A héten nem nagyon jártam Molyon. Mármint jártam, de nem
volt időm arra, hogy csináljam a dolgomat. A borítókkal foglalkozom ott, ezért
is szokott általában ugrásszerűen nőni a várólistám, mert ezt meglátta, ezt
megszerettem, ezt de kellene elv alapján landolnak is a várólistámon. De a
héten erre nem igen volt időm.
Így csak öt könyv
került fel a várólistámra. Csak? Nos a csaknak örülök, mert sajna nem olvasok
olyan gyorsan, mint ahogy felkerül egy-egy könyv a virtuális várólistámra. Úgyhogy
há, végre csak öt könyv.
Az Égiek és földieket
az egyik munkatársam ajánlotta, amikor kitárgyaltuk, hogy a Csíntalan istenek
márpedig jó könyv volt. Én azt olvastam, ő meg ezt, és azt mondta, ha az
tetszett, szerinte ez is fog. Úgyhogy helloka könyv, amint gépközelbe kerültem
már landolt is a várólistámon J
Fülszöveg:
Vegyünk egy csipet Bulgakovot, egy leheletnyi Rebelais-t és
egy egészséges adag Kunderát, máris közelebb kerültünk Karpowiczhoz. A Deus ex
machinában a dolgok egyáltalán nem mennek valami jól a Földön. Az emberek
elszigetelődtek, és már régen elvesztették a sorsuk jobbra fordulásába vetett
reményüket – egyik napról a másikra tengetik fásult és unott életüket… De
egyszer csak az Istenek a tettek mezejére lépnek. Földre szállnak. Sikerül-e
Nikének, Afroditének, Jézusnak, Ozirisznak, Lucifernek és a többieknek helyre
állítani a régi rendet?
Ignacy Karpowicz regénye briliánsan kidolgozott, ironikus értekezés a modernitásról. Egyszerre megdöbbentő és rémisztő. Provokatív és blaszfémikus. Nem véletlen, hogy elnyerte a Polityka hetilap 2010-es Paszport díját.
Ignacy Karpowicz regénye briliánsan kidolgozott, ironikus értekezés a modernitásról. Egyszerre megdöbbentő és rémisztő. Provokatív és blaszfémikus. Nem véletlen, hogy elnyerte a Polityka hetilap 2010-es Paszport díját.
Az életünk a Marson,
szimpla kíváncsiság. A TED-es könyvekkel eddig úgy állok, hogy nem tudtam
eldönteni, hogy szeretem őket vagy sem. Olvastam már érdekes TED-es könyvet és
olyat is amit untam, vagy éppen dühített. Úgyhogy remélhetőleg ez a jobb fajta.
Ahogy látom ez sem egy túlzottan terjengős mű a témában, de hát azért több a
semminél.
Fülszöveg:
Húsz év múlva az ember már a Marson fog élni. Muszáj lesz
neki.
Sci-finek tűnik, de Stephen Petranek, a díjnyertes újságíró
szerint ma már tény: az emberiség húsz éven belül átköltözik a Marsra. Nem lesz
más választása. Ebben a sodró lendületű, provokatív könyvben bemutatja az
űrverseny szereplőit, köztük olyan forradalmár vállalkozókat, mint Elon Musk,
Jeff Bezos és Sir Richard Branson. A szerző lenyűgöző részletességgel
magyarázza el a Marsra szállás mikéntjét, megmutatja, hogyan jutunk el a
rakétafejlesztés első lépéseitől a következő aranylázat elhozó
aszteroida-bányászatig.
Az a pillanat, amikor az első ember a Marsra lép, technológiai, filozófiai, történelmi és felfedezés-történeti vonatkozásban is nagyobb jelentőségű pillanat lesz, mint addig bármelyik… Többé már nem csak egybolygós faj leszünk..
Az a pillanat, amikor az első ember a Marsra lép, technológiai, filozófiai, történelmi és felfedezés-történeti vonatkozásban is nagyobb jelentőségű pillanat lesz, mint addig bármelyik… Többé már nem csak egybolygós faj leszünk..
Tisztviselő-galaxis –ba beleolvastam, amikor szorosba raktam a könyvtárat, és érdekesnek tűnik. A
molyon megnézve, meglehetősen sok pozitív értékelést kapott, úgyhogy
reménykedem benne, hogy tényleg jó. Más nem elröhögcsélni jó lesz.
Fülszöveg:
"A
tisztviselő-galaxis régi törvénye, hogy ott tartják a legtöbb értekezletet,
ahol a legkevesebbet dolgoznak. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az értekezleteken
üldögélő tisztviselők úgy érzik, hasznos tagjai a társadalomnak, és ott szükség
van rájuk. Az értekezlet jelenti létük hazug alibijét, s ha sokáig nem tartanak
értekezletet, bűntudat gyötri őket, és úgy érzik, közeledik a vég. Ilyenkor a
folyosókon fel-felhangzik az aggodalmaskodó mondat: »Gyerekek, régóta nem volt
értekezlet!« – ezt pontosan úgy mondják, mint valaha azt, hogy »Régóta nem
voltam már gyónni« vagy »Itt az ideje, hogy a fogorvoshoz menjek…«
A Végtelen Sorhoz hasonlóan, az értekezlet az adminisztráció valamilyenfajta közös imádsága. Pontosabban: az irodai életforma oltárán bemutatott időáldozat; eszköz arra, hogy minél kisebb területen, minél több alkalmazott gyűljön össze kollektív lelkiismeret-mosdatásra."
A Végtelen Sorhoz hasonlóan, az értekezlet az adminisztráció valamilyenfajta közös imádsága. Pontosabban: az irodai életforma oltárán bemutatott időáldozat; eszköz arra, hogy minél kisebb területen, minél több alkalmazott gyűljön össze kollektív lelkiismeret-mosdatásra."
Magyarázókönyv még a TED-es könyvnél is rövidebb, úgyhogy nem fűzök hozzá óriási
reményeket. Elvégre 80 oldalban nem igazán lehet kifejteni mindent. De az ötlet
aranyosnak tűnik, a borító meg egészen menő lett. Úgyhogy remélhetőleg lesz
majd esélyem arra, hogy olvassam a könyvet…könyvecskét.
Fülszöveg:
Próbáltál már valaha
többet megtudni valami érdekes dologról, de csakis azért nem sikerült, mert
megbotlottál a szakzsargon buktatóiban? Ha igen, neked találták ki Randall
Munroe új kötetét!
A Magyarázókönyvben
vonalas rajzok segítségével és az ezer leggyakrabban használt szóval (igen, jól
látod: 1000 szóval!) fejti ki egyszerűen jó néhány érdekes dolog hátterét.
Többek között a mikrohullámú sütő, a Nemzetközi Űrállomás, a periódusos
rendszer, a tektonikus lemezek, a mosó- és szárítógépek működési elvéről és/vagy
felépítéséről hull le a lepel.
Hogyan működnek a dolgok? Mi az eredetük? Hogyan élhet(t)ünk nélkülük? Mi történik velük, ha felnyitjuk, felmelegítjük, lefagyasztjuk, vagy éppen szokatlan módon használjuk őket?
És ami a legfontosabb: mi történik, ha megnyomjuk AZT a gombot?
Hogyan működnek a dolgok? Mi az eredetük? Hogyan élhet(t)ünk nélkülük? Mi történik velük, ha felnyitjuk, felmelegítjük, lefagyasztjuk, vagy éppen szokatlan módon használjuk őket?
És ami a legfontosabb: mi történik, ha megnyomjuk AZT a gombot?
A szerző ezekre a
kérdésekre a Mi lenne, ha?-ban már megszokott szarkasztikus humorral válaszol –
ráadásul 5-től 105 éves korig bárki számára érthető nyelven.
A Démoni doki –t
egy cikkben láttam meg, ahol olyan könyveket soroltak fel, amikkel biztosan
ráveszed a gyereket, hogy mosson fogat. Nem szeretem a fogorvosokat, de
érdekesnek tűnik, ha már ezt hozzák fel példának. Egyik példának, a többit
nagyrészt olvastam, no meg az én időmben még a Fognyűvő
Manócska dívott :D
Fülszöveg:
A Gengszter nagyi és
a Patkányburger bestseller-szerzője újabb végtelenül vicces és roppant rémisztő
történettel lepi meg olvasóit, mely Alfiról, a fiúról szól, akinek nagy a
szíve, de még ennél is hatalmasabb a fogorvostól való félelme.
David Walliams eddigi leggonoszabb cselszövőjét mutatja be hátborzongató regényében, amelytől vacogni kezd a fogunk, az állkapcsunk pedig megfájdul a nevetéstől!
„Igazi élvezet… egy új Roald Dahl!" The Times
„David Walliams könyvei olyanok, mint egy szippantásnyi csodás, friss levegő" Sun
David Walliams eddigi leggonoszabb cselszövőjét mutatja be hátborzongató regényében, amelytől vacogni kezd a fogunk, az állkapcsunk pedig megfájdul a nevetéstől!
„Igazi élvezet… egy új Roald Dahl!" The Times
„David Walliams könyvei olyanok, mint egy szippantásnyi csodás, friss levegő" Sun
A városra sötétség
borult. Fura dolgok történtek az éjszaka kellős közepén, amikor már mindenki
aludt. A gyerekek lefekvéskor a párnájuk alá tették kipottyant tejfogukat, hogy
azt elvihesse a fogtündér. De reggel, mikor felébredtek, ajándék helyett
egészen mást találtak a kiesett fog helyén. Döglött meztelen csigát. Élő pókot.
Vagy épp száz meg száz fülbemászó mászott elő a párnájuk alól.
Merő gonoszság, ugye?!
De ki vagy mi állhat e csúnya tréfák mögött?
Olvasd el a könyvet, és megtudod!
Merő gonoszság, ugye?!
De ki vagy mi állhat e csúnya tréfák mögött?
Olvasd el a könyvet, és megtudod!
Vigyázat! Ez egy
horrortörténet. Elég sok kitalált szóval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése