Januári Új lakók

A Január utolsó napját írjuk, úgyhogy úgy döntöttem, ideje megnéznem mit is szereztem be ebbe a hónapba. Ugyebár volt egy fogadalmam(több is), miszerint ha veszek könyvet, nem vehetek addig amíg azt el nem olvasom. Nos…januárba talán pont ezért nem vettem könyvet. A fogadalom miatt ugyanis nagyon-nagyon meg kell gondolnom mit veszek, hiszen azt el is kell olvasnom hamar, hogy ha véletlen kijön valami extázis könyv azt megvehessem…januárba nem jött ki ilyen könyv, úgyhogy vételek száma 0.

 És megfogadtam, hogy 2014-ben minimálisan fogok recenziózni, tehát kiadóktól kérni könyvet. Ezt is tartom januárban, nem kértem még semmit, és egy nagyon régit is sikerült elolvasnom, és egy decemberit is, sőt a kölcsön könyveimmel is haladok! Tehát, recenzió: 0.

 Viszont cseréltem könyveket, és ez elég nagy mennyiség. Van olyan könyv, amit cseréltem, elolvastam, majd tovább cseréltem. Így januárban a beszerzett könyvek száma: 8

 Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy van, amit már cseréltem, de még nincs nálam, azokat majd februárra rakom, hiába már az enyémek, de még tesómnál vannak Bp-n, mert ő vette át.

 És akkor mik is a beszerzett könyveim:

Thierry Cohen: Jobb lett volna élni – Ez az, amit már azóta el is cseréltem.

Diana Wynne Jones: Christopher Chant kilenc élete

Yann Martel: Pi élete

Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?

Andrea Cremer: Nightshade – Az őrzők

Megan Crewe: elSZIGETelve

Yuki Kaori: Angyalok menedéke 1.

Yuki Kaori: Angyalok menedéke 2.

 Molyon most van ez az új funkció a listázással, én a beszerzettekről is csináltam listát, mert @Worsi kihívást indított. Meglepő mód egy év után végre jelentkeztem egy kihívásra. A kihívás lényege, hogy amit beszerzel (veszel, cserélsz) , azt az évben el is kell olvasnod. Amit ajándékba kapsz az nem számít. Ez már az én fogadalmam nehezített pályája, tekintve, hogy én csak vételre vetítettem ezt ki…a csere nem számított. Úgyhogy bevállaltam, mert ilyen bevállalós vagyok. Emellett próbálok haladni a kölcsön könyvekkel, utazókönyvekkel, még tavalyi recikkel, várólista csökkentéssel (2013,214, igen a tavalyit is idén akarom megcsinálni), meg persze ott a könyvtár ami napi csábító :D

Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás

Figyelmeztetés: A poszt tartalmazhat csúnya szavakat. Ezek mindegyike a könyvben is szerepel! Én mégis kicsillagozva fogom használni, mert bár van amikor nagyon csúnyán beszélek, de ez már nekem is sok volt!

A könyv elolvasását támogatta:

-Liliane_Evans : Aki fel merte rakni arra a listára, hogy mit olvassak el a kedvéért. Mellékesen nem írtam akkor, de azt hittem egyértelmű, csak olyat rakhatnak rá az emberek, amit már olvastak! És valahogy olyan érzésem volt, hogy ezt a könyvet valami el nem követett bűn miatt kapom büntetésnek (Jövőre összeállítok neked valami szívatós listát :P)

-Zsumir: Akitől kölcsönkaptam e „remeket”. Köszönöm, legalább volt kitől elkérnem és nem kellett beruháznom rá, hogy elolvashassam :D (esélytelen, hogy megvettem volna, inkább passzolom akkor a könyvet.) és köszönöm, de nem kérem a folytatást.

-Az Ulpius-ház kiadó: Mert képes volt, ezt az egészet kiadni, bár szerintem, teljességgel felesleges ezért fát kivágni, és lapokat előállítani, és tintát pocsékolni rá! Sajnálom azokat a fákat…

-Szepesi Nikolett: Mert megírta ezt…a betűk halmazát. A könyv erős túlzás lenne rá, úgyhogy maradjunk abban, hogy neki köszönöm, hogy úgy ez ki jött belőle, bár jobb lett volna, ha a fejében marad. De igaza van, ebből lesz pénze, mert olvassák. Még én is elolvastam! (pénzt nem adtam érte, de elolvastam, tehát én sem vagyok „jobb” azoknál akik még olvassák, ilyen olyan indítatásból.)

És akkor az okaim. Rárakták a listámra, és jó fej vagyok megpróbálom a listát teljesíteni. Kölcsön kaptam (mert kértem), tehát nem adom vissza olvasatlanul. Érdekelt. No nem Niki szexuális élete, azt sem tudtam ki ez a csaj, az igazság az, hogy most sem igazán tudom, azon kívül amiről a könyv szól. Valami úszó, nem nagy szám mert a legnagyobb érdeme egy Európai Eb-s bronz, ha jól vettem ki a szavaiból. Tehát ennyit az indokokról, és akkor jöjjön az értékelés.

Igazándiból nem tudok pozitívumot felsorolni. Mert sajna még csak nem is rövid. Általában a rövidség egy pocsék könyv pozitív oldala, de itt még ez sem sikerült, azért az a 348 oldal Nikikéből kicsit sok volt. A szókincse az „írónőnek” nem túl nagy. Persze elejével írta, hogy írhatná, hogy szeretkeztek, de nem írja mert őt dugják, meg b*sszák, esetleg, kefélik és kúrják….ennyi, nincs több szinonima erre. Mert ez a magyar valóság, ahogy ő írja. Szerintem lehet ezt kulturáltan is megírni, hogy olvasás közben az ember ne hányja el magát, ettől az alpári hangnemtől. De betudom ezt annak, hogy Nikinek nincs ideje olvasni, nincs ideje fejleszteni a szókincsét és olyan kis butuska, akit nem az eszéért szeretnek. Hanem mert meg lehet dugni.

 Nem jöttem amúgy rá, hogy mi volt a könyv célja? Azon kívül, hogyha igaz amit leírt (biztosan nem 100%-ig igaz), akkor lejárat egy csomó férfit, nőt, és a családját. Családokat tesz tönkre. Nos nem, én nem sajnálom azokat a férfiakat, akik családos létükre megdugták Nikikét és most árnyaltan, erősen utalva van rájuk, mert hát hülyék voltak, így jártak. De akkor is. Felesleges egy ilyen könyv. Azt éreztem, hogy el van keseredve, nincs pénze, és ezt az egészet valami bosszúnak szánja. Meg, hát ő olyan bevállalós csaj, hogy ezt le meri írni. Nos nem bátorság kérdése ez a könyv. Ezt egy normális nimfomán, bocsánat…szexmániás nő sem írja le. Mert miért is írná le? Ha le is írná sem az alja szinten megfogalmazva a dolgokat. Egyszerűen az „írónő” sötét, fogalma sincs mit ad ki a kezéből, azzal mit lehet kezdeni (most tekintsünk el attól, hogy szerintem csak tüzelőnek jó).

 A másik amitől ideges lettem, olvasva a könyvet, hogy Niki mentegeti magát. Mindenről az tehet, hogy az ő generációja ilyen, hogy a mai 26 évesek mind, de tényleg mindegyik ha jön egy pasi akkor kacsint rá, megadja a számát és szabad idejében dug…és kefél és b*szik. Estétől hajnalig, minden nap más emberrel. Mert ez a Facebook-nemzedék ez a nemzedék, a generáció hibája. A világ tehet róla, hogy ő egy k*va.

 Nos…27 éves vagyok! Letagadom, hogy közöm van az ő generációjához. És 26 éves ismerőseim között sincsen k*va és nimfomán, és nem tudok róla, hogy trendi volna, ha 15 évesen már dugnának és kapcsolatban élve is félre dugnák…pardon engem dugnának. Totál belezavarodok ebbe a hülyeségbe. Tehát Niki szerint minden dugás stb. a generáció hibája, és ha nem teszed szét a lábad minden faroknak (idézet a könyvből), akkor nem vagy igazi nő. A fene, tudtam én, hogy frigid vagyok! :D

A testvérem mondta, hogy szeretünk k*vázni. Nem, Niki írja magáról, hogy az, nos nem olcsó piáért, de zsebpénzért megteszi, autóért megteszi. Én már csak azt nem értem,hogy miért nem lett hivatásos luxus prosti? Még úsznia és szenvednie sem kellett volna, a strigulákat meg imádja huzigálni…meg mást is.

Erotikus regényt vársz? Nem, ez nem az, nincs benne erotika, csak b*szás, dugás, kefélés, farok, meg farok…tök izgi…halálra izgultam magam, hogy vajon a következő oldalon mivel találkozom…-.-” és végre vége lett! El sem hiszem, talán még megmenthetőek az agysejtjeim *-*

Viszont, Nikinek két valamije van. Önbizalma és Egója. Ez a kettő ha butasággal, és műveletlenséggel társul, akkor veszélyes….és itt sikerült. Niki meg van róla győződve, hogy ő bárkit megkaphat, pedig a képeket megnézve, nos még csak nem is kiemelkedően szép…csak erkölcs nélküli, szexmániás, hogy a saját szavaival éljek. És szétteszi a lábát mindenkinek aki csak megkívánja, vagy akit megkíván. Niki azt is írta, hogy az anyukája ezt a könyvet ne olvassa, mert hát nővel is csinálta és ezt már anyuci gyomra nem venné be, de azért leírja. Öööö, képmutatás? Ha nem akarom az anyukámat bántani a mocskos szexuális életem részleteivel, hogy egy feslett nőszemély vagyok, akkor mondjuk nem írok könyvet róla. Mert lehet nem fogja elolvasni, de a szomszéd igen, a munkatárs igen, és majd jönnek, hogy „Hát, a te lányod mekkora egy k*va” stb. jönnek, mert bár létezik tapintat de létezik tahóság is és amikor a hírek teli vannak egy könyvvel, amikor tényleg nyíltan megy a k*vázás, akkor igenis az anyjához is eljut…. Ne legyünk álszentek, tudta hogy erről beszélni fognak, hisz ezért csinálta. Ha már úszni nem tud, gondolta írni tud...nem...írni sem tud.

Tera Lynn Childs: Forgive My Fins – Hableányok kíméljenek

Fülszöveg:

Lily Sandersonnak van egy titka – nem az, hogy halálosan szerelmes a Brody Bennett nevű jóképű úszóistenbe, akinek láttán a szíve partra vetett halként vergődik. A viszonzatlan szerelmet még egy normális kamaszlány is nehezen éli meg, de ha valaki félig ember, félig sellő, mint Lily, végképp nem beszélhetünk egyszerű kis kalandról. Lily titka nem derülhet ki, mivel ő nem akármilyen sellő, hanem Thalasszinia hercegnője. Amikor Lily három éve megtudta, hogy az édesanyja valójában ember volt, végre rájött, miért nem érzi igazán otthon magát Thalassziniában. Azóta is a szárazföldön él, és a Seaview Gimnáziumba jár, abban a reményben, hogy sikerül igazi otthonra lelnie. Persze a szárazföldön is akadnak nehézségek – például Quince Fletcher, a bunkó motoros srác a szomszédból –, de egy komoly előny azért van: Brody. A gond csak az, hogy a sellők nem igazán hívei az alkalmi kapcsolatoknak – amint kötődni kezdenek valakihez, az érzés örökre szól. Amikor Lily kísérlete, hogy elnyerje Brody szívét, kínos félreértések szökőárját zúdítja az érintettek nyakába, a lány kész szembenézni a szerelmi dráma fenyegetően tornyosuló hullámaival, és hamar rájön, hogy révbe érni nem is olyan könnyű, mint gondolnánk.

Nem emlékszem pontosan mikor kaptam a könyvet kölcsön @Nita_Könyvgalaxis –tól, de már régen volt az biztos, talán két éve Molyszületésnapon? Mindegy is, már égett a fejem, hogy ez még mindig nálam van, és még mindig nem olvastam. Eltelt egy év, eltelt kettő, és tényleg én szeretek gyorsan visszaadni mindent a jogos tulajdonosának, csak hát, jött a recenziós korszakom, és így a kölcsön és magánkönyvtár szépen háttérbe került. Mindent olvastam, csak nem ezeket. De idén ugyebár már kicsit szabadabb vagyok ilyen téren, úgyhogy eldöntöttem, hogy idén mindenki visszakapja a könyvét. Ez amúgy hála a cseréknek eléggé leminimalizálódott, mert  kölcsön már csak @Diosz: Kísértés Rt.-je van, illetve @Sicc-től a Könyvtolvaj, @Liliane _Evans –tól, a Feed-Etetés, meg az egyik kolléganőmtől az Én, a szexmániás (kell, hogy legyen valami pocsék az évben, hogy kedvemre kritizálhassak). Illetve még nálam van @Helenytől az Árnyékvilág. Utazóban hála az égnek csak egy van, a Fekete Láng Urai 1….tehát ezeket idén szeretném visszaadni annak akié. Ennek a projektnek köszönhetően olvastam a fenn említett könyvet is. Írták is, hogy nem gondolták volna, hogy én ilyeneket olvasok. Ki kell ábrándítanom az embereket, akik még a blog alapján nem jöttek rá, miket olvasok. Nekem nincs tematikám, nincs konkrét műfaj aminél leragadok. Olvasok én mesekönyvtől elkezdve, szakirodalomig mindent. De tényleg mindent. Igen, ilyen hab könnyű sellős romantikusokat is.

 Kifejezetten jókor kapott el a könyv, lehet nem véletlen vártam vele két évet? Egy könnyed, nem

gondolkozós könyvre vágytam, és azt meg is kaptam. Ugyan a főhősnő vak szerelme és ábrándos gondolatai néha már sok volt, de a férfi főszereplő viccessége és csipkelődése kellően ellensúlyozta a picsogást. Sablon. Az egész könyv tényleg sablon, egy eredeti ötletet sem igazán találtam benne. Pedig szerintem eredeti akart lenni…de a sellők is olyanok mint a vámpírok és vérfarkasok, ha egy kicsit utána olvastál, akkor újdonságot már nem fog hozni. Egy sima tini szerelem, vívódás, csak annyi, hogy a lány sellőből van, a fiú meg rápipált azzal, hogy megcsókolta, mert így sellővé fog válni. Ez a rész amúgy szerintem egy nagy ki****s. És nem is volt tiszta, hogy hogyan lett Lily egyáltalán sellő, apuci sellő, anyuci ember volt, nem volt kötés köztük, tehát sosem csókolták meg egymást. Hát, nagyon romantikus kapcsolat lehetett. Vagy vázolta, hogyha megcsókolja akkor sellősíti? Na mindegy ez a rész nekem kicsit fura volt. De amúgy a könyv gyorsan haladós és tényleg nem kell gondolkodnod rajta, már úgy a 20. Oldalnál sejted a végét.

Epilógus:  egy egész oldalnyi iromány, ami miatt azt hiszem,  el van rontva a könyv! Nem kellett volna belőle sorozatot csinálni, mert szerintem nincs annyi írnivaló ebben a témában, hogy ennyire nagyon körbe legyen járva. Főleg azaz irány amit venni akar…

Belbecs: 4/5 – habkönnyű olvasmány, sellőkre írt romantika.

Külcsín: 5/5 – tetszik a borító, és tetszik a könyv úgy maga belülről is. Nem találtam elgépelést, csak egyszer egy nevet elrontottak valahol az elején, de annyira nem akadtam fenn rajta.

Joss Stirling: Lélektársak – Crystal

Fülszöveg:

Crystal Brook mindig is a család fekete bárányának számított; a savantoknál azonban komoly probléma, ha valaki nem törődik a saját természetfeletti képességeivel. De Crystalt egyáltalán nem érdeklik ezek a dolgok, ráadásul a suliból is eltanácsolják, így végképp nem számíthat sok jóra a jövőt illetően. Diamond, a nővére mindenben Crystal ellentéte: tehetséges, ambiciózus; ő a család üdvöskéje.

A két lány Denverbe utazik, ahol egy véletlen folytán megismerkednek a nagyon dögös, nagyon menő hét Benedict testvérrel. Diamond egy pillanat alatt fülig szerelmes lesz, és hamarosan már az eljegyzésére készül; Crystalt azonban nem hatja meg a fiúk sármja… Épp ellenkezőleg! Úgy érzi, Xav Benedictnél idegesítőbb fickóval nem találkozott még az életben.

Diamond esküvőjét Olaszországban, Velencében tartják; itt gyűlik össze a két nagy család az ünnepre. Közös ellenségük végre elérkezettnek látja az időt a támadásra. Crystalnek és Xavnek össze kell fognia, ha meg akarják védeni a szeretteiket; és megfejteni egy rég eltemetett titkot, ha győzni akarnak…

A könyvért köszönet a Manó Könyvek kiadónak!

 Még októberben került hozzám a könyv, és nagyon-nagyon vártam. Imádom a sorozatot, a savant világ kifejezetten olyasmi volt nekem, mint a varázslók világa. Ők mások, kicsit különlegesebbek, kicsit spécibb erejük van mint nekünk. De mégis emberek, és nem hadonásznak pálcákkal, bár tűz gömböt azért egyesek tudnak idézni. Hogy mi ez a varázslós hasonlítás? Nos, az írónő folyamatosan utal a Harry Potterre, néha-néha a szereplőket, vagy helyszíneket, érzéseket társítja. Ebben a részben is volt, hogy Crystal úgy érezte, hogy a varázsló tesói között neki sikerült muglinak születnie (tekintsünk el attól, hogy nem teljesen helyénvaló a hasonlítgatása, mert varázsló családban született varázstalan egyén nem mugli, hanem kvidli tudtommal, de nem akadok fenn ilyesmin :D). Tehát voltak ilyen-olyan utalások, amúgy a Twilight is említve volt a könyvben és én ezt tök pozitív dolognak tartom, mert amikor majd nem ez, hanem mondjuk a következő vagy azutáni generáció olvassa a könyvet akkor úgy körülbelül belőheti, hogy akkor mik voltak a slágerkönyvek remélem amikor a következő generáció olvassa, akkor a Twilight csak egy rossz emlék lesz, és nem trend….

No de egy kicsit a történetről is. Befejező kötetnek írják, de nekem az volt az érzésem, hogy Crystal savant képességével, az írónő konkrétan megnyitotta a végtelen kötetek felé vezető utat. De, ha ez nem is történt volna meg, akkor is szimplán a Benedict családnak is van még pár facér fiú tagja akiknek megtalálhatná a lélektársát, az még úgy legalább 4 kötet, de mondom, a lány képességeivel, meg konkrétan végtelenségig lehetne írni, és szép lassan felfedni a savantok világát. Van benne fantázia, és szerintem, egy jó írói képességgel és hasonlókkal, ha nem is egy HP féle világot, de egy hasonlót fel lehetne építeni.

 A történet egyszerű amúgy adott egy lány, aki megtalálja a lélektársát, de ott a húga, akit mindenki lenéz, kivéve Xav (aki mellékesen egy roppant aranyos fiú…csak érdekes a humora), és próbálgatják egymást. Egész jól össze is jönnének, ha nem bonyolodna minden, és akkor kiderül, hogy a család lúzere mégsem annyira lúzer, sőt egy olyan képességgel bír, amivel, általában a világban egy ember egyszerre. Tehát ritka, de nem mellékesen a fő gonosz szipirtyónk is pont ezzel a képességgel bír. Oké, ezt például viccesnek találtam, hogy kihangsúlyozzák, hogy ez egy nagyon-nagyon-nagyon ritka képesség…annyira, hogy egy városon belül rögtön kettő is van belőle!! :D

És persze van szerelem, féltés, menekítés, filmforgatás, jófej színész, aki csak hülyének teteti magát, ott is szerelem…szerelem….szerelem, kaland, mindennek vége, de mégsem. Esküvő, és lélektársak csak említés szintjén. Amolyan elhintve, hogy „tudom kik ők, ennyit elárulok, és vagy megírom azokat a köteteket vagy sem, de azért tudjátok, hogy megvannak a lélektársak!” Tehát igen, sikerült pár klisét felhasználnia az írónőnek, viszont szerintem még mindig jó a humora. Az egész kötetet Xav humora és Crystal balféksége és „én vagyok a rút kiskacsa” vitte a hátán. Sajnálom, hogy konkrétan a többi lélektárs annyit szerepelt, hogy bután ülnek és néznek ki a csini fejükből….mert én bírom Skyt és Phoenixet is, örültem volna, ha nem nullázzák le a szerepüket ennyire. És persze Zedék is csak abban az egy akciójelenetben voltak igazán benne, a többiben szinte semennyire…pedig Yvest is imádom, azzal az okos fejével :D

 Amúgy érdekelne, hogy mi alapján adja a neveket az írónő, mert Crystal családja konkrétan a drágakő bemutató, mert mindenkinek ilyen hülye neve van a lányoknál…és megfigyeltem, hogy a jó lélektársi viszonyban lévő családoknál minimum 7 gyerek van :D Benedicték ugyebár 7-en vannak, és Crystalék meg még többen úgy emlékszem.  És az is érdekelne, hogy savantoknak csak savant leszármazottja lehet, vagy születhet „mugli” a családba, aki nem örököl semmi különlegességet?

 A könyv borítója tetszik ezzel a kristályos megoldással, csak  a cím alatti mondattól kaptam agybajt, mert szerintem elég…érdekes ez a „Éld át a szikrázó szenvedélyt!”, értem, hogy alliterál, meg minden, de ettől még roppantul hülyén hangzik (bocsi)

Belbecs: 4/5 – pergősebbre számítottam, és a legtöbb kedvencem alig volt benne. Valójában a függőség a végén is olyan, hogy ha tudnám pontosan, hogy lesz még rész, akkor 4,5 pontot adnék, de így, hogy nem tudom (és nem adok fél pontokat), így csak 4.

Külcsín: 5/5 – az alliteráló „szlogenen” kívül nincs belekötni valóm. A borító tetszik, maga a kiadvány szerintem tökéletes, elgépelést nem találtam. Amit amúgy hiányolok, most így jobban megnézve, hogy megszoktam, hogy a Manó könyveken ott a korhatár jelző akármicsoda (fa?), és erre nem raktak. Pedig nyugodtan lehetne rá rakni a 10+ vagy nem tudom hány éves „korhatárt”.

Lovranits Júlia: Lea és a viharbanyák

Fülszöveg:

Lea még sosem látott boszorkányt.

Sosem beszéltek hozzá varjak és sosem kellett igazolnia, hogy méltó a viharbanyák barátságára.

Egyhangú, kislányos életébe váratlan fordulatot hoz egy vihar. Vajon csődöt mondhat egy boszorka varázsigéje? Kiveszhet a varázslat a macska bajszából?

A világban hatalmas baj van. Valakinek vissza kell állítania az elveszett egyensúlyt, különben minden a pusztulás felé halad.

Méltó-e Lea a különleges küldetésre? Sikerül elnyernie a boszorkányok barátságát? Lea nem riad meg semmitől, hiszen talán ő az egyetlen, aki meg tudja javítani az elromlott mágiát, és ezzel megmenteni a világot.

Tarts Leával a kalandos úton ebbe a csodálatos világba. Tudd meg, te vajon kiállnád-e a próbát!

A könyvért köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak!

 Karácsony előtt amikor megláttam, hogy megjelent a könyv, rögtön arra gondoltam, hogy ez nekem kell. Ha nem kaptam volna meg, recenzióba, akkor megvettem volna mindenképpen. Méghozzá azért, mert érdekelt, hogy mit tud és hogyan írni @Amrita_noita. Akit van szerencsém személyesen ismerni. És aki remélem, majd dedikálja a könyvét nekem, ha egyszer majd összefutunk valahol.

 Ismeretség ide, ismeretség oda, nem fogok csak azért szépeket írni, mert ismerek valakit. De nem írhatok rossz dolgokat, mert nem igazán találtam olyan részt a könyvbe amibe bele tudok kötni. Láttam pár értékelést,  amit elolvasva vártam, hogy majd nekem is böki a csőrömet a dolog, de nem. Egyszerűen a könyv így volt jó, ahogy volt. Nem mondom, hogy tökéletes, de majdnem. Az egyetlen ami nem tetszett, az a borító, bár annak a nagy része is tetszett, csak az a szőke kislányfej a címnél kissé groteszkül hat. A fülszöveg meg…mindenről szól, csak a könyvről nem. A fülszöveg alapján őszintén szólva nem jöttem lázba, hogy „hú én ezt most úgy olvasnám….” Hát nem….még a címre sem jött az, hogy húha de jó lenne ezt olvasni. Szerintem amúgy egy csomó embert ez majd el is tántorít, mert félrevezető.

 De ugorjunk egy kicsit, a kinézetet próbáljuk nem figyelembe venni, és nem foglalkozni azzal, hogy borzalmas. A történetre fókuszáljunk. A könyv ajánlása szerint 12 éves kortól, Amrita szerint 8 éves kortól (azt hiszem valahol ezt olvastam, hogy ezt írtad :D), szerintem is nyugodtan lehet már egy 8 évesnek is ilyet olvasni, nincs benne semmi, amit meglephetné, vagy rossz hatással lenne rá, ha már olvastak neki Grimm, Andersen stb. meséket. Ugyanis Lea és Angi is remekül ismerik a boszorkányos mesék és történetek menetét. Jól olvasott kislányok, ha valami érdekli őket akkor arról mindent tudnak, de tényleg mindent.

 A könyv két részből áll. Az első rész a Fülszövegből is ismert „mindjárt itt a világ vége, mentsd meg a világot Lea”…tehát a mágia felborulásos történet, és itt ismerjük meg a Viharbanyákat is, akiknek a nevét ha megcsapnak sem tudom leírni helyesen (úgyhogy copyzom őket :D) Borbolya, Herta és Frugilega (háromszor ellenőriztem, hogy tényleg az-e :D). tehát adott három banya, aki barátságot köt a két kislánnyal, egy éves várakozási idő után, viszont onnantól már készségesen segítenek megismerni a világot, mágiával együtt a gyerekeknek. És akkor jön a felborult mágia, és a nyomozás, hogy ki miatt lehet így, utazás a Világ végére stb. Nem fogom elmesélni, mert egyrészt, nem vagyok mesélő, másrészt olvassátok el. A lényeg, hogy a történet aranyos, rengeteg ismeretanyaggal lettem gazdagabb, és Amritát ismerve a legtöbbnek utána kutatott amit leírt :).

A második könyv Lea könyveként is aposztrofálható. Egy majdnem 14 éves gyerek, aki nem akar felnőni. Az első oldala a történetnek annyira illet rám, hogy majdnem kiidéztem…aztán mégsem, mert inkább olvassa el mindenki a könyvben, mert úgy több értelme van, mint csak úgy kiragadni. A hozzávalók keresése izgalmas, és  pergő. Tetszett, főleg a macskás rész. És a fejezet vége szintén olyan volt, amit szívesen kiidéztem volna, és szívesen leírnám ide…de az meg már spoiler lenne.

A képet a szerző blogjáról "loptam" remélem nem bánja.

A kedvenc mozzanatok és egyebek a könyvből:

-A boszorkányok bármin repülhetnek….füstön, macskán, péklapáton, vagy a szomszéd hátán…mindenen, egy porszívón is akár. Én ezen annyit nevettem, haláli.

-A kissárkány: Gyufa…basszus nekem kell egy kissárkány!

-A Világvégére menő vonat: imádom a jegyszerzést, magát a vonatot is nagyon.

És még sorolhatnám a végtelenségig, hogy mit imádtam….

Belbecs: 5/5 – mert tényleg jó, és nem azért mert ismerem az írót. De tényleg nem tudok belekötni, pedig én imádok belekötni dolgokba. A könyvet a könyvtár listájára is felírtam, hogy majd vegyék meg, és annak is örülnék, ha tudnám kicsit reklámozni majd a könyvtárba, és talán rávenni Amritát, hogy jöjjön már el hozzánk könyvbemutatózni, vagy író-olvasó találkozóra, vagy csak mesélni…én elhallgatnám ;)

Külcsín: 3/5 – Hát…. imádom a Könyvmolyképző kiadó borítóit és könyveit, de ez ritka rosszul sikerült. Viszont a belső kinézettel már nincs gondom, szépen szedett és szerkesztett könyv. Csupán a borítója ronda, és a fülszövege béna…de hát nem lehet minden tökéletes (csak egy könyvnél az a gond, hogy ennek a kettőnek kéne tökéletesnek lenni, mert ez alapján veszik meg…)

 Egyéb érdekességeket találhattok : itt a kötettel és egyébbel kapcsolatosan :)