Jodi Picoult: Sorsfordítók

Köszönet a könyvért az Athenaeum kiadónak!

 Nehéz téma, amit az írónő feszeget. Ez mondjuk nem volt nagy meglepetés, mert Picoult szeret kényes témákat elővenni.  Ez volt a hatodik könyvem az írónőtől, és az első olyan amiben nem nézőpontok váltakoznak, hanem idősíkok. Ez nekem nagyon új volt. Ugyanúgy tagolta a történetet, csak nem több szálra bontotta, hanem egy szál volt, csak időben több ponttal. És elejével ez egy kicsit fura volt.

 Az időugrások körülbelül ilyesmit rajzolnak elém. A fő cselekmény (Em meghal), kis ugrás talán vissza(a szülők vacsoráznak), majd halad a szál, kórház stb., aztán visszaugrunk, hogy Em és Chris még meg sem született, aztán előre,a kihallgatásra, aztán vissza, hogy Em és Chris 10 év körüliek, aztán előre-vissza-előre-vissza, és egyre kevesebbet ugrunk visszafelé, mert már csak Chris emlékszik vissza arra, hogy mi is történt azon a napon amikor Em meghalt.

 Megvan amúgy a nézőpontváltás is, csak nem annyira elhatárolva, mint amit megszoktunk. És szerintem itt nem is a nézőpontok voltak a fontosak, mert mindenki a saját igazát akarta elhitetni, és nem figyelembe venni a valóságot, míg Chris meg próbálta elmondani, hogy mi történt, csak senki sem akarta meghallgatni. Borzalmas, amikor 7 hónapig a börtönbe ülsz, várod, hogy feltehetően örök életedre lecsuknak, és még csak ki sem öntheted a lelkedet másnak, senkinek nem mondhatod el az igazságot, egyrészt mert az ügyvéd megtiltotta, másrészt az ügyvéd meg nem kíváncsi rá. Nekem fura is volt ez a közöny, bár megértem Jordant, hogy nem feltétlen jó, ha tudja az igazságot, de merész dolog úgy védeni BÁRKIT, hogy azt sem tudod, hogy mi történt valójában. Mert, hogy vagy képes teljes mértékben kiállni valaki mellett, amikor te sem hiszel igazán abba, amit el akarsz hitetni másokkal?

 Nem akarok spoilerezni, úgyhogy megmaradok a szereplőkről alkotott véleményemnél, és a tárgyalás és hasonlókba nem megyek bele. Az nem spoiler, hogy Em meghal, tekintve, hogy a fülszöveg és az első oldal is ezt egyértelművé teszi. Az, hogy mi történt valójában akkor és ott, megtudjátok a könyv végén :P

Emily: Én őt sajnáltam! És utáltam is! És nem mellékesen szerintem rosszul döntött, bár nem tudom a  helyében mit tettem volna én. Elméletileg tökéletes családi háttere volt, tökéletes barátokkal, és tökéletes társ jelölttel (Chris). Már mindenki kiskorában eldöntötte, hogy Chris neki tökéletes pár lesz, mindenki ujjongott, hogy összejöttek. Ugye milyen rózsaszín szirup az egész? A rózsaszín szirup alatt viszont ott a valóság. Em nem volt tökéletes, az élete pláne nem, volt egy gyerekkori traumája, amiről senki sem tudott, aztán Chris a tökéletes párja lett, de vele nőtt fel és így úgy érezte, hogy konkrétan a testvérével van együtt. Ez konkrétan nem tűnt fel senkinek sem. Még Chrisnek sem esett le, hogy talán Em nem képes egyik napról a másikra a legjobb barát – szinte testvér állapotból átszökellni arra, hogy a nőd vagyok és csókolózunk, szeretkezünk stb. Ezt még elnézem Emnek, tényleg borzalmasan nehéz dolog, azt viszont már nem, hogy nem mondta ki kerek perc, hogy mit érez, amikor együtt vannak, sosem mondta el a traumát (sokan nem mondják el), holott azt hangoztatta, hogy Chrisben megbízik teljes mértékben és mindent elmond neki. Mindent, csak azt nem, hogy terhes. Tehát tényleg mindent elmondott…aztán úgy döntött, hogy ő nem tud ezzel együtt élni és meghal. Önző! És erre Chris is a könyv végén rájön. Em nagyon önző volt.

Melanie: A tökéletes anya, a tökéletes barátnő! A fenét. Tényleg elhiszem, hogy nagy trauma, hogy meghal a gyereked. Mélységesen megértem, hogy összeomlik. Azt viszont nem, hogy egy fiút akit 18 éve ismer, akit szeret akár a saját fia, egyik  napról a másikra, mert egy rendőr azt mondja, hogy „áh tuti megölte, mert kiderült terhes, azt egyetemre akart menni” állítással eléd áll, akkor hopp máris a fiú ellen fordulsz és ordítod, hogy „Gyilkos! Gyilkos, megölte a lányomat!”…jah hát mást okolni tényleg rohadt egyszerű, elfogadni, hogy te sem vagy tökéletes már kevésbé. Melanie dühített, ő képviselte a tökéletes negatív szereplőt. Mert a férje legalább megpróbálta megérteni a dolgokat, és nem vágta rögtön el magát a szomszédoktól, csak mert valaki úgy döntött, hogy felveti, hogy talán megölte a lányát. 18 éve ismerték egymást, mindent tudtak a másikról…nos…ha mindent tudtak nem volt meglepő, gáz, hogy mégsem tudtak mindent. Tehát Melanie-t nem kedveltem meg, sőt szerintem pár hosszú pszichológussal eltöltött óra kellett volna neki, hogy ne legyen akkora….****

Gus: Az elfogult anya, aki mindenre képes  a fiáért, arra is, hogy hazudjon. Arra is, hogy megküzdje a saját csatáit. Gus nekem félig meddig pozitív volt, főleg, hogy rájött, hogy Em és Chris kapcsolata mennyire fura és beteg elképzelés, ha leülsz és kicsit is gondolkodsz a dolgon mert, szép-szép…de akkor is fura. Ennek ellenére Gus is fura volt nekem, James mellett. Michellel jobban el tudtam volna képzelni, mert ők illettek egymáshoz, míg Jamesszel teljesen különböztek. A férje olyan érzelemmentes pofával volt képes az egész könyvben végighaladni, hogy azt már tanítani lehetne. A házaspárok valahogy olyanok voltak nekem, mintha nem az mellett lennének akik illik hozzájuk.

Chris: Sokat gondolkodtam, hogy ki is az önzőbb a könyvben, Chris vagy Em, és rá kell jönnöm, hogy attól függ miben. Chris sem szent, és tökéletes, de legalább nem akart öngyilkos lenni,nem akarta, hogy Em az legyen és nem akart semmit, csak boldogan élni. önző volt, de még mindig jobban elfogadhatóan, mint Em. persze az önzőséget végül feladta…

Tehát, a történet ütős, és szerintem nagyon elgondolkodtató. A vége….a vége a vége, nem mondok semmit, mert az már spoiler lenne, akkor is ha azt mondom, hogy „hu meglepődtem” és akkor is, ha azt mondom, hogy „hát gondoltam, hogy ez lesz”, úgyhogy megtudjátok, ha elolvastátok, hogy mi a vége!

Belbecs: 5/5

Külcsín: 4/5

 Nem értem a borítót! Komolyan, próbáltam rájönni, hogy mi köze a hintalónak a történethez, de nem igazán jöttem rá. Mert van benne ló, mármint ilyen körbe forgó vásári ló, elég sok, de konkrétan hintaló nincs…tehát nem tudom mire akar utalni…a gyerekre? Vagy mire? Tehát nem igazán tudom elhelyezni  a borítót a történethez kapcsolva. (vagy csak én vagyok ilyen, hogy azért szeretem, ha köze van hozzá?)

 De kiadásilag semmi probléma nincsen vele. Elgépelést vagy rossz tördelést nem találtam benne, tehát kifogástalan. Tartósságát tekintve szerintem elég masszív, egy olvasás után nem igazán látszik rajta, hogy olvastam, pedig ide-oda hurcoltam szegénykét.

Fülszöveg:

Egy volt a végzetük, más lett a sorsuk

Tizennyolc éven át egymás mellett laktak. Mindent tudtak egymás viselt dolgairól. A Hart és a Gold család élete elválaszthatatlanul összefonódott. A gyermekeik is együtt nőttek fel, nem csoda, ha Chris és Emily barátsága a középiskola évei alatt szerelemmé érett. Valódi lélektársak voltak de egy nap szörnyű hír érkezik a helyi kórházból. Emily öngyilkos lett. A halálos lövés Chris édesapjának fegyveréből származik. A fegyverben maradt még egy golyó, ezt Chris elmondása alapján neki szánták. Ugyanis a két kamasz titkos egyezséget kötött. A különös tragédia széttépi a két család közti szoros köteléket. Chris az egyetlen, aki tudja a titkot az egyezségről, de vajon az igazság megmentheti-e a barátságot, és van-e feloldozás? Megrendítő és elgondolkodtató regény a családi kötelékekről, és a legnagyobb áldozatról, amit a szerelemért hozhatunk.

Könyvheti megjelenések amik érdekelnének

 Jövő héten könyvhét!

Sok-sok dedikálás, sok moly, sok beszélgetés és sok nézelődés. Vásárlás…nem nagyon. Azaz igazság, hogy lenne mit, és erről szól a posztom is. Jön rengeteg új megjelenés, és ezekből szemezgettem párat. Bár vásárolni nem fogok. A könyvfesztes vásárlásaim is még olvasatlanok, de nagyobb gond, hogy jelenleg szinte semennyi tőkével nem rendelkezem. Áprilisi betegállományom most ütött ki a fizetésemen, és a hónapban van egy esküvő, egy születésnap, stb. tehát anyagilag még így sem tudom, hogy fogok kijönni pluszba. Tehát könyvet nem veszek, de ez nem jelenti azt, hogy nem csorgatom a nyálamat.

 Rögtön kettő könyv akadt meg a figyelmem hálóján. Az írónő minden könyvét olvastam, kettőről posztoltam is a harmadikról meg molyon írtam értékelést. És dedikál is…nem tudom, mennyire égő egy másik kiadónál kiadott könyvét dedikáltatni? Vagy most csak azokat dedikálja amik most jönnek ki? Eh, még meggondolom…

Tehát jön:

A Pongrác kiadó gondozásában:

L. Molnár Edit: Kíváncsi-Kósza Annabella Lujza és az özönvíz · és L. Molnár Edit: A sárga kanapé című könyve. Remélem a könyvtár hamar beszerzi őket, mert az olvasási kényszer már bennem van :D

A Manó könyvek gondozásában:

Akkor maradjunk a gyerekkönyveknél. Jön a Kerékmesék 2.  Mechler Anna: Pedró, a tűzoltóautó, és jön Csapody Kinga: Tesó lettem! Című könyve is. Kicsit felnőttebb, de még ifjúsági vonalon jön Joss Stirling új könyve is Storm és Stone címmel!

A Könyvmolyképző gondozásában:

Azaz igazság, hogy én a Könyvmolyképzőt már nem tudom követni. Könyvfesztiválkor is bezúdítottak egy csomó könyvet, és most is. Ránéztem a borítókra és talán csak kettő fogott meg, de az sem annyira, hogy megvegyem (amúgy sincs pénzem, legalább nem fájdítom a szívemet)

Ciceró, Gabó, Akkord kiadó gondozásában:

Loki farkasai és Stony Mayhall második életén kívül egyik megjelenésre sem csillant fel a szemem. Utóbbira nagyon vágyom, de hát majd csak meglesz a könyvtárnak és akkor elolvasom. Pedig nem is szeretem a zombikat :D

Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

 Azt hiszem, tavaly raktam a könyvet kívánságlistára. És hiába volt ünnepem, és vettem részt molyos ajándékozáson (amiről már leszoktam),nem kaptam meg. Nemrég megvette a könyvtár, úgyhogy rögtön eldöntöttem, hogy akkor én ezt olvasni fogom. Most. Azonnal. Amint lehet. Persze nem én voltam az első kölcsönző, de a második igen. Rögtön előjegyeztem amint kikölcsönözték és reménykedtem abban, hogy nem akkor hozzák vissza amikor rám szakad a világ olvasnivalójának 99%-a, tehát lesz időm, kedvem, hangulatom hozzá. Hála az égnek relatíve hamar visszahozták, és persze amint kikölcsönöztem elő is jegyezték, hogy véletlen se lassuljak be -.-”

 Akkor sem lett volna amúgy baj, ha ezt a könyvet megkapom valamelyik ünnepemre, mert tényleg jó! Nem tudom mit vártam, cím alapján tetszett a könyv, no meg Eco-tól sem olvastam még soha semmit, talán egy ilyen könyves dologgal kellene kezdeni, ha már moly vagyok! Mint kiderült Eco és Carrière is igazi moly, bibliofil stb.

 A fő vonalat az adta volna, hogy e-könyv vagy papír alapú könyv, de végül elmentek mindenfelé. Könyvgyűjtéstől a Biblián át, a ritka könyvek szelektálásáig. Nagy kérdés volt, hogy vajon a cenzúra tényleg a pocsék könyveket tünteti el, vagy értékes művek is oda vesztek. És itt nem csak arra a cenzúrára gondoltak amit az állam, a nácik vagy egyéb etnikumok műveltek, hanem arra is, amikor pl. leégett az Alexandriai könyvtár, vagy egyéb katasztrófa miatt pusztult el egy-egy híres, vagy nem túl híres könyvtár. Mint kiderült, régen az volt a szokás, hogy felgyújtották a könyvtárat, mert jól ég, a központban van és így hamar leég az egész falu, város, főváros. Tehát a fosztogatóknak remek célpont volt.

 Én rég könyveket nem gyűjtök, de csodálom az Eco féle embereket, akik rengeteg pénzt képesek áldozni egy-egy olyan könyv első kiadásáért amit szeretnek, vagy csak mert jól mutatna a gyűjteményükbe. Hát, nekem van lélektani határ azért egy könyv és áránál… és hát nem keresek olyan jól mint az írók :D

 Nagyon érdekes volt olvasni a könyvet, szerintem aki moly, könyvgyűjtő vagy csak érdeklődik eziránt annak érdemes elolvasnia. Két remek elme beszélgetése komoly és néha nem túl komoly témákban. Nekem tetszett.

Külcsín: 5/5

Igazándiból szép ez  a borító, még ha a vonalkód valami rejtélyes okból is, de az elejére került a hátulja helyett…és persze roppant jópofa a címe. Igényes kiadás, nem találtam elgépelést vagy hasonlót benne.

Belbecs: 5/5

Fülszöveg:

Jön az e-book. Vége a könyvnek? Alighanem nagyobb veszélyek is fenyegették már. 2000 év cenzorai vélekedtek úgy, hogy a szabad gondolat e mindig „megbízhatatlan” hordozóját és jelképét könyvtárak mélyére száműzve jól el kell zárni; a könyvtárakkal pedig az is gyakran megesett, hogy porig égtek. És a mindenkori lángok sok olyan remekművet is elemészthettek, amelynek ma már a címe is kitörlődött az emberiség emlékezetéből. A kultúra az, ami fennmarad. Akárhogy keresünk-kutatunk, könyvtárainkban és múzeumainkban csak azt találjuk, aminek az idő megkegyelmezett.

Két jó barát, két notórius bibliofil: Jean-Claude Carrière és Umberto Eco – egyikük neves színpadi és filmforgatókönyv-szerző, Buñuel és Peter Brook egykori alkotótársa, a másikuk világhírű tudós regényíró – leült, hogy elbeszélgessen közös szenvedélyük tárgyáról, a könyvről. Beszélgetéseik többek között erről: az emlékezetről és az emlékezetből kihagyhatatlan lyukakról, jóvátehetetlen veszteségekről szólnak. Sziporkázó dialógusuk ma, amikor az írott szó hovatovább globális közkinccsé válik, hasznos szempontokat ad a jövő esélyeinek megítéléséhez is.

Az eredmény, olvasók és könyvbarátok örömére: mosolygó főhajtás a Gutenberg-galaxis előtt. Talán az e-könyv olvasókban is sikerül nosztalgiát ébresztenie.

Tartalomjegyzék:

Előszó

Nyitány: A könyv nem hal meg soha

Semmi nem mulandóbb a tartós hordozónál

A csirkék száz év alatt tanulták meg, hogy ne fussanak át az úton

A waterlooi csata összes résztvevőjének felsorolása

A selejt bosszúja

Minden ma kiadott könyv poszt-inkunádulum

Könyvek, amelyek mindenképpen szeretnének hozzánk kerülni

A múltról való tudásunk forrásai a hülyék, az ostobák és az ellenfelek

A hiúságot semmi sem tudja megállítani

Az ostobaság dicsérete

Az internet avagy a damnatio memoriae lehetetlensége

A tűz általi cenzúra

Mindaz, amit nem olvastunk

Könyv az oltáron és könyvek a pokolban

Mi lesz a könyvtárunkkal halálunk után?

Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt

Köszönet a könyvért a Ciceró kiadónak!

 Akik szeretik Alice csodaországbant, azoknak tetszeni fog ez a könyv is. Én mondjuk, konkrétan utálom azt a könyvet, de ez bejövős. De figyelmeztetek mindenkit hangulatkönyv. Ha nem vagy elég fáradt Szeptember kalandjaihoz, ha nem vagy elég elborult állapotban, hogy élvezd, akkor nem fogod. Ugyanis amikor elkezdtem olvasni meg is akadtam a 70. Oldalnál, hogy „jesszusom de sz*r, hogy tetszetett ez nekem? Minek kértem?”, tehát csak pislogtam és nem értettem, hogy minek akartam én ezt elolvasni, hogy lett az előző része kedvenc, és hasonlók. Aztán leraktam, és egy kicsit békén hagytam a könyvet. A héten úgy tűnik kellő hangulatba kerültem, mert újra felvéve már tetszett. Lehet elértem azt a szintet, azt a hangulatot amikor a könyv élvezhető, sőt szerethető. Vagy szimplán a könyv is itt kezdett érdekesebbé válni. Minden esetre nem bánom, hogy nem erőltettem, mert így megint egy jó könyvélményként búcsúztam a könyvtől.

 Kezdem a külcsínnel, mert az sokkal egyszerűbb. Az én példányom nyomdahibás volt (meg a könyvtár példánya is), tehát 30-31. Oldal helyett 31-30 lett befűzve. Ami amúgy kellő megakasztás, mert nem szoktam olvasás közben a lapszámot nézni és olvasom-olvasom és nem értem, aztán áttérek a következő oldalra, ami szintén teljesen érthetetlen, az előtte lévő oldalhoz kötve. Aztán megnéztem, és jah, hogy fordítva. Tehát egy cseppet zavaró volt, úgyhogy aki boltban vagy könyvhéten veszi, meg a könyvet az nézze meg a 30-31. Oldalt, hogy a helyén vannak-e, mert utólag bosszankodni már felesleges (bár visszacserélik, gondolom a nyomdahibásakat). Az oldalkeveréssel együtt láttam, hogy Molyon kék borítóval szerepel, meg a kiadó oldalán is kék borítóval, holott a könyv lila. Szép lila méghozzá, úgyhogy rögtön bescaneltem, hogy lecseréljem a borítót molyon… mert hát megtévesztő!

 Nagyon tetszettek a belső képek a könyvben, azt hiszem ezt már az előző rész értékelésénél is megírtam. Nagyon fura rajzok, de a fura itt mégis teljesen beleillik a történetbe. Olyan kis megerősítést ad, hogy na ő az Éjdodó stb. tehát, azért kapsz egy kis ízelítőt (fantáziamegsegítőt), hogy hogyan képzelte el az írónő a  szereplőket.

 Összességéven a külcsín 4/5. Mert, bár feltehetően a nyomdahiba nem a kiadó hibája, de a könyvé. Ennek ellenére nagyon jó kézbe venni, és gyönyörű a kivitelezése.

 És akkor jöjjön a belbecs.  A történet kicsit nehezen indult be (számomra), de aztán meg rohamléptékben haladt előre. Onnantól, hogy a tivornya (az egyik) elkezdődött, már minden sokkal gyorsabb volt.  Addig meg olyan érzésem volt, hogy Szeptember, A-tól Ly-ig árnyéka, és Szombat árnyéka csak vetődik innen-oda és még ők sem tudják pontosan hova és miért mennek. Sokat javított ugyan ezen a vetődésen, amikor a Piaccal találkoztak és Padlizsán az Éjdodó csatlakozott hozzájuk. Az angolnán utazás kifejezetten jó kis rész volt. Utána meg kezdődött a tivornya az „ellenfelek” találkoztak, és rájöttek, hogy azért az újra egyesülés elég elképzelhetetlen, ha az egyik fél nem hajlandó rá. Tehát kezdődhetett a kutatás, megtalálni az Alvó herceget, és összekötni ami elszakadt.

  Innentől viszont már száguldott a történet a végéig. Nem nagyon akarok lelőni dolgokat, mert hát olvasni kell, úgy igazi az élmény, de van pár meglepő fordulat a könyvben, meg pár fura szerzet, fura szerkezet és fura hely. Olvassátok!

 A legtöbb szereplő már az első kötetben is ott volt, de mégsem. Hogy miért? Nos itt a megszokott szereplőink árnyékai vannak, akik így vagy úgy de mégsem az eredetik. Mégsem ahhoz lojálisak aki azt hiszi, hanem árnyékához. Bár becsületükre legyen mondva, egy jó ideig tényleg segítettek Szeptembernek.

 De nézzük az új szereplőket. Rögtön Tündérföldre érkezésekor megismerkedik a hreinn-ekkel akik rénszarvassá tudnak válni, ami amúgy nagyon menő dolog, és tetszett is az elképzelés, de aztán a történet kicsit lelaposodott. Bár volt Szibilla is és tündérkirály is, mégsem tudtam belelendülni a történetbe. Nem volt meg a kellő hangulatom.

Avogadra, egy monaciello

 Amikor viszont újra kézbe vettem a könyvet, pár hét kihagyás után, már belelendültem, akkor értem el a teadélutánhoz, a kávé kormányzónőjéhez és a fura teadélután kellően visszarángatott, hogy aztán a tivornyáig ellegyek és utána meg már teljesen magával ragadjon a történet. Galaj Gruff és Piaca után, a Zokogó Angolna jött, majd elérkeztek Alsó- Tündérfölde fővárosába és kezdődött a tivornya, majd a kutatás. Volt ott Avogadra, egy monaciello, meg az ő könyvtára és tudása. A nagyon feledékeny Gneisz, minotaurusz, meg egy álomfaló tapír. Tehát teli vagyunk új szereplőkkel, győzzük megjegyezni.

 Míg Szeptember vándorol Tündérföldén addig a való világban is történnek dolgok, boldogok és szomorúak is. Nem tudom, hogy majd a harmadik részben mi lesz a kerettörténet és a történet sem, de már nagyon várom. Remélem, elsőre majd elkap és magába szippant.

Belbecs: 4/5

Felső-Tündérföldet jobban szerettem. Megkedvelni az árnyékokat nem tudtam, sem Szombatot, sem A-tól Ly-iget, sem a Márkinőt, sem senkit. Valahogy az árnyékok csak árnyékaik voltak saját maguknak. A történet élvezhető és jó, de nincs azonos szinten az első résszel. Én bizakodó vagyok a harmadik résszel kapcsolatban, és várom a megjelenést. Remélem az újra olyan jó lesz, mint az első volt.

Fülszöveg:

Tündérföldön nincs minden rendben …

Szeptember első kalandja óta visszavágyott Tündérföldre. Amikor végre visszajut, megtudja, hogy a birodalom lakóinak árnyéka – és varázsereje – már egy ideje Alsó-Tündérföldre szivárog. Az alvilágnak új uralkodója van: Halloween, a sivár királynő, Szeptember árnyéka. Halloweennek pedig esze ágában sincs visszaadni Tündérföld árnyait.

Valente első Tündérföld-könyvének rajongói tobzódhatnak a buja környezetben, az érdekes karakterekben, Szeptember utazásának gyönyörű nyelvezetében. Mindezeket Ana Juan, a kiváló grafikus kelti életre. Az olvasók ismét viszontláthatják Ellyt, a könyvgyíkot és Szombatot a máridfiút. Alsó-Tündérföldön azonban még a legjobb barátok sem mindig azok, aminek látszanak…

És akkor a folytatás...

Májusi Új Lakók

forrás: zerochan.net

Áprilishoz képest azért a Május sokkalta szerényebb hónap volt, ami a könyvbeszerzéseket illeti. Ez egyrészt annak tudható be, hogy még az áprilisiakat sem olvastam el, csak beraktam a polcra, ami előttem van, és jelzi, hogy idén még ezt el kell olvasnod, a másik ok, pedig, hogy a szemüvegem elég rossz lett hozzá, hogy végül kicserélésre szoruljon. Negyed dioptriát romlott 3 év alatt az egyik szemem, ez derült ki, és elment a fizetésem egynegyede a szemüvegkészítésre. Úgy, hogy marha jó akciót találtam, egy nekem tetsző keret, és a keret árában már benne volt a lencse ára is. Igazán jó volt felhúzni a szemüveget, és rácsodálkozni a világra, hogy jé látok. Ja…kicsit karcos volt a másik.

 És akkor nézzük is, hogy miket szereztem be:

Vásárlás: 0

Nem is voltam túlzottan könyvesbolt közelébe, még esély sem volt rá, hogy elcsábuljak. És azaz igazság, hogy idén azért magát a vásárlást tényleg kellően meggondolom. Persze ajándékba veszek könyvet most is, de magamnak nem.

Selejtezésből: 0

Igen, most onnan sem hoztam haza semmit sem, ez mondjuk főleg annak köszönhető, hogy nem is nagyon volt mit! Minden esetre legalább nem nőtt olyan sokkal az elolvasásra váró könyvek sora!

Reci: 3

Dan Wells: Nem akarlak megölni  

Jodi Picoult:Sorsfordítók 

Amanda Stevens: A próféta

 Dan Wells könyvet bedaráltam, a megérkezés után két nappal már el is olvastam. Ütős befejezése a sorozatnak, én mindenkinek csak ajánlani tudom. A sorsfordítókat most olvasom, eddig nagyon jónak tűnik, bár fura, hogy nem személyekre bontja a dolgot, hanem idősíkokra. A Prófétát meg hamarosan olvasom, mert már érdekel mi a sorozat vége :)

Happ: 3

Garay Zsuzsanna: Bosszú

Catherine Barry: A dalai láma üzenete a nőkhöz

Baló Júlia: Tigrismester

Igazándiból egyikről sem tudok semmit sem. A Dalai Lámás könyv érdekel a legjobban, a Garay Zsuzsásnak szép volt a borítója azért happoltam :D A Baló Júliásnak meg tetszett a címe.

Csere: 2

Jorge Bucay: Elgondolkodtató történetek

Abbi Glines: Ha az enyém lennél

 Az elsőnek az írójától, @Rebel ajánlott még könyvet, hogy olvassam, azt sem olvastam még el, de gondoltam, ha már cserébe meg tudom szerezni akkor jó lesz ez még valamire. Az Egy ikerpár titkos naplóját adtam érte,úgyhogy ÉN jól jártam. A másik könyvet már egy ideje nézegettem, de nem volt alkalmam beszerezni, így kapva kaptam a cserén. Aztán majd meglátjuk :)

Június, előreláthatóan a könyvhét zavarhat be könyvbeszerzésileg a leginkább, bár átnéztem a friss megjelenéseket és úgy őszintén szólva nem nagyon indult be a „most azonnal akarom” érzés nálam…minden esetre majd meglátjuk. Pénzem mondjuk nem nagyon lesz, mert lesz egy esküvő, egy születésnap (tesóm), egy fodrász (az drága…) és még ki tudja mi, úgyhogy necces, necces lesz a június is.