2022. augusztus 11., csütörtök

Veronica Cossanteli: A csibukok varázslatos földjén

 




 Mostanában sokkal kevesebb gyerek könyvet olvasok, mint azt szeretnék. Úgy látszik az idei év nem kedvez nálam az ifjúsági irodalomnak és a meseregényeknek. De Gabye olvasta a könyvet, jó véleménnyel volt róla, hát gondoltam, hogy akkor elolvasom én is.
 Az első ami megfogott, a könyv borítója és annak illusztrációi. A fejezetek kezdő lapja és a részeket elválasztó illusztrációk ugyanis rengeteg apróságot tartalmaztak. Mindazt, ami utal a részben megjelenő szereplőkre, történetre egyaránt. Szerettem olvasás közben bogarászni ezeket az oldalakat. Megjegyzem igazán kaphatott volna színes illusztrációt a könyv, úgy még szebb lett volna. És emellett talán kemény borítót is. Én amikor még fizikai mivoltában nem találkoztam a könyvvel, csak molyra raktam fel, mint a könyvtár új beszerzését, megvoltam róla győződve, hogy keménytáblás, aztán amikor Gabye kölcsönözte láttam, hogy hát nem :(
 A történet valahol amúgy eléggé kiszámítható volt. Nem voltak benne olyan húha érzésű pillanatok, de simán el tudom képzelni, hogy a 7-8 éves korosztálynak még nem ennyire kiszámítható a dolog, hogy ők még képesek meglepődni a nem túl nagy fordulatokon is. 
 Így felnőtt fejjel viszont már kiszámítható volt, viszont ezt a kiszámíthatóságot ellensúlyozták a szereplők, akik közül volt akiket nagyon lehetett szeretni és voltak persze olyanok, akiknek az elbukásáért drukkolhat az ember. A szereplők mellett egy remek kis világ felépítés kaphatunk. Mesebeli lényekkel, fahéjmedvékkel (azokat bírtam nagyon), csibukokkal és elfekkel, no meg boszorkányokkal természetesen.
 A kedvenc részem az amikor a föld alatt vannak a gombák között és keresik a kiutat, valahogy az volt egy kicsit "izgulósabb" és kevésbé kiszámítható. Bár igen, azt gondoltam, hogy ki fognak jutni . . .  tekintve, hogy a fél könyv még hátra van, és a csibukok varázslatos földjén Már túl voltak. . . az hogy a hátralevő fél könyvben bolyonganak a katakombákba, elég valószerűtlen lett volna.
 Az elf - csibuk ellentét és "ellenségeskedés" volt az ami viszont nagyon-nagyon kiszámítható volt, ahogy a boszorkány kiléte is szerintem nem volt túl nagy rejtély.
 Ennek ellenére szerettem olvasni a könyvet, mert alapjáraton egy kedves, kicsit kalandos történet, és felnőtt fejjel is élvezhető. Ha nem halálosan izgalmas dolgokat vár tőle az ember.
 
Belbecs: 5/5  
Szerintem a 8 évesek már simán élvezni fogják, de felnőtt fejjel sem rossz.

Külcsín: 4/5
Szeretem az illusztrációit és a borítót is. Igen, a kemény borítót hiányolom nagyon. Ez a könyv simán megérdemelte volna azt, hogy keménytáblás legyen :(


Fülszöveg:
„A gyermekeimmel együtt tagadhatatlanul beleszerettünk E. A. Wyke-Smith A csibukok varázslatos földjén című könyvébe… és persze Gorbóba, az egész díszes társaság legragyogóbb gyöngyszemébe.”
J. R. R. Tolkien

Pip és Flóra nagy bajba keveredtek. Megszöktek a Sunny Bay Elhagyott és Váratlanul Elárvult Gyermekek Nevelőotthonából, ahol életük szomorú és kilátástalan volt, ám sorsuk most sem nevezhető épp rózsásnak…
A két kis árva meghökkentő és varázslatos világba csöppent, ahol fahéjmedvék,
lápi koboldok, bukdácsok és talán még takonyférgek is élnek, és persze mindenekelőtt a csibukok, ezek az esetlen, kelekótya, de végtelenül elbűvölő lények, akik J. R. R. Tolkien gyermekeinek szívét is rabul ejtették.

E. A. Wyke-Smith elbűvölő meseregénye, amely A hobbit egyik fő inspirációjaként szolgált, most olvasható először magyarul.


Eredeti mű:

2022. augusztus 5., péntek

Christine d'Abo: 30 ​fülledt nap (30 1.) - Cselekményleírást tartalmaz!

 








 Nem igazán szoktam erotikus könyveket olvasni. Bár idén, már sikerült egy 18+-os könyvet olvasnom, amit azóta sem tudom, hogy miért hívtak 18+-nak. 
 A könyvet szintén AniTigertől kaptam kölcsön, leszögezte, hogy a második résszel nem tud szolgálni, úgyhogy érjem be ezzel. A könyv elolvasása után amúgy egyetértettünk abba, hogy jó-jó, de úgy ebből ennyi bőven elég is volt.
 Itt legalább értem a 18-as besorolást, ahogy a cím is nagyon szókimondó a tartalommal kapcsolatban. nem árul zsákbamacskát, nem mondja, hogy ő olyan romantikus irodalom szeretne lenni, amit a tini lányok olvasva elolvadnak. Nem, nos a könyv azt mondja, hogy márpedig itt szexelni fognak, és hát... szexeltek is. Nem hiszem amúgy, hogyha összeszámolnám, akkor stimmelne a 30 nap, de ne kötekedjek ugye?
 A könyv eleje kicsit nehezen indult, az első szex jelenetig is sokat kellett várni, ha azt nézzük, hogy kétszereplős legyen a dolog. Amúgy érdekes volt a könyv. Nem mondom, hogy van irodalmi értéke, mert az nincs, de az aminek mondja magát, tehát hogy egy erotikus, kissé romantikus könyv annak teljesen oké volt. Nem akart több lenni, mint ami.
 Viszont én kicsit gonosz vagyok. Engem a könyv végén kibontakozó dolog, az úgy nagyjából az utolsó 30-40 oldal kicsit irritált. Nem mondom, hogy nem jó hogy mindenki is boldog, de kicsit túlzásnak éreztem a lezárást. Hirtelen lett nagyon nyálas, még az előtte lévő oldalakhoz képest is.
 Nem tudom, hogy amúgy írnak-e olyan könyveket, amiknek nem jó a vége, mert tényleg érdekelne egy olyan sztori, ami nem megy át valami szirupos nyáltengerbe a végére, hogy az epilógusba ippeg hogy nem hangzik el az örökkön örökké szöveg. . .  kellene egy olyan könyv ahol az a vége, hogy elmegy és tényleg elmegy . . . 
 A másik amitől amúgy kicsit ideges lettem, hogy ugye szegény főhősnő férje az elején meghal, rákban .  . . aztán eljutunk a könyv végére ahol a főhős ex felesége rákos . . . Jó most eltekintek attól, hogy jót röhögött a csaj akinek meghalt a férje rákba, hogy a nő bőrrákos, mert hát az nem is gáz annyira. Nem tudom . . . hogy a daganatos betegek is ennyire könnyen és viccesen kezelik-e a dolgot . . . én nem éreztem annak. És amúgy is felesleges szál volt ez az egész "beteg az ex nejem akit utálok, hát elmegyek azért ápolni, jah de csak rám akart mászni" rész . . .
 De összességében ez legalább erotikus volt, ez nagyjából nyíltan leírt mindent, és volt benne szex is, bár mondom, szerintem 30 napot nem erotikáztak ezek ketten :D

Belbecs: -
 Nem pontozom, mert az ami, de abban nem kiemelkedő. Nem igazán van irodalmi értéke, de elszórakoztatja az olvasót. Azért elképzeltem, hogy az az olvasó aki annak idején a Szárd sziklát behozta pironkodva ajándékba ezt elolvasná mit tenne, ha neki az sok volt. Pedig aztán abba lezavartak mindent fél oldalba. Tehát könnyed kis nyári olvasmány, de az olvasó ne várjon tőle túl sokat :)

Külcsín: -
 Ezt se pontozom, annyira nem volt vészes a gépelés, a helyesírás. A borító olyan, amilyen. Nekem konkrétan annyira nem tetszett. Minden esetre úgy vélem, hogy a kül és -beltartalom nagyjából egy szinten van. Olvassátok bátran, pironkodás nélkül.

Fülszöveg:

Hosszú ​éveken át Alyssa csak az emlékeivel bújik ágyba. De vajon készen áll-e arra, hogy az álmaiban ébredjen fel? Sokan egész életükben várnak arra, hogy megtalálják a lelki társukat. De Alyssa Barrow sorsa máshogy alakul. Ő tizenkilenc évesen ismerkedik meg Robbal, és mind a ketten készen állnak arra, hogy boldogan éljenek, amíg… Rob beteg nem lesz. Utolsó napjainak egyikén Rob arra biztatja fiatal, gyönyörű feleségét, hogy ne dobja el magától a boldogságot – vagy az élvezetet. Még különös ajándékot is hagyományoz feleségére, egy szexjátékot, amellyel arra bátorítja Alyssát, hogy lépjen túl a kapcsolatukon. Harminc kártyát hagy feladatokkal, harminc napnyi élvezetes tanáccsal. Tudni fogod, mikor jön el az idő – mondja. Most, két évvel később, amikor Alyssa találkozik szexi új szomszédjával, Harrison Kemppel, elkezd azon gondolkozni, hogy lehet, tényleg elérkezett az idő… Harrison a nők megtestesült álma kidolgozott combjával és ördögi vigyorával. Alyssa összeszedve minden bátorságát, mesél Harrisonnak az elhanyagolt kártyákról, és megkéri rá, hogy segítsen neki a felfedezésben. Ez olyan kívánság, amit Harrison boldogan – teljesít. Harrison tapasztalt érintése és forró csókjai életre keltik Alyssát. De az annyira nem is ártatlan játszadozás hamarosan mélyebb kapcsolattá alakul, és Alyssa ráébred, hogy nem csak a szexre áll készen, hanem a szerelemre is. De mit is mondanak a kártyák a Harrisonnal kapcsolatos jövőről? Szaftos, szívet melengettető és érzelmes. A 30 Nap felfedezi az újrakezdés fájdalmát és örömét. Megmutatja nekünk, merre is vezet egy kis bátorítás, egy apró bátor lépés.


A TÖRTÉNET FOLYTATÓDIK:



2022. augusztus 4., csütörtök

Megan Logan: Szeresd ​magad!

 


  • Könyv: Megan Logan: Szeresd magad!
  • Kiadó: Jaffa
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2022
  • Oldalszám: 176
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789634755562
  • Megjelenés időpontja: 2022. március 8.






 Az az igazság, hogy van nekem egy bizonyos ellenérzésem azokkal a könyvekkel szemben, amik nem igazi könyvek. Mármint, aminek a nagy részét te töltöd ki, de valami miatt kapnak ISBN számot, elhitetve az emberekkel, hogy amúgy ők igazi könyvek!
 Az önsegítő irodalom nagyjából 25%-át ezek a művek teszik ki. Ami amúgy nem gond. Én elhiszem, hogy rengeteg ember imádja azt, hogy vezetve van, hogy ott és rögtön kitöltheti, megoldhatja a dolgokat a könyvben, és bármikor vissza is lapozhat, hogy évekkel, évtizedekkel később visszanézze, hogy miket írt, miket gondolt akkor és jelenleg hova is tart az ő élete. Attól, hogy én nem szeretek könyvbe beleírni, más még szerethet.
 Ezzel a könyvvel sem az volt a legnagyobb bajom, hogy kitöltögetős. Kölcsön könyv volt, tehát ha ingerem lett volna arra, hogy ott azonnal kitöltsem, akkor sem tehettem volna meg, hiszen nem a saját példányom. AniTiger megnyugtatására, még csak ingert se éreztem erre a cselekedetre.
 A legnagyobb gond, nagyjából a harmadik oldalon kezdődött, vagy talán a negyediken. Tudom, hogy az önsegítő irodalomban fontos, hogy megerősítse az olvasót abban, hogy jó úton halad a kiteljesedés felé. De, hogy ezt úgy tegye, hogy az egyik legnagyobb érdemének (az olvasóénak), azt jelölje ki, hogy megvette ezt a könyvet, az . . . azt úgy egy kicsit meredeknek éreztem. És ha ez még csak egyszer lett volna kifejtve, akkor tova is lendülök, mondván van egy egészséges önbizalma a szerzőnek, . . . de nem. Azt, hogy azért vagyok tök jó mert megvettem ezt a könyvet és/vagy elolvasom ezt a könyvet, konkrétan 3-4-5 alkalommal olvashattam, a 176 oldalban. El is könyveltem, hogy nem vagyok király, mert én csak kölcsön kértem :P
 A másik problémám az volt, hogy ahogy az alcím is kifejti "Foglalkoztató könyv NÖKNEK". Nem szeretem, amikor rámegyünk erre a nők-férfiak vonalra, és itt kifejezetten irritáló módon ment. Nem tetszett, ahogy a szerző gondolkodik. És elképzeltem, hogy vannak emberek akiket ő inspirál és a könyvvel a fura nézete csak úgy terjed, mint a pestis, és azért úgy egy kicsit megijedtem.
 Nem, nem keménykalapos feminista. Szimplán az egész könyv olvasásakor az jött le, hogy na a nők királyok . . . és mondj példát ki a NŐI példaképed, nézd mennyi NŐI énekes van és így tovább. Attól, hogy a könyv NŐKNEK készült azért ne feltételezzük, hogy minden nőnek, női kedvenc énekesei vannak Csak.
 De mindezeken túl is irritálóak voltak a feladatok. Ezt úgy merem kijelenteni, hogy olvastam már kitöltős, "foglalkoztatófüzetet" (erről mindig a suli jut eszembe :D), és voltak hasonlóan irritálóak, de a legtöbben elgondolkodtató kérdések voltak, és ha példát is hozott rá, akkor nem ennyire furákat és idegesítőeket, mint ebben a könyvben. 

Külcsín: 3/5
Nem volt annyira ronda, mint amennyire a borító alapján vártam. De igazándiból nem nyűgözött le. Az egyetlen pozitív dolog benne, hogy annyira nem érzékeltem, hogy helyesírási hibákkal lenne teli, ami a mai világba már nagy teljesítmény. Mindazonáltal, tény, hogy túl sok szöveg sincs benne :P

Belbecs: - 
Hát, biztosan van értéke. Hozzám nem adott az elolvasása. Néha ideges lettem tőle, de ezen túl nem váltott ki belőlem érzelmet. Igen, röviden ez egy eléggé idegesítő könyv volt.

2022. július 31., vasárnap

T. J. Klune: A suttogó ajtón túl

 

Tavaly terveztem a szerző másik könyvét elolvasni, de végül csak megsétáltattam a könyvtárból, addig nem jutottam, hogy valóban el is olvassam. Viszont mivel azt is nagyon dicsértek és ezt is, hát kihoztam ezt az újdonságok közül, és nem bántam meg.

Ha őszinte akarok lenni, a könyv háromnegyedénél, már sejthető volt a kimenetel. Voltak jelek, amikre szerintem ha az olvasók odafigyeltek, akkor nem lepődtek meg a könyv végén sőt az epilóguson sem, csak bólintottak, hogy ja nesze nekünk itt a várva várt happy end. De azaz igazság, hogy totál nem bántam, hogy kiszámítható volt, mert szerettem Hugót és szerettem Wallace-t és szerettem a nagypapát, Mei-t és Apollót, úgyhogy megérdekelték, hogy ez legyen a vége :D

Szerettem ahogy a világ felépült, ahogy a könyv egyre több dologba enged betekintést, mégis a háttér világ egy része rejtve marad. És amiatt, hogy rejtve marad egy kicsit úgy érzem, mintha nem lett volna teljesen kidolgozva. Nekem a menedzser nem volt túl hiteles figura. Sajnálom! Komolyan, amíg csak emlegették, hogy majd jön és hú hát ha jön össze fogod magad fosni tőle, mert ő egy korrekt, de nem túl kedves lény, akkor úgy tényleg mondtam is magamba, hogy na az első megjelenésekor tuti belém áll olvasás közben a félsz. Erre megjelent és majdnem felröhögtem olvasás közben. Sajnálom, komolyan.... ő lenne a nagy igazság és a nagy mindent összefogó menedzser, de mind megjelenésre, mind a könyv végén a viselkedésével inkább egy hisztis gyerek.

Az élők - holtak - kaszások - révészek - menedzserek - kitudjakikaazajtóntúl hierarchia egész a révészig ki van dolgozva. Tök jó elképzelés, hogy meghalsz jön érted a kaszás elvisz a révészhez aztán átmész az ajtón (vagy nem). Eddig korrekt, de ott a menedzser és a világuralmi hangok kicsit nekem a végén inkább volt komikus mint logikus. És emiatt nem lett kedvenc a könyv. Mert az egészet a végén roppant gyorsan szinte csettintve megoldották, kikerekedett és boldogság. ÉS nyűűű, ez így nem volt jó.

A könyv végig Wallace középpontú, ahogy a seggfejből halott, halottból halott seggfej, halott seggfejből tanulni vágyó ember a határait feszegető ember lesz aki tényleg jobb emberré vált, halálában. És amúgy a könyv a szerelmi LMBTQ száll nélkül is tökéletesen kerek lett volna, de ugye mostanában nem jelennek már meg könyvek minimum egy LMBTQ karakter nélkül, mert akkor nem lenne trendi. Kár, hogy amúgy pont ezen száll miatt egy csomóan nem fogják elolvasni, pedig amúgy aranyos és néhol szívbe markoló a történet, és nagyon szerethetőek a karakterek. 

 Örülök, hogy olvashattam, már előjegyeztem a szerző másik könyvét is, hogy akkor ha már egyszer megsétáltattam, másodszorra el is olvasom :)


Fülszöveg:

Wallace ​Price éppen a saját temetésén vesz részt, nagyon furcsán érzi magát, és amikor találkozik a kaszással, gyanítani kezdi, hogy valóban meghalt. De ahelyett, hogy egyenesen a túlvilágra vezetnék, egy különös teaházban találja magát, a hegyek között. A tulajdonosa egy Hugo nevű férfi, aki teával és süteménnyel várja az élőket, valamint révészként szolgálja a lelkeket, hogy megkönnyítse számukra az átkelést.

A sikeres és céltudatos ügyvéd azonban nem akarja feladni addigi életét, mindenáron vissza akar térni megszokott világába, csakhogy nem hagyhatja el a teaházat. Szerencsére annak furcsa és titokzatos lakói támogatást nyújtanak neki, hogy elfogadja a helyzetét, és felfedezzen olyan dolgokat, amik addig ismeretlenek voltak a számára. Aztán, amikor eljön a teázóba a menedzser, és egy hetet ad neki a túlvilágra való átkelés előtt, Wallace megpróbálja bepótolni mindazt, ami kimaradt az életéből.

A Ház az égszínkék tengernél című könyv szerzőjének új regénye magával ragadó történet életről és halálról, gyászról és reményről. Hol szívszorító, hol szívmelengető kortárs fantasy, aminek két főszereplője egy szellem és egy révész, és azt is megtudjuk belőle, hogy a kaszások élete sem könnyű…






Könyv: T. J. Klune: A suttogó ajtón túl
Kiadó: Metropolis Media
Kiadás éve: 2022
Oldalszám: 434
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789635510757
Fordította: Szente Mihály
Megjelenés időpontja: 2022. március 7.



2022. július 26., kedd

Almási Kitti: Ki vagy Te?

 

Második könyvem a szerzőtől, bár kiderült, hogy a Te döntésed "csak" az előadásaiból összeállított könyv, tehát nem is úgy írta mint mondjuk ezt. Őszintén nekem az jobban tetszett, mint jelen kötet.

Az a baj a legtöbb (és ezzel is) önsegítő könyvvel, hogy a könyv nagy része az emberek azon rétegére fókuszál, akik párkapcsolatban élnek /  vagy ha nem akkor abba szeretnének élni. Ebből adódóan nekem például a kötet 35-40% érdektelen volt.

Sem nem akarom megtalálni magam a párom mellett. Sem nem akarok párt találni magam mellé. Elolvastam ennek ellenére ezen részek 50%-át is, csak a "Teljesítménykényszer a szexben" részt ugrottam át, mert az aztán totálisan nem érdekel. Sem az, hogy az emberek nagy részének ezzel mi bajuk lehet és milyen elvárások vannak velük szembe stb.

Tehát mivel az ilyen könyvek nagy része abból indul ki, hogy az ember akkor normális, ha társat keres, megházasodik és családot alapít, így ha ezeket átugrom nem igazán marad sokminden. Pedig vártam, hogy majd megvilágosodom, hogy kapok valami támpontot, de nem igazán fogott meg. Néha untam is a könyvet, pedig Almási Kittit mindenki akit ismerek felistenít, hogy de jó. Nem mondom, hogy rossz a munkájában - hisz megél belőle, feltehetően jól csinálja. -

Azt se mondom, hogy rossz ez a könyv. Biztosan vannak emberek akiknek ad az életéhez, akinek segít, de nem nekem. Nem nekem íródott és az a baj, hogy túl nagy elvárásaim voltak. A sztoris rész tetszett, amikor esettanulmányokat mesélt el, de nagyjából minden más rész kevésbé. De ettől nem lett a könyv rossz, szimplán kívül esem a körön akinek szól.

Ennek ellenére még tervben van a Bátran élni és az Életbátorság című kötet. Előbbibe remélem nem párterápia lesz :D Utóbbiba meg láthatóan több szerző van, így ha Kitti írása nem is de valami csak betalál :)


Fülszöveg:

Tudatos ​törekvéseink mellett egy sor olyan belső szabály irányít minket, amelyek létezésével talán nem is vagyunk tisztában, mert ezek mások sugalmazott vagy vélt elvárásai alapján épültek fel bennünk.

Így kell kinéznem, ha azt szeretném, hogy… Illik úgy viselkednem, mintha… Nem láthatják meg rajtam, hogy… Mit szólnának, ha tudnák… Ha érvényesülni akarok, akkor… Jobb a békesség, szóval…

A másoknak való megfelelés vágyában folyamatosan figyelünk és találgatunk, mik lehetnek a többiek elvárásai, és gyakran önmagunknak sem valljuk be, mennyire igyekszünk ezeknek eleget tenni. Az így kialakított viselkedésminták egy idő után annyira beépülnek, hogy már a sajátunknak érezzük őket, csak sokszor nem értjük, miért érezzük magunkat olyan rosszul a bőrünkben.

A munkám során azt tapasztalom, hogy legtöbbször nem azzal foglalkozunk, milyenek vagyunk valójában, vagy szívünk mélyén milyenek szeretnénk lenni, hanem azzal, hogy milyennek kell(ene) lennünk mások szerint. Mivel nem remeteként élünk, természetesen figyelembe kell vennünk a körülöttünk élő embereket, ám ha rossz helyre tesszük a fókuszt, örökös igazodásra, ebből fakadóan pedig állandó csalódottságra és elégedetlenségre kárhoztatjuk magunkat.

Feltetted már magadnak a kérdést: ki lennél Te, ha nem mindig mások elvárásai szerint élnél? Ha nem sóvárognál annyira a külső visszaigazolásra, hanem felfedezhetnéd és így az lehetnél, aki valójában vagy? Ha nem áldoznád fel a megfelelés oltárán az önazonosságodat? Van-e még olyan pillanat, amikor tudod, érzed, ki vagy Te?

Ezzel a könyvvel arra szeretnélek késztetni: gondold végig, hogy a saját életedben mit miért teszel éppen úgy, ahogy. Vedd számba, hogy kiknek az elvárásait tekinted önmagadra nézve szinte kötelezőnek, és miért is akarsz ennyire megfelelni nekik. A Téged mozgató elvárások közül melyekre mondasz tudatosan is szívből igent, melyek esetében tartod még vállalhatónak a kompromisszumot, és mi az, amin inkább változtatnál? Miben szeretnéd akár mások kívánsága ellenében is a saját utadat követni, és hogyan szedheted össze ehhez a szükséges bátorságot, erőt és kitartást?