Aleksandra Mizielińska – Daniel Mizieliński: Föld alatt / Víz alatt

 Régóta terveztem, hogy elolvasom majd ezt a könyvet, vagy valamelyiket ezekből a nagy alapú, rajzos csodákból. Csak aztán mindig pont a méret miatt nehézkes volt. Ugyanis a méret kissé nehézkessé teszi az olvasást is és azt is, hogy az olvasás helyére szállítódjon a könyv. De ezt a nehézséget simán be lehet vállalni, csak megfelelő idő kell, vagy megfelelő táska, amibe belefér.

 A mérete miatt nehéz ugyebár olvasni, viszont pont a mérete miatt belefér minden. Nem mondom, hogy a rajzok szépek, mert nem az volt a fontos, hogy szépek legyenek. Inkább úgy mondom, a rajzok érthetőek és kreatívak, és néhol viccesek. Egyszerűen ez a méret az, amibe tökéletesen képes érvényesülni a kötet.

 Arra mondjuk nem nagyon jöttem rá, hogy a Víz alatt vagy a Föld alatt kellett volna kezdenem az olvasást. Vagy ez opcionális, és mindenki ott kezdi, ahol szeretné. Én amúgy önkényesen a vízbe merültem először, hogy aztán a föld mélyére hatolhassak.

 Célcsoportra viszont nem jöttem rá. Mármint, hogy konkrétan melyik az a korcsoport, akinek ajánlani tudnám. De gyanús, hogy úgy 5-6 –tól felfelé, a végtelenségig. Hasznos lehet persze, ez szülőkkel olvasva is, mint valami böngésző, tekintve tényleg elég részletesek a rajzok és ad egy alapot egy csomó beszélgetéshez, tehát lehet, hogy 5 év alatt is. Amúgy azon gondolkodtam, hogy az unokahúgom és unokaöcsémnek meg kéne venni (amíg még kapható), de évekig csak állna, mert még csak fél évesek… úgyhogy még várok egy kicsit a vásárlással.

 A vásárlásról jut eszembe, köszönet a Manó könyveknek, hogy bevállalta ezeket a könyveket. Ugyanis, itt van… ~120 oldal, gyönyörű, kemény borítású, nagy alapú, részletes ismeretterjesztő könyv, ami tök jó és ajánlanám mindenkinek. De pont a kivitelezés miatt borsos az ára, tehát kell egy bizonyos merészség a kiadótól, hogy így próbának bepróbálkozik a ~7500 forintos könyvekkel. Félreértés ne essék, egy szimpla könyv is már ~5000 forint tehát ahhoz képest nem drága. De az az érzésem, kevés magyar család van, aki ezt így ki tudja pengetni 1 db könyvért.

 De mindezektől független, a könyv jó! Rengeteg érdekes dolgot megtudtam, remekül illusztrálva, aránylag friss adatokkal (amikor eredetibe megjelent a könyv, akkor naprakész volt). Nekem a víz alatt jobban tetszett. Nem tudom miért, mert amúgy a vizet kevésbé szeretem, mint a földet. De sosem vonzott túlzottan a metrók világa, meg a bányászat, barlangászat, így kevésbé volt nekem érdekes a föld alatti rész. Viszont a növényes része még egészen lekötött, meg az állatokkal kapcsolatos, de onnantól, hogy milyen energia, honnan és hogyan, nem volt annyira érdekes számomra. Ismerek olyanokat, akik imádják ezeket a cuccokat, én nem az vagyok.

 Viszont a víz alatti rész végig érdekes volt számomra. A tavaktól, a tengereken át, a merülésig, és a rekordokig, hogy milyenek voltak az első búvárruhák (megjegyezném, mai szemmel már-már viccesek), az első tengeralattjárók (azok is furán néztek ki :D), és hogy milyen mélyre is ment már ember. Itt rájötte, hogy milyen remek dolog már ez, de hogy én le nem mennék egy ilyen kabinba, amibe felállni sem tudok, és 3-4 órát ott kéne töltenem, tuti nem bírnám. Egészségére, aki szereti az ilyet, biztos tök izgi, de kihagyom! Minden esetre érdekes volt, és tök aranyos képek vannak a nagy élőlényekről odalenn.

 Ajánlanám? Mindenképpen. Remélem, majd a könyvtárból is többen viszik, mert nem nagyon látom, hogy vinnék. Igen-igen a méretei miatt azért meggondolandó. De akkor is! Lapozzanak bele és akkor meglátják mekkora jó már!!! :)

Megjegyzés a föld alatthoz: sztalagmit, sztalaktit  és társai… én ezeket sose fogom megjegyezni. A héten olyan sokszor jött szembe, hogy tudnom kéne, hogy ezek mik, de nekem… ezek cseppkövek, aztán csókolom. Cseppkő… nem sztalamicsodák…. Cseppkőőőőőőőő. De komolyan, ezeket az elnevezéseket mindenkinek már tudnia kéne?

Fülszöveg (bár amúgy nincs neki…, de mindegy):

Ez a különleges könyv páratlanul izgalmas utazásra hív. Bekukkanthatsz a föld alatti üregekbe, leereszkedhetsz a világ legmélyebb bányájába, vagy találkozhatsz például rekordokat felállító búvárokkal, mesésen tarka halakkal, különös mélytengeri teremtményekkel és felfedezheted a Titanic roncsait is. Az okos és könnyen érthető magyarázatok melletti hatalmas illusztrációk és részletgazdag ábrák egyre mélyebbre és mélyebbre hívnak, egészen a Föld forró magjáig.

A népszerű lengyel illusztrátor-házaspár – akárcsak a korábbi sikerkönyvben, a Világlátóban – ebben a kötetben is azt tartotta szem előtt, hogy a gyönyörűen és sok humorral megrajzolt oldalak elvarázsolják az olvasókat, és közben felfedezzék világunk megannyi rejtett szépségét.

Könyv: Aleksandra Mizielińska – Daniel Mizieliński: Föld alatt / Víz alatt

Kiadó: Manó Könyvek

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 112

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789634032373

Fordította: Kellermann Viktória

Sebestyén Balázs – Tóth Gábor: E-mentes övezet, avagy mit reggeliztél ma?

 Amíg, volt Class Fm, addig azt hallgattuk, így lépten-nyomon bele hallgattunk az E-mentes övezetbe is. Én a könyvet azoknak ajánlom főleg, akik nem nagyon hallgatták a rádióban, vagy csak egy-egy adást kaptak el. Ugyanis olvasás közben az volt az érzésem, hogy „jó-jó, de ezt mind hallottam már”. Holott feltehetően nem az összest hallottam.

 Mindenképpen jó, ha az ember elolvassa ezt a könyvet, mert kap egy bizonyos képet arról, hogy mit is eszünk meg. Amúgy a rádióadásokkor is rájöttem már, és az olvasás alatt szintén felszínre jött az, hogy mindez, szép és jó, de amit Bio Gabi képvisel, az amolyan „a ló túlsó oldalára esés”. Tehát, igen-igen ne étkezzünk rosszul, ne együnk látványpékséges dolgokat, sem olyan élelmiszereket, melyek telis-teli vannak E számokkal. (még ha az E számok egy része nem is probléma, ha a szervezetbe jut). De Bio Gabi már azt szintet képviseli, amit úgy érzem, egyelőre Még nehezen kivitelezhető.

 Persze, együnk bio kölest és bio chia magot, és bio zabkását, bio gyümölccsel, mert mindezek egészségesek. Csakhogy amikor a 21. századi magyar emberke bemegy a boltba, akkor konstatálja, hogy a „bio” előtag, mint valami 2-szeres vagy 3-szoros szorzó jelentkezik az árban. És bármennyire szeretne egészségesen táplálkozni, nem tud, mert drága.

 De nem mentem fel a ma emberét sem, mert másik oldalról, ott van, hogy nem feltétlen minden drága. Mi már… hát egy fél éve biztosan itthon, kovásszal (itthonival), sütünk mindent. Nem mondom, hogy nem voltak rosszul sikerült kenyerek, de idővel belejött anyukám, és most már teljesen jók, méghozzá adalékadagok nélkül, minden nélkül. És igen plusz idő, de megoldható (kevertem már be kenyeret, meg láttam, hogy készül, úgyhogy tudom).

És valóban nem hiányoznak az E számok az emberek szervezetéből, mert megvannak azok nélkül is. De ugyanígy a pálma és kókusz zsír sem éppen. Úgy gondolom, hogy nem feltétlen egészséges, egy olyan embertípusnak ilyesmiket tömegével használni, ami nem honos itt. Mert, ismerjük be, a magyar őstörténetben, nem nagyon szerepelt kókusz, sem pálmafák alatt szunnyadó magyar. Egyszerűen szervezet számára idegen anyag, még ha jelenleg rá is nyomják az egészséges címkét. Tehát elhiszem, hogy a Chia mag tök jó, de egy határig. Elhiszem, hogy jobb a kókusz zsír, mint a napraforgó, de meddig? Mikor jön a kutatás, hogy nem is olyan egészséges, vagy mikor jön valami új, amire rámondjuk, hogy az egészségesebb?

Kedvenc fejezetem: Az a rész volt a kedvencem, amikor a gasztropszichológiáról beszélt. Arról, hogy miként és hogyan hülyítik az embereket, a csomagolás külleme, nagyságával. Hogy mennyit lehet ezzel legálisan csalni. Hogy az emberek igenis a nagyobbat veszik mindig, vagy a szebbet, meg az olcsóbbat. Ha valaminek emelni akarsz az árán, az is megoldás, hogy csak a csomagolás változik, és kevesebb a beltartalom, de az ár hasonló. Erre rögtön tudom mondani, a 100 grammos csokit, ami már évek óta csak 90 grammos, de nagyságra nem tűnik kisebbnek. A joghurtok, amik egyre kisebbek, és egyre több gyümölcsöt vagy bármit tartalmaznak (ami olcsóbb, mint maga a joghurt), hogy a 100-as zsepi sem 100-as már, és így tovább. Érdekes volt, és néha volt „aha” élményem vele kapcsolatban.

Vagy 87 gramm....

 Minden esetre elolvasni érdemes a könyvet, aki tud teljesen át is szellemülhet Bio-ba. Mindenképpen pozitív, hogy a könyv bár borzalmas mód propagálja az ilyen bio dolgokat, azért elmondja azt is, mi nem jó a rendszerben. És igen pozitív, hogy van pozitív és negatív oldala is a részeknek, és nem nyomatja csak azt, hogy „csak ez jó” „ez meg csak rossz lehet”. De ettől még nekem Bio Gabi túlontúl bio :D

Fülszöveg:

Világunkban ​a helyes táplálkozáshoz mindenkinek értenie kell egy kicsit. Az élelmiszeripar kettős játékot játszik, és ennek a polgár ihatja meg a levét. Hasznos tisztában lenni a belső folyamatokkal, összefüggésekkel az élelmiszergyártás és a táplálkozás terén, hogy ezek ismeretében jó döntéseket hozhassunk az egészségünket érintő kérdésekben.  Ezért született e riportkönyv, amelyben Sebestyén Balázs kérdezi Bio Gabit, alias Tóth Gábor táplálkozáskutatót, akivel műsorvezető kollégáikkal együtt három éven át, hétről hétre beszélgettek a legaktuálisabb kérdésekről, a legfrissebb szakmai eredményekről, a fogyasztói dilemmákról a Morning Show E-mentes övezet című, nagy sikerű rovatában.
Közkívánatra született e könyv, amelyben elérhető a műsorban elhangzott számtalan hasznos szakmai információ, tanács, megoldás és ötlet a határainkon innen és túl élők számára, olvasmányos, közérthető, kibővített formában, csokorba gyűjtve, receptekkel együtt.
Ennél azonban még többről is szó van. A könyv készítése közben mintegy életre kelt, és így különálló, bővített műként jelenik meg, amely mindenki számára haszonnal forgatható, aki szeretné E-számoktól mentesen, tisztábban látni a jelenségeket.
Mit jelent a gasztropszichológia? Miért van annyi étrendi irányzat? Melyik E-számmal kell vigyáznunk? Igyunk-e tehéntejet, együnk-e párizsit? Mit tegyünk, ha emésztési problémáink vannak? Valós-e a gluténpánik, és milyen kenyeret vásároljunk? Ehetünk-e fagylaltot, és miből készül a csokoládé? Miért hiperaktív a gyerek, és miért migrénes a szülő? Milyen vizet igyunk, jó-e a rendszeres kávézás? Bízhatunk-e a biotermékekben? Mit együnk, ha sportolunk vagy fogyni szeretnénk? Hogyan erősíthetjük immunrendszerünket? Mi a hosszú élet titka?
Többek között ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat e riportkönyvben.

Könyv: Sebestyén Balázs – Tóth Gábor: E-mentes övezet, avagy mit reggeliztél ma?

Kiadó: Pilis-Vet

Kiadás helye: Pilisvörösvár

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 236

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789638686183

Soma Mamagésa: Öngyógyító könyv

Azt hiszem, a legjobbkor jött a könyv. Mindig is szerettem olvasni olyan technikákról és dolgokról, amik arról szólnak, hogy Te magad, hogyan tehetsz magadért. Hogy oldhatod meg a problémáidat, hogy milyen technikákat alkalmazz ahhoz, hogy az életed jobb legyen, mint jelenleg.

 Rengeteg technikát sorol fel Soma, és azaz igazság némelyiknél tényleg elgondolkodtam, hogy lehet, hogy ki kéne próbálni. Még akkor is, ha annyira, mint ő, azért nem vagyok spirituális lény. Vagy legalábbis még nem hiszek el mindent, amit ő viszont igen. Viszont már nem is vagyok az az előítéletes ember, aki lenézné az ilyesmikben hívőket (mondjuk sosem voltam ilyen típus).

 Mindenkinek megvan a maga hitrendszere, hogy meddig megy el, mikben képes hinni, és elhiszem, hogy egy-egy spirituális élmény meghatározó lehet ebben. Soma a leírtak szerint borzalmasan sok dologban részt vett már, a böjtöléstől, a kineziológiáig, a NLP, Családállítás és egy csomó olyasmiben is, amiről a könyvben olvastam először, hogy egyáltalán ilyen létezik!

Rengeteg olyan technikát felvet, amihez szakember kell, amihez az kell, hogy legyél annyira elhivatott és nyitott, hogy felkeresel ilyen szakembert és a segítségét kéred. Amúgy a legtöbb olyasmi lehet, mint a pszichológus spirituális megfelelője. Csak van egy-egy olyan rész, amit azért a pszichológus nem csinál, mint az érintés dolog, meg a meditáció. (Nem tudom, pszichológushoz sem jártam sosem). A lényeg, hogy a legtöbb technika olyan, hogy szükséged van rá valakire, aki irányít, aki segít. És ez egyrészt tök jó dolog, másrészt, azért nem mindenkinek van kineziológus és ilyen-olyan terápiát művelő barátnője, vagy barátja, sem pénze, hogy ezt megfizesse. Annak ellenére, hogy igen, mindenkinek arra van pénze, amire akarja.

 Viszont, a könyv vége felé jöttek azok a módszerek, amiket egyedül is el lehet végezni, amihez nem kell társaság, annak ellenére, hogy ezek között is van olyan, ahol nem árt, ha nem egyedül vagy. De tény, meditálni és hasonlókat egyedül is lehet. A legjobb persze, a pozitív beállítottság. De Soma leírta azt is, hogy csak csínjával, azzal a bizonyos pozitív gondolkodással. Mert valóban, ne gondolkodj negatívan, mert csak magadnak ártasz, de a végtelen rózsaszínben látás sem kevésbé káros. Soma inkább, a szavaiból kivéve, azt vallja, hogy fogadd el azt, ami van, tanulj belőle és próbáld leckeként felfogni mind a pozitív, mind a negatív dolgokat. És igen, próbálj pozitívan gondolkodni, de ne görcsölj rá, hogy csak és kizárólag minden boldogság lehet. Mert, nem lesz az. Tehát maradj a reális, de optimistább beállítottságnál.

 Külön tetszett, hogy Soma személyes történeteket is hozott, hogy elmesélte bizonyos technikákat, hogyan élt meg, ez milyen hatással volt rá. Néha mondjuk az egész ismertetés átborult anekdotázásba, de ezt se nagyon bántam, igazándiból érdekes volt.

 Összességében, szerintem elég jól összegyűjtötte a technikákat, volt, amiről azért több infónak örültem volna, de ahogy írta, van internet ahol, ha érdekli az embert a dolog, akkor keressen rá.

Külcsín: nekem még a régebbi borítóval van meg, és azt kell mondanom, hogy az sokkal jobb, még ha nem is annyira spirituális, mint az új borítója. Minden esetre kellemes kézbe venni a könyvet, és ez a világos borító kifejezetten tetszett hozzá. Elgépelés és hasonlók, nem voltak, vagy ha mégis nem volt túl zavaró. (Azokat fel szoktam írni, ha már annyi van, hogy megakasztana.)

Belbecs: Nem fog mindenkinek tetszeni ez biztos. Kell, hogy olyan hangulatban legyél, és kell, hogy bírd a spirituális anekdotákat, táborokról és mindenféle élményekről. Szakirodalom, de mégsem. Legalábbis én így kategorizálnám. Soma ahhoz, túl sok személyes dolgot rakott bele, hogy összefoglalónak tekintsük, mint az „öngyógyító technikák tárháza”, de nem is szépirodalom, mert ahhoz meg túl sok információval rendelkezik.

Fülszöveg:

Szeretnél örömtelibb, teljesebb életet élni? Szívesen tennél saját egészségedért? Megszabadulnál az éveken, olykor évtizedeken át magaddal cipelt terhektől? Megélnéd természetes nőiességedet, de nem tudod, hogyan fogj hozzá?
Nos, van, aki a gyógyulásért a hagyományos orvosi utat választja, és van, aki nem. Ez nem jó vagy rossz, hanem egyéni döntés kérdése: ki mennyire tájékozott, és persze nyitott. A spirituális felébredés ugyanis mindig akkor történik, amikor az illető megérett rá sem előbb, sem később. Egyet azonban nem árt, ha észben tartunk: mindig vannak választási lehetőségeink!

Könyv: Soma Mamagésa: Öngyógyító könyv

Kiadó: Jaffa

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 350

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9786155609374

Könyv: Soma Mamagésa: Öngyógyító könyv

Kiadó: Jaffa

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 350

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9786155418587

Évszak váltás

Forrás

Vannak bizonyos rituálék, amiket nagyobb évszakváltásokkor megteszek. Kinézve az ablakon, gyönyörű, esős őszi idő van. Ez valahogy egyértelművé teszi számomra, hogy a ruháimat le kell cserélni. Ilyenkor kerülnek a nyáriak elrakásra, a téliek elővételre (független, hogy ősz van). Tehát a nagyon meleg ruhákat is előszedtem.

 Idén kivételesen egyidejűleg szanáltam is a ruhákat. Amiket nem hordtam nyáron, vagy hordtam, de utáltam, már nem kerültek elrakásra, sem azok, amik már lyukasak, bár hordtam, mert akkor még nem volt másik. A jó állapotúak mennek a rászorulóknak, a rossz állapotúak meg kuka (sajna nem olyan anyag, amiből jó portörlő lenne :D). A télieknél meg mielőtt bekerült volna a szekrénybe megnéztem, hogy jó-e egyáltalán rám. Bár most stagnáló a súlyom, de hát ki tudja tavaly ilyenkor mi volt. Ami nem jön rám, vagy már nem tetszik szintén nem kerül már be a körforgásba. A maradék ruha meg vagy szekrény, vagy vállfás megoldással. A vállfán lévők amolyan kategóriákba külön-külön (póló fölé való akármi, hosszú ujjú póló, a rövid és a hosszú ujjú póló közti póló… :D, mellények). És kivételesen a ruha rendezés csak egy fél óra volt. Há! De kiderült, hogy tök sok nadrágom van ;)

Úgyhogy siker, a ruhákat elrendeztem!

Könyves listák:

Volt egy Nyár nevű listám, ezt most töröltem is, tekintve nincs már nyár. A teljesítés… 17% (4/23) … ez van, nem nagyon ment! Gyanús, hogy a „még idén” listám sem lesz teljes év végéig 13% (13/99) a jelenlegi állás. Valahogy mindig mást olvasok, mint amit eltervezek, azért ez szörnyű. Amúgy ezért rossz, hogy jelentkeztem a mini könyvklubba is. Dafke, hogy most nem csúsznak azok a könyvek, amiket olvasni kellene -.-

Viszont bízom abban, hogy az Amit főztél, edd is meg – kihívást teljesíthetem, bár év végéig ~15 könyvet kéne kb. elolvasnom a teljesítéshez. Amúgy ez darabilag nem annyira gáz, és én még úgy hiszem idén végre sikerül!

A nyárról, úgy általában

Mint, gondolom mindenki észrevette, nem nagyon blogolok. Amúgy írni való sem sok van. Mármint, így belegondolva, nem sokat olvastam. Az az igazság, hogy úgy 3 napja bámulom a Szolgálólány meséje című könyvet, és annak ellenére, hogy egyrészt érdekel, másrészt nagyok a sorközök, valahogy amikor arra kerülne a sor, hogy „helloka, olvashatsz”, akkor nézek ki a fejemből. Vagy a telefonomat nyomkodom, bugyuta játékokat játszva. Amúgy kezdem őket unni, úgyhogy nem félek, hogy mostantól telefon nyomkodás lesz olvasás helyett. Csak szimplán nem csúszik a könyv. Ezért is kezdtem tegnap már bele Soma Mamagésa könyvébe. Amivel, sokkal gyorsabban haladok.

 Vannak olvasási válságos időszakok, amikor időm ugyan lenne, de kedvem nincs. Szeptember 6-13 között nyaraltam, akkor például kiolvastam egy fél könyvet (mármint a felét már előtte, felét nyaraláson), de azt is be kell vallanom, hogy 4 könyvet vittem. Nem is értem minek, mert a szálláson voltunk a legkevesebbet, annak ellenére, hogy úgy a nap nagy részében esett az eső. De olyan durván monszun szerűen, az ott élők szerint (Horvátország, Vrasa), évek óta nem láttak ekkora esőzéseket :D Tessék, ahova megyek ott víz terem ;)

A nyaralás, amúgy az eső ellenére is remek volt. Bejártunk egy csomó helyet, ahova mentünk, ott általában nem esett, csak míg elértünk oda, vagy az út egy részén. És végre fürödhettem tengerben. Aminek a vége persze az lett, hogy gyorsan amint kimentem lemosni a kezemet édes vízzel, mert a kis kiütéseimet csípte, mint az állat. De akkor is megérte, no meg kipipálható, hogy életemben először fürödtem és nem csak álltam a tengerben (tavaly csak álldogáltam benne :D). Amúgy most már cuki tengerjáró cipőm is van, ami tényleg hasznos, ha az ember kavicsos tengerben lépdel.

Múlthét pénteken már dolgoztam, gyorsan fel is töltöttem az eladó könyveket a könyvtárban, erre szombaton hoztak egy csomó ajándékkönyvet. Annyit fűznék hozzá, hogy nem emlékszem, hogy valaha ennyit hoztak volna EGYSZERRE, nem is tudtuk rendesen elpakolni, három doboz még egyelőre az asztal alatt van, ami meg ki lett pakolva átnézésre az ilyen két soros megoldásba egymás mögé, úgyhogy lesz vele meló még bőven. És akkor másodikán meg már folyóirat árusítás is kezdődik, így helyem sem lesz kipakolni… no mindegy, ez a jövő problémája lesz :D De így szerda magasságában azért már kezdek visszarázódni a munkába, úgy tűnik az allergia szezon is lassan véget ér, vagy legalább is tisztul a dolog már. Éppen ideje, nem szeretem annyira az allergia szezont :P