Ugrás a fő tartalomra

A kis Mukktól - Hauffig

 Alapjába véve szeretek meséket olvasni. Hauff ezen mesegyűjteménye, a megjelenése óta várólistán volt. Sokaktól hallottam, hogy milyen jó volt a régi kiadás, hogy örökbecsű mesék tárhelye. Szerettem is volna elolvasni, de eddig nem sikerült.
 Múlthéten, mint írtam is, elég sok mesekönyv került a könyvtárunk állományában. Mint jó könyvtáros, megvártam, hogy az olvasók kölcsönözzenek nyugodtan és zárás előtti percben indult be a hörcsög effektus. Igen, szenvedek egy ilyen betegségben. Szerintem, amúgy rengeteg moly. Kényszeres könyvgyűjtő vagyok. Az olcsóbb verzió azaz, hogy a könyvtárból harácsolom össze a könyveket. Van, hogy csak megsétáltatom őket (kikölcsönzöm, hazahozom, aztán lelkiismeret furdalásom lesz, és eldöntöm, visszaviszem, mert tuti, míg itt áll, elolvasná vagy húsz ember, tehát visszakerül), de van amikor el is olvasom őket. A drágább verzió az, ha könyvesboltban vásárolok…erről mondjuk próbálok leszokni, 2017-ig @Izolda kihívása szerint a magánkönyvtáram 80%-nak kellene olvasottnak lenni…most 18%-on állok…igen…szerintem is KIHÍVÁS. Visszatérve a hörcsög-effektusra. Általában zárás környékén, mert azért megadom az esélyt az embereknek, hogy elvigyék a könyvet. A mesekönyvekkel könnyű a dolgom, ugyanis rövidek, és általában egy héten belül vissza is viszem őket, elolvasva. A múlt heti Pakkal, jött haza velem A kis Mukk története című gyűjtemény is.
 Szegedi Katalin illusztrálta a 2012-es kiadást. Kedvenc illusztrátorom, úgyhogy már csak ezért is elolvastam volna. Nem tudtam, mit várjak, előolvasás ellenére sem. Általában ugyanis, ami mindenkinek tetszik az nekem nagyon ritkán. De itt, hála az égnek helytállóak voltak a vélemények. Tényleg érdemes kézbe fogni, fellapozni és elolvasni. Minden mese tetszett, a maga mondanivalójával, tanulságával. Egyszerűen olyan műnek tartom, ami megérdemelte, hogy újra ki lett adva. Már csak azt remélem, hogy majd sokan olvassák.

 Általában, ha olvasok valakitől, valamit, akkor utána szoktam nézni adott írónak. Tegnap fel is csaptam a wiki-t, és beleolvastam. És elszomorodtam. Hauff, nagyon fiatalon halt meg, ez is az oka, hogy olyan kevés mese maradt fenn tőle, nem volt 25 éves sem. 1802-ben született, november 29-én, hamarosan itt a születésnapja…és 1827-ben, november 18-án halt meg. A wiki nem írta, hogy miben, csak azt, hogy gyermeke születése után egy héttel meghalt. Borzalmas. Azt hiszem tegnap ez nagyon szíven ütött. Hauff, remek meseíró volt, és borzalmas belegondolni, hogy ennyire hamar elment. Mire lehetett volna képes, ha tovább él? Milyen mesékkel lennénk gazdagabbak? És persze, milyen tragédia ezaz egész :(

 Olvasok majd még Hauffot, mindenképpen, mert egyszerűen szépen bánt a szavakkal, kerek és tanulságos meséket írt. 
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do
3 megjegyzés
Korábbi bejegyzések »

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »