L. Molnár Edit : A sárga kanapé

 Vannak olyan dolgok, amiket nem kerülhet ki ez a könyv. Méghozzá, hogy a Szent Johanna Gimihez, és a D.A.C.-hoz hasonlítsák. Pedig nem kellene, de a korosztály miatt akinek íródtak, és ahogy íródtak azonos. Az SZJG volt először, gimnazista, olvasást imádó, önbizalom hiányos, és stréber leány rögös útját járta be, főleg osztály orientált nézőpontból. Úgyhogy, egy átlagos magángimnáziumi osztályt láthattunk megelevenedni (már amennyire van ilyen fura osztály egyáltalán). A D.A.C.-ban már eltolódtak a dolgok, nem konkrétan az iskola volt a fontos, hanem, hogy egy 16 éves lány hogy éli meg élete szerelmét, barátnője problémáját, hogy akar segíteni neki, hogy akar a világban helytállni, szülő, testvérrel való kapcsolatában. Bár az SZJG-ben sem volt ideális a családi háttér (x. kötetben már), de a D.A.C. eleve egy elfoglalt apa, és anya nélküli családmodellt adott.

 És akkor jöjjön a Sárga kanapé! Marad a korosztály, tehát 16 éves főhősnő, aki szeret olvasni (bárcsak sok 16 évest ismernék, akik szeretnek olvasni… de sajna nem ismerek sok ilyet L), jó tanuló (ez mindegyik sorozatnál adott amúgy, egyikben sem alulművelt a főhősnő), de itt már kiléptünk az iskola határai alól. Említi, néha az iskolát, és néha színtere is a történéseknek, de a fő hangsúly nem az iskolai életen van. Hanem a magánéleten, a barátnő, legjobb barátnő, pasizás témakörön. Összességében, ha meg akarnám ismerni a mai tinédzser réteget, akkor adott nekem három írónő (Leiner Laura, Kalapos Éva, L. Molnár Edit), három nézőpont, ami nagyjából teljesen lefedi az élet minden területét. Még, ha kicsit túlidealizálva is. Amúgy a leg optimistább Leiner Laura, ott kevés a nagyon mocsok karakter akit úgy istenesen kupán vágnál. Kalapos Éva, nem a karakterekre építette a felvetett problémákat, hanem helyzetekre. Nem volt, emlékeim szerint egy konkrét karakter, sem akit megütöttem volna (lehet újra kéne olvasnom…). Míg L. Molnár Edit, ad egy nagyon –nagyon utálható karaktert. De komolyan, annyira utáltam szegénykét, hogyha ismerném, már kevésbé érezné magát jól. Amúgy van egy női és egy férfi görény karakterünk is, csak a női elég tipikus. Ha jól emlékszem mind a három említett műben van egy ilyen plázap*csa, akit az tesz boldoggá, hogy más lelkébe taposhat, vagy megfúrhatja őket hátulról, vagy fejbe dobhatja őket egy labdával. Tehát szeret tiporni, képletesen és a valóságban is. Lekopogom, nem rémlik, hogy lett volna valaha is közelebbi ismerőseim között ennyire szőke liba (bocs a szőkéktől!) A másik görény karakter viszont sokkal alattomosabb. Én értettem, hogy mit akar, a miértre nem tudtam választ találni, és arra, hogy hogyhogy nem lát át ezen az egészen szinte senki? Aki meg tud róla, miért nem világosítja fel azt akivel éppen „jár”, hogy basszus, ezt be fogod szívni. (feltehetően azért, mert nagyon szerelmes embernek jártathatod a szádat, úgysem hallgat rád).

 Brigi karakterével az volt a bajom, hogy egyszerűen nem értem a gondolkodásmódját. Sántítanak az érvei, hogy miért nem mondja el, amit tud (mert szerelmes pff), tehát őt nehezen értettem meg…és elfogadni nem is fogadom el, a magyarázatát. Bérci meg nem túl sok vizet zavar, de aranyos, ő testesíti meg a pozitív oldalt, a minden tökéletes párral együtt.

 A nagyi! Ő valami frenetikusan nagy arc. Amúgy a kedvenc karakterem lett, a laza felfogásával és laza dumájával. Ilyen nagymamának csak örülni lehet. Ő az aki képviseli az idősebb generációt is és vele lesz háromgenerációs a történet. A nyugdíjas otthonban élő (él és virul, és nem tengődik, mint azt sokan képzelik), nagymama. A tanár szülők, akik kiveséznek mindent (főleg anyuka, apuka az úgy érzésem szerint csak elvolt :D), és Kisó a mai fiatalokat képviseli. Nem mindig tökéletes egyensúlyban, de azért a három generáció él, ha nem is egymással, de egymás mellett.

 És végre, egy olyan karakter (Kisó), aki nem tökéletes, és nem bénaságfaktoros. Mert Kisó, egyszerűen egy átlagos lány. Tény, hogy többet olvas, az átlagnál, és horror film rajongó (hogy lehet a horrort szeretni???), de mégsem az a szende kislány típus. Iszik, de mértékkel, tanul…mértékkel, bár jó tanuló, de nem kitűnő és igazándiból nem éreztem azt, hogy célja volna a nagy tanulás. Inkább csak, úgy tekint rá, hogy „amíg jól tanulok, azt csinálok amit akarok”, tehát adott átlag alá nem megy, hogy békén hagyják a szülei! Eljár bulizni, és randizik is, mint a normális tinik, szakít, randizik, szakít…stb. megtalálja az igazit…kétszer is…ezt nem folytatom, olvassátok el és megtudjátok.

A sárga kanapé, mint helyszín: többször szerepel a kanapé a történetben. Egyszer, megérkezik…és elázik, aztán randik helyszíne, és valami több helyszínének szánták…

  Amúgy az első könyv, amiben társasoznak, és ezt nem érzik égőnek. Nekem miért nincs olyan baráti köröm aki szeret társasozni??? Én ezt a Varázsfazekat is kipróbálnám, biztos tök jó móka….. A másik amihez kedvet kaptam, az a geoláda keresés, mert úgy tűnt, hogy az is egy jó elfoglaltság…

Belbecs: 5/5

Összesítve, a könyv remek olvasmány, nagyon jók a karakterek, bár nem mindenkit ismerünk meg kellően, ahhoz, hogy véleményt tudjunk róluk alkotni. Vannak szerethető és utálható karakterek. Vannak problémák, örömök és szomorúságok. Szerelem, abból több is van! Van egy kis Magyarországi kultúrmorzsa (Busójárás, Pécs látványosságai, geo ládakeresés stb.). Barátságok, viták és problémák. Vannak bulik, és szavalóversenyek. Így, hogy olvastam a másik két sorozatból is, azt tudom mondani, hogy remek könyv. Mert a kör bezárul, nincs olyan élethelyzet, témakör amit egy kicsit ne érintett volna az egyik vagy a másik kötet. Azt kell javasolnom, hogy akit érdekel a hazai tinédzserek élete, az mind a három kötetet (sorozatot) olvassa, mert együtt kap egy olyan lefedettséget, ami kell, hogy tisztában legyünk a korosztály sajátosságaival. Még, ha kissé néha túl pozitív elképzelései is vannak az írónőknek.

 Külcsín: 4/5

 Tagadhatatlanul illik a könyv hangulatához, de nekem kicsit túl zsúfolt és tiritarka volt. A fiatalabbaknak amúgy biztos tetszik ez a minden oldalon szín és képek kavalkádja, de nekem kicsit sok volt. Ettől eltekintve a kötettel semmi gond nincsen. Nincsen elgépelés (vagy nekem nem tűnt fel), néha fura volt a tördelés, de nem feltűnően. A betűtípus tetszett, mert olyan kézírásos, de mégis olvasható rendesen. Kemény táblás, és cérnafűzött, tehát jó kis tartós kiadvány!

Fülszöveg:

Kisó lassan 16 éves. Néha randizik, de nem különösebben izgatja a dolog. Egészen addig, amíg fel nem bukkan a színen a szomszéd srác. Illetve srácok. Hiszen egy testvérpár költözik a szomszéd házba. Kisó szerelmes lesz. Nagyon. Kristófba, az idősebb zöld szeműbe. Ő a nagy szerelem, az igazi, az ELSŐ. Legalábbis úgy tűnik.

Aztán…

Egy pénteken naplót kezd írni.

Ezt a naplót tartod most a kezedben.

Fél év történéseit.

Manótól a tündérekig, avagy Csika manótól, Kiváncsi-Kósza Annabella Lujzáig

Még tavaly írtam L. Molnár Edit két mesekönyvéről (Mese a kislányról, aki nem akart felnőni, Mese akisfiúról, aki mindig mindent félbehagyott), amiket nagyon-nagyon szerettem. Azt kell mondanom, hogy az ott írtak mai is igazak, az írónő fejlődik, méghozzá roham léptekben. Kiadóváltás történt ugyan, mert az előző könyveit még a Ciceró gondozta, most már a Pongrác írói gárdáját erősíti.

 Fejlődött az írói stílusa, és a mesék hossza, bár maga a Csika manó otthonra lel, még kisebb mesék összességéből összeállított történet, de már sokkalta önállóbb, mint a gyűjteményes kiadások voltak előtte. És ez is tovább fejlődött, ugyanis a Kíváncsi-Kósza Annabella Lujza, és az özönvíz már konkrétan egy mese, kevésbé tagolható mint Csika manó.  De ezt egy kicsit kifejtem.

 A Csika manó otthonra lel, egy manó története ugyan, de jól követhető a vándorlása útja, ahogy otthont keres és végül talál is. Viszont sok kis történetre szabdalva a próbákkal, a megoldásokkal, a varázstárgyakkal stb. Mesei hármassal (három varázstárgy, három próba, három megoldás), tündérekkel, koboldokkal és manókkal persze.

 Míg a Kíváncsi – Kósza Annabella Lujza, és az özönvíz már más koncepció. Persze itt is vannak visszatérő szereplők, akik körforgásban folyamatosan visszatérnek. Lujzán kívül, Zille (tündér), Kalmári-Nagyorrú Kazimír (boltos), és az egerek. Ők folyamatosan feltűnnek, ahogy halad előre a történet. Lujza ennivalót keres, Zille sír és nem tudja abbahagyni, mert egyesek eltulajdonítottak tőle valamit amit nem kellett volna, Kazimír…nos ő nem mozog teljesen százon ez már biztos, és az egerek akik aztán folyamatosan szereplők, hol válldíszek, hol útbaigazítók, hol…nos hol egerek, csak simán.

 Kazimír volt az a szereplő, akin folyamatosan nevettem, mert annyira elképzelhetetlenül fura. Tipikus karakter amúgy, tehát kell a mesékbe egy ilyen is, mégis elég humorosan tálalva, a hiszékeny, mogorva és nem túl okos boltost, aki véletlen sem segítene a főhősnek, amikor segít az is véletlen csak, és nem tervezett. Az egerek remek mellékszereplők, mindig ott vannak, és azt csinálják, amit kell, ők a támogatók. Zille, meg szegény a baj forrása, bár a bajt Lujza okozza… csak nem tud róla.

 A történet gyorsan halad, pár megállóval (ennivaló keresés), pergő és vicces. Lujza nem az a tipikus tündér akiket én ismerek más történetekből. Mert, hát azért a reggelije nem semmi :D

„Tündérhez méltóan kolbászos rántottát evett, szalonnával meg csípős paprikával, és megivott hozzá három bögre kakaót szívószállal.”

Amit nem nagyon értettem, hogy van szárnya, végtére is tündér. Miért nem repült soha? Egy lábosban hajókázott ide-oda és látogatott meg ismeretlen helyeket, de miért nem repült? Nem lett volna sokkal egyszerűbb (legalábbis míg el nem fárad), vagy lehet éhes volt, és éhesen a repülés sem megy, nem csak az éneklés és táncolás, és gondolkodás?

 Az írónő fejlődik, és remélem, még sok könyve kerül kiadásra, mert jópofák, viccesek és szerintem a gyerekek is élvezik az olvasást. 4-6 éves kortól ajánlja a kiadó (ha jól értelmezem a hátulján a köröket), egészen 99 korig. 27 évesen teljesen élvezhető kis mesécske, sajna túl rövid, és hamar vége van….no de reméljük, lesznek még történetek, amiket elmesél nekünk.

Belbecs Csika manó: 5/5

Belbecs Kíváncsi-Kósza Annabella Lujza: 5/5

A borító készítés fejlődött. A Csika manónál, nagy bánatom volt, hogy ha levesszük a védőborítót akkor van egy nagy  aranyozott borító, se cím, se semmi, a gerincen sem, és sehol sem. Könyvtári példánynál ez nem túl előnyös, mert sajna a védőborító az első ami megsemmisül, eltűnik, elszakad. Nos Lujza történeténél már nincs védőborító, a borítót szépen rányomták, jó élénk színes képpel (nekem nagyon bejön), a gerincen is olvasható a szerző-cím páros, tehát a polcra berakva is láthatom melyik könyv az (bár elég egyedi a mérete, úgyhogy nem igazán van mivel összevernem), és van a gerincen egy vízcsepp, nem jöttem rá, hogy ez azt jelenti, első rész, vagy az özönvízre utal…hmmm…

Belső illusztrációkat figyelve…két teljesen különböző illusztrátor, stílus és hangulat. Míg a Csika manó, néha kicsit borús volt, néha kicsit ijesztő, de nagyon kidolgozott. Addig Lujza rengeteg vidám színnel, és formával van megáldva. Feltehetően ezért sokkal szimpatikusabb lesz a kisgyerekes anyukák körében. Nekem nem mindig tetszenek ezek a nagyon színes dolgok, és itt is azt mondom, a történethez illenek, és szépek a maguk nemében, de nem az én stílusom. Zillét szegényt folyamatosan fiúnak néztem, pedig leány…

 Ami nem tetszett a kiadásokban… félbehagyott mondatok. Megy a mondat…és egy egy oldalas kép…utána folytatódik. Tehát erre azért figyelnék, hogy legalább legyen a mondatnak vége, még a kép előtt, mert nincs pocsékabb úgy olvasni, hogy „Van lila kalapja,” *egy oldalas kép* „ruhája, cipellője…”, mert megakad az olvasás. Vagy azért, mert nézegeted a képet, vagy, mert tovább lapozol, de akkor a képet nem tudod rendesen megnézni, csak ha aztán visszalapozol…

Külcsín Csika manó: 3/5

Külcsín Kíváncsi-Kósza Annabella Lujza: 4/5

Nos, az miként megy az írónőnek az ifjúsági naplóregény írás, hamarosan kiderül. Ma kezdtem el A sárga kanapét, és a felét...több mint a felét már bekebeleztem, úgyhogy hamarosan arról is írok. Más mint a mesék (természetesen), de úgy hiszem néha kell a változatosság is :)

Csapody Kinga: Tesó lettem!

Köszönet a könyvért, a Manó könyvek kiadónak, a dedikálásért meg Csapody Kingának ;)

 Ez valami nagyon cuki!

Két okból olvastam ezt a könyvet. Ismerem az írónőt, és szeretem az illusztrátort. A második pont amúgy éppen elég ahhoz, hogy majdnem maximális legyen a külcsín pontszáma.  De csak majdnem, ugyanis néha gondjaim voltak a kistesó-nagytesó képekkel. Csak mert, a kislány teljesen természetes módon öregedett, de a tesójáról volt olyan kép, amin ugyanakkorának és ugyanannyi idősnek tűnik mint a tesója, ami ugyebár elég nonszensz dolog. De ezen kívül a külcsínnel nincsen gondom, jól tagoltak a szövegek, nincs túl sok egy oldalon sem, a szöveget kellő mód alátámassza, vagy éppenséggel megerősíti. Pásztohy Panka tökéletes gyermekkönyv illusztrátor, a rajzai illenek a témához és nagyon-nagyon aranyosak.

Külcsín: 4/5

 Leszögezném, mielőtt bárki vitatkozni szeretne velem. Nem vagyok szülő! Nincsen kisebb testvérem (csak két bátyám), nem vagyok a célközönség. Minden amit írni fogok, nem abból adódik, hogy hozzáértő volnék, vagy a megcélzott réteg tagja volnék. Egyszerű 27 (hamarosan 28) éves olvasó vagyok, egy kis gyermeklelkűséggel, és nyitottan az új dolgok felé.

 Szeretem a mesekönyveket, de ezt nem teljesen tudom berakni a mesék közé, mert nem konkrétan egy történet, amit elmesél, inkább tanácsok, amit egy nagytesó követhet (ha akar), ahogy cseperedik a kistesója. Születés előttől egészen az iskolakezdésig halad a történet, úgy kb. 48 oldalon keresztül. Tehát nem egy hosszú könyv, én el tudtam volna képzelni ezt egy kicsit bővebben, pár ötlettel még, vagy mesébe szőni a dolgokat, de így sem volt rossz.

 A tanácsok jól érthetőek, egy kisgyerek számára is, a könyv kormeghatározása 3+ éves kortól ajánlás, hát nem tudom. Azaz igazság, kellene az ismeretségi körömben egy hároméves és akkor úgy körülbelül tudnám saccolni, hogy mit értene meg belőle, én 5-6 éves korra tippelem azt, hogy szülővel felolvasva ezt igazán értelmezni és élvezni tudja.

 És a fő hangsúly nem a leírtakon van! Csapody Kinga, ad egy segítséget, felvet ötleteket, felvet szituációkat, de semmit sem kőbe vésve. Szerintem amúgy kifejezetten felolvasós könyv, egy értelmes anyával, apával, aki elmagyaráz mindent. Aki tovább költi a tanácsokat, belesző egy-egy családi sajátosságot, és rávilágít arra, hogy mennyire jó egy kistestvér, mennyire más vele az élet. Főleg mert a 48 oldal, úgy 7 évet felölel, tehát nem egy szusszra olvasós, hogy „nesze tessék, mindjárt megszületik és hopp, már a suliba jár”, tehát ez nem egy estés, lapozgatás, hanem hosszú évekig elő-elő vehető könyv.

 Ami nem tetszett: az alcíme. Sajnálom! De nekem, ez a „avagy miért és mire jó egy kistesó”, körülbelül azt sugallja, hogy „mi hasznod van abból, hogy van egy kistesód”, egy tesó nem haszonmérésről szól. És ugyanez a bajom volt, pár mondatnál, amiből valami miatt ez érződött, hogy „de jó, hogy van…mert”, és ez néha kicsit erős volt, hála az égnek nem túl sokszor volt ez az érzésem. Általában ugyanis magát a kistesó létét mutatja be, és hogy milyen jó, hogy ketten vagytok, és nem a kihasználás felé megy (burkoltan, és kevésbé burkoltan, feltehetően nem szándékosan).

 Mindenképpen ÉN hasznosnak tartom a könyvet, de csak úgy, ha van egy szülő, aki magyaráz közben, és mesésen-játékosan kezeli a dolgokat. Ha a gyerek saját magának olvassa, arra nem kifejezetten jó, mert furán fog néha nézni, bár a tanácsokat feltehetően egy 6-7-8-9 éves már megérti. De sokkal jobb ez szülővel.

Alternatív illusztráció
itt még változtak a nemek, a
történetben viszont már adott a
fiú-lány megoszlás.
Pedig szerintem így jobb lett volna

Belbecs: 4/5

 Szívesen olvasnék még az írónőtől, ahogy láttam, van egy novellás(?) kötete is, remélem egyszer majd az is szembe jön velem. De több ilyen kedves, hasznos könyv is világot láthatna ;)

Fülszöveg:

Tesó lettél, és ez nagyon jó dolog! Ezentúl mindig lesz kivel játszanod, és megtanítanod a kistesódat mindenre, amit te már tudsz. Közben megfigyelheted, hogyan növekszik a kisbaba, és segíthetsz anyának és apának, mert nélküled úgyse győznék a sok tennivalót.

 A könyv a testvérré válás örömeiről szól, a nagytestvér fontosságát hangsúlyozva. A közös olvasás és Pásztohy Panka gyönyörű illusztrációinak nézegetése közben könnyebben indul el a dialógus szülő és gyermeke között arról, hogy miért is jó tesónak lenni.

(a fülszöveg legépelése után rájöttem, hogy igazándiból ott is leírják, hogy ez inkább közös olvasásra való :D)

Sir Steve Stevenson: A legendás skót királyi kard (Agatha nyomoz 3.)

Köszönet a könyvért a Manó könyvek Kiadónak!

A krimire nevelést nem lehet elég korán kezdeni? Agatháról amúgy nekem mindig Agatha Christie jut eszembe, és már kezdésnek is hozzá társítottam a dolgokat, pedig feltehetően a név csak amolyan direkt utalás (vagy még az sem, csak nekem áll így össze a kép). Tehát, az Agatha nyomoz sorozat, relatíve a 8 évesektől kezdődően enyhén irányít a krimik világa felé, gyermekfejjel felfogható, rejtélyes nyomozások a világ minden táján. Az első részben Egyiptomba kalauzolt el Agatha és Larry, majd Indiába utaztak a következő bűntény felgöngyölítése céljából, és most, a harmadik részben szinte hazai pályán Skóciában kell boldogulniuk, és ahogy néztem a negyedik részben Franciaország lesz az úti cél!

 Agatha, egy 12 éves fiatal lány, őrülten jó memóriával, és gyorsan forgó aggyal, és logikával. Krimi írónőnek készül, és így szívesen segít a pancser unokatestvérének Larrynek aki viszont elméletileg jó detektív. Nem tudom szegénnyel mi lesz majd az éles nagy-nagy vizsgán, mert, ha nem lesz ott Agatha akkor úgy megbukik, hogy az fájdalmas lesz, ha meg ott lesz és végül detektív lesz, akkor Agatha nélkül sosem nyomozhat, mert nem túl tehetséges a „szakmájában”, és akkor még finoman fogalmaztam. Larry pancser, és Agatha visz mindent a hátán, holott ő igazándiból csak a kaland kedvéért megy mindenfelé.

 Mr. Kent, és Watson állandó szereplők a sorozatban, és nem túl sok szerepük van általában. Mr. Kent az erő, Watson, nos, ő meg egy macska, úgyhogy általában vagy láb alatt van, vagy bizonyítékokkal sétál fel-alá. Őket amúgy kifejezetten kedvelem, annak ellenére, hogy mellékszereplők.  A csapathoz most betársult Godfrey nagypapa is, akinél a gyerekek nyaralnak, illetve aki hőlégballonokkal foglalkozik. Elsőre amúgy nekem szimpatikus az öreg!

 Az a durva az egész sorozatban, hogy egyre összetettebbek a bűnesetek, már a második résznél is eltartott egy ideig kitalálnom, hogy ki a bűnös, de itt belefutottam abba amibe Larry és tökéletesen tévúton haladtam egy jó ideig, persze utána már, amikor Agatha vázolta a „gyanús körülményeket”, és a teóriáját a homlokomra csaptam, hogy „basszus, hát pont az nem tűnt fel, ami úgy konkrétan az arcod előtt van”. Lehet több krimit kéne olvasnom, mert ha egy 8 éveseknek szánt krimin is elvérzek majdnem a végéig, akkor mi lesz velem egy Agatha Christie kötet olvasásakor? Nem is akarok belegondolni… mennyire nem olvasok a műfajban, koromnak írott könyveket.

 Nem akarom elmesélni a történetet, mert ez nem is feladatom, meg, ha elmesélem, hogy ki a tettes akkor elrontom az olvasásélményt, tehát nem mondok semmit a végéről, ellenben pár dologról igen. Tetszik Skócia, ahogy bemutatták, ahogy utaltak a nevezetességekre és, hogy információkat tudtunk meg, még ha nem is mélyrehatóan, de figyelemfelkeltésnek teljesen jó, aki akar, utána néz az említett helyeknek. Tetszett, hogy olyan alaposan összeszedetten nyomoz Agatha, és idegesít Larry bénázása, de legalább elég hamar lehűtötte őt Agatha. Ami nem a történethez tartozik, bár azért ide köthető. Tetszik a kötet végén lévő szószedet! Bár nekem nem ad friss információt, mert egy időben nagyon oda voltam Skóciáért, de egy kezdő olvasónak, vagy a témában nem járatos szülőnek rengeteget segíthet, még az internet világában is!

Belbecs: 5/5

A könyv kivitelezéséről igazándiból azt tudom mondani, amit a másik két résznél is mondtam már. Olvasás tanuláskor teljesen ideális, nagy betűkkel nyomtatott, jól olvashatóak, néhol megszakítva a történet egy-egy szép illusztrációval. Fejezetbontást tekintve 5-10 oldalanként kezdődik egy –egy új fejezet, így ha megunná(elfáradna), aki olvassa, akkor meg lehet állni. Vagy ki lehet találni úgy, hogy két fejezet/nap. Mert olvasás gyakorlásnak, amikor még csak ismerkedsz a betűkkel, a sok olvasás egyszerre lehet fárasztó, és lehet kedv romboló, akkor is, ha az amit olvasol izgalmas. Biztos voltak, ilyen könyvek az én gyerekkoromba is, csak nem jutottak el hozzám meg gyerekként utáltam is olvasni, most pótolom…. Ahogy minden részben itt is van egy szereplő tablónk és van egy térképünk Nagy-Britanniáról, bekarikázva, hogy éppenséggel hol zajlik a történet. És még mindig imádom ezt a fajta borítót, szerintem menő. Amúgy a borítót átvették az eredetiből, és szép egységesek a kiadások.

Külcsín: 5/5

Fülszöveg:

A festői szépségű Dunnottar várában őrzik Robert Bruce skót király nevezetes kardját. A felbecsülhetetlen értékű történelmi kincset most mutatják meg először a nagyközönségnek,, ám a megnyitóünnepségen a vendégek titokzatos álomba merülnek. mire felébrednek, a kardnak már csak hűlt helyét találják.

 Ezúttal is a Mistery unokatestvérekre vár a feladat, hogy megoldják a titokzatos rejtélyt. Goldfrey nagypapa hőlégballonjával gyorsan odaérnek a várba, és belevetik magukat a nyomozásba. Az ifjú detektíveket most is elkíséri Mr. kent, a komornyik, és Watson, a hófehér szibériai macska.

A nyomozások folytatódnak
Titokzatos bűntény az Eiffel-toronynál címmel.

2014. könyvhét, ahogy én láttam

 Három éve „járok” könyvhétre, és mindig új élményekkel gazdagodok. Beismerem most tényleg csak nézelődni mentem…mert nincs keretem könyvekre, ennek ellenére könyvekkel gazdagon tértem haza, még ha venni csak hármat vettem is, de kezdjük az elején!

 Egy kedves moly megkért, hogy vigyek fel két könyvet Dunaújvárosból Budapestre, ő kijönne érte a fesztiválra, és így legalább nem kell postaköltséget fizetni. Amúgy szívesen vállalok fuvart, ha előre szólnak, mert én is örülök, ha egy-egy csomagot nem kell feladnom és spórolhatok. Tehát két könyv alapjáraton bekerült a táskámba. Mellé került L. Molnár Edit könyve (Mese a kisfiúról, aki mindig mindent félbehagyott ), amit dedikáltatni szerettem volna a szerzővel, bár kicsit félve, hogy Pongrác kiadónál dedikál én meg odamegyek egy Cicerónál kiadott könyvvel (tökéletesen feleslegesen izgultam emiatt), és volt nálam egy Valente könyv amit @Vöri vett meg. körülbelül az ő tőle kapott pénz (1500Ft) volt költésre szánva…500 Ft-vel léptem túl. Illetve volt egy könyv amit @Szirmocskának vittem, csak úgy, bár tegnap már nem válaszolt, hogy érdekli-e úgyhogy remélem érdekli :D

 És akkor, a mi történt fenn! Megbeszélt találkozóm csak Csapody Kingával volt, oda ígérkeztem könyv felvétel miatt is, meg mert rég láttuk egymást, és próbáltam a beszélgetésre visszaérni (kisebb-nagyobb sikerrel), illetve L. Molnár Edit dedikálás  volt még ami érdekelt (persze, hogy az egyik fél háromkor kezdődött a másik háromkor, így próbáljam végighallgatni!!), illetve a Fumaxosoknak mondtam, hogy feltehetően beköszönök majd!

 Örülten jó élmény, ha az embernek örülnek, hogy látják! Olyan emberek akikkel csak emailen tartja a kapcsolatot, vagy mint Kinga, akivel tavaly találkoztam először, aztán meg idén harmadszor (tavaly, könyvhét, könyvfeszt is összefutós volt). És annyira jó, amikor felismer és rám mosolyog, és én tök boldog vagyok, hogy látom idén is, és találkozunk, mert egy rendkívül pozitív és vidám nőnek ismertem meg, aki levelezésben is nagyon kedves velem. Kaptam az új könyvéből (Tesó lettem) (dedikálva ^.^ ), meg kaptam Storm és Stonet, meg majd kapok Pedró, a tűzoltókocsit is, azt valahogy nem találtuk meg! A beszélgetésbe sajna csak belehallgatni tudtam, mert róttuk a köröket, néztük a pavilonokat a kolléganőmmel és mire visszaértünk már ment, aztán már mennem kellett a dedikálásra, eh, pedig biztos jó volt !

L. Molnár Edit dedikálás. Előttem egy fiatalemberrel beszélgetett (aki szintén blogol), ezért kivártam a soromat (mert nem fogok sietni, nyugodtan beszélgessenek), aztán vázoltam, hogy hát, Cicerós könyvem van, és remélem hogy azért azt is alá írja majd, és mondtam, hogy tőle kaptam dedikált könyvet a sorozat első részéből. És az a felismerés az arcán, hogy akkor a „Bálint tesója vagy” én meg bólogattam, hogy igen a Bálint tesója vagyok, és nagyon elolvasnám a mostani könyveit is, meg olvastam a Csika manó otthonra lel című könyvét is, csak arról nem blogoltam, csak molyon értékeltem, és hogy annak annyi volt a baja, hogyha leveszed a védőborítót akkor szegény ritka ronda. Pedig amúgy egy nagyon jó mesekönyv, csak hát a könyvtári példány ki tudja meddig lesz védőborítós :( Eszméletlen aranyos nő ő is, örültünk egymásnak, és nagyon kellemes élmény volt. (azért sajnálom, hogy pont akkor csörgött a telefonom, meg akkor adtam át könyveket is, az pocsék időzítés volt). Aztán elbúcsúztam, mert vártak azért még a dedikálásra páran és átvándoroltam a Fumaxhoz. Eljövetel közben amúgy, megkeresett a férje, hogy vissza kéne mennem, Edithez mert már fél órája keres :D Kiderült,hogy beszélt a kiadóval és kaptam mind a két új könyvéből példányt (amit akkor már dedikáltattam is, mert hát ha már kaptam, és ha már ott van, igazán aláírhatja), ez egy nagyon szép és nagyon kedves gesztus volt, és ígérem gyorsan olvasom őket ;)

 Fumax! Tudni kell, hogy beszari vagyok, mármint nem mindig, de néha igen, és így egy jó negyed órát álldogáltam ott, aztán bevágott elém egy fiú csapat és mondták, hogy fogalmamsincsmilyenblogtól vannak, meg heló. Úgyhogy gondoltam, akkor én is mondom, hogy Helló, Dóra vagyok a Lapról-lapra blogról (jeffi_olvas), és tök kedvesen üdvözöltek, meg hogy helló. A Fumaxos fiúk is kedvesek, kaptam volna bont, amivel a A széthullott birodalom sorozatot dedikálva megvehettem volna, de mondtam, hogy megvan már, mert apukám azt kapta karácsonyra :D  Aztán végigkérdeztem melyik folytatás mikor jön és kaptam egy Kathy Reichs könyvet (Végzetes utazás), azt mondták, nem annyira összefüggő a sorozat így érteni fogom, remélem, mert a Fertőzöttek tetszett, de az másik sorozata az írónőnek.  Úgyhogy tőlük is kaptam nem számított könyvet J

 Kiadók és írók pozitív élménye mellett találkoztam Molyokkal is. Nitával és sokakkal egyszerre, aztán Shanaráék csapatával (többször is, azt hiszem kétszer futottunk egymásba), és Szirmocskával, aki igazándiból Shanaráékkal ment, csak amikor találkoztunk még a többiek nem voltak a közelben. Tőle kaptam egy Ragnarököt, csak úgy…és alig akarta elfogadni a csak úgy vitt könyvemet! Borzalmas (és még nem is biztos, hogy amit vittem egyáltalán érdekli :D)

 Vásárlás szempontjából…Agavénál vertem el 1.000Ft-t megvettem A szivarhajó utolsó útját, illetve A szukkubusz éjszakáját, mert úgy éreztem kell nekem. Utána, újabb 1.000 Ft-t elvertem a Legendás földek atlaszára, mert azt már tegnap kinéztem zamilnál, hogy megvette ennyiért, és hát olyan jónak tűnik (és olyan rohadt nehéz *-*). És ennyi, nem vettem mást, egy csomó könyvet megsimogattam, felírtam, hogy majd a könyvtár, vagy majd kívánságlistára rakom. Rávettem Marianna-t , hogy vegyen meg egy sütis könyvet (1.000Ft-ért),  pedig mondta, hogy nem kéne venni semmit és ne mutassak neki süteményes könyveket, de hát ennyiért nem lehetett ott hagyni!!

 Összességében? Nagyon élveztem a napot, nagyon pozitív élményeim voltak, és nagyon boldogan értem haza, és végre leülhettem…elfáradtam, de kellemes fáradtság volt.

Dedikálásnál, a háttérben ott vagyok :D