Ugrás a fő tartalomra

Kiss Judit Ágnes: Szörnyszomszéd

 Nem vagyok oda a versekért.
 Főleg nem azokért a versekért, amikre modern versként hivatkoznak. Amik igazándiból számomra, csak szavak egymás után írása, sortöréssel.
 Nem szeretem a verseket, ha nincs ríme, nincs története, nincsen „dallama“, amikor nem tudom magamban úgy felolvasni, hogy érezzem a ritmusát, a kellemes vagy éppen kellemetlen hangulatát, az ütemet, ami belül van az emberekbe. Nem szeretem az ilyen verseket, mert én még rímmel és ritmussal tanultam. Bennem még az a vers.
 Ezért is lehet az, hogy nagyon ritkán fogok verses kötetet. Talán évente 1-2 darabot, kortársat még nagyobb félelemmel. Magyar kortársat még annál is nagyobbal. És nem azért, mert gondom lenne, a magyar költőkkel, csak nekem ők túl modernek már. De idén már kétszer is sikerült pozitívan csalódnom Magyar, Kortárs, Költő, Verses kötetében. Mert úgy látszik vannak még olyan versek amik megérintenek, amiken jót derülök, amikben érzem azt a bizonyos ritmust, amit keresek.
 A Szörnyszomszéd egy végtelenül bájos gyermekverseskötet (deszéphosszúszóez :D). Roppant aranyos illusztrációkat kapott amúgy a könyv, az plusz értéket adott, olvasás közben. Volt rím, ritmus, hangulat, hol szomorú, hol borús, hol derűs, hol nagyon vidám, hol nagyon gyermeki. Szerettem olvasni. Sajnos nem elég hosszú, és nem olyan figyelemfelkeltő, mint amennyire lehetne. Ennek ellenére remélem, hogy azért majd sokan kezükbe veszik, lapozgatják, olvasgatják.
 A kedvenceim a vérnyúl, a vércsiga (muhahaha), a testvérszerzés, a bili füle :D És még van egy csomó kedvenc versem a kötetben :)

Forrás: Az illusztrátor Facebook oldala

Fülszöveg:

Az irgalmasvérnő-szerepversek és az önmagához is kíméletlen őszinteség verseinek virtuóza, Kiss Judit Ágnes most szabályos gyerekverskötetnek látszó könyvvel lép nemcsak az olvasók és felolvasók, de az olvasni – életkori okokból – még nem tudó hallgatóság elé is.

A formát illetően ezúttal is bravúros szabályosság azonban csak látszat: kiindulópont, ha úgy tetszik, valami szívderítő (és néha szívszorító) finom bonyolultság felé.

Milyen is például a család? A nénikém „elhajóz az ég vizén”. „Anya boszorkányt játszik”, de „Anya ölében tavasz lesz örökké”. Apa az Erlkönig, mondja mindig, „de nem tudom, mit jelent”. És: „Éljünk vígan / Mindahányan, / Míg csak el nem kapálnak.” De vannak itt Csalamádé-versek is: Szörnyszomszéd és Mumus, valamint vérpelék és vérnyulak is megjelennek; ami pedig a bili fülét illeti, arról bizony – W. S. mester után szabadon – elmondható, hogy „Hajnalonként / Hüppög a bili füle, / Hüppög a bili füle, / Letörték”. Végül, de nem utolsósorban, természetesen az állatversek sem maradhatnak el. Ám ezek hősei sem éppen szabályos lények. Karmocska Macska például „szörnyen veszélyes”, a nyúl sikít és harap, mivelhogy szintén „rettentő állat”, a krokodil pedig „Leggyakrabban verset ír, de / Néha-néha prózát” – hogy a kék őzekről és a szeráfokról már szó se essék.

A kötetet Esztojka Mónika rajzai illusztrálják.

Kiadó: Európa
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 68
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9634051602
Illusztrálta: Esztojka Mónika


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é