Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

 Annak idején, ez a sorozat még Mesterkurzus címen futott, emlékszem egy csomó kötetét olvastam, főleg Popper Péter és Bagdy Emőke miatt. Nálam ők voltak a nagy nevek, akik vitték a hátukon az egész sorozatot, akiknek szerettem az írásukat. Sajnos Popper Péter már nincs közöttünk, így az újabb kötetekbe már nem kerül bele az ő írása, ő szemléletmódja. Úgy hiszem, hogy Kádár Annamária remekül hozza azt a derűs, és kedves hangot, amit anno Popper Péterben megszerettem. Mert igenis kell a pozitív szemlélet, pláne az ilyen „önsegítő” könyveknél. Amiket általában azért olvas az ember (legalábbis én), hogy kicsit helyre billenjen, hogy olvasson valami okosat, mégis ne túl szárazat, hogy megismerjen több szakember véleményét, és az segítsen neki a világban boldogulni.

 Amikor megláttam ezt a kötetet, rögtön lecsaptam rá. Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés, azok a tulajdonságok, amik jó volna, ha minden embernek maximumon lennének, és mégis annyi emberből hiányoznak. Nem mondom, hogy belőlem nem, sőt! Őrülten nagy szükségem van arra, hogy kimondják az emberek, ha valamiben jó vagyok, vagy legalábbis utaljanak rá, és még akkor sem biztos, hogy el is hiszem, amit mondanak. Hülye berögzültség, kezdeni is kell valamit majd vele. De a kezdeti nagyon önbizalom hiányos állapotomhoz képest ma azt mondhatom, hogy részben megbarátkoztam önmagammal, a képességeimmel, a hiányosságaimmal, azzal, hogy miben vagyok jó, és miben nem. És próbálom a pozitív dolgokat előtérbe helyezni, és próbálom csinálni azt, amiben igazán jónak, érzem magam. Független attól, hogy pl. a szomszéd mit mondana erről. Megtanultam részben „leszarni” az emberek bántó megjegyzéseit, bár még korántsem megy tökéletesen. A kötet öt írójából háromnak élveztem az írását, egyet nem tudok hova tenni, egynél meg rájöttem, hogy többet nem akarok tőle olvasni! És nem azért mert lelkész, és más vallású vagyok, hanem mert egyrészt fel sem fogtam igazán mit akar, másrészt meg annyira spirituális, hogy én ennyire feltehetően ebben az életemben már nem leszek spirituális emberke…bocs.

Dr. Kádár Annamária: Én én vagyok, és így vagyok jó!

Tőle viszont olvasni fogok még, sokat! Nagyon sokat! Remélem sok könyve fog megjelenni, vagy sok írását fogom fellelni a neten. Nekem ő lett Popper Péter utódja, a pozitív gondolkodó, az aki képes lazán, mégis komolyan venni az élet nyűgjeit, és próbál segíteni az embereken, kicsiben és nagyban egyaránt. Nem akar tökéletes lenni, sem annak látszani, szimplán el akarja mondani, hogy ő mit gondol a dologról. Szerettem olvasni ezt a rövid szösszenetet is, mert annyira áradt belőle az, amit a címe is mond. Én én vagyok, és így vagyok jó!

Prof. Dr. Bagdy Emőke: Az életbátorság hármas fogata: önismeret, önkép, önbizalom

Bagdy Emőkétől már olvastam, sok könyvet (mesterkurzusosakat),ebből adódóan már nem volt újdonság az ő szemléletmódja. Ismertem azt, hogyan fogalmazza meg a dolgokat, honnan közelít rájuk. Ő még mindig változatlan, vagy szereti az ember az írásait vagy nem. Nekem olyan „nagy öreg”-nek számít, akitől szívesen olvasok, de nem feltétlen a favoritom. Sokkal jobban szeretem a könnyedebben fogalmazókat.

Dr. Szondy Máté: A másokból táplálkozó, törékeny önértékelés: a narcizmus

 Ő  a másik akitől még mindenképpen szeretnék olvasni. Ez a kis eszmefuttatása a narcizmusról éppen elég volt, hogy tudja, hogy egy hullámhosszon vagyunk. Ő is érthetőbben és szórakoztatóbban ír, mint gondoltam. A neve nem volt ismeretlen, de ez volt az első eset, hogy olvastam tőle valamit. A narcizmus amúgy is olyan téma ami érdekelt.

Kozma-Vízkeleti Dániel: Önbecsülés kapcsolataink tükrében

Hát, őt nem tudom hová tenni. De komolyan…így egy nappal az olvasása után nem tudnám felidézni, hogy mit írt, olyan szinten nem fogott meg…nem mondom, hogy nem adok esélyt még valamelyik írásának (ha van), de nem vált kedvenccé, nem lett olyan mint Kádár Annamária vagy Szondy Máté, akitől legszívesebben, most azonnal olvasnék.

Pál Ferenc: Önbecsülés és spiritualitás

Nem…én nem vagyok spirituális ennyire, meg ilyen mód. Érzem, hogy ő is jó fej akarna lenni, és próbál nem feltétlen „pap vagyok, nagyon szent” mentalítással közelíteni, de nem ment. Annyira vicces és laza akart lenni, hogy túllőtt a célon. Kifejezetten zavart…bocsánat.

Belbecs: 4/5

A legtöbb írást élveztem, és volt is mondanivalója Számomra. Ebből adódóan nem pontozom le, az, hogy az utolsó kettő nem nyerte el a tetszésemet, azért a mínusz egy pont.

Külcsín: 4/5

 Imádtam a borítót, szeretem magát a Nyitott Akadémia köteteinek nagyságát, felvontását, felosztását. A gondom az, hogy olyan szinten pocsék a kötése, hogy szerintem az utánam lévő olvasónál szét fog darabjaira hullani. Én nagyon óvatosan olvasok, tényleg nem töröm a gerincet, és nem hajtom ki az oldalakat, de mint a könyv 2. Olvasója elmondhatom, hogy már úgy néz ki, mintha minimum húszan olvasták volna, és szét akarna esni …

Fülszöveg:

„Az a baj, hogy nincs önbizalmam” – halljuk úton-útfélen, még olyan emberek szájából is, akikről adottságaik és körülményeik alapján nem gondolnánk, hogy ilyen problémával küzdenek. Mások nem vallják be, hogy így éreznek, sőt épp az ellenkezőjéről igyekeznek meggyőzni lehengerlő viselkedésükkel, ám arroganciájuk mögött gyakran szintén belső bizonytalanság, az önelfogadás hiánya húzódik meg.

Bár egész modern kultúránk énközpontú, narcisztikus, a lelkünk mélyén sokan nem szeretjük magunkat, és félünk, hogy mások is kevésnek, elégtelennek, értéktelennek találnak minket. Éppen ezért védekező pozíciót veszünk fel, visszahúzódunk, nehogy még jobban megsérüljünk – vagy éppen minden erőnkkel bizonyítani próbáljuk, hogy igenis érünk valamit. Ám a bennünk lévő kétséget a külső sikerek csak átmenetileg enyhítik. Ráadásul saját magunkkal kapcsolatos elégedetlenségünket hajlamosak vagyunk környezetünkre is kivetíteni, ezért rossz közérzetet és türelmetlenséget terjesztünk magunk körül.

Tiszta szívből szeretni és becsülni önmagunkat azonban nem könnyű, ha fájdalmas kudarcok terhét cipeljük, ha mások bántó, lekicsinylő mondatai belénk égtek, ha a szüleink sem fogadtak el minket feltétel nélkül. Ebben az esetben önismereti munkára van szükségünk, hogy felnőtt fejjel csodálkozzunk rá: minden gyöngeségünkkel együtt is értékes és szeretetreméltó emberi lények vagyunk. Ebben igyekeznek segítséget nyújtani a kötet kiváló szerzői is.

Kiadó: Kulcslyuk

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 184

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155281181

Ár: 2.290 Ft

Kiadói ár: 1.720Ft

Nicolás Guillén: Papírhajó az Antillák tengerén

 A nagy selejtezésekben, vannak könyvek amik a kezembe kerülnek, és felsóhajtok, hogy „ez is kell”, aztán hazahozom és vagy sosem olvasom el, vagy azonnal elolvasom őket, és kiderül, hogy szebb volt, mint amennyit ért (mégha ingyen is volt nekem :D).

 Ezt a kötetet nem a borítóért vittem haza, a cím sem tetszett, ellenben az illusztrációk gyönyörűek voltak benne. Furák, de gyönyörűek. Így utólag, olvasás után azt tudom mondani, hogy mondjuk ha kivágom a könyvből őket és kirakom a falamra, akkor a könyvnek volt értelme!

Ő a vízi törpe...

 Be kell vallanom, hogy amikor a könyv született 1978-ban, akkor én még gondolatban sem léteztem, pláne nem Kubában, így nem tudom átérezni a történetek, versek, dalok, béna találós kérdések indítatási okait. De, ha ezt még sikerülne is, nem értem, hogy MIÉRT lett lefordítva magyarra! A fülszöveg amúgy dicséri a fordító munkásságát, hogy milyen remek (muhahah), nekem már ez egy kicsit visszás, de hát ez van.

Az illusztrációkat érdemes megnézegetni belőle Rapi Diego furán viszont szépen rajzol. Szépek és igényesek a képei, nekem nagyon bejöttek, a kiscanelt képek a kedvenceim, de még vagy 10 volt, aminél azt mondtam, hogy de jópofa, vagy de szép is. sajnálom, hogy olyan könyvet illusztrált jelen esetben aminek így 2015-ben max. retró értéke van, amolyan történelmi visszatekintés, egy nem túl híres (vagy csak én nem hallottam sosem róla) költő verseire. A kedvencem amúgy a Fidelt istenítő vers volt. :P

Belbecs: 2/5

Külcsín: 4/5 (a borítón kívül minden szép :D Az valahogy nem sikerült jóra)

Fülszöveg:

Kuba nagy költője a kicsinyeket fogja kézen evvel a kötetével. Majd kézen fogva játszanak együtt, mondanak találós kérdéseket, körülöttük táncol, él a világ: mókusok, elefántok, madara járják a szambát, két kis béka nagy útra indul, az élethez feltétlenül szükséges bátorságra tanítja a kis majmot az öreg.
Tóth Éva fordítása híven adja vissza ennek a nagyon eleven költészetnek a mozgalmasságát, életszeretetét. De ugyanúgy méltó társa Nicolas Guillén költészetének a kubai illusztrátor, Rapi Diego is. Ahogyan Guillén is megfogalmazta, bátran ajánljuk a kötetet kicsiknek és kicsit nagyobb felnőtteknek egyaránt.

Kiadó: Móra

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 1987

Oldalszám: 62

ISBN: 9631152928

Fordította: Tóth Éva

Illusztrálta: Rapi Diego

Ár: 35 Ft (ez van a könyvön, visszasírom ezeket az árakat :P)

Eredeti cím: Por el Mar de las Antillas anda un barco de papel

Katarina Mazetti: Elváltak és válófélben lévők panaszai

 Köszönet a könyvért a Park kiadónak!

A könyvet valójában már több mint egy hónapja elolvastam, csak poszt nem íródott róla, ahogyan értékelés sem. Az olvasási válság, írási válsággal is párosult ebből adódóan rengeteg jegyzetben maradt blog bejegyzésem született. Amiket felcímkéztem, letöltöttem borítókat hozzá, minden adat megvolt, csak maga a bejegyzés szövege nem. Már hét elején eldöntöttem, hogy talán ideje lenne a vázlatokat eltűntetni onnan, mert szeretem lezárni a dolgokat, és ezzel kicsit rendezettebbé válok, ha nincsenek függő dolgaim.

 Mazettitől olvastam már másik könyvet is, a Pasi a szomszéd sír mellől-t, aminek hála az írónő írási stílusa nem volt már új számomra, nem jelentett gondot az, hogy a kicsit nyers stílusát befogadjam. Olvasási válság ellenére is, egy nap sem kellett, hogy a könyvet kivégezzem. Molyon kicsit félre volt címkézve, mert ott valaki regénynek minősítette, holott valójában egy novellagyűjtemény, még úgy is, hogy a történetek között vannak olyanok, amik egymáshoz kapcsolódnak.

Az írónő

 A könyvet annak idején azért kértem, mert tetszett a Pasi a szomszéd sír mellől, és szerettem volna olvasni tőle még. A könyvtárnak akkor még nem volt meg ez a kötet, és így onnan nem tudtam kikölcsönözni, így kértem, és kaptam is. (azóta megvan a könyvtárnak is).

 Nem vagyok házas, sem elvált, és még csak barátom sincs, így számomra a történetek amolyan pozitív-negatív kritikák az életről, a párkapcsolatokról, arról, hogy mennyire tönkre tudnak menni házasságok pitiáner, vagy éppen nem pitiáner dolgok miatt. Személyes tapasztalat híján a környezetemet használhattam volna arra, hogy hümmögve megjegyezzem „igen, ilyen van”. A legtöbb novella alapja elég valóságos, mert bár nem ismerek párokat, akik hasonló dolgokat éltek át, vagy tapasztaltak, mégis teljesen ki tudom nézni az emberekből. Az „édes bosszú” megvolt a legtöbb novellában, voltak persze olyan történetek is, ahol aránylag normálisan ment szét a pár, de legtöbb esetben a válást, a válófélben levést megsínylik az emberek. A legmegdöbbentőbb novella a „Másképpen is lehet”, az a durva, hogy kinézem az emberekből ezt, hogy vannak olyan elvakultan szerelmes egyedek, hogy képesek olyasmire mint Eva. Amúgy ami nem reális, hogy bizony, ha ezt perre viszi, simán kivizsgálták volna, és rájöttek volna arra a bizonyos módszerre, ahogy teherbe esett Eva… sokszor. A novella fele körül már tudtam, hogy mi is lehetett a módszer, főleg amikor elmondták, hogy kórházban dolgozik… amúgy ez volt a legviccesebb novella is!

 Sok novella ugyanis nagyon negatív volt, feltehetően a válás témát nehéz pozitívan és viccesen tálalni és a svédek már csak ilyen szókimondóak. A régmúltat visszaidéző novella volt az egyetlen, ami nem tetszett. A többi novella meg ismerős volt, feltehetően mert az életből merített. Például az a rész, amikor a nő azt mondja, halálos beteg, csak hogy megtartsa a férjét. Hányszor hallotta már ezt az ember? Vagy azt, hogy azért szülsz még egy gyereket, hogy megtartsd a férjed,holott ez már csak akkor is egy egyoldalú kapcsolat, attól, hogy újabb gyerek születik, ő nem fog jobban szeretni. Ráfogom, hogy az ilyen elkeseredett emberek már nem tudnak racionálisan gondolkodni, és ezért csinálnak hülyeséget. Csak a gyerekeket sajnálom…akik azért születtek a világra, hogy ne menjen szét egy pár, azok nem egy boldog családba születnek.

 Tetszett a kötetben az is, hogy felvállalja és beleírja a nem szokványos párok életét és féltékenységét is. volt meleg és leszbikus párról is történet és én ezt maximálisan pozitívan értékelem! Örülök, hogy nem tabu az ő életük, nem olyan amit nem lehet megírni, és igen, a meleg pároknál is vannak problémák. A leszbikus párnál mondjuk már-már vicces volt az a féltékenység amit lerendezett az egyik fél, mert egy férfi névjegykártyáját találta meg a barátnőjénél.

Belbecs: 4/5

Külcsín: 5/5

Tetszik a borító és tetszik a kivitelezés is. Elgépelést, félreütést nem találtam. Megnézve az eredeti borítót azt hiszem, hogy előnyünkre vált, hogy váltottunk. A magyar borító sokkal egyértelműbben utal arra, hogy miről is szól a könyv, ahogy a cím is sokkal konkrétabb, bár nem tudok svédül, tehát lehet, hogy az is elég konkrét volt, de a borító olyan semmilyen a svédnél.

Fülszöveg:

Pocsék dolog a válás, még a házasságnál is rosszabb

„Mazetti mindent tud a szerelemről, és két válás után van egy-két szava az elmúlásáról is. És micsoda szavak ezek!” – Aftonbladet

„Szívszorító történetek az élet megpróbáltatásairól, a nagy félreértésekről, az elmúló vagy soha el nem múló szerelemről, a boldogtalan kapcsolatokban való létezés fájdalmáról.” – Expressen

Svédországban a házasságok több mint fele végződik válással. Mégis sokkal több könyv és film szól a szerelem fellobbanásáról, mint az elmúlásáról. Katarina Mazetti ezt a hiányt igyekszik pótolni Elváltak és válófélben lévők panaszai című kötetének történeteivel.

Megismerkedhetünk egy nővel, aki megmagyarázhatatlan módon újra és újra teherbe esik rég nem látott szerelmétől. Egy férjjel, aki szó szerint szétbarkácsol egy házasságot, egy luxusfeleséggel, aki önhibáján kívül lesz nélkülöző egyedülálló anya, és egy másik férjjel, aki hűtlenséggel vádolja elhunyt feleségét. Az is kiderül, hogyan lehet kifirkálni magunkból a fájdalmat, hogy milyenek egy patchwork-család kőkemény hétköznapjai, hogy milyen előnyökkel jár, ha az embernek elváltak a szülei, és hogyan kezelték a házastársi torzsalkodást 1829-ben.

Mazetti ezúttal is elemében van. Legújabb könyve tanulságos olvasmány. Nem csak nőknek!

Te vitted a késeket én a villákat

a tányérokat és poharakat kettétörtük

a mai napig azon töröm a fejem

mire volnának leginkább alkalmasak a cserepek

Katarina Mazetti író, szerkesztő, kritikus, producer, világszerte népszerű regények szerzője. Gyerekek és felnőttek egyaránt rajonganak érte. Társadalmunk hóbortos szereplőit vitriolos tollal és sok humorral ábrázolja. Népszerűsége töretlen, művei több tucat nyelven jelennek meg.

Eredeti borító

Kiadó: Park

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 200

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633550816

Fordította: Kertész Judit

Ár: 2.900 Ft

Kiadói ár : 2.320 Ft (-20%)

Februári könyvtárazás

 Azt ugyan bebuktam, hogy nem hozok ki könyvet a könyvtárból, de ez nem kedvetlenít el. Az, hogy miért buktam el, az több részből állt. Egyrészt feljelentkeztem a 2015-ös nagy 50-es kihíváshoz, és Kosztolányi Dezsőtől (akivel egy a monogramunk ;D), nincs itthon könyv, és sajnos szülővárosomban játszódóval sem jelentkezem automatikusan, így kettő kölcsönzés már adott volt, így meg már elindultam a „lejtőn lefelé”. Viszont kicsit átdolgoztam a fogadalmamat. Így a végeredmény az, hogy amit kihozok, azt addig nem viszem vissza amíg nem olvastam el, vagy míg nem kezdtem el és sültem bele az olvasásába. Ugyanis, ha sz*r akkor nem fogom elolvasni, és én is nyúlhatok félre. Ennek hála egy újabb havi rovatot indítok, amiben listázom, hogy mit hoztam ki a könyvtárból és azokkal, hogy haladtam!

Kikölcsönzött könyvek:

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Miskolczi Miklós: Kacagtató Sztalin-városi anekdoták

Kosztolányi Dezső: Pacsirta

Marc Cantin: Állatok blogja

Irene Adler: Sherlock, Lupin és én – A katedrális árnyéka

Ana Galán: Mondragó 3. – A baobabfa

Victoria Schwab: Felszabadulás

Dan Millman: Élj céltudatosan!

Marie Kondo könyvét el is sikerült olvasnom, a Felszabadulást meg most olvasom. Ugyebár Kosztolányi és Miskolczi könyvei az ötvenes kihívás miatt vannak nálam. Az Állatok blogja volt az, amit a Nemzetközi könyvajándékozós nap keretében kölcsönöztem ki, így várja, hogy sorra kerüljön. A Sherlock, Lupin és én, illetve a Mondragó 3, mind megkezdett sorozat, amiket szeretnék folytatni, és amúgy is rövidek, tehát nem hiszem, hogy gond lesz velük. Millman könyve meg megtetszett és elhatároztam, hogy nagyon céltudatos leszek tőle. Egyelőre ennyi könyv fordult meg nálam, jelenleg az utolsó 7 még mindig nálam van, cuki kis halomban az ágyam mellett, várva arra, hogy sorra kerüljenek.

Februári Új Lakók

 Nos vannak „fogadalmaim” amiket sikerül egyelőre betartanom, és persze vannak amiket elbuktam már, de különösebben nem dőlt össze a világ tőle. Nos a „nem veszek könyvet, amíg ennyi olvasatlan van” még tartja magát. Ebből adódóan Februárban nem vettem könyvet. Tartom azt is, hogy míg az eddigi recenziókkal nem végzem, nem kérek másikat, így feltehetően 2015 nagy részében nem fogok reciket kérni, mert még mindig 30 felett van a száma annak ami már itt van, tavaly év végén ugyebár belendültem. És akkor még nem is említem meg, csak halkan, hogy van ami már nagyon régóta itt van. Tehát nem kérek újakat, csak amikor nulláztam azt a kupacomat is. venni meg egyelőre úgy érzem, hogy felesleges, hiszen annyi jó könyvem van!

Vásárolt könyvek száma: 0

Recenziók száma: 0

Cserék száma: 2

A. O. Esther: Gombnyomásra 2.

Réti László: A parfümőr

A. O. Esther könyvét ugyan kérhettem volna recenzióba, és feltehetően készségesen kaptam is volna, de egyrészt nincs pofám kérni, mert itt van kb. 4-5 könyve nálam, amikkel egyelőre nem haladok (nem azért mert rosszak, csak még nem került rá idő), másrészt Anitigernek sikerült duplán küldenie, és lesefteltük ezt így egymás között. Ő gazdagabb lett egy Hordával, én meg a Gombnyomásra 2-vel. A Parfümőrt Benina egyik könyvére cseréltem, mert Réti Lászlóról jót hallottam, Benináról meg rosszat, és úgy döntöttem, hogy akkor ha eddig nem olvastam, ezután sem fogom, inkább valami olyanra cserélek, amin Molyon jó értékelést láttam.

Ajándékok száma: 4

Torben Kuhlmann: Lindbergh

J. R. R. Tolkien: A szilmarilok

Őfelsége Micsikojapán császárné: Először mászom meg a hegyet / はじめてのやまのぼり

Gerald Durrell: Vadak a vadonban

 Februárban volt nekem egy névnapom. Gabyetól kaptam a Lindbergh-et, amit már a megjelenés óta meg akartam szerezni, annak ellenére, hogy a mesekönyvekből elméletileg kinőttem volna már! A Bálintéktól kaptam a Szilmarilokat, ami megérett egy újraolvasásra, és most ezt egy gyönyörű kiadással ejthetem meg (időt, időt kérnék rá!!). A Mátétól kaptam a japán-magyar nyelvű mesekönyvet, ez is már nagyon régóta rajta volt a kívánságlistámon, úgyhogy maximális volt az öröm. A Durrell könyv az a nemzetközi könyvajándékozós nap keretében került hozzám, azzal a feltétellel, hogy kölcsönözzek egy könyvet a gyerekkönyvtárból, hát ezen nem múlott :) Durrell amúgy is várólistás, úgyhogy dupla öröm :D

Selejtezésből: 15

Nyikolaj Aszanov: Két legyet egy csapásra

Akutagava Rjúnoszuke: Víz alatti emberek

Poul Anderson: A tengernép gyermekei

Ray Bradbury: Az időgép

Muhammad an-Nefzawi: Az illatos kert

John Selby: Érezd jól magad

A sárkánykirály lánya

Bognár Botond: Mai japán építészet

Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene

Robert Browning – Walt Whitman: Tébolyda-cella

James Clavell: A sógun

Győry Vilmos: Győry Vilmos költeményei

Lee Jampolsky: Gyógyítsd meg az elméd

Dr. Stephen T. Chang: Az öngyógyítás teljes rendszere

Emil Coué: Elméd gyógyító hatalma

 Valójában ez a rubrika lesz feltehetően idén mindig hosszú. Nem minden kerül ide, amit hazahozok, mert hozok apukámnak is haza, anyukámnak és hasonlók, azokat nem számolom ide. Tehát ez a lista csak az, ami úgy ténylegesen engem érdekel, és ténylegesen az én magánkönyvtáramat bővítette. Igen, telis teli remek könyvekkel.

Újra megjegyezném, hogy Idő kéne, idő amiben olvashatnék kedvemre és haladnék is velük. Worsi kihívása most olyan „rajta is vagyok, meg nem is”, mert a cipekedés miatt olyan szinten megugrott a beszerzés, hogy esélyesnek láttam lejelentkezni, de most visszajelentkeztem, hogy rendbe szedtem a magánkönyvtáramat és ide-oda rakosgatok benne könyveket. Helyem most kivételesen kezd lenni, mert hála a japán rendrakós csaj könyvének felülvizsgáltam a könyveimet, és egy egész könyvespolcnyi várja , hogy új gazdára találjon, mert vagy nincs már hozzá kedvem, vagy fogalmam sincs hogy került hozzám, vagy szimplán elmúlt az olvasási hangulatom hozzá, vagy olvastam, és nem fogom újraolvasni. Így meg lett egy cseppnyi helyem :D