2019. január 19., szombat

Cseh Éva – Gáspár Annamária – Umemura Yuko: Ukijo-e: Az elillanó világ képei

Az év első könyvtárközi kölcsönzéssel olvasott könyve!
Ugyanis meguntam, hogy már 3 éve várólistán van, kölcsönkérésbe, és senki se adja kölcsön, persze ehhez hozzá kell tenni, hogy senkinek sincs meg molyon. Feltehetően, ha valamely figyeltemnek meglett volna biztosan kölcsönadja. De idén már úgy döntöttem, hogy eléggé olvasni akarom ahhoz, hogy kifizessem érte a postaköltséget (amit nem kértek amúgy). Megvettem volna a könyvet, de eladni sem akarta senki sem, így maradt a könyvtárközi kölcsönzés. (itt is köszönet a KSH könyvtárának ;))
 A könyv két jól elhatárolható részre osztható. Az első rész a Magyarországon megjelent Japánnal foglalkozó könyvek bemutatása (1900-1945), majd Vay Péter rövid életútja, a második részében maguk a fametszetek találhatóak, így azt már jóval gyorsabban lehet "olvasni".
 Én a fametszetek miatt akartam a könyvet olvasni, mégis azt kell mondanom, hogy a könyvek bemutatása és Vay Péter életútja jóval többet adott nekem, mint maguk a fametszetek képei és leírásaik. Jó volt belelátni abba, hogy a 20. század elején kik és hogyan, no meg milyen célból mentek Japánba, és mennyi időt töltöttek el ott és hogy ezidő alatt mit csináltak. Több könyvet raktam volna kívánságlistára az említettek közül, de a legtöbb ma már múzeumban van csak és nem fellelhető szabad forgalomban. (Vagy fellelhető, de olyan drága, amit nem adok egy könyvért sem :D)
 A fametszetek is érdekesek és némelyik szép is volt, de azt hiszem, hogy nem véletlen, hogy Hokuszai és Hirosige vált ismertté felénk, és nem a kötetben felelhető többi alkotó. Valahogy az ő munkáikhoz képest úgy érzem szintekkel alatta van a többiek munkája. Szépek, de néhol még összehasonlítás is van, ahol egyértelmű, hogy nem véletlen, hogy Hirosige jóval ismertebb a többieknél.
 Érdemes volt-e elolvasnom a könyvet? Igen, mindenképpen. Megvételre kellene-e? Nem, úgy érzem, ha kapható is lenne, nem őrizgetném a polcomon. Az adatok érdekesek és jók, a képek viszont felejthetőek. Plusz pont persze, hogy kétnyelvű a könyv, így minden magyarul és japánul is szerepel benne. Örülök, hogy esélyem volt elolvasni, de egyszer olvasós ez nálam.

Belbecs: 5/5
Külcsín: 4/5


Fülszöveg:
A kötet gróf Vay Péter ezernél is több lapot számláló ukiyo-e (japán fametszet) gyűjteményéből mutat be több mint 110 fametszetet, melyeket Cseh Éva válogatásában és rövid ismertetőjével, valamint két tanulmánnyal együtt adja közre. Az első tanulmány Umemura Yuko írása, amely a Magyarországon megjelent, Japánnal foglalkozó könyveket mutatja be a 19. század végétől a második világháborúig. A kötet második tanulmánya Gáspár Annamária írása, gróf Vay Péter életútját, missziós tevékenységét és ázsiai utazásait tárja fel. A tanulmányok magyarul és japánul is olvashatóak.

Könyv: Cseh Éva – Gáspár Annamária – Umemura Yuko: Ukijo-e: Az elillanó világ képei
Kiadó: Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 214
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789639738195

2 megjegyzés:

TigrinCS írta...

Szia, ez neked megvan?

http://gondolatkiado.hu/japan-ndash-magyar-kapcsolattortenet-1869-ndash-1913

Érdekesnek tűnik... Talán a KSH könyvtárban is van belőle.

Jeffi írta...

Szia :)
Nincs, de várólistára rakom, mert elég érdekesnek tűnik. Köszönöm szépen az ajánlást :)

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.