Ugrás a fő tartalomra

Star Wars premier, ahogy a könyvtár készül rá

 Nem vagyok az a kimondottan nagy Star Wars rajongó, de elismerem, hogy az eredeti trilógia már kultusz film, és hogy azok akik szeretik joggal szeretik, mert Lucas letett valamit az asztalra. Az eredetieket amúgy még én is szerettem, aztán a Baljós árnyakkal vége is szakadt a rajongásomnak és a második, harmadik részt már nem voltam hajlandó megnézni az új szériából. Már csak azért is, mert úgyis tudjuk mi lesz a vége, akkor minek. No meg, az egyetlen jedi akit bírtam a Baljós árnyakban azt abban a részben likvidálták is -.-
 De nem tagadom, engem sem került el az új film premierjének szele. A molyon láttam a Kőbányai könyvtár karcát, hogy csináltak ilyen Star Warsos asztalkát, amivel kiemelték az állományukban lévő témához kapcsolódó könyveket. Nos, az ötlet tetszett, megbeszéltem a felettesemmel, hogy ez mekkora menőség, vegyük át az ötletet.
 Átvettük, és kicsit meg is reformáltuk. Csak három napig keresgéltem fekete anyagot, hogy legyen „galaxisunk“ mint háttér. Amúgy valaha volt nekem egy remek kis galaxisos leplem, de mint kiderült pár éve abból csináltunk sötétítő függönyt a tesómnak. Mindegy is, lett lepel. A fejemben teljesen jól összeállt mit szeretnék. Mint kiderült a fejemben lévő tök egyszerű dolgok megvalósítása már korántsem egyszerű, mármint annyira emennyire gondoltam.
 Az eredeti terv szerint ma csináltuk volna meg az asztalt, de szombaton, mivel ledolgozós volt, így plusz ember lettem, hát utcu neki. Anita (kolléganőm), volt az asszisztensem. Vele mentünk le a raktárba szedtük össze az összes felelhető, kicsit is SW-s cuccokat, majd a gyereket kiraboltuk, ebben @Sicc segített, aztán a felnőttből is összeszedtünk mindent,hogy ráhalmozzuk az asztalra. Szigorúan, miután a fekete lepel takarta a polcot, meg az asztalt. Az első amivel szembesültünk, hogy kicsi az asztal ahhoz, hogy mindent szétlehessen rajta teríteni (pedig olyan veszett sok SW könyvünk nincs, főleg, hogy előtte nap vittek el egy csomót). De, legalább egy helyen voltak már a dolgok. A filmek plakátjait már csütörtökön letöltöttem, most csak a világosítás, és nyomtatás volt hátra. Amit Anita tökéletesen teljesített is. Utána jött a „rakjuk fel a lepelre“ című mutatvány. Nos.... Nos az van, hogy nem tudom hány gombostűt vesztettünk a csatába, de legalább 10-et tuti. Felraktuk.... leesett. Felraktuk, ferde és leesett, felraktuk... és ennyire ferde nem lehet. Akkor segítség kérés a Julitól (szintén kolléganő), ő szakszerűen felrakta a lapokat, miután rávilágított, hogy talán addig le kéne venni és nem így függőbe megpróbálni. Valóban, jóval gyorsabb volt így! Aztán Anita csinált lézerkardokat, elkészült a Bemutató December 18-as papírunk is, és papír Yodák is készültek (erről mondjuk már nincs kép, majd holnap lövök párat). Nos, végülis szerintem szép lett. Ferde még mindig, de ez nem ront rajta. Elkészült a papír is, hogy nyugodtan kölcsönözhetik a könyveket, újságokat, mert hát azért vannak.

 Eseményes, kellemes szombat volt, elfáradtam, de szerintem remek dolog. És igen, várjuk a premiert. És az is igaz, hogy lespoilereztem Anitának véletlen a filmet a bemutatók alapján.... bocsikaaa :D






Dupla pengés menő lézerkard




Ez a pózolós képem :)


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é