Hetedikeseket kaptunk, elméletben heten voltak, gyakorlatban hatan, pedig már számmisztikailag azon gondolkodtunk az Orsival, hogy ma nagyon kőröz körülöttünk a 7-es szám. Mert voltak 7-esek a könyvtárba, mert 7(6, de elsőnek azt mondták hét) versenyző van, meg mert 11.18-a van. És ha a 18ból kivonjuk a 11-et...na, ugye hogy ugye, = 7 :D Mert heten mint a gonoszok.
Nem voltunk gonoszok de tényleg. A Kati, Ő gonosz volt, de csak kicsit, mert hirtelen az Orsiból zsűrielnök lett akit kilökhetnek a tömeg elé. :P
Már a mesemondó megnyitásakor megemlítették az Orsit...meg engem. Engem nem tudom miért kellett, de nem gond, legyek csak vörös zavaromba, segáz :P Beskatulyázódtam a József Attila könyvtár gyerekkönyvtár részlegéhez. (gyerekek, higgyétek el, nem ott vagyok... Ez egy megnyugtató tény! :P).
Tehát mesemondók, nagyon jók voltak, volt két fiú is. Az első szerintem azért nem volt annyira jó, mert zavarban volt mert első....elsőnek rossz lenni. A másik fiú meg valószínű lámpalázas volt, pedig Micimackóból mesélt volna részletet.
A lányok, ők jók voltak (amúgy mindenki), egynél sokkolt a hangerő amivel mondta, de na, ráfogom, hogy biztosra ment, hogy halljuk :D A dobogós helynél azért tanakodás ment ki legyen az első, második, harmadik, de csak kiokoskodtunk. Volt Lázár Ervines mese, A Csomag . Nos nemrég olvastam a Manógyárat, úgyhogy még friss volt az élmény nekem is :) Nem lett első, de nagyon szép volt!
Szép volt mindenkié, a kissé túlbuzgó tanár(szülő?) kicsit zavart, annyiból, hogy túl komolyan veszi. Én nem tudom, mennyire kell komolyan venni, nekem ez egy jó délután volt, jó meséket hallgattam, élveztem, pontoztam, ahogy nekem tetszettek.
Jövőre talán újra ott leszek a zsűriben. De ha lehet majd alsósokkal...azok annyira aranyosak :)
Megjegyzések