Sophie Schönhammer: Star Collector – Csillaggyűjtő 1-2.

 

Rég olvastam már mangát, ha a tavalyi egy sorozatot nem számítom, akkor nagyon-nagyon rég volt már, hogy mangát olvassak. Hozzátenném, amikor 19 éve elkezdtem dolgozni, az első pár évben a fizetésem egy nagy részét költöttem mangákra. Persze ezeket ma már eladtam rég, de akkor annyira szerettem őket, hogy bőven költöttem rá egy fél vagyont.

 De közben változom én is, és a manga - manhwa - képregény kiadások is megszaporodtak, és a fizetésem meg nem ugrott akkorát, hogy mindent megvehessek. És igényem sincs igazándiból arra, hogy birtokoljam őket. Olvasni nagyon szeretem, de az, hogy itt porosodjon, csak hogy "bármikor" újra olvashassam, na arra már nem költök.

 Sajnos a munkahelyem bár könyvtár és úgy gondolja követi is a terendeket. A képregények és mangák vásárlásában borzalmas lemaradás van. Ennek fő oka, hogy a manga az nem "könyv", így a beszerzési lista végétől még úgy hat kilóméterre található az, amikor veszünk, és akkor se a legjobbakat.

Tudom, az, hogy valami jó vagy nem, egy eléggé szubjektív dolog, csak a gond, hogy általában olyan dönt a vásárlásról, aki életében nem olvasott se képregényt, se mangát. Így lett meg a könyvtárnak a borzalmas macskás, talán kínai sorozat...hát jah...azt olvastam idén...nagyon szar volt :D

 És így nem kerül megvásárlásra például ez, vagy a Solo Leveling, amit amúgy szerintem többen olvasnák. De megveszünk klasszikusokat képregénybe...amit aztán alig visznek. A Fan Girl az egyetlen manga sorozat amit megvettünk, az átment valahogy a rostán...

 De visszatérve erre a képregényre. Szerintem a történet roppant aranyos, meglepően kedves. A szereplőket szerettem, mert mindegyik kicsit elcseszett, de mégis szerethető. Behoz pár nehéz témát, bemutatva, hogy mindenkinek vannak titkai, családi gondjai, és néha az aki oly borúsan látja a világot, kiderül jóval szerencsésebb, mint a másik. Nézőpont kérdése ugyebár.

 A rajzolás nekem bejött, a borítóval ellentétben azok nekem szebbek. Valahogy elég elcseszettnek tűnik amúgy a második rész borítója :D Olyan fura fejük van rajta az embereknek.

 Örülök, hogy eltudtam olvasni, hála a kolléganőmnek, aki kihozta a Siófoki könyvtárból nekem olvasásra. Jó volt egy kicsit megint képregényt, mangát, bármit ami rajzolva van olvasni. Nem hosszú a sorozat, ez a két rész az egész, tehát nem volt veszély, hogy "függő vége lesz";), mert már vége is. De elég is, egy cuki történet, két fiatal srácról. Akik szeretik a gondolkodós, de nem túl mélyen gondolkodós, meleg fiús szerelmi sztorikat, azoknak tetszeni fog :) (és igen, fordítva raktam be a borítókat...bocsi :D)

Fülszövegek:

I. rész:

Fynn-nek lételeme az órákról való lógás, a szabadidejét cigizéssel és lustálkodással tölti. Így amikor egy váratlan szakítás kimozdítja a komfortzónájából és arra készteti, szedje össze magát és a változatosság kedvéért próbáljon meg csinálni valamit, fogalma sincs, hogyan kezdjen neki.

Ám egy csendes éjjelen felfigyel valakire a dombtetőn: az idegent Nikónak hívják, és imádja a csillagos eget kémlelni. Fynn maga is meglepődik, hogy mennyire felkelti az érdeklődését ez a furcsa srác, és izgatni kezdi, mi lehet olyan érdekes az éjszakai égboltban, amelyet Niko olyannyira kedvel. Lehet, hogy több bennük a közös, mint azt elsőre bármelyikük is hinné?

Fumax, Budapest, 2023

200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634703174 · Fordította: Horváth Vivien · Illusztrálta: Anna Backhausen

II. rész:

Fynn számára eleinte kihívás volt rájönni, mit is szeretne, de aztán rádöbben: Nikóval akar lenni! Most, hogy végre együtt vannak, Fynn alig várja, hogy mindent közösen csináljanak, amit a párok szoktak. Szeretne kimozdulni az új barátjával, megfogni a kezét és átölelni… De meglepetten és csalódottan veszi észre, hogy Niko mintha vonakodna ettől ott, ahol más is láthatja őket.

Amikor Zoe, aki volt barátnőből közös baráttá vált, elejt egy megjegyzést Niko múltjáról, amiről Fynn nem tudott, ő árulásként éli meg ezt. Miért titkolódzik Niko, ha elvileg ők egy pár? Fynn csak annyit szeretne, hogy a barátja megbízzon benne. Tényleg olyan nagy kérés ez?

Fumax, Budapest, 2023

200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634703181 · Fordította: Horváth Vivien · Illusztrálta: Anna Backhausen

Michael Mosley: Csak egy apróság

 

• Kiadó: Libri
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2024
• Oldalszám: 220
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789636042974
• Fordította: Gyárfás Vera
• Megjelenés időpontja: 2024. február 20.

Még 2024-ben kaptam kölcsön @AniTiger barátnőmtől a könyvet, és nézzük a jó oldalát. Nagyjából egy évvel később vissza is tudom neki adni, úgy, hogy el is olvastam. Volt...amit olvasás nélkül adtam vissza, mert közbe a könyvtár megvette és annyira szerinte úgyse jó és akkor eladja :D...de általában olvasás után szoktam visszaadni könyveket, jó esetben egy évtizeden belül...megnéztem,  jelenleg nagyjából 75 könyve van még nálam...várva, hogy elolvassam.

 Viszont most, már nekiálltam összeállítani az év hátralevő részének olvasási listáját, vegyesen könyvtári-saját-kölcsön könyvekkel, hogy mindennel is haladjak. Örömömre szolgált, hogy amúgy ez a könyv a gyorsan olvasós fajta, úgyhogy egyrészt az olvasási hangulatomnak is jót tett, meg az "elolvasott oldalak" számának is. Jelenleg Molyon, a kalkulátor azt mondja nekem, hogy 74 oldalt kellene naponta elolvasnom, hogy mindent, amit terveztem elolvassak idén...haha.

 No de a könyvről. Könnyed olvasmány arról, hogy mik azok a szokások, amiket ha behozol az életedbe, akkor sokkal jobban fogod érezni magadat. Hogy egyedi-e a lista, és sosem olvastam ezeket így összeszedve? Nem, cseppet sem. Viszont tartom, hogy minél többször találkozunk egy-egy dologgal, annál könnyebb magunkat rávenni, hogy akkor hozzuk be az életünkbe. 

És sok könyvvel ellentétben ez a könyv, még a számítógépes játékokról sem akar lebeszélni. Tény, hogy nagyon sok olyan szokás - apróság van, amit, ha józan paraszti ésszel gondolkodunk, akkor pontosan tudjuk, hogy csinálni kellene.

 Minthogy, olvass ;), mozogj, és zuhanyozz hideg vízzel. De nem tudom ki az, aki amúgy önszántából hideg vizes zuhanyt vesz. Engem egyelőre a könyv sem tudott rávenni, pedig felsorolt ezer millió dolgot, hogy miért jó legalább egy percig megfagyasztani magad a zuhany alatt. De mivel...nekem reggel és este a relatív forró víz szükséges a lelkem egyensúlyához, nehéz rávennem már a közepesen langyosra is magam, nemhogy a hidegre o.O

 De az apró dolgok közt van a tánc, és az új dolgok tanulása is, az éneklés, vagy éppen a séta kora reggel. Mind olyan, amit az ember tényleg tud. De valahogy egyikre sincs ideje soha. Csak tudnám, hogy mit csinálnak az emberek, hogy semmire sincs idejük :P. Én relatíve sokat vagyok szabadban, oké, nem az allergia szezonban. Normál esetben elég sok dolgom van kinn, tehát amikor nem dolgozom, és nem süt halálra a nap, vagy télen nincs mínusz millió fok, akkor azért sokat szoktunk kinn lenni. Ma is nagyjából 2 órát vett igénybe a kerítésre felrakni a nád szövetet, hogy eltakarja, hogy nem olyan szép a kerítés. Ilyenkor jól el is fáradunk, és amúgy ezek után szokott eszembe jutni, hogy "én ma még nem tornáztam"...vagy mozogtam. Miután amúgy két órán át táncikáltunk, hogy ne tapossuk le a növényeket :D és rögzítve legyen a cucc...igen elszoktam felejteni, hogy amúgy az is mozgás volna.

 A könyv amúgy abból a szempontból kifejezetten jó, hogy rövid fejezetekre van bontva, olvasó barát, nagy közöket tartva és illusztrálva. Tehát könnyű a "csak még egy részt" elolvasni, mert egy-egy rész nem hosszabb, mint 3-4 oldal.

 Forradalmian új dolgot nem mond, de ha sosem olvasott az ember arról, mi tenne jót neki, akkor ez maximálisan jól összefoglalja az alapokat. Nem rossz könyv, én szerettem a nyelvezetét is. Olyan barátságosan közli, hogy ő miket próbált ki, minél mi volt a tapasztalata, és miként, hova illesztette bele az életébe. Kifejezetten kellemes volt olvasni.

 Belegondolva, túl sok új ötletet nem kaptam arra vonatkozóan, hogy milyen aprósággal javíthatnám az életemet. Mert hála naplót már rég vezetek (sajna nem mindennap, de próbálkozom), növények is vannak a szobámba, és próbálok reggel időben felkelni és mozogni is (ezen van mit javítani), a képernyő menteség este és az olvasás meg alap. Igen,...tudom, megint mindjárt tíz és még a gép előtt vagyok, de nem szoktam minden nap blogposztot írni. És amikor nincs ilyen feladatom, akkor kilenckor a gép kikapcsolása után a telefont is elrakom töltőre, és reggelig nem is nyúlok hozzá. Tízkor meg, ha minden jól megy már alszom is, hogy a napi 8 órás alvás meglegyen...nagyjából.

 Akinek nincs ötlete, mivel javítsa az életminőségét, viszont túl sok ideje sincs olvasni, annak ez egy tökéletes válogatás. Átfutható, ötleteket adó, ami tetszik, azt elolvasod, miért is lenne jó csinálni, és máris tettél valamit a saját egészségedért.

Fülszöveg:

„Annyira biztos vagyok a könyvemben felsorolt apróságok pozitív hozadékaiban, hogy többet is beépítettem a napi rutinomba. Kiválasztottam azt a harminc kedvencemet, amelyet egy átlagos napon elvégzek, így könnyebben eldöntheted, hogy neked mi fér bele. Igencsak bőséges a választék, de természetesen nem várom el, hogy mindet egyszerre próbáld ki! Azért remélem, hogy kedved támad egy-kettőhöz, és a jótékony hatások láttán fokozódik majd a lelkesedésed.

(…) Lapozd végig a könyvet, válassz ki egy új ötletet, és adj neki egy esélyt. Amikor már szokássá rögzült, megint lapozz bele a könyvbe, hátha szívesen kipróbálnál valami mást is.

Sok szerencsét!”

Tudtad, hogy a csokoládé jót tesz a szívnek, az éneklés természetes kábítószer, a szobanövények pedig serkentik a memóriát?

Mind tudjuk, mennyire fontos a tápláló étrend, az egészséges testsúly, a rendszeres testmozgás, a pihentető alvás ahhoz, hogy egészségesek maradjunk.

De pontosan mit kell tennünk azért, hogy jól legyünk?

A válasz közel sem egyszerű, mivel az újságokban, a televízióban és a közösségi médiában sokszor egymásnak is ellentmondó tanácsokkal találkozunk.

Ezért döntött úgy dr. Michael Mosley, hogy interjút készít a legfrissebb orvostudományi kutatások vezetőivel, olyan tudósokkal, akik a szakterületük elismert képviselőinek számítanak, és megkérdezi tőlük, hogyan és mivel támogathatjuk az egészségünket. Ráadásul a tőlük kapott összes gyakorlati jótanácsot kipróbálta, sőt az ismerősein is tesztelte az egyes elméleteket.

Így született meg a szórakoztató ismeretterjesztés kiváló példájaként ez a kötet, amely harminc egyszerű szokást ajánl a figyelmünkbe: ha elsajátítjuk és rendszeresen gyakoroljuk őket, nagymértékben javíthatunk az életminőségünkön, valamint fenntarthatjuk mentális, szellemi és testi egészségünket.

Liz Kelly: Ez a könyv olcsóbb, mint a terápia

 

• Kiadó: Ad Librum
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2025
• Oldalszám: 232
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786156439444
• Fordította: Dávid-Goitein Zsófia
• Megjelenés időpontja: 2025. június 3.

 Tudom-tudom, ezer önsegítő könyvet olvastam már. Igen tudom, mind ugyanazt mondja, és egyik sem váltja meg önmagában a világot.

De hiszek abban, hogy még tudnak az ilyen könyvek újat mondani. Abban is hiszek, hogy eljön az a szint, és az a mennyiségű könyv olvasás a témában, hogy vagy megunom a dolgot, vagy végre nem 3-4 napig foglalkozom aktívan csak a dolgokkal, hanem mélyebbre is megyek.

 Be kell látnom, hogy bár általában nem fogadok szót a könyvekben leírt 100 millió feladatnak. Ennek ellenére az elmúlt 15 évben borzalmasan sokat változtattak a felfogásomon. Mi lett volna akkor, ha valóban minden "hülye kitöltős szart" ki is töltök?

Egyszerűen nem az a típus vagyok, aki beleír az olyan könyvekbe, amik arra vannak kitalálva, hogy bele írj. Mondanám, hogy az a határozott nő volnék, aki ilyenkor füzetet fog, és inkább abba csinál meg MINDEN feladatot. De nem. Eddig nagyjából 3 könyv érte el nálam, hogy füzetet fogjak és megcsináljam amit kér tőlem, és az se volt túl tartós. Múltkor visszaolvastam az egyik "álomtérképes" cuccot...sajna azóta se nyertem lottót, úgyhogy még várok a megvalósításra.

 Tehát, tisztában vagyok azzal, hogy minden önsegítő könyv nagyjából ugyanazt mondja és ennek ellenére, hajlandó vagyok egy csomó önsegítő könyvet olvasni. Mégpedig azért, mert megnyugtat a tény, hogy nem vagyok egyedül, másnak is vannak hasonló problémái. Vagy épp az derül ki, hogy a többiekhez mérten, én még egész normálisan élek. Meglepő vagy sem, az, ha azt erősíti benned egy könyv, hogy amúgy normálisabb vagy az emberek egy részénél... meglehetősen pozitív dolog.

Tehát jött ez a könyv, és nem mondott semmi újat. Viszont a nyelvezete meglehetősen könnyen fogyasztható és kedves. Ez alatt értsd azt, hogy nem, nem váltja meg a világodat. Nem beszél le a terápiáról, viszont elmondja mennyi mindent csinálhatsz, ha bizonyos dolgokat tapasztalsz.

Természetesen, mint a legtöbb önsegítő könyv, ebből sem maradhatott ki a szent háromság ;)

1. Tudatos jelenlét, menőbb nevén mindfulness
2. Meditáció
3. Önelfogadás és önegyüttérzés

 Az elsőt próbálom gyakorolni. Például elérte nálam, hogy próbáljak határt szabni a digitális jelenlétemnek, és annak mennyi időt töltök a telefonom társaságában. Nem feltétlen csak az ő hatására...de most már felírtam egy füzetbe (há füzetet fogtam!!), hogy mikor kapcsolok teljesen ki a nap folyamán az online térből és az este mely részétől mellőzők minden digitálist. Ezt, amúgy 21.00 órában határoztam meg, amikor gépet kikapcsolok és telefont sem fogok a kezembe. Sajna a "töltsd a telefont egy másik szobában", még nem kivitelezhető, mert nincs analóg ébresztőórám . . . még... (nem belekötni, hogy a poszt kilenc után ment ki...kivételek vannak).

 A meditáció... imádnám, ha menne. Komolyan szeretném, ha képes lennék rá, de jelenleg ahányszor próbáltam, vagy elkalandozom borzalmasan, vagy felhúz az egész és idegesebb leszek, mint voltam, úgyhogy hagyjuk...még nem adtam fel.

Önelfogadás és önegyüttérzés, és a "ne ostorozd magad", borzalmasan kellene, és bízom benne, hogy egyszer elérek erre a szintre, amin egy csomó ember van, hogy "leszarom, mit gondolsz". Jelenleg még nem itt tartok. Elfogadom a gondolataimat és magamat olyannak amilyen vagyok, de néha ki tudok akadni, ha nem úgy mennek a dolgok ahogy én akarom. És persze pl. vezetés alatt folyamatosan azon kattogok, hogy "jól csinálom, senkit nem zavarok?"...borzalmas amúgy, amikor egy dolgot túlelemzel...és persze nem hiszed el, hogy jól csinálod. Egyszer majd csak elhiszem, hogy érek valamit, és képes vagyok dolgokra. Addig maradnak az önsegítő könyvek és a munka magamon.

 Mert bár, nem szoktam minden kitöltős "szart" kitölteni, azért elszoktam gondolkodni a dolgokon, és sok minden megmarad és formál. Ma már tartom, hogy sokkal jobban megy a "nem érdekel, nem az én dolgom", mint pl. 10 évvel ezelőtt. 

 A könyv, ez itt konkrétan. Nos semmi újat nem mond, tényleg nem. Viszont teljesen kedves a  hangvétele, rengeteg oldalon keresztül foglalkozik a szerelem, gyász kategóriákkal, amik részben érdekelnek, részben, teljesen érdektelenek számomra, de azért elolvastam azokat is. Gondolkodtam, a könyv végén lévő dolgon, hogy de amúgy kereshetsz terápiás szakembert stb. és arra jutottam, hogy jelenleg úgy érzem, hogy bár lenne min dolgozni szakemberrel, még hiszek abban, hogy idővel ezt egyedül-barátokkal megtudom oldani. Lehet gyorsabb lenne, de az a baj, hogy az a generáció vagyok, aki borzalmasan feszélyez, hogy ismeretlen emberrel beszéljen arról, mi szar az életében, és elmondja, hogy szerinte ki tehet róla :D (természetesen, sosem én tehetek róla ;) - szarkazmuuus-) De ki se zárom azt, hogy valaha terápiára menjek...de borzalmasan fogom sajnálni azt a terapeutát.

 Összességében, hogy a könyvről is írjak. Szép nagy betűs könyv, és vannak nagy szelős oldalak benne. Ha egy kis lelki támogatásra vágysz, vagy csak olvasnál valamit az önsegítő dolgokról és terápiákról amerikai viszonylatban, akkor tökéletes választás. Elég jól körbejárja a témákat, de egyikbe se megy bele túl mélyen. Talán a szerelem és a gyász volt a két olyan téma, amit tényleg oldalakon át kifejtett, de amúgy nem kell félni attól, hogy túl mély és tömény lenne a könyv. Vannak benne persze esettanulmány sztorik is, akik szeretik az ilyeneket, azok örülni fognak, akik nem szeretik az ilyeneket, azoknak sem kell aggódni, mert talán 4-5 ilyen van az egész könyvben, tehát nem  a sztorizás viszi el a helyet.

 Az írónő amúgy kedves és aranyos, és szerintem biztos jó terapeuta, biztosan sokan szeretik is. Szabad szájú, és bár az elején felhívta a figyelmet arra, hogy káromkodás is várható...gyanús, hogy a magyar fordítás elvitte a káromkodás részt, mert nem tűnt fel :D

Fülszöveg:

Nehéz jó terapeutát találni. Még nehezebb egy jó terapeutát találni, akivel jól tudsz együttműködni – és még meg is tudod fizeti az óradíját.

Ebben a könyvben a tapasztalt terapeuta, Liz Kelly elhozza hozzád a terápiás rendelőt. Tehát ha szűkös a költségvetésed, nem találsz minőségi szakembert a környéken, vagy hónapok óta egy terapeuta várólistáján ragadtál, még akkor is jobban érezheted magad Liz segítségével.

Pimasz humorával Liz a bonyolult mentális fogalmakat is olyan jól magyarázza el neked, hogy azokat azonnal a gyakorlatba is átültetheted. És még a terápiás közhelyeket is hanyagolja. Ehelyett megtanulhatod, hogyan

– gondoskodj önmagadról, amikor az élet túlterhel (és nem, a bevásárlás nem számít)

– csendesítsd el és szelídítsd meg a belső kritikusodat (mert, legyünk őszinték, túl szigorú vagy magaddal)

– kezeld az összes érzést (még azokat is, amelyeket úgy teszel, mintha figyelmen kívül hagynád)

– állíts fel határokat, és sajátítsd el a nemet mondás művészetét (különösen, ha nagyon-nagyon nehéz)

– tarts fenn egészséges kapcsolatokat, és találd meg a neked értékes embereket (mert vannak!)

– birkózz meg a gyász és a veszteség fájdalmával (még akkor is, ha úgy érzed, hogy soha nem lesz jobb)

– rangsorold az értékeidet, hogy értelmesebb, ütősebb életet teremts (mert megérdemled!)

Lehetséges jobban érezni magad – csak tedd meg az első lépést, és hagyd, hogy Liz legyen a vezetőd!

Liz Kelly, LICSW, pszichoterapeuta, klinikai szociális munkás, író Észak-Virginiában él, aktív, dolgozó emberek támogatására szakosodott. Segít, hogy megtalálják a célt, képesek legyenek csökkenteni a stresszt, valamint tudatosabban élni. Olyan kliensekkel is foglalkozik, akik gyászt, veszteséget, vagy más élethelyzet-változást élnek meg. Amikor nem dolgozik, hétvégi felfedezőútra indul a férjével és két lányával. Szereti a kreatív tevékenységet és az összeszedettséget, (ha nem terapeuta lenne, akberendezésből élne!), a dokumentumfilmeket, szívesen próbál ki új recepteket, szeret túrázni, vagy a barátaival és a szomszédai társaságában tölteni az időt.

Szvetelszky Zsuzsanna: Boldogan a munkahelyen

 

• Kiadó: Animus
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2025
• Oldalszám: 288
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789636147228
• Megjelenés időpontja: 2025. május 30.

Sokat gondolkodtam ezen a könyvön, olvasás alatt is és most utána is. Mert ugye, a cím az, hogy „Boldogan a munkahelyen”, ami egy ma elég utópisztikus kijelentés, holott amúgy nem lenne ez annyira elvetemült dolog.  De mit is értünk az alatt, hogy Boldogan a munkahelyen.

 Sokan úgy vélik, hogy a boldogság az, hogy azt csinálsz amit akarsz, és az főleg az, hogy nem csinálsz semmit sem. Ez is egy opció, említi is a könyv a „kollégák, akik megtesznek mindent, hogy mindenki MÁS, jobban hozzáférjen a munkához, mint ők”. De nem hiszem, hogy a legtöbb ember, ha azt kérdezik tőle, hogy „mi tenne boldoggá a munkahelyeden?”, akkor azt válaszolná, hogy, hát „ha nem kellene dolgozni”. Biztos van, aki ezt válaszolná, de a legtöbb ember azért (remélem), szereti hasznosan tölteni az idejét.

 Az, ha egy munkavállaló boldog a munkahelyén egy win-win helyzet mindenkinek. Ugyanis, jóval produktívabb vagy, ha boldogan mész be dolgozni, mint akkor, ha esetlegesen gyomorgörccsel vagy pánikkal, vagy szorongással mész. Ez utóbbi amúgy hamar kiégéshez vezet, tehát ha azt érzed, válts, amilyen gyorsan csak megteheted.

 A könyv arra az esetre is felkészít, ha amúgy jelenleg NEM vagy boldog a munkahelyeden, de szeretnél az lenni, mert van egy fixa ideád, hogy ahol vagy, az amúgy egy jó munkahely, csak sok lett a „csak” kezdetű mondat a munkádban, meg a „de” kezdetű mondatok amikor mesélsz bárkinek a munkahelyedről, hogy „Nagyon jó hely, de…” Tehát a könyv próbál ötleteket adni arra, hogy hozd ebből a helyzetből is ki a legtöbbet, és minden napot és interakciót azokkal, akiket nem szeretsz, fogj fel úgy, mint gyakorlás az életre. Ők azok, akikkel gyakorolhatod a türelmet, hisz nem ütheted pofon a főnököd/kollégád/beosztottad (jóesetben), bármennyire is idegesítőnek találod őket. Gyakorolhatod velük a stressz kezelést, ha ők stresszt váltanak ki akkor ugyanis meg kell tanulnod ezt a stresszt kezelni, ha nem akarsz két hónap után kiégni…Ez a része a könyvnek amúgy egy „mentsük a menthetőt” típusú rész volt, az a tipikusan „nézzük a jó oldalát annak, aminek nincs”, de legalább jól hangzott, bár igazi stressz kezelésről nem olvashatsz a könyvben, csak említve van a tudatos jelenlét, a meditáció, mint opció.

Tehát, ha jelenleg nem vagy boldog a munkahelyeden, akkor a könyv még felveti, hogy próbáld elkerülni azokat, akikkel nem vagy jóban, vagy úgy érzed energia vámpírok. Ezt olvasva eszembe jutott, hogy azért ez nem mindenhol olyan marha könnyen kivitelezhető. Persze nincsen multinál tapasztalatom, de úgy hiszem, hogy azért ott se úgy van, hogyha amúgy aki 2 méterre dolgozik tőlem, és én utálom, akkor el tudom kerülni…. De amúgy tény, hogy én is próbálom a munkahelyemen elkerülni azokat, akiket nem kedvelek annyira, de tekintve, hogy én vagyok az akivel elsőnek találkozik, nagyjából mindenki, mert előttem mennek el…ez nehezen kivitelezhető ;)

Tehát összességében a könyv mond is dolgokat, meg nem is. Erősen kétes pár dolog, hogy az működhet-e. De tény, munkavállaló és munkáltatói oldalról is bőven lenne mit tanulni még így is a könyvből.  Nem mondom, hogy sok újdonságot olvastam benne, de káromra nem válik, hogy elolvastam.

 Érdekes volt, amúgy az olvasók kérdései, amikor látták, hogy ezt olvasom. (mindig ott van a pulton mellettem, amit épp olvasok…feltételezve, hogy lesz is időm bele olvasni – nem volt - ). Az alábbi mondatokat kaptam ugyanis meg:

• ·        Tényleg, és van olyan, hogy boldog munkahely?
• ·        Áh, ilyen nincs, erről már könyvet írnak?
• ·        Ennyire el vagyok már keseredve? De ugye nem mész el? (ez így pont nem értettem a könyvvel konszenzusba, elvégre pont azt akarja a könyv, hogy boldog legyek ott ahol vagyok XD)

Tehát érdekes volt megfigyelni, hogy miként reagálnak az olvasók egy adott könyvcímre. Igazándiból az esetek nagy részében, a „boldogan a munkahelyen” ezek szerint egy utópisztikus elképzelés. Nincs és nem is lesz ilyen, legalábbis nekem a kérdések ezt mutatták. Ami amúgy szomorú, mert azt jelzi, hogy az emberek nagy része úgy megy be a munkahelyére, hogy „mikor mehetünk haza?” Nem mondom, hogy nekem nem jut eszembe ez a mondat, beérkezés után 10 perccel már, de régen nem így volt. Most a könyv hatására kipróbálok még pár dolgot, de én elengedtem már azt, hogy teljesen boldog legyek a munkahelyemen. A munkahelyem sem akarja ezt, én meg beletörődtem, hogy ha „elég jól érzem ott magam”, az egyelőre elég, azt majd lesz valahogy. Megjegyezném, nem vagyok boldogtalan a munkahelyemen, de boldog sem, volt idő, de már nem.

 

Amúgy a könyvből az egyik kedvenc és találó mondata számomra:

„Szokás mondani, az ember céget választ, de vezetőt hagy ott.

Fülszöveg:

A munkahely nemcsak egy hely, ahová bemegyünk – hanem egy tér, ahol fejlődhetünk.

Miért szól annyi könyv a vezetőknek, miközben a legtöbben beosztottként dolgozunk? És miért írnak még mindig gyakran múlt századi elvekről, amikor a munka világa megváltozott – és megváltoztunk mi magunk is?

Ez a könyv azoknak szól, akik a jelen kihívásaiban keresik a kapaszkodókat. Akár irodában dolgozunk, akár otthoni-munkahelyi hibrid életmódot folytató szakemberek vagyunk, legyen a munkánk szellemi vagy fizikai, egyvalami közös bennünk: nem mi vezetjük a céget, de benne élünk a mindennapjaiban. A cél: a munkahelyünket a saját fejlődésünk eszközévé tenni – nemcsak túlélni a cégben, hanem lehetőségként használni. A kötet négy kulcsterület köré

épül: önismeret, társas kapcsolatok, fejlődés és változás. Megmutatja, hogyan alakíthatjuk át a mindennapi munkahelyi jelenlétet személyes értékké, sőt erőforrássá – még akkor is, ha néha idegesít a kolléga, a főnök vagy maga a rendszer. Gyakorlati tanácsokat, felismeréseket és új nézőpontokat kínál azoknak, akik nemcsak dolgozni akarnak, hanem jobban is szeretnék érezni magukat közben.

SZVETELSZKY ZSUZSANNA szociálpszichológus, egyetemi docens, vállalati kommunikációs szakértő. 2002-ben jelent meg a pletykáról egy monográfiája, azóta pedig írt a rejtett szervezetekről, modern társas jelenségekről, mint például a kapunyitási pánik, valamint a fenntarthatóság témájáról is.

Több mint két évtizede foglalkozik szervezetek, vállalatok, közösségek, települések rejtett hálózatainak, informális kommunikációjának feltárásával. Tudományos és alkalmazott kutatási területei a pletyka pszichológiája, az informális hálózatok és a vállalati kommunikáció.

A HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpontjának külső kutatója, tudományos munkatársa, a Károli Gáspár Református Egyetem Társadalom- és Kommunikációtudományi Intézetében a Szociológia Tanszék oktatója, a LINK-Group hálózatkutató központ tagja.

14 éves lett a blog

 

Helló mindenki :)

Amikor ez a poszt publikálásra kerül, akkor tölti a blog a 14. születésnapját. 

2011-ben július 21-én posztoltam először. Akkor úgy gondoltam, hogy 5 éve a szakmában, és 2 nappal kb. a segédkönyvtárosi / könyvtárosasszisztensi bizonyítvány osztás után, bölcs dolog lenne olyasmivel foglalkozó blogot indítani ami érdekel. Így lett könyves blogom, és így vállaltam hellyel-közzel recenziókat is kiadóknak. Imádok olvasni ez nem változott egy cseppet sem, csak tavaly-idén bejött egy másik szenvedély is a láthatárra és így a könyves blog kicsit háttérbe került. Jó esetben nem végleg, hisz írni-olvasni továbbra is szeretek és tervezek, úgyhogy remélhetőleg, ha nem is maximális aktivitással, de folytatódik a blog.

Ebben a 14 évben voltak aktívabb éveim, és kevésbé aktív éveim, 978 poszt született eddig, ami amúgy nem olyan rossz szám. Ahhoz képest, hogy csupán hobbiból és kedvtelésből írok. A 14 év alatt rengeteget változtam, változott az ízlésem is. A regények legtöbbjét az önsegítő könyvek vették át. Amiket kisebb-nagyobb haszonnal forgatok...önbizalmat még nem adtak sajnos ;)

 Viszont, nagyjából másfél hónapja jött az agymenésem, hogy nem szeretném a könyves és egyéb tartalmaimat keverni, így elindítottam a vezetéssel kapcsolatos blogomat is. Ezt itt éritek el! Hiszem, hogy az a blog is és ez is aktív életet fog élni. Jelenleg kellően fókuszált kezdek lenni egy másik irányba, így feltehetően az új blog aktívabb lesz, mint ez a jelenlegi. És amikor ez a poszt kimegy, már betöltöm a 39-et is :D Igen, a blog - moly - valós születésnapom, kb. 2-3 nap eltéréssel esnek egymás után ;) 

Jó olvasást, és tényleg, próbálok visszatérni ide is, mert azért szoktam olvasni...csak ez a meleg elviszi az energiáimat ^^