D.A.C. 2. Hamarosan

Megjelenés: Április 15.

Könyvbemutató: Április 27 16 óra, 

Könyvfesztivál helyszínén (Manó Könyvek)

Leiner Laura: Akkor szakítsunk

 Nem vádolhat engem senki azzal, hogy utálom Leiner Laurát és ezért szedem darabokra a legújabb könyvét, mert nem igaz. Pont ellenkezőleg, nekem a Szent Johanna Gimi (SZJG) az egyik legkedvesebb sorozatom, élveztem mindegyik részt amit olvastam (azt hiszem a hatosnál tartok). Tehát, kedvelem az írónőt, sokra tartom a munkásságát, amivel sok fiatalt rávett arra, hogy olvasson. Csakhogy, ezzel a dologgal nem szabadna visszaélni. Mert tény, hogy van egy mag, aki akkor is szereti LL-t ha sz@rt ír, akkor is ha remeket, de van a nagyobb kör aki elvárja, hogy LL jót, és jól írjon. Mert ezt szokta meg tőle, mert erre adja ki a pénzt, ezért áll sorba, hogy dedikáltathassa a könyvet kedvencével. Van persze a nagyon tág kör, akik nem állnak sorba, nem veszik meg, csak elolvassák abban bízva, hogy ez is jó lesz, hogy ez is kikapcsol arra az egy napra míg olvassák. Na Ők csalódni fognak.

 Szeretni szerettem volna ezt a könyvet, mert a téma még érdekesnek is tűnik, bár nem az én korosztályom, és sosem éltem át még szakítást, de pont ezért érdekelt. És kaptam másfél napnyi szenvedést.

 A könyvet elkezdve már körvonalazódtak bennem a dolgok. LL. Karakterei általában egymásról koppintottak. Legalábbis most ez volt az érzés :

Lia = Virág(IQ szintje)+Kinga (Kitartás, egoizmus…)

Csabi+Eszti= tisztára Richi + Virág

Szilkó = Arnold

Miklós = Gábor

Tehát mindenki, hasonlított valakire, a szituációk sora, meg klisék sora volt. Biztos nehéz egy 350 oldalas könyvet összehozni arról, hogy mi történik durván 12 óra alatt, visszaemlékezve a könyv felében, az elmúlt két év tragédiáira, Szilvesztereire, stb. de akkor is. Konkrétan az összes sablonos dolgot ellőtte, amit csak a még csak nem is túl sok filmet és ifjúsági regényt olvasó ember is ismer. Nem írok le egyet sem, mert spoilernek minősülne, azt meg nem szeretjük ugyebár. Még a végén nem lenne semmi meglepetés :D

 A végkifejlett szerintem vicces volt, nincs bennem olyan hogy „jaj erre nem számítottam”, amikor már kiderült a Miért szakítottunk, az is látható volt, hogy ez hova vezet.  Karakter ügyileg amúgy Szilkó volt az egyetlen aki tartotta egy ideig magát a kedvencek sorában (mint anno Arnold nekem nagy kedvenc volt). De aztán úgy éreztem, hogy ő is teljesen átfolyik abba a jófejségbe amibe nem kellene. Úgyhogy a vége felé már ő sem volt a kedvencem.

 Lia: a tökéletes karakter akit megölnék. Komolyan gondolkodtam azon, hogy írok egy alternatív történetet, aminek a legelején megölöm Liát, és mindenki boldog lesz míg meg nem hal, mert hogy a világ semmit sem veszít azzal, ha egy ilyen lány nem él tovább. Végül azért miután gondolatban hatszor-hétszer felpofoztam, felgyújtottam, megöltem már egész tűrhető volt. Sokat segített, hogy a könyv több mint felét egy huzamba unalmamba olvastam, és így legalább tényleg gyorsan túl voltam az egészen. Igen pozitív dolog, gyorsan haladós…csak nem mindegy miért haladsz gyorsan, azért mert jó, vagy mert minél hamarabb szeretnél túllenni rajta, lerakni és felejteni.

 Én tényleg szeretem LL-t csak megkérném arra, hogy akkor írjon könyvet, ha van jó ötlete, kidolgozott története, kidolgozott karakterekkel, és ne akkor amikor kell a pénz, esetleg tartani kell az 1-2 könyv / év dolgot (nem tudom van-e ilyen, de az volt az érzésem, hogy a könyv nem azért született mert volt mit írni), vagy amikor a fanok nyaggatják, hogy legyen már új könyv. Nem kell! Tényleg nem, akkor írjon az ember, ha van miről, van hogyan és ezt jól tudja megírni. Főleg egy olyan ember, aki mondhatni befolyással van a magyar ifjúság életére. Mert be kell ismerni, akármilyen is az SZJG de ezen nőnek fel a mai tizenévesek, és legalább olvasnak …már aki.

Belbecs: 1/5 – Kár, hogy nem fél pontozok blogon, akkor lett volna 1,5…Nem tudok rá többet adni. Mondhatom, hogy görbe tükör a mai fiatalok számára ez a könyv, de ha az is…elég rosszul tálalva.

Külcsín: 4/5 – tetszett a borító, de lehetett volna jobb.

Könyv: Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Kiadó: GABO

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 336

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789636898519

Olvasási válság?

Nem hiszem, hogy az lenne, de tény, hogy mostanában minden egyéb dolgot csinálok, mint hogy olvassak. Lehetséges, hogy az aktuális olvasmányaim tehetnek róla, vagy ez a szokásos tavaszi válság lehet.

 Olvasmány ügyileg Leiner Laura: Akkor szakítsunk című könyvét kaptam kölcsön egy hete körülbelül, és meg kell jegyeznem, én imádom Leiner Laura könyveit, de itt azaz érzésem, hogy azért írta, mert évente egy-két könyvvel ki kell jönnie a megélhetéshez. A könyv felénél sem tartok másfél hét leforgása alatt, pedig egy ilyen 335 oldalas könyvet két, esetleg három nap alatt olvasok el, nem hetek kérdése! Tegnap már megkockáztattam, hogy Szepesi Niki is több izgalom és több dologról szól mint ez. A főszereplőt utálom, nagyon rosszul lett összerakva. Aki olvasta a Szent Johanna Gimit az tudja Virág milyen. Na Lia olyan sötét mint Virág, csak éppen egoista, és hirdeti, hogy ő milyen okos, szép és emberséges, hogy őt csak szeretni lehet. Tehát egy plázacica, önbizalommal, IQ nélkül. A tesója jó fej, de olyan szinten keveset van benne, hogy sajnos az nem emeli meg a könyv értékét. Végig fogom szenvedni, mert hátha van értelme, de messze nem SZJG színvonal. Persze a fanoknak biztos tetszik…ebből látszik, hogy nem vagyok fan.

 A másik könyv amit olvasok Cesar Millan – Melissa Jo Peltier: Hogyan neveljünk tökéletes kutyát című remeke. Tényleg jó és nincs is vele gond, csak egy hónapja elvesztettem a lendületet és leraktam és azóta sem vettem a kezembe. Pedig Bogi már itt van, és nevelni is kellene, és nem csak simogatni, bár azt kifejezetten nagyon szereti.

Bogi, aki nagyon aranyosan tud nézni

 A harmadik könyv amit olvasok, és ez az amit tényleg olvasok Emil Coué: Elméd gyógyító hatalma, már olvastam tőle/róla egy könyvet és most ezt az önszuggesztiót kellene magamban erősíteni, mert egy hasznos dolog lenne, pozitív dolgok bevonzása meg ilyesmi. Úgyhogy ezt most tényleg olvasom, a másik kettőt meg egyelőre fagyasztom, és fogalmam sincs, hogy mikor folytatom őket. Pár könyvet már kivettem az aktuális olvasmányaim közül, pedig azokat is „olvastam”.

Imre Viktória Anna: Kísértés Rt. Című könyvét. Két éve kaptam kölcsön februárban elkezdtem olvasni, de nem volt meg hozzá a hangulat, úgyhogy most töröltem az aktuálisból, mert majd Újra kezdem, egy jobb időpontba, ha addig Diosz nem kéri vissza…két év után azért már lehet bármikor olyan, hogy visszakérik…de vigyázok rá!

Timothy Kurek: Kereszt a szekrényben, ezt a könyvet meg lendületesen bejelöltem, hogy olvasom, aztán el sem kezdtem, úgyhogy most töröltem az aktuálisból, reményeim szerint azért hamarosan sorra kerül, mert nagyon érdekel, de ez is hangulat könyv :( Itt van Március közepe és két könyvet sikerült elolvasnom, meg többel fél állapotban vagyok…azért ennél én gyorsabb vagyok :(

Mikal Hem: Kezdő diktátorok kézikönyve

Fülszöveg:

Ki nem álmodott még arról, hogy saját országát igazgassa? Az álomból sokkal könnyebben válhat valóság, mint képzelnénk. A Kezdő diktátorok kézikönyve feltárja előttünk az összes olyan trükköt és fogást, melyet az egykori és jelenlegi diktátorok bevetettek, hogy megszerezzék az első helyet és meg is tartsák azt.

Tíz pofon egyszerű lépésben te is megtanulhatod, hogyan kell választásokat nyerni, személyi kultuszt építeni, divatot és építészeti stílusirányzatot teremteni, egyáltalán hogyan kell a luxusban megmártózni, élet-halál ura lenni. Olyan mesterektől tanulhatunk, mint François „Papa Doc” Duvalier, Moammer Kadhafi, Nicolae Ceaușescu, Szaparmurat „Türkménbasi” Nyijazov vagy Robert Mugabe.

Ez a könyv az elmúlt évek legviccesebb politikai szatírája, mely 2012-ben jelent meg Norvégiában, ahol a világon a legerősebb a demokrácia. A szerző a világ legkülöncebb vezetőinek vérfagyasztó és mulatságos történeteivel szórakoztatja az olvasót, s közben gyarapodnak történelmi, politikai ismereteink is.

 A könyvvel először a Libriben találkoztam, megnézegettem, de akkor még úgy voltam vele, hogy majd egyszer elolvasom, ha szembejön vele. Aztán Szirmocska olvasni kezdte, és tetszettek az idézetek belőle, akkor már érett az, hogy talán megveszem. Végül nem kellett megvennem, mert a könyvtár beszerezte és ott lecsaptam rá, mint első kölcsönző.

 Én a diktátorokkal mindig úgy voltam, hogy voltak valamikor. De ma már csak nincs annyi diktátor, mint régen. De rá kellett jönnöm, hogy dehogyisnem. És még messze sem kell menni. Történelmi ismereteim hiányosságát mutatja, hogy tényleg nem voltam tisztában, hogy a 21. Században is rengeteg diktátor működik, olyanok is akikre én nem mondtam volna, hogy ők azok. Látszik, hogy nem vagyok képben a napi külpolitikával. Bár nem is igazán hiányzik.

„Türkménbasi kormányzása alatt a Ruhnama minden türkmén számára kötelező olvasmány volt. Ez a szobor minden este nyolc órakor kinyílt, és hangosan lejátszotta a könyv egy részletét.”

 A könyv teli van érdekes dolgokkal, és néha gusztustalanságokkal. Lehet, boldogabb lettem volna ha nem tudom, hogy Szváziföld uralkodója bikákkal szexszel, igen azt hiszem ez az infó nem hiányzott eddigi tudásanyagomból, főleg nem egy fotóval az uralkodóról…vizuális típus vagyok!!! :D Nagyon nem hiányzott nekem. Viszont azért volt rengeteg olyan dolog is amitől nem fordult fel a gyomrom, bár meg kell jegyezni, hogy azért a diktátorok tudnak élni. Már ha élet az, ha iszol, drogozol és kurvázol szabad idődben. Kinek mi az élet ugyebár.

 Kevés olyan diktátor van akibe a könyv nem tudott belekötni, vagy nem hozta fel példának, nagy költekezését, elmebeteg törvényeit esetlegesen szadista életvitelét. Minden esetre szerintem egy kimondottan szórakoztatóan tanító könyv ez.

 Kicsit túlzásnak tartottam pár diktátor elképzelését az Én kultuszról, amikor már a hónapok neveit is átnevezik, amikor már hopp máshol legyen a főváros,mert ők azzal jobban szimpatizálnak, esetlegesen betiltja az operát mert nem érti, vagy a sportokat csak űzheted, nézni felesleges, mert ő nem ért egyet azzal, hogy 12 ember egy labdát kerget (feltehetően nem értette a focit…mondjuk én sem értem)

 Tehát roppant jó kis könyv, mert kapsz egy listát relatíve a mostani és nem oly rég élt diktátorokról, azoknak szokásairól, legalábbis azon szokásairól amikről van adat. Tippeket, hogy ha egyeduralkodó, diktátor óhajtanál lenni akkor mire figyelj oda. Van pár név akit megjegyeztem, van pár amit felírtam, hogy majd utánanézek. Korea még mindig top helyen áll, de azt hiszem Dubaj és az Arab emírségek felé is kitekintek majd ismeretszerzés céljából.

 A kivitelezés, szerintem ötletes a borító, és a felosztás is, ahogy halad előre. Elgépelés és egyéb zavaró tényezőt nem találtam. Külön díjazom, hogy pár dologról, érdekességről színes fotót is közöltek (jó, talán Szváziföld uralkodójának képe nélkül meglettem volna :D)

Belbecs: 4/5 – lehetett volna jobb, de az ötlet mindenképpen jó pontot érdemel. Lehetett volna kicsit részletesebben boncolgatni pár dolgot, párat meg kevésbé :D

Külcsín: 5/5

Raine Miller: Meztelenül (Blackstone-affér 1.)

Fülszöveg:

Brynne Bennett, a Londoni Egyetem ösztöndíjas amerikai hallgatója jó kislány módjára éldegél Londonban. Próbálja rendbe tenni kisiklott életét, keményen tanul, részmunkaidőben pedig fotómodellkedik. Egy nap Ethan Blackstone, a sikeres angol üzletember megveszi a lány aktképét, és rögvest magának akarja Brynne-t – vágyait gátlástalanul a tudtára adja, nem ismeri azt a szót, „nem”. Domináns természete magával ragadja, foglyul ejti Brynne-t, holott ő még egyre múltjának démonai elől menekülne. Titokzatosság lappang a kapcsolatukban, és hatalmas rejtélyek bújnak meg a háttérben. Vajon megszabadíthatja-e Ethan a múltja terhétől Brynne-t? És hagyja-e Brynne, hogy ezt megtegye, mielőtt az újra felszínre törő múlt szelleme végleg elpusztítaná egy szép jövő esélyét?

„Ez a kép mindent megváltoztatott. Más ember lettem, ahogy ránéztem, és vissza se tudtam változni többé, főleg miután találkoztunk az utcán azon az éjjelen. Az egész világ megváltozott körülöttem egy fénykép miatt. Egy gyönyörű amerikai lány fényképe miatt.” – Ethan Blackstone

 A könyvet szintén @Liliane_Evans rakta az ajánlós listájára, hogy olvassam el. Még mindig azt mondom, hogy szerintem szivat engem. Először Szepesi Niki aztán ez a…papírhalmaz. Minden esetre több előnye is volt ennek a könyvnek, tehát igen, érdemes volt elolvasnom, mert rájöttem, hogy:

1. Ha ez romantikus regény, akkor én nem szeretem a romantikus regényeket. Ha ez valóban az, akkor a romantikus regényeknek nincs története, és csak szexelnek benne, egy teljesen minimális háttérinfóval. Tehát, ha egyet olvastál akkor mindet olvastad.

2. A szexre igen kevés szinonima van a magyar nyelvben és a fordítók általában a romantikusabbnak tekinthető részeknél érnek a kevés szinonima közül is a b@száshoz, és dugáshoz, ami az amúgy esetlegesen színvonalasabb részt teljesen elrontja. (nem színvonalas részt, csak úgy az egészhez képest kicsit színvonalasabb rész)

3. A főhősnő és főhős általában az ötödik oldalon már találkozik, teljesen irreális közegben és máris ég közöttük a „dugj meg bébi” mentalítás, ami úgy a 30 oldal és környéke között már ki is teljesedik. Innentől a könyvnek nincs története, csak helyszínváltások, ahol egymásnak eshetnek.

4. A kapcsolatokat szexel kezdjük, aztán ismerkedünk, nem mégsem, inkább újra szexelünk…aztán ismerkedünk? Nem, még mindig nem, inkább szexelünk és talán…talán ha még hetek múlva is együtt vagyunk akkor megkérdezzük, hogy mit szeret csinálni, mi a munkája stb.

5. A nemi szervekre is elég kevés szinonima létezik. A fordítók még kevesebbet ismernek, és néha a röhögés kerülgetett, amikor olvasom.

6. Menő a szleng használata és a rövidítés. Teljesen reális (hahahaha), hogy egy 32 éves menő üzletember olyan sms-t ír, hogy „Feláll, mer elképzeltek az alsómban. Inkább tedd lécci a szennyesbe mer koszos.” …azt még értettem, hogy a főhősnő agyilag korlátozott és vok, meg +őrülök és így ír, de azért egy 32 éves férfi ember nem bnőm-özik. Bár általában a beszédstílusa és mondatai is csak abból állnak, hogy megdugná a lányt.

7. Túl sok párbeszéd nincs a könyvben, az is arra irányul, hogy éppen most ne b*szanak, de mégis, de ne, de mégis… huha sokáig tarthatott megírni a könyvet, a fordítás is biztos rengeteg időbe tellett és gondolkozásba:P

8. A férfiaknak mindig nagy dákójuk van. És mindig tökéletesek a szexben, és gazdagok. Tök reális, ja és persze szexisek és hasonló. Hol vannak az ilyen férfiak? Egyet sem ismerek -.- :D

Tehát tanulságos volt, mert szerintem igazán vicces könyv, főleg a végével ami nagyon kiszámítható volt, ami amúgy nagyon-nagyon vicces. Függő vég!!! Hogy elolvasd a második részt is :D hát ha rukkolán valaki hozzám vágja akkor talán, amúgy meg tudok aludni úgy, hogy nem tudom, mi lesz most Ethan és Brynne kapcsolatával.