2015. március 11., szerda

Marc Cantin: Állatok blogja (Pöttyös sorozat)

 Még február 12-e környékén kölcsönöztem ki a könyvet, a Nemzetközi könyvajándékozós nap keretében, mert ha kölcsönöztél, kaptál egy könyvet ajándékba! Gondoltam ez jó lesz, rövid is, nagy betűs is, érdekesnek is tűnik.
Mivel most éppen azt határoztam el, hogy olvasatlanul nem viszek vissza könyvtári könyvet a könyvtárba, így gondoltam előre veszem, hogy visszavihessem, és olvashassa más is.  Igen, most a rövidebbeket vettem előre, mert így azokat vihetik már a gyerekek és egyéb olvasók, és darabra fogy az olvasnivaló.
 Nem voltam fiatal koromban egy túl nagy olvasó. Sőt, be kell ismernem, hogy kifejezetten utáltam olvasni, utáltam, azt, amikor megmondták mit olvassak, vagy szimplán csak azt, hogy olvassak. Ebből adódóan a pöttyös, csíkos könyvek teljesen kimaradtak az életemből, most 28, majdnem 29 évesen kezdem behozni a lemaradást. Bár az állatok blogja elég friss pöttyös könyv.
 Külcsín: 4/5
Az illusztrációk borzalmasan rondák! Nagyon nem tetszettek, nem tudom, valahogy nem az a stílus amit én kedvelni, szeretni tudok. A másik, amit nem nagyon értettem, hogy miért kell a kép után egy oldalt teljesen üresen hagyni. Szöveg, kép, üres oldal, szöveg. Ez olyan lappocsékolásnak tűnik nekem, és nem tartom jónak. Elgépelés viszont nem volt, a betűméret is ideális, remek könyv egy kezdő olvasónak, aki most tanul olvasni. A mondatok nem túl bonyolultak és kellően széttagolták a kötetet, hogy csak egy-egy részt olvasva haladjanak, ha úgy akarják (kb. 5-7 oldalas egy fejezet)

Belbecs: 5/5
 Ha szereted az állatokat, és szereted a modern történeteket akkor feltehetően tetszeni fog. Nekem nagyon bejött a 21. Századi állatmentés, tinikkel a főszerepben. Túlzottan nincsenek kidolgozva a karakterek, de a történet rövidségéből adódóan nem is nagyon hiányoljuk, hogy jobban belemélyedjünk a személyiségükbe, vagy abba, milyen családi háttérrel rendelkeznek. A néhol félrement ragozás miatt haragszom kicsit. Ugyanis kicsit megkavarja az embert, ha az egyik mondatban x. Mesél és ő az egész könyv narrátora is, aztán, hipp-hopp, most másik narrátor lett, de csak úgy két mondat erejéig. Ezt kétszer eljátszotta legalább az író (Vagy a fordító).
 A blogolás népszerűsítése mellett, nagy hangsúlyt fektettek az állatmentésre, és arra, hogyan óvd a környezetedet. Vicces volt, amikor egy-egy blogbejegyzés volt a könyvben, hogy milyen módszerrel harcolj a meztelen csigák ellen, vagy éppenséggel, hogy óvd a madarakat, akik rossz helyre fészkeltek. Kifejezetten tetszett, hogy bevállalósak a szereplők, bár néha azaz érzésem volt, hogy koravének. Sokkalta komolyabban gondolkodtak és cselekedtek, mint azt abban a korban szerintem megteszik az emberek. Ritka, hogy tizenéves gyerekek megfenyegetnek egy étteremtulajdonost, hogy a fotót, amin éppen le akarja verni a madarakat a cégérről, közzé teszik a blogjukon. És feltételezem, hogy a valóságban minimum 50%-ban ezután is levernék, és le se sz*rnák az étteremtulajok, hogy mit kvartyog három kislány.
 Több apróbb fejezetre tagolódik a könyv, függően attól, hogy éppen kit (mit), mentenek meg. Annak ellenére, hogy a blog a címben is szerepel, inkább háttér marad végig. Előtérben az állatmentés kerül, és ott is a kis közösségen belüli probléma megoldás. Nem mindig törvényes úton.
 Koromból adódóan számomra kiszámítható volt, de élvezetes. Kisebb korosztály feltehetően sokkalta jobban élvezi. Rengeteg hasznos dolog van benne, és azt hiszem, hogy minden állatkedvelőnek tetszeni fog. Könnyen olvasható, talán egy fél óra alatt ki is olvastam (csak azért tartott egész, délelőtt mert sok olvasó volt a könyvtárban :D)

Fülszöveg:
Szereted az állatokat, és nem akarod tétlenül nézni, hogy mások rosszul bánnak velük? Kövesd az ÁMCS blogját! Az Állatmentő Csapat tagjai lelkesen vetik magukat a legveszélyesebb kalandokba, ha beteg sünről, eltévedt dolmányossirály-párról vagy elhagyott öreg kutyáról kapnak híreket. Fotókat osztanak meg a neten, online petíciót írnak, és tanácsokat adnak az állattartóknak. A blogot két tizenegy éves lány, Camille és Léa írja, no meg Camille lerázhatatlan, kotnyeles kishúga, Pauline. Internetes mozgalmuk végül jócskán felforgatja az álmos bretagne-i falu életét.

Kiadó: Móra
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 108
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789631194999
Fordította: Pacskovszky Zsolt
Illusztrálta: Békés Rozi
Ár: 1.790 Ft
Hallgass bele, interjú a könyv fordítójával Pacskovszky Zsolttal: itt

Nincsenek megjegyzések: