Ugrás a fő tartalomra

James Clear: Atomi szokások - Apró változások, kiemelkedő eredmények

 

 Körülbelül két hete olvastam el a könyvet és azóta gondolkodom azon, hogy mit is írjak róla. A kis noteszemben amúgy ott állnak az elvégzendő feladatok, szépen listába szedve, de minden blogbejegyzés külön-külön kis sorba, hogy majd ha megszáll az ihlet akkor írok mindenről. És így csak gyűlnek és gyűlnek. Ami amúgy kicsit frusztráló, de legalább szem előtt van, hogy még ezt sem csináltam meg :)

 De most eljött az ideje annak, hogy kihúzzak majd egy pontot. Tehát a könyvről. Rengeteg gondolkodni valót adott nekem. Feltehetően egyszer még majd újra olvasom, pár év múlva. Általában azokat a könyveket időről időre újra szoktam olvasni, amikben több jó dolgot is találtam, amik engem érdekelhetnek.

 A szokásformálásról nem ez volt az első könyv amit kézbe vettem, és feltehetően nem is az utolsó lesz. De ez egyike volt azoknak a könyveknek, amik kellően olvasmányosak voltak ahhoz, hogy ne menjek el az "unom" irányába, és megtalálta azt az egyensúlyt amit kevés könyv talál meg.

 Rendelkezik sztorikkal, ami egy ismeretterjesztő irodalmat olvashatóvá tesz. A szerző saját élettörténetével indít, de nem ment át abba az irányba, hogy másból sem áll a könyv, csak hogy sztorizgat, hogy neki hogyan is sikerült megváltania a kis világát. Persze mesél, a hitelesség kedvéért, de érződik a könyvön, hogy tényleg élvezte írni, és tényleg totálisan komolyan gondolja a dolgot, és nem csak úgy hasára ütött, hogy "Hát, manapság megy ez az önsegítő, szokásformáló hullám. Írok én is egyet, hogy megszedjem magamat.". Tehát azt éreztem olvasás közben, hogy ő ezt kipróbálta, neki ez így sikerült és bejött, és úgy gondolja, hogy ez bejöhet mindenkinek.

 Jó szokást felvenni és rossz szokást elhagyni nagyon nehéz. Általában fordítva szokott működni. Sokkal egyszerűbb, felvenni egy rossz szokást és egy jót elhagyni.... A könyv egyik pozitív oldala, hogy szépen körbejárja ennek a pszichológiáját. Miért nehéz annyira behozni az életünkbe egy jó szokást? Néha csak azért, mert nem túl motiváló a dolog. Nem nagyon érezzük magunkénak, még ha tudjuk is, hogy számunkra nagyon hasznos lenne. És azt, amit nem teszünk teljesen magunkévá azt sajnos pár alkalom után szépen elhagyjuk. Ezért vonzóvá kell tenni, jutalmazhatjuk is magunkat egy-egy elvégzés után. És persze sokat segít, ha az új szokást egy régi mellé/mögé rendeljük, hogy egymásból következzenek. A jutalmazásnál azért aranyos volt, mert kifejtette, hogy az edzés jutalma azért ne egy fánk legyen :D

Fontosnak tartja azt, hogy nyomon kövessünk minden olyan szokást, amit ki akarunk alakítani. Legyen egy hely (naptár, mappa, akármi), amiben pipálhatjuk, hogy ma is elvégeztük. Mert roppant motiváló tud lenni, amikor látod a kis pipákat, vagy a kis X jeleket, hogy ma is teljesítetted azt amit vállaltál. Nálam például roppant nagy motiváció, hogy a nyelvtanuló appok mutatják, hogy hány napja vagyok folyamatosan használója. 411 napnál tartok megszakítás nélkül!! :) Tehát fontos, hogy az ember kövesse a szokásainak folytonosságát. De az is, hogy 1 nap megszakításkor ne essen pánikba, hanem másnap folytassa ott, ahol abbahagyta. Mert egy nap kiesés még nem tragédia, de kettő már nem véletlen.
 A könyv amúgy rengeteg dolgot ír arról, miként tudod egy-egy rossz szokásod létét megnehezíteni, kevésbé vonzóvá tenni, és így lassan, de biztosan megszabadulni tőle. De itt is és a jó szokások létrejöttekor is jelzi, hogy soha ne akarj egyszerre mindent. Ha elkezdesz edzeni, ne várd, hogy egy hét múlva akkora bicepszed lesz, mint azoknak, akik évek óta edzenek. És felhívja arra is a figyelmet, hogy a reális elvárásokon kívül még fontos, hogy egyszerre ne akarj túl sok szokást hozni az életedbe és kiűzni mindent rögtön. Mert nem fog menni. Egyszerre, egy szokással kezdj, ha azt már bebetonoztad, jöhet egy új és ennél az egynél is jobb az, ha nem rögtön azt határozod el, hogy mindennap, hanem először csak heti egy alkalom, aztán heti három, aztán lehet napi egy. Igen, nagyon nagyon fontos az, hogy fokozatosan csinálja az ember. Akkor kevesebb eséllyel hagy alább a lendület.

BELBECS: 5/5

KÜLCSÍN: 5/5


Fülszöveg:
„A ​"minden nap 1 százalékkal jobb teljesítmény” forradalmi rendszere

Az emberek azt hiszik, ha változtatni akarnak az életükön, nagyban kell gondolkodni. A világhírű szokásszakértő, James Clear azonban egy másik utat fedezett fel. Tudja, hogy a valódi változás több száz apró döntés halmozati hatásának az eredménye – olyan kis döntéseké, mint napi két fekvőtámasz, öt perccel korábbi ébredés vagy egyetlen rövid telefonhívás.

Ezeket nevezi atomi szokásoknak.

Úttörő jelentőségű könyvében Clear elmagyarázza, hogy ezek a miniatűr változtatások pontosan hogyan növik ki magukat az életedet átalakító eredményekké. Mutat néhány egyszerű élet-hacket (a szokáshalmozás feledésbe merült művészetét, a kétperces szabály váratlan erejét, vagy a trükköt, amellyel beléphetsz az Aranyhaj-zónába), és a legfrissebb pszichológiai és idegtudományos kutatási eredmények segítségével magyarázza el, miért olyan hatásosak. Mindeközben olyan olimpiai aranyérmesek, nagy hatalmú vezérigazgatók és kitűnő tudósok inspiráló történeteivel szórakoztat, akik arra használták az apró szokások tudományát, hogy produktívak, motiváltak és boldogok maradjanak.

Akár bajnokságot szeretnél nyerni a csapatoddal, cégként reméled újradefiniálni az iparágat, vagy egyszerűen csak magánemberként le akarsz szokni a dohányzásról, fogyni szeretnél, vagy csökkenteni a stresszt az életedben, illetve bármilyen egyéb célkitűzésed van, az Atomi szokások átalakítja a haladással és sikerrel kapcsolatos gondolkodásodat, és kezedbe adja a szokásaid átalakításához szükséges eszközöket és stratégiákat.

Ezek a kis változások forradalmi hatással lesznek a karrieredre, a kapcsolataidra és az életedre."






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é