Ugrás a fő tartalomra

Hidasi Judit: 50 japán egyperces

 Annak ellenére, hogy a könyvnek borzalmasan ronda a borítója, amikor Molyon belefutottam a könyvbe, akkor úgy döntöttem, hogy elolvasom. Annak ellenére is, hogy nem szokások egyperceseket olvasni. Azaz így jobban belegondolva, most olvastam először ilyeneket. A könyv végeztével arra is rájöttem, hogy az „egypercesek” nem az én műfajomat képviselik.
 Úgy akartam kezdeni ezt a posztot, hogy „atya úr isten, már az első mondatban tévedés van”… aztán rágoogleztam a Tokai egyetemre és kiderült tényleg van egy Tokai egyetem Japánban, úgyhogy, nem, nem volt tévedés a könyv első egypercesének első mondata. És itt megjegyezném, hogy érdemes mindig rákeresni a kérdéses dolgokra, mert lehet egy nagyon csúnya megjegyzéses posztot írni, csak mert nem elég tájékozott az ember.
 Ennek ellenére a könyv nem lett kedvencem. Túllendülve a fura műfajon és a groteszk dolgokon, rengeteg érdekes történetet mesél el, rengeteg érdekes szituációt, aminek egy részét már hallottam, és vagy olvastam máshol biztosan. Megismertet a Japán élet egyes területeivel, de mivel egyperces éppen hogy csak beledob a közepébe. Vázol egy szituációt, aminek néha a végét, néha a tanulságát sem tudjuk meg. Viszont vannak édes, és aranyos sztorik is. Úgyhogy olyan felemás érzésem lett a könyv végére.

Tokai University, Tokyo
 A borító viszont szörnyű. De komolyan, nem értem. Ezer millió kép van japánról, ezer millió lehetséges ötlet borítónak, miért pont ez lett? Borzalmasan ronda, és akkor még a cím konkrétan bele is olvad a ronda képbe, nem beszélve a ronda betűtípusról. Borzalmasan igénytelen. Egy biztos, a polcomra akkor sem kívánnám, ha amúgy a belbecsével elégedett lettem volna.
 Amúgy a könyv után megerősödött bennem a tudat, hogy a japánok sem komplettek, de ők máshogy furák, mint a magyarok. De ettől még nem teljesen tiszta minden szokásuk és minden elképzelésük a világról. Viszont édes, hogy eldöntötték, hány Nobel-díjast szeretnének a közeljövőben :D És a durva, hogy eléggé úgy tűnik, hogy afelé haladnak, hogy ezt teljesítsék is.
 Hogy kinek ajánlom a könyvet: hát…. Egyrészt azoknak, akik bírják a groteszk egyperceseket. Ezt amúgy a fülszöveg is reklámozza. Akik szeretnek Japánról olvasni, de ne legyenek nagy elvárásaik. Itt körülbelül a külcsín sejteti a belbecst.

Külcsín, belbecs: 2

Fülszöveg:
A groteszk mint kisepikai műfaj az, amely a leginkább képes visszaadni azokat az érzéseket és hangulatokat, amiket a tapasztalatlan vagy gyanútlan idegen megél Japánban. A nemes és fennkölt elemek bizarr módon ötvöződnek a mulatságos, nevetséges vagy akár váratlan fordulatokkal, így hatásuk egyszerre komikus és megütközést kiváltó.
A kötet egy rövid válogatást nyújt azokból az egypercesek-ből, amelyeken keresztül a groteszkben megnyilvánuló humor révén próbálom közelebb hozni a japán mindennapok, a japán életforma, a japán gondolkodás, a japán kommunikáció és a japán emberi kapcsolatok értelmezését, végső soron megértését.


Eredeti megjelenés éve: 2016
Könyv: Hidasi Judit: 50 japán egyperces
Kiadó: Napkút
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 92
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632636375
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do
3 megjegyzés
Korábbi bejegyzések »

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »