábát kapnak tőle. A könyv elolvasásához felesleges elolvasni az első részt, mert konkrétan elmesél mindent, ami nem volt fontos azt is!

Belbecs: 3/5

Külcsín: 4/5
Az a borítón egy szárnyas banán??? :D

Fülszöveg:
Bella Donna első ránézésre pontosan olyan, mint bármelyik kislány bármelyik iskolában ám van egy nagy titka: igazából boszorkány! Egy szép napon elhatározza, hogy megnyeri a Boszitanoncok igézőversenyét, még akkor is, ha rengeteget kell hozzá gyakorolnia. Ám egyre furcsább dolgok történnek az iskolában, amelyek elgondolkodtatják arról, hogy tud-e uralkodni egyáltalán a varázserején?

Eredeti cím: Too Many Spells
Eredeti megjelenés éve: 2010
Kiadó: Napraforgó
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 186
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634456445
Fordította: Pataki Andrea
Illusztrálta: Marion Lindsay

2015. október 6., kedd

Ana Galán: A banjánfa (Mondragó 4.)

 Ezt a sorozatot még mindig nagyon szeretem, annak ellenére, hogy végtelenül hosszú, és szerintem sosem lesz vége. Komolyan, ha egy mag / kötet akkor úgy még 3-5 rész biztos lesz, tekintve, hogy ha a 7-be csak megtalálják az utolsót, azt még el is kell ásni, és még meg kell találni ki írtja ki az erdő beszélő fáit, és megmenteni a szerencsétlen Mágust, akit becsuktak, mondván, hogy ő vágja a fákat. Mindezt ugyebár nem lőhetik el a 7. részben, már csak azért sem, mert egy részre ennyi titokmegfejtés és felvetés nem szokása a könyvnek. Tehát azt még szétszedhetik vagy 2-3 résznyi könyvre... ezért is mondom, hogy szerintem ez egy roppant hosszúra nyúló történet, amit úgy ha egybe kiadtak volna, normál illusztrált könyvben, akkor nem lenne több 200 oldalnál, és sokkal menőbb lenne.... de hát fel kell darabolni.
 De túllendülök azon, hogy sok részes, hogy sorozat, és ilyenkor félek, hogy a kiadó becsődöl mielőtt kiadná minden részt, és akkor ott fognak állni az olvasók bután, hogy na most mi van? Mist akkor mi a vége? Úgyhogy én szurkolok a kiadónak, hogy ne csődöljön be. Amúgy elég sokan szeretik ezt a sorozatot, úgyhogy talán van ráció abban, hogy végig meglesz.
 A történet egy visszatekintős résszel kezd, amit én untam kicsit, mert azért nem volt olyan zsúfolt eddig az egész, hogy emlékeztetni kelljen rá, no meg az elsőt szerintem alig egy éve olvastam, és azóta elég jó ütemben jelentek meg a folytatások. Tehát, az áttekintős rész szerintem olyan... lappocsékolás. De hát volt, úgyhogy elolvastam. Elég gyorsan beindult a történet (tekintve, hogy 124 oldalon át, azért 2 kalandnak bele kell férnie). A könyv követi az eddigi sémákat, miszerint Furda (a kormányzó, vagy helytartó görény gyereke), tovább terrorizálja a srácokat, akik persze jó arcok, és persze természetesen túljárnak az eszén most is, bár csak a szerencsének köszönhetően. És persze jön az 1 mag megtalálása, de az se legyen annyira nagyon egyszerű, hát mini kalandot kerítenek hozzá. Tóval, húsevő halakkal és hasonló.
 Lendületes történet, és borzalmasan aranyos rajzok. Még mindig tartom, hogy tiszta Így neveld a sárkányodat, csak találomra egy közösségben játszódik, és nem egy szigeten.

Belbecs: 5/5

A kisgyerekek tuti imádják, már csak azért is mert sárkány van benne, meg harc. Van kivel azonosulni, van kinek szurkolni. Van abszolút jó és van abszolút utálható karakter. Speciel kettő is. A jóknál én a vadászgörényt csíptem a legjobban, pedig túl sok dolgot nem csinált. Van kaland, ami kezdődik, befejeződik és lezárul, és persze van miért tovább izgulni. A jóknál ott van az örök érték hangsúlyozása, miszerint a barátság, a gondok nagy részét mindig megoldja. Hogy nem minden a bátorság, ész is kell stb. Tehát tényleg ez az okosan, kicsit átlátszóan de tanítós könyv. Én szeretem. (csak örülnék egy egybe kiadásnak :P)

Külcsín: 5/5

A rajzokat imádom, a kiadás úgy önmagában is gyönyörű. Tartósság szempontjából, már viszont vannak gondok. Nem ennél a kötetnél, az előzőeknél. Már újra kellett kötnie a könyvtárnak, ez egyrészt jó, mert azt jelenti, hogy feltehetően sokan forgatják és így szétjön, másrészt alig egy éves, és azért a jó ragasztásnak nem kéne ennyire szétmennie....ennyi idő alatt. Úgyhogy lehet nem annyira könyvtárbarát a kiadás, vagy csak trehány volt az olvasó. Vagy hát gyerek, mert gyerekkönyvtár, és ők annyira nem vigyáznak rá :D

Fülszöveg:

A kalandok folytatódnak! A Fátyolerdőt csak akkor lehet megmenteni, ha Miró és barátai haladéktalanul elindulnak megkeresni a harmadik magot, ám a sárkányistállóban Miró hűlt helyét találja Mondragónak: Furda és unokatestvére, Bunka elrabolták! Mirónak lovagi tornán kell megküzdenie érte – ha ő győz, visszakapja Mondragót. A cél érdekében Galga áll ki Miró helyett Bunka ellen, barátja vértjében. Az ádáz küzdelem során Furda és Bunka a csalástól sem riad vissza, és bár sárkánya segít neki, Galga már erősen vesztésre áll.Le tudja-e győzni mégis az álnok unokatestvéreket, és visszaszerzi-e Mondragót? Hol rejtőzik a harmadik mag? Miró, Galga, Rézi és Csibuk csapatára sok veszély leselkedik, de új, izgalmas kaland is várja őket!?

Eredeti cím: El árbol del Banyán
Eredeti megjelenés éve: 2013
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 126
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789638989130
Illusztrálta: Pablo Pino

2015. október 1., csütörtök

Marc Levy: Ha lenne még egy esély


Mit tennél akkor, ha az élettől kapsz egy új esélyt, hogy egy félresiklott dolgot helyrehozz. No persze, nem te mondod meg, mikorra térj vissza, miként, és miért is pontosan.
 A könyv bemutatja, hogy egy híres neves újságíró miként éli meg az ölébe nem túlzottan kedvesen csöppenő esélyt. És amúgy a könyv végén nagyot koppanunk, de ezt inkább nem ragozom tovább. Mellékesen sorozat, tehát még csak egy rendes lezárást sem kaptunk.
 Nem maga az esélykapás a könyv vezérfonala. Adott egy újságíró akit megölnek, majd két hónappal előbb felébred. Emlékszik mindenre, arra, hol és mikor siklott ki az élete. Emlékszik az időjárásra, a lánykérésre, a vacsorákra, az utazásra. Magyarán mindenre emlékszik a hátralévő két hónapig. Ennyi ideje van ugyanis rájönni, hogy :
- Ki akar az életére törni?
- Ki nem akar az életére törni?
- Miért akarja az a valaki megölni?
- Miért tért vissza két hónappal korábbra?

 Mert mint kiderült a Ki NEM akarja megölni lista jóval rövidebb, mint az, amin azok szerepelnek, akik mindennél jobban szeretnék eltenni láb alól. Annak ellenére, hogy amúgy, amennyire megismerjük a főhőst, nem egy kiemelkedően rossz ember. Persze a sok nyavalygás (bárki bármit mond nyavalygott), után már én is szívesen megöltem volna. A durva, hogy fel sem merül benne pár olyan kérdés, ami viszont fontos lenne, és sokkalta életszerűbb. Mert oké, ha engem megölnek, meghalok, majd visszadobódok két hónappal korábban, akkor nekem ezek sokkalta fontosabb kérdések:

- Ki akart megölni? (eddig egyezünk)
- Miért akart megölni? (még ez is stimt)

 Viszont a kérdések feltevése után, fognám magamat, és eltűnnék. Vagy legalábbis nem mennék Újra el oda, ahol megöltek, abban az időben amikor megöltek. Én azt hiszem megpróbálnám kijátszani a sorsot, és eltűnni. Mert hát feltehetően a Sors akarta, hogy „feltámadjak“ ergó okosan és ügyesen lelépnék, és nem újragenerálnám a dolgokat.

 A könyv nyomozós része jó volt. Andrew haldoklása, és nyühögve szenvedése idegesített. Az utolsó 20 oldalig nem tudtuk meg, hogy ki nyírta ki. Szegény srác sem. Aztán az infóval túl sokat nem tud kezdeni... bár nem tudom mert nincs itt a folytatás, tehát lehet tud vele kezdeni valamit. Tetszett, hogy bizonyos témákat, legyen az akár fikció, akár valóság, de felvetett, és ezeket körbejárta mind a két oldalról. Csak példának:

- Mit tennél, ha kiderülne, hogy az örökbefogadott gyerekedet, elrabolták a szüleitől és valójában nem is árva? És mondjuk ezt az infót többedmagaddal az újságból tudod meg?

 A kérdésre két eltérő választ is kaptunk. Két ember szemszögéből + Andrew szemszögéből is, aki nyomozott, megírta a cikket és nem gondolt bele, hogy hány családot tesz ezzel tönkre esetlegesen. Persze, hogy szegényt meg akarják ölni.

 Rengeteg minden tetszett a könyvbe, de voltak gyenge pontok. Bár a vége a legtöbbnek értelmet adott, de azokat is megértem akik emiatt lerakták a könyvet. Andrew olyan szinten szerencsétlen, hogy legszívesebben fejbe kólintanám. A regény vége viszont üt. Nagyot.... nagyon nagyot. Félek, hogy a második rész már csak rontani tud ezen, viszont eléggé kérdéses a vége, tehát mindenképpen kellene a folytatás, hogy tisztán lássunk. Bár a fejemben már van egy folytatás, de érdekelne mit akar az író :D

Belbecs: 4,5/5

Nem szoktam fél pontokat adni de ez az. Nem egészen öt, de nem egészen négy. Túl sokat nyüszögött a főhős, és az idegesített, de amúgy faltam az oldalakat, és nagyon tetszett... :D

Külcsín: 3/5

Ez a borító ronda! Mármint, ha romantikus regényt akarnék olvasni jó. És igen, a végére értem miért van csaj rajta, de akkor sem illik hozzá. Tartom, hogy ennél sokkal jobb borítót is lehetett volna csinálni neki, mondjuk egy New York Times címlapfélét, az menő lett volna. Ez olyan semmilyen... még annál is semmilyenebb.


Fülszöveg:

Andrew Stilman a New York Times oknyomozó riportere egy hete nősült. 2012. július 9-én reggel a szokásos kocogására indul a Hudson River mentén, amikor hirtelen megtámadják. A derekába heves fájdalom mar, Andrew egy vértócsában elterül az aszfalton. 2012. május 9-én tér magához. Két hónappal a támadás, két hónappal az esküvője előtt. Ettől a perctől számítva hatvan napja van, hogy kiderítse, ki gyilkolta meg, hatvan napja, hogy kijátssza a sorsot. Szédítő versenyfutás kezdődik az idővel, melynek során New York és Buenos Aires között ingázva próbál fényt deríteni a rejtélyre.

Eredeti megjelenés éve: 2012
Kiadás helye: Szeged
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 334
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633738412

Szeptemberi Új lakók

 A nagy rendrakásban kikerült pár könyv a magánkönyvtáramból. Feltehetően a leszanálást még majd folytatom, mert még rengeteg könyv van, amit már nem akarok elolvasni, vagy éppenséggel már megvan a könyvtárnak, és így nem ragaszkodom saját példányra.
 Úgy hónap elejétől érzem azt, hogy úgy igazán vásárolni könyvet nem nagyon akarok, inkább csak ajándékba. Hála az égnek idén a könyvtár eléggé jól felszerelt így felesleges nekem is felhalmoznom a könyveket.
 Ebből adódóan szeptemberben nem vásároltam könyveket. A tavalyi elúszós recenzióim miatt, recik sincsenek a hónapban. Az évben is talán csak hármat kértem. Azaz igazság, hogy írni ugyan kedvem lenne, de a kedv és az idő általában nincs egyszerre meg, és így elég nehéz összeszedni a gondolataimat. Ennek ellenére, remélem, hogy sikerül sokat olvasnom és a blog is majd kicsit felpörög. Mert az írás amúgy remek idegnyugtató.
 A nagy takarításban a hazahordott sok-sok könyvből is válogattam. Volt amit visszavittem, és volt amit végül beleltároztam molyon a magánkönyvtárban. Nem csinálok erről viszont most listát, mert esélyes, hogy a nagy átnézéskor mégis törlésre kerülnek. Így felesleges. Ha mégis megtartom őket, az év végi összesítőben majd benne lesznek.
 A hónapban így csak happolás és csere volt. A rukkolával is kezdek hadilábon állni. Egyre kevésbé érzem azt, hogy jó dolog, az őrült ponthajhászok miatt, akik szerint egy könyv ér xy pontot. Ma. Október elsején volt az, hogy igenis adtam ki 180 pontot egy könyvért. Egyrészt, mert van 400 pontom ami ott áll már régóta (tudom nem romlik meg :P), másrészt az egy nagy album, és szép, és még csak nem is magamnak lesz (könyvtárnak happoltam, de azért belelapozok... de lehet elajándékozom ki tudja :D)
 Oh majdnem kihagytam! A hónapban sikerült két könyvet is nyernem. Ugyan az egyik még nem ért ide, úgyhogy nem lesz a posztban, de azért mégiscsak nyertem ;)

Könyvbeszerzési mérleg:
Happola:


Csere:



Nyeremény: