2019. január 29., kedd

Adrian Tchaikovsky: Hadállat

Köszönet a könyvért Fallen_Angel-nek, hogy kölcsönadta ;)
 Úgy hiszem, hogy Adrian Tchaikovsky egyike lett a kedvenc íróimnak. Pedig még csak nem is a legjobban olvasott műfajom a sci-fi vagy a hard sci-fi pláne. És a pókokat sem szeretem, a nagy és veszélyes kutyákat meg még annyira sem!
 De valami eszméletlen jól ír a pasi! Emellett persze eszméletlen jó fordítást is kapott, hisz tudjuk jól, hogy egy jóó könyvet is el lehet rontani, amikor nyelvet vált a történet. De itt azt hiszem jó író és jó fordító volt.
 A történet érdekelt, de azt hiszem, ha az Idő gyermekeit nem olvastam volna, és nem lett volna már eleve rajongásom az íróval szemben, akkor ezt a könyvét kihagyom, tekintve a félig robotos/kutyás állatos háborús dolgok totálisan messze vannak tőlem. De mivel megvolt az alap rajongásom, és elérhető közelségből kölcsön tudtam kérni a könyvet, hát bele is vetettem magamat.
 A cím és  a borító amúgy nekem nem volt túlzottan meggyőző, még ha amúgy ijesztő is és markáns is. Tuti, hogy a nagy sci-fis háború rajongók erre harapnak. És kevésbé fogják tárt karokkal várni az olyan kis mezei sci-fi rajongócskák, mint én. Nekem a cím ijesztő, még ha amúgy a történethez teljes mértékben passzol is. Mert hát a biomorfok ijesztőek...az a dolguk, hogy ijesztőek legyenek.
 A történetben nagyon jól elhatárolható a Jó és a Rossz oldal, még akkor is, ha az elején ez a kettő egy oldalon áll is. Vannak szereplők, akiknél nem kérdés, hogy melyik oldalon állnak, és hát vannak olyanok, akiknek idő, míg rájönnek, hogy hova is tartoznak, hova is akarnak tartozni.
 A történetet Rex nézőpontjából ismerjük meg, legalábbis a legtöbb dolgot rajta keresztül látjuk, érezzük és halljuk. Az ő vívódása az, amit követve az olvasó sokkal hamarabb tudja, hogy a biomorfok önmagukban nem veszélyesek, csak a hierarchia az ami veszélyessé teszi őket, meg a Gazdi léte. Rex borzalmasan sokat vívódik azon, kinek higgyen és kikben bízzon. Belül, legbelül tudja, hogy Brumi jó arc és a barátja és jót akar neki. Tudja, hogy Hart borzalmas nagy áldozatot hozott utolsó lépéseként és hogy ezt az áldozatot meg kell becsülnie. De Rexben azért élnek azon kutya ösztönök is, hogy hát a Gazdi szent és sérthetetlen és ő az isten, amit mond az úgy van, azt kell tenni. Borzalmasan sok vívódás kell, hogy eldöntse ő Jó kutya. És igen Rex jó kutya.
 Szerettem olvasni a gondolatait, a tetteit a nehéz döntéseit, azt ahogyan Brumihoz állt, és az ahogy rájött, hogy Gazdi mit akar, és arra is, hogy ez nem feltétlen jó.
 Az emberek manipulatívok de emellett borzalmasan könnyen manipulálhatóak is...érdekes volt látni, hogy Rex egyetlen reakciója mennyire ellentétes dolgokat válthatott volna ki. Ijesztő, de egyben borzalmasan érdekes.
 A könyv végét megsirattam amúgy, mert Rex jó kutya! Brumi jó medve és Raj meg jó raj...bár a méheket nem csipázom.

SPOILER

A biomorfok is parák, de nekem a végkifejlett, az emberekbe épített hierarchia viszont sokkal nagyobbat ütött és sokkal jobban felidegesített. Amúgy tök logikus és értem én, meg minden, de fúúúú de dühös voltam.

Belbecs: 5/5
Okos és elgondolkodtató történet, szerethető és utálható karakterekkel.

Külcsín: 4/5
Nem tudtam megbarátkozni a borítóval, nem is tetszik, de nem kérdőjelezem meg, hogy ez illik a könyvhöz. (már csak azért is, mert az eredeti is ez :D). Szépen szedett, igényes kiadás, és ha nem lennék minimalista (próbálnék az lenni) és nagyobb sci-fi rajongó volnék, akkor ez remek tagja lenne a polcomnak. (főleg mert a gerinc nem vészes :D)

Fülszöveg:

REX ​VAGYOK. JÓ KUTYA VAGYOK.

Rex két és fél méter magas, nagyrészt golyóálló. A hátán nagy kaliberű lövegek vannak, a hangjába pedig pánikkeltő szubszonikus frekvenciákat kevertek. Három társával – Sárkánnyal, Brumival és Rajjal – Mexikó délkeleti részén, az anarchiába süllyedt Campeche állam területén hajtanak végre bevetéseket.
Rex génsebészeti úton létrehozott biomorf, egy aljas háború vérszomjas eszköze. Intelligens, megérti a parancsokat, és ügyességét megjutalmazzák az agyába telepített implantok. Egyetlen vágya Jó Kutyának lenni, Jó Kutya pedig csak úgy lehet, ha engedelmeskedik Gazdinak. Gazdi pedig azt akarja, hogy ölje meg a gonoszokat. Mind egy szálig.
De valójában kik a gonoszok? És mi történik, amikor Gazdit bíróság elé állítják háborús bűnökért? Milyen jogokat ad a fegyverként használt biomorfoknak a Genfi Konvenció? Van egyáltalán Rexnek és társainak joga létezni? Mit tennének, ha szabadok lennének?

Adrian Tchaikovsky, Az idő gyermekei c. nagy sikerű regény szerzője parádésan egyesíti a pörgős, háborús akciót az intellektuális mondanivalóval, ebben letehetetlen, egyedi történetben.

Könyv: Adrian Tchaikovsky: Hadállat
Kiadó: Fumax
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 340
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634700456
Fordította: Kodaj Dániel







Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.