Szeptember - Janikovszky hónapja

(Szeged, 1926. április 23. – Budapest, 2003. július 14.)

Minden a Molyos kihívásokkal kezdődött. Meg minden azzal, hogy az ember igenis szeretne teljesíteni, és szeretné, ha valamire azt mondják, hogy "befejezte, ügyes volt" :) No tehát azért jelentkezek kihívásokra, hogy egy erős motivációs erő legyen, hogy olyan könyveket is a kezembe vegyek amiket, lehet amúgy sosem. És eddig ez volt az első ami ennyire magával ragadott. Janikovszky Éva forever! 10 könyvet kellett elolvasni...nem álltam meg tíznél. De hogy mik is ragadtak magukkal:

Az úgy volt...

 Ezzel kezdtem az egész sort, úgy volt, hogy olvassak, de ne vastagat, mert a vastag könyvek taszítanak, bizonyos érdeklődési színt alatt (felette meg vonzanak...ki érti ezt). Tehát Az úgy volt, hogy volt egy írónő, volt egy nagyon jó illusztrátor, és jó történetek, mindez egy nem túl vastag könyvben. Elég ahhoz, hogy megismerd az írót, a rajzolót, de ne érezd túl soknak. Azt hiszem, amúgy kifejezettem jó első választás volt.

Kedvenc része a könyvnek: Miről levelezik egymással két külföldi

 

Velem mindig történik valami

Folytatása a sornak, de nem a kötetnek. Itt már gondoltam arra, hogy atya úr isten, van valami rendszer és én teljesen véletlenszerűen állok neki a könyveknek, semmi szisztéma alapján. De azt mondták a nálam okosabb és Janikovszky-t jobban ismerők, hogy "teljesen mindegy, ahogy jól esik", és jól esett. Borzalmasan sokat mosolyogtam a könyveken, ami amúgy rám is fért :)

 

Már megint

A harmadik, szerintem ez tényleg a Velem mindig történik valami után való volt. Már csak cím miatt is. Amúgy őrülten vékony kötetek, és itt már volt egy kis "most miért van már vége" érzésem, amolyan gonosz dolognak éreztem, hogy lapoz-lapoz és daing már el is fogyott... Hála az égnek csak ez a könyv, és ott tornyosult az ágyamon még vagy tíz darab.

 

Te is tudod?

Hát remélem aki olvassa ezt a posztot az tudja. Ez is egy remek kötet, és milyen gyorsan változik a kisfiú elképzelése arról mi is lesz. Milyen könnyen befolyásolható, bár nem, ez a legjobb szó rá. Tehát mindig az akar lenni ha felnő, amit pont mesélnek neki, a postástól, a rendőrön át a gyerekorvosig. Én így visszagondolva, rendőr akartam lenni, aztán könyvtáros lettem. Még szerencse, hogy szeretem a felnőtt munkámat :D Rendőrnek csapnivaló lettem volna pedig akkor a lámpát is üzemelhetném amihez még a mesebeli varázsló sem érhet!

 

Jó nekem!

Nekem mindenképpen, meg annak is, aki olvassa. Nehéz rájönnünk, hogy mitől is jó a másiknak. De azért annyira nem lehetetlen. Próbálkozni kell. Itt tartottam a kihívás felénél, és kezdtek fogyni a nálam lévő Vékonyabb művek. És még annyira nem vonzottak a hosszabb lélegzetvételű művek pedig azok sem hosszúak.

 

Akár hiszed, akár nem

Akár hiszed, akár nem, ebben főleg a régi fotók tetszettek. Persze a történet is aranyos volt, ezt amúgy gondoljátok oda mindegyikhez, mert tényleg aranyosak, tüneményesek, és tanulságosak a történetek, csak nem akarom önmagamat ismételni, mert minek. Olvassátok őket mert megéri, korosztálytól független. Elvégre 25 vagyok, és nem nőttem még ki belőle.

 

Kire ütött ez a gyerek?

Az egyetlen kötet az egész kihívásban ami Újraolvasás volt. Olvastam, vagy felolvasták, vagy nézegettem, vagy nem tudom. Régen megvolt, valahol megvan, ismertem. Ismertem, de ennek ellenére jólesett újra a kezembe venni, már felnőttként. 

 

A Hét Bőr

Ez már kicsit hosszabb mint a többi, kevesebb a rajz, és hosszabbak a történetek. A vége felé, a romok eltakarítása, és egy szép kertet hoztak létre, meg összegyűjtötték a sok idős limlomját :) Na meg könyvet vittek az időseknek, vagy kismamáknak ! Az a rész a kedvencem ... tudom, munkaköri ártalom, de akkor is! 

 

Égigérő fű

A film még hátra, azt még meg kell néznem, mondhatni kötelező! :) Az a sok titok, az a sok panasz, az a sok kilyukaszott szalmaszál! Meg a folyton rohanó fiatalok, a mindig síró Síróbaba. Meg, hát nem mindegy hol dolgozik az ember. És tényleg nem, mert tényleg van abban valami, hogyha az ember a nap nagy részében csak panaszt hall akkor bizony megsavanyodik.

És persze igen...csak az a szép zöld gyep fog hiányozni :)

 

Bertalan és Barnabás

Ez volt a 10. könyv. Ezzel fejeztem be hivatalosan a kihívást, elsőként! És ez volt az első történet ami annyira nem kötött le. Feltehetően azért mert már valahol hallottam, vagy annyira ismert volt. Lehet amúgy pont réges rég Janikovszky-s felolvasáskor még gyerekként ismertem meg a történetet. Mindenesetre, azért annyira nem tetszett mint a többi amit előtte vagy utána olvastam.

 

Már óvodás vagyok

Én már nem, de nagyon jó volt újra egy kicsit óvodai környezetről olvasni. Még mindig nem tudom, hogy nekem kimaradt az eddigi életemből Janikovszky, vagy csak nem emlékszem annyira nagyon már a gyerekkoromra, hogy fel tudjam idézni. Mert, még csak ismerős sem volt egyik történet sem.

 

A nagy zuhé

Az indiánlány, és az űrhajós(feltaláló) találkozása a buszmegállóban, zuhogó esőben. A gyermeki fantázia birodalma, és van benne találékonyság, és túlzás is, de így kerek és aranyos a történet. Nem kedvenc de jó volt.

 

Cvikkedli

Történet, a történetben, amit a fantázia szült. Minden esetre elég találékony a főhős, mert szép kerek, bár erősen mesei történetet eszelt ki. De hát istenem, még gyerek, még hála az égnek elég élénk a fantáziája!

 

Már iskolás vagyok

"Lebuktam", hogy olvasom, azt hiszem ennél a könyvnél kérdezett rá az egyik olvasó, hogy mesekönyvet olvasok-e. Hát igen, képzeljék olvasok mesekönyvet, holott nincs gyerekem és elmúltam már 25 is. És még csak nem is munkaköri kötelességem olvasni amit az olvasók. De szeretek egy kicsit gyerek lenni, egy kicsit visszatérni, hol ide, hol oda. Itt pont az iskolába! :)

 

A lemez két oldala

Mindennek két vagy több oldala van. Sokat nevettem rajta, ugyanakkor rájöttem, nálam is megvan ez a kettősség, hármasság, hogy nem mindig ugyanúgy mondok el dolgokat. Akár tudatosan, akár tudatalatti, akár véletlen, vagy feledékenységből, vagy talán néha érdekből. És van egy olyan érzésem, hogy ezzel nem csak én vagyok így. Mondjuk én nem Gyerekkönyvnek minősíteném már ezt a kötetet, de a gyerekkönyvtárból hoztam, úgyhogy oda sorolják...vagy talán ifjúságinak.

De szép ez az élet!

Szép is, meg nem is, az élet már csak változó. Hosszabb lélegzetvételű mű, már nem ment csak úgy hipp és hopp ki is van olvasva, bár pár napnál többet ez sem jelentett. Nem olvasok amúgy se gyorsan se lassan, csak mindig úgy ahogy :) Meg kell próbálni a jó oldalát nézni és igenis, szép ez az élet, ha nem volna sosem az, akkor nem is lenne értelme.

 

Ha én felnőtt volnék

Pár hosszabb után egy nagyon rövid, de tanulságos történet következett. Mert felnőttnek olyan jó lenni, azt csinálunk amihez kedvünk van. Már amikor tenném hozzá. Minden esetre elég fura ötletei vannak a főhősnek, hogy milyen felnőtt lenne, meg milyen feleség kell neki :P Kicsit nagyok az igények.

 

Mosolyogni tessék!

Az első amit kedvenceltem is, és egyelőre a sor amúgy itt megszakadt, egy kis szünet, hogy Janikovszky életmű végigolvasás ne legyen egyenlő azzal, hogy megcsömörlök tőle. Szerettem, imádtam, mosolyogtam, és együtt éreztem, sajnáltam, és örültem neki. Sok érzés kavargott bennem amikor olvastam a történeteket. Mély nyomot hagy bennem még sokáig.

 

 

Tehát olvasson mindenki Janikovszky-t. Lehet a gyereknek, a párunknak, de főleg Magunknak. És, hogy miért? Mert jó a léleknek, mert megmosolyogtat, mert tanít, mert szép.

 

Mosolyogni tessék!

Porco Rosso - A mesterpilóta

Tartalom:

Az első világháború után az Adriai tenger térségében nyüzsögtek a légikalózok, akik a védtelen utasszállító hajókat fosztogatják. A kalózok hírhedt ellensége Porco Rosso, aki valaha ember volt: az olasz légierő kitűnő pilótája.
Egy végzetes összecsapás egyedüli túlélőjeként végignézte társai tragikus halálát, majd egy titokzatos esemény következtében elvesztette emberi formáját, és helyette disznóvá változott. Azóta mindenki csak úgy ismeri, mint a Vörös Disznó.


Vélemény:
Rajzolása és a zene kifogástalan, mint mindig. Most aránylag a szinkronnal sem volt gond, bár szerintem a Földtenger varázslójánál csak nekem nem tetszett a hang (se a japán, se az angol, pláne nem a magyar). Itt azért jobban el lett találva ez.
A történet is tetszett, bár arra nem jöttem rá, hogy pontosan miért is lett belőle disznó. Pedig azért érdekelt volna, hogy miért változott azzá, szerintem ez nem elhanyagolható kis részlet. Minden esetre nagyon szépen megcsinálták az animet. Nem vagyok oda a repülőkért, pilótákért és háborúkért, sem kalózokért, de még így is tetszett. Ami viszont nem, azaz hogy nem éreztem rendesen befejezettnek. Elvégre persze a lány elmeséli mi történt vele, meg a szálló tulajdonosnőjével, de mi lett a főhőssel? Mármint van rá utalás, hogy újra ember lett, de ez akkor is csak utalás :P Nagyok az igényeim én szép kerek történeteket akarok :D :D 

10-es skálán:
Történet: 7

Zene: 9

Rajzolás: 10 (tudom elfogult vagyok Miyazaki -val...nálam ő favorit, szerintem nem csak nálam :P)

 

Egyéb adatok:

Eredeti cím:  Kurenai no buta

Kiadás éve: 1992 

Hossz: 94 perc 

Földtenger varázslója

Tartalom:

Földtenger távoli szigetvilágát az éhínség réme fenyegeti. A gabona elszárad, a háziállatok hullanak. Két sárkány bukkan elő a viharfellegek közül egymást marcangolva - ez a közelgő katasztrófa előjele. Darabokra szakadhat az egész, kényes egyensúlyban lévő világ.

Ged főmágus, a varázslók legnagyobbika, a fenyegető veszély okait kutatja. Két botcsinálta utitársa - Arren, a száműzött herceg és Therru, a tűz bélyegét viselő lány - társaságában veszélyekkel teli útra kél, melynek végén szembe kell néznie ősellenségével, Cob mágussal, aki az örök élet reményében kaput akar nyitni az élők és a holtak világa közt...

Ursula K. Le Guin világsikerű, magyarul is megjelent fantasztikus regényciklusából, Goro Miyazaki, a "nagy mágus" Hayao Miyazaki fia készített lélegzetelállító képi világú kalandos-csodás filmeposzt.

Vélemény:

Az első olyan anime ami nem tetszett. Több hibádzó dolog is volt benne, kezdve a pocsék szinkronnal, ami azt hittem kivédhető, így váltottam Japánra ami ugyanolyan szörnyű volt, majd váltottam angolra és az is. Szerencsétlen Karvaly hangja mintha fel akarná magát kötni annyira monoton mód beszél és olyan hangsávon. Idegesítő volt, és azért majd két órás a film…tehát őrülten sokat jelent a hang is.

A zenével is bajaim voltak, olyan érzésem volt mintha valami skót  vidéken lennénk. Nem tudom mennyi köze van Skóciához a történetnek,….de lehet van, csak nem tudok róla. Nem olvastam a könyvet ami alapján készült (még…bár lehet sosem) úgyhogy nem tudhatom.

Szereplők: egyetlen egy olyan szereplő nem volt akit szeretni vagy sajnálni tudtam volna! És ez nagy szó. Amúgy imádok vagy sajnálni vagy együttérezni vagy szurkolni valakiért, de ebbe senkiért… a herceget nem sajnáltam, mert egyrészt gyilkos másrészt őrült, és félős…a varázslót nem sajnáltam mert nem is ismertem meg a történet alatt,…a lányt aki amúgy sárkány, vagy a sárkány ki lány…őt se kedveltem meg. Szépen dalolászik, meg hasonló, és beszól a boszorkánynak…de nem. Lehet az a baj amúgy hogy azt hiszem, két óra alatt lehet mély jellemet, vagy bármilyen jellemet bemutatni és érzékeltetni. Ami amúgy nem annyira légből kapott elvárás volna, elvégre mennyi anime van…és azért ott mondtam, hogy hu de szerettem ezt a karaktert vagy amazt….

De a rajzolás jó volt…és tetszik a címe. De ennyi, ennél többre számomra nem érdemes. Egyszer nézős ….

Film adatai:

Cím: Földtenger varázslója

Eredeti cím: Gedo senki

Kiadási év: 2006

Rendezte: Goro Miyazaki

Hossz: 115 perc

A mű alapjául szolgáló könyv írója: Ursula K. Le Guin

Zombiháború

Zombik…azaz igazság nem vagyok oda  a zombikért, mármint a témában ez volt az első könyv amit olvastam, és az is amolyan véletlen. Kölcsönkértem egy Moly tagtól, mert már hallottam ilyen –olyan dolgokat róla, azt, hogy jó, meg hogy érdekes. Ennek ellenére az volt bennem, hogy legrosszabb esetben igen hamar le is rakom, mert nem szeretem a hullákat, a vért, az öldöklést meg ilyesmit.

De. de más volt, dokumentumregény szerű, érdekes és meglepő. Rengeteg leírt dolgon elgondolkoztam, hogy ha lenne ilyen, akkor vajon a jelenlegi világ legyőzné-e őket, vagy ki is pusztulnánk?

Érdekes volt végigkövetni a 0. Betegtől a háború végéig az eseményeket. Voltak országok amiken meglepődtem, például Japánon, hogy hogyan reagáltak és hogy ürítették végül ki az egész szigetországot, Észak Koreán, hogy csak úgy eltűnt, vagy Dél Koreán akik meg most gondolkodhatnak, hogy mi lehet északkal, ott van több millió zombi a föld alatt, vagy megmenekültek és élnek vígan a föld mélyén. Én mondjuk előbbire tippelnék, mert elég egy fertőzött aki lejutott és onnantól majdhogynem megállíthatatlan a kór elvégre egy barlangrendszerben vannak és kifelé nagyon nem menekülhetnek. Meg ha nem zombik lennének, akkor miért nem jöttek ki? Feltehetően követik hírszerző dolgokkal a világot, és már tudták volna, hogy tiszta a levegő…no mindegy ez csak egy észrevétel :D

A nagy Pánik is érdekes, egy csomó ember elmegy északra, nem túlzottan jól felszerelve, minden hülyeséget amivel úgyse tud mit kezdeni visz magával, de élelmiszerrel nem pakolna fel…az emberi felelőtlenség. Ha már menekülsz akkor legyen eszed, meleg ruha, és kaja, és ennyi, ha még fér valami oda akkor jó. Amúgy én is azt hittem, a zombik majd a hidegben megfagynak és akkor a sarkkörökön és környékükön milyen jó lehet…és de nem. Megfagynak de csak míg fagy van azt kiolvadnak és mennek tovább…milyen már ez !! :D

És még sorolhatnám, ezer kérdésem és ezer „na most ez meg hogyan?” érzés lett bennem. Elgondolkodtatott és meglepett. Fel is raktam a kívánságlistámra, biztosan újra olvasós, annak ellenére, hogy holmi élő holtak nagyon távol állnak az érdeklődési körömtől. Le a kalappal Mr. Brooks előtt ;)

Értékelés 10/10*

Borító: És még a borító is tetszett, semmi brutális, kicsit vérpöttyös, de nagyon illik a könyvhöz.

Könyv adatai:
Írta: Max Brooks

Cím: World War Z – Zombiháború

Oldalszám: 400

Fordította:Pásztor Zoltán

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Megjelenés dátuma: 2011

P. F. Thomése: Árnykislány

Feleslegesnek tartom a fülszöveget bemásolni, mert elég semmit mondó, ezen a részleten kívül:

„A legtöbb nyelvből hiányzik egy szó. Ha valaki elveszíti a férjét vagy a feleségét, azt mondjuk rá : özvegy. Ha valakinek meghalnak a szülei, úgy nevezzük: árva. De mit mondunk arra az édesanyára, vagy édesapára, aki a gyermekét veszítette el?”

Ennyi elég is lett volna szerintem a könyv hátuljára, ahelyett, hogy még idéznek, hogy mennyire jó is ez a könyv, és hogy milyen megindító. Nem vagyok érzéketlen, sőt ha úgy és olyan egy könyv sírok is rajta, de ez a könyv részben inkább idegesítő volt, mintsem megindító. Túl sok volt benne az, hogy mindent költőien kell elmondani, annyira költőien, hogy már-már az ember ne is értse. 

Én becsülöm azokat, akik képesek leírni, hogy milyen amikor elveszítenek egy fontos személyt számukra, érthető módon. Értettem, hogy trauma, és az élet nem ugyanolyan többé. De nem derült ki számomra, hogy miért halt meg, miben halt meg pontosan, és hogy mekkora volt. Kisbaba, gondolom olvasás után, hogy pár napos, de nem lehetek ebben sem biztos.  

 

Jó dolog, ha kiírja magából az ember ami bántja, de azzal nem feltétlen értek egyet, hogy ezt ki is kellene adni. Egyrészt ez esetben sikerült egy nagyon költői művet alkotni ahol már maga a tény, amiért feltehetően megíródott (hogy elvesztette a lányát) már csak amolyan mellékes dolog, a sok hasonlat és költői, és nem költői közhely miatt elveszett a lényeg. Nem tudtam együtt érezni az íróval, nem tudtam átérezni a bánatát, és megérteni sem tudtam.  És nem ez az egyetlen olyan könyv, amiben ez a téma. Tudom, nem kötelező elolvasni, ha nem érdekli az embert. De engem maga a téma, érdekelt volna.

De vannak ebben a témában még könyvek, úgyhogy azt hiszem idővel keresek egy másik hasonló történetet, és reménykedem benne, hogy az jobban lesz megírva.

Bár tény és való, ilyen könyveknél nem feltétlen elvárható, hogy jól legyenek megírva….

Értékelés: 10/5

Könyv adatai:

Író: P.F. Thomése

Cím: Árnykislány

Kiadó: Nyitott Könyvműhely

Kiadási év: 2010

Oldalszám: 110

Fordító: Balogh Tamás