Maria Teresa Maia Gonzalez: Szeretettel, Beatriz

 Bár már majdnem egy hete szabadságon vagyok, az első pár napban az olvasásra egyáltalán nem jutott időm. Tudtam én, hogy a 40 darabos lista nevetséges lesz a nyárra, de azért optimista voltam/vagyok, eddig egészen a listán maradtam (vagy ráraktam a listára és így olyan mintha arról olvasnék :D). Folytatódott a Pongrácos könyvek olvasása. Nem véletlen, hogy egy rövidet kerestem. Ugyanis kellő sikerélmény, ha egyet kipipálhatok és reménykedtem abban, hogy jó is lesz. A könyv amit választottam, a Szeretettel, Beatriz!

 Tegnap este kezdtem, és ma már be is fejeztem, ami egy kevesebb mint 150 oldalas könyvnél nem túlzottan nagy teljesítmény rám nézve. A könyv egyik nagy hibája is abban rejlik, hogy rövid. A 14 éves Beatrizt és anyukáját elhagyja az édesapja, el is válnak. Ez egy élethelyzet amit el is kezd részben elemezni a lány (E/1-es levél „regény”….még mindig nem szeretem az E/1-ben írtakat), eleve ez az esemény kellő lenne egy könyvhöz, de a könyv felénél, kezd megnyílni Beatriz, és kezdi felhozni a további gondokat. Szorongás, iskolán belüli erőszak stb.

 Ami nekem fura volt a könyvvel kapcsolatban, hogy oké, hogy a mai fiatalok problémáját próbálja vázolni, de miért ír az apjának (amit amúgy nem is küld el), miért bízik jobban az apjában, mint a mellette élő anyjában, aki mindent megtesz érte, amiről tud abban segít is. Míg az apja fogta magát és elment egy nap és kezdett egy új életet, és innentől különösebben nem érdekelte, hogy mi van a családdal. Tehát, miért vele osztaná meg a fájdalmait, miért nem az anyjával, vagy jó, rendben….nem akar az anyjával beszélni ezekről (bár hülyeség, de elhiszem, hogy vannak ilyen családok, ahol Nem lehet beszélni ilyesmiről), akkor miért nem ír naplót? Magának, magától, amibe hasonlóan leírhatná a dolgokat, csak nem kellene a körítés, a Drága apa, és a *Beatriz elköszönés, meg sorokon keresztül, a „persze feladom” „jaj, régen írtam neked, de ezt már tuti feladom, képzeld már írtam, vagy nyolc levelet, de mégsem adtam fel, de ezt tényleg fel fogom” nyafogás. Igen, ez nyafogás, ami zavart.

 Zavart, hogy túl sok dolog akar megoldásra kerülni, túl rövid idő alatt. Van egy szorongó és pánikbeteg lány, akiről ezt nem igazán tudja az anyja, elmennek orvoshoz meg minden, de mivel a gyerek szemrebbenés nélkül hazudik a pszichológusnak is így nem lehet kezelni. Mert, mint tudjuk, ha nem akarsz meggyógyulni nem fogsz, tehát a lélekdoktor sem sámán, hogy a fals infóidból bármit is kiszedjen (egy jobb pszichológus feltehetően kitudja, de az első nem volt túl hatékony). Tehát alapjáraton szegény főhősünk problémás, problémás a háttér, és az iskolai élete is. Kitűnő tanuló, mert az iskolában az egyetlen amit szeret az a tanulás (szeret =  az egyetlen amivel úgy érzi még elérheti, hogy az apja büszke legyen rá, az a tanulmányi eredményei, ezért kepeszt, bár az apját nem igazán érdekli a dolog, de hát ő úgy gondolja azért mégiscsak). Van három lány, aki megkeseríti az életét, akik nem túl okosak, és rejtély miért őt utálják. Sajnos a levelezés alapján nem lehet konkrétan kideríteni, hogy miért is őt szemelték ki. Minden esetre a három „űrlény” , ahogy Beatriz fogalmaz, kellő képen demonstrálja, hogy milyen a 21. Század gennyláda kasztja az iskolákban. Tökéletes példákat hoz arra, hogyan lehet tönkretenni a másikat. Fele ennyit időznének a tanulásra, mint amennyit a bunkó, rohadék gondolatok kieszelésével töltenek, akár kitűnők is lehetnének. És persze SENKI sem lát semmit, és SENKI sem csinál velük semmit. Kivéve, amikor már túl messzire mentek, de akkor meg már Beatriz szemszögéből tökéletesen mindegy volt. Felfüggesztett két hét az iskolában tényleg nevetséges büntetés azért amit tettek…de legalább Beatriz relatíve jól jött ki az egészből. Persze nem túl kellemes átélni, és túlélni a bántalmazást, de megszabadult tőlük és végre azért kezelik amiért kell, és nem azért amit éppen kitalált magának. És végre az anyja is észrevette, hogy pánikbeteg a lánya, és bántalmazták!

 Az a baj a könyvvel, hogy belekapott mindenbe, felületesen érintett mindent, és roppant nehéz elhinni, hogy így, és ilyesmit egy 14-15 éves lány ír. Pláne az apjának. Elég lett volna egy problémát kezelnie, és nem halmozni szerencsétlent. Elhiszem, hogy van (akár rengeteg) 14 éves lány, fiú is, akinek tényleg ennyi mindennel meg kell birkóznia. A könyv viszont csak felvetette a problémákat, megoldást nem talált rá. Mert nem megoldás elmenni másik iskolába, amikor téged bántalmaznak. Nem megoldás ülni, és tűrni. Beatriz bemutatta, hogy mi az amit relatíve ne csinálj ilyen esetben. Ne hallgass és ne próbáld meg egyedül megoldani a problémát, mert kicsi vagy te hozzá. Ami még idegesített az az, hogy a vége átment egy vallási „Isten veled van, ha imádkozol, jön valaki és megment” féle lezárásba. Mi??? Értem, hogy kell valami pozitív is a történetbe, de pont ez? Roppant hülyén jött ki, és néha nevetségesen rossz helyre lett beszúrva ez az imádkozz és megmenekülsz rész. (ami tekintve  a könyv hosszát, igazán nagy teljesítmény). Még azt is persze megtudjuk, hogy senki sem vallásos a családban, és ő is csak régen hittanra járt, és most Isten megmentette őt a takarító személyében…gáz.

 Mielőtt félreértés esik, nincs gondom a vallásos emberekkel, és ezt úgy is belelehetett volna szőni a történetbe, hogy ne kapj a fejedhez, hogy  „jesszusom, ez a mondat hogy ugrott ide  a semmiből?” Komolyan, teljesen oda nem illő helyeken tűnt fel.

Belbecs: 3/5

Értékelem, hogy mi akart lenni, de sajnos nem sikerült. Nem lett az aminek az író gondolta, hogy jó lesz. Felvetett egy csomó problémát, amin elgondolkodhat az ember. Ha nem élte át azokat a dolgokat, akkor vagy legyint, hogy nincs ilyen, vagy megjegyzi, hogy hát igen van ilyen. Ha átélte, akkor az egyetlen megoldás, amit a könyv sugároz, azaz, hogy imádkozz, és Isten is megsegít. Ha megvernek, és a kórházba jutsz akkor megmenekültél, amúgy meg ha tovább hallgatsz, akkor Ő sem tud rajtad segíteni, és szenvedj….igen ennyi a mondanivalója!

 Külcsín: 4/5

Rengeteg papír pocsékoló rész van benne, ezért az egy pont levonás. Őrülten vastag margó, nagy betűk, és van oldal amikor van vagy két mondat rajta. A borító amúgy tetszik, kellően depresszív  a könyvhöz, és így kellően elérik, hogy ne nagyon emeljék le a polcról…nem figyelemfelkeltő, és nem az a borító amikor azt mondod, hogy „ezt elolvasom, bármiről is szól”….én azért olvastam el, mert Pongrác kiadós és ez a nyaram az ő könyveikkel telik. Nem mondom, hogy nem éri meg elolvasni, de könnyen található ennél Jobb könyv is.

 Az eredeti borító jobban tetszik, bár annak sem sok köze van a történethez, akkor már a depressziós hangulatot jobban átadja a magyar.

3. blogszületésnapi nyereményjáték - A nyertesek

És elérkezett a sorsolás napja is. 20-án sorsoltam, és ma 00.01-kor felkerülnek a nyertesek nevei. A sorsolás mikéntje pedig:

A könyveket, a posztokban írt sorrend szerint sorsoltam ki. Így Picoult, Eco, Cope, és Adler könyve került ebben a sorrendben kisorsolásra. A beküldők kaptak egy számot, beküldés szerint, tehát aki első volt a megfejtés beküldésekor az 1-est és így tovább 26-ig (ez lett a végső, milliószor átnézett helyes megfejtések száma), a random. org pedig sorsolt. A könyvekhez, hozzárendeltem a számokat, és így jött ki, ki mit nyert :)

Jodi Picoult  - Sorsfordítók (az Athenaeum kiadó támogatásával)

Umberto Eco – A rózsa neve

Andrew Cope - Mosómedvék akcióban

Irene Adler: Sherlock, Lupin és én – A skarlátvörös rózsa rejtélye

Gratulálok a nyerteseknek, és gratulálok azoknak is akik most nem nyertek. Kérem, hogy aki magára ismer, az emilbe vegye fel velem a kapcsolatot, és küldje el címét, hogy a könyveket minél hamarabb postázhassam. Ha valamelyik nyertes augusztus 4-éig nem jelentkezik, akkor a könyvét újra sorsolom.

Köszönöm, hogy velem játszottatok :)

3. Blogszületésnapi nyereményjáték - A megfejtések

Éjfélkor véget ért a Blog születésnapos játékom. Mivel közben elértük a 40.000 látogatószámot, így annyiban változott a sorsolás, hogy +1 könyv kerül kisorsolásra 21-én amikor a blog eléri a 3 éves kort. Jelenleg még csak én értem el a 28-at, és molyosként az 5-öt, tehát még 3 nap és kiderül ki az a négy szerencsés aki könyvvel gazdagszik. 

A +1 könyv pedig: Irene Adler: Sherlock, Lupin és én – A skarlátvörös rózsa rejtélye

Addig is, a helyes megfejtések:

1. Michelle Knudsen: Oroszlán a könyvtárban

2. David Safier: Jézus szeret engem

3. Anna Gavalda: 35 kiló remény

4. Ann Aguirre: Menedék

5. Arthur Madsen: Five

6. Banana Yoshimoto: Kitchen

7. Cormac McCarthy: Az út

8. Diana Wynne Jones: A másik palota

9. Darren Shan: Kojaszan – Várnak a szellemek…

10. Dan Wells: Nem akarlak megölni

11. Dániel András: Egy kupac kufli

12. Dan Brown: Angyalok és démonok

13. Eleanor Moran: Reggeli az ágyban

14. Itó Projekt: </Harmónia>

15. P. J. Hoover: A Smaragdtábla

31 pályázó küldött emailt, ebből 27-en helyeset. Remélem, hogy Ti is élveztétek a játékot, mert én nagyon. Öröm volt, hétről-hétre összeválogatni, hogy mikből vágjak ki, és melyik részletet. Beszélgetni ismerőssel, hogy ugye azért annyira nem egyszerű, de ugye annyira nem is bonyolult. Nem szerettem volna, ha túl könnyűt kaptok, és azt sem, ha túl nehezet, hisz egy idő után oda a lelkesedés, hogy  megkeressétek a megfejtéseket :D Kommentbe beírhatnátok, hogy melyik volt az, amelyiket a legnehezebben találtátok meg :)

 Köszönöm, hogy Velem játszottatok, és akkor 21-én posztolom a nyerteseket. ;)

Irene Adler: A skarlátvörös rózsa rejtélye

Köszönet a könyvért a Manó Könyvek Kiadónak!

 Vannak könyvek, amik megtalálnak, vannak olyanok amiket én keresek. A Sherlock, Lupin és Én, olyan sorozat, amit én kerestem. Tavaly, Bencétől és Immától kaptam egy Sherlock könyvet (A dilettáns detektívet), hazafelé a vonaton el is olvastam a nagy részét, a maradékot is sitty-sutty befaltam. Ezzel el is kezdődött a Sherlock imádatom, ami néha fellángol, néha csak lappang. Azóta olvastam már a Sátán kutyáját, meg a Sátán kutyáját képregényben (ami szerintem nem volt annyira jó). Tavaly jött ki a Sherlock, Lupin és Én első része, majd jött a második is, és úgy éreztem, hogy nekem muszáj olvasnom. Már csak a címszereplő miatt is. Imádtam az első és második részt is, és imádtam a harmadikat is.

 Tehát, ezt a könyvet én kerestem, én akartam. Az első részben felvázolódott a főhős gárda (akik mellékesen ugyebár a sorozatcímben is szerepelnek.)

Irene Adler, aki mesél. Ő az, aki mindent elmond, hogy mikor hol voltak, hogy mi után kutattak, és hogyan menekültek meg. jelenleg Londonban él, bár Franciaországból jöttek át, a háború miatt. Egy nyáron ismerkedett meg Arséne Lupinnal, és Sherlock Holmessal és a barátságuk egy életre szól. Ezért természetesen Londonban is folytatódik. Sosem nyugszanak, és sosem hajlandó Irene úgy viselkedni, ahogy egy Úrilányhoz méltó volna. Még szerencse, hogy  a főkomornyik általában vigyázz rá.

 Sherlock Holmes, akit nem kell bemutatni. Gyermek fejjel is már zseniális logikai érzékkel bírt. Könnyedén felgöngyölít eseteket, de mivel gyerek, így a barátain kívül (Irene és Lupin), nem igazán hallgatja meg senki sem. Hiába magyaráz el mindent, hiába mutatja be, hogy mire képes legyintenek rá. Amit persze majd ha felnő kamatostul megfizet a Scotland Yardnak is. Ebben a részben kifejezetten felidegesítette őt, a rendőrök hülyesége, komolytalansága, és a hozzá nem értése. És teljes mértékben egyetértek vele!

 Arséne Lupin, aki már most nem ártatlan. Róla sajnos ezen kívül a sorozaton kívül nem olvastam, bár már itt is elhintenek elég információt, hogy felhívják rá a figyelmet. Francia, betörő palánta, és akrobata. Az édesapja tolvaj, így adott amúgy, hogy erre a szakmára lép majd, de itt jelenleg a hamiskártyázáson kívül nem csinált semmi törvénytelent. Ha nem számítjuk, hogy simán átmászik a falakon, és átveri a felnőtt társadalom egy nagy hányadát.

 A három fiatal tehát, egy elég erős háttért ad. Mind a hárman valamiben jók, valamit titkolnak, és amúgy sem egyszerű az életük, ha az lenne, akkor bekavar, hogy kamaszok, és hát két fiú és egy lánnyal adott egy szerelmi háromszög is. Csak egyelőre nem tudni ki felé lendül Irene mérlege…pláne, hogy szegény lány sem tudja még. Egyik fiú sem kezdeményez normálisan, nem lehet megbeszélni sem a dolgokat, így meg gondolkodhat eleget szegényke.

 De térjünk is rá jelenlegi kötetünkre a Skarlátvörös rózsa rejtélyére. Az egész egy sakkfeladványtól indul, ami nem is sakkfeladvány, hanem rejtjeles üzenet, hogy adott helyen van valami. Sherlockék amúgy elég hamar rájönnek, hogy mit jelölnek a helyek, és a nyomozás is roppant gyorsan beindul. Kevésbé döcögősen, mint az előző részben. Ott azt éreztem, hogy nem megy minden flottul, itt azért minden a helyén volt. Persze mennek elég sok felesleges kört, és a végső következtetés, hogy mégis Ki üzen Fekete Barát néven, Mit üzen, és Miért így üzen a végéig homályban marad. Bár, a közepe felé, amikor Iréne „szobafogságban van” (hogy miért azt nem írom le), akkor már lehet sejteni, hogy ki az elkövető (kik inkább), és, hogy mi motiválja őket.

 Az előző részekhez képest ezt a részt, már kicsit idősebbeknek ajánlanám. A vége ugyanis nekem egy kicsit felnőttesebb volt, mint a többi rész. Nem tudom ezt normálisabban leírni. Komolyabb gondolatok voltak, és  „véresebb” jelenetek. Bár a kiadó által ajánlott 10+ korhatár pont ez. Komolyodik a sorozat, ami nem feltétlen rossz, sőt! Úgy hiszem jó, ha egy adott sorozat részről-részre haladva kicsit komolyabbá válik, kicsit többet ad, mert így fokozatosan képes az olvasót is bevezetni a „nagyok” világába.

Belbecs: 5/5

Még mindig szerelmes vagyok ebbe a sorozatba! Tartalmilag is, de kiadásilag, hát istenem! Fantasztikus előzék, fantasztikus védő borító alatti rész. És az illusztrációk is roppant jó hangulatot adnak. Elgépelés stb. nincs. Strapabíró, kemény táblás. És hát csodaszép. Kézbe kell fogni és megtapogatni, mert tényleg egyszerűen jó kézbe venni.

 Ami kicsit bánt (nem tetszik), ami lehet csak most tűnt fel, de a kiadó logóját úgy konkrétan rányomták egy olyan részre, ahol a borítókép van! Első felületes ránézésnél nem látszik, de aztán már igen. Nem tudom, hogy miért került oda. Az első résznél még nem ütötte a képet, a  másodikon egy semleges részén van, ott sem zavaró. Itt sem a zavaróság a lényeg, inkább, hogy 1. Nem látszik a logó rendesen 2. Így meg elrontja a képet amire rá lett nyomva, és még nem is látszik.

 Ami viszont, csak most tűnt fel, és szerintem nagyon jó. A cím alatt szerepel az, hogy hol játszódik. Esetünkben London, és szerepel az is, hogy Mikor játszódik, esetünkben 1870. És most, ránéztem a következő rész borítójára, annyit ki tudtam belőle találni, hogy 1871-ben fog játszódni Évreuxban, tehát fiatal hőseink visszatérnek Franciaországba. Ha jó a logikám :D

Külcsín: 5/5

Eddig megjelent külföldi részek

Fülszöveg:

Irene, Sherlock és Lupin, akik újra együtt vannak Londonban, egy napon különös sakkfeladványt találnak a Times hasábjain. A furcsa rejtvény szerzője egy bizonyos „Fekete Barát". Sherlock szeme azonnal felcsillan… Másnap az egész várost megrázza a hír, hogy meggyilkoltak egy gazdag kereskedőt. Az áldozat íróasztalán egy skarlátvörös rózsa hevert – ugyanaz a virág, amely húsz éve egy vakmerő bűnbanda jelképe volt. Visszatért volna a Skarlátvörös rózsa bandája? Három rendkívüli gyerek, akik elválaszthatatlan barátok. A krimi történetének három világhírű szereplője. Lélegzetelállítóan izgalmas kalandok egész sora.

A következő rész

Születésnapi nyereményjáték 5. záró forduló

 Elérkeztünk a Blog születésnapi nyereményjátékának záró fordulójához. Köszönöm szépen mindenkinek, aki gondolkodott, keresgélt, hogy mik lehetnek a megfejtések. 17-én lezárul a nyereményjáték. Tehát 17. Éjfélig van idő elküldeni az 5 forduló megfejtéseit. 18-án felkerülnek a blogra a megoldások, és 21-én sorsolok. Ekkor felkerül a nyertesek neve, és hogy mely könyvet ki nyerte. 2 hét lesz arra, hogy a nyertesek emailbe felvegyék velem a kapcsolatot, és elküldjék a címüket. Tehát, nem kérek senkitől sem címet, csak a nyertesektől, legkésőbb augusztus 4-én.  

 Remélem, hogy nem túl bonyolultak a képek, és mindenkinek menni fog. Sok sikert.

Aki eddig nem játszott volna, annak is van három napja, hogy kitalálja a 15 borítót. Segítségnek, a többi posztom linkje:

1. forduló

2. forduló

3. forduló

4. forduló

Szabályok:

1.Egyszerre kérem a megfejtéseket legkésőbb július 17-én, az utolsó bejegyzés július 14-én fog felkerülni, így még van három napod megfejteni őket.

2.Az alábbi email címre küld: st.metatron@gmail.com

3.Az email tárgya: Születésnapi nyereményjáték (ha nem ez lesz, akkor olyan mintha nem küldted volna el.)

4.Csak, ha minden borítót helyesen megfejtettél akkor kerülsz bele a kalapba. Segítségként, nem lesz olyan könyv amit nem olvastam, tehát az elvetemültek molyon bogarászhatnak ha nagyon nem menne, az olvasmánylistámba (csak úgy 1300 könyv van benne :D)

A nyeremények:

Jodi Picoult  - Sorsfordítók (az Athenaeum kiadó támogatásával)

Umberto Eco – A rózsa neve

Andrew Cope - Mosómedvék akcióban