Ugrás a fő tartalomra

P. F. Thomése: Árnykislány



Feleslegesnek tartom a fülszöveget bemásolni, mert elég semmit mondó, ezen a részleten kívül:

„A legtöbb nyelvből hiányzik egy szó. Ha valaki elveszíti a férjét vagy a feleségét, azt mondjuk rá : özvegy. Ha valakinek meghalnak a szülei, úgy nevezzük: árva. De mit mondunk arra az édesanyára, vagy édesapára, aki a gyermekét veszítette el?”


Ennyi elég is lett volna szerintem a könyv hátuljára, ahelyett, hogy még idéznek, hogy mennyire jó is ez a könyv, és hogy milyen megindító. Nem vagyok érzéketlen, sőt ha úgy és olyan egy könyv sírok is rajta, de ez a könyv részben inkább idegesítő volt, mintsem megindító. Túl sok volt benne az, hogy mindent költőien kell elmondani, annyira költőien, hogy már-már az ember ne is értse. 

Én becsülöm azokat, akik képesek leírni, hogy milyen amikor elveszítenek egy fontos személyt számukra, érthető módon. Értettem, hogy trauma, és az élet nem ugyanolyan többé. De nem derült ki számomra, hogy miért halt meg, miben halt meg pontosan, és hogy mekkora volt. Kisbaba, gondolom olvasás után, hogy pár napos, de nem lehetek ebben sem biztos.  
 
Jó dolog, ha kiírja magából az ember ami bántja, de azzal nem feltétlen értek egyet, hogy ezt ki is kellene adni. Egyrészt ez esetben sikerült egy nagyon költői művet alkotni ahol már maga a tény, amiért feltehetően megíródott (hogy elvesztette a lányát) már csak amolyan mellékes dolog, a sok hasonlat és költői, és nem költői közhely miatt elveszett a lényeg. Nem tudtam együtt érezni az íróval, nem tudtam átérezni a bánatát, és megérteni sem tudtam.  És nem ez az egyetlen olyan könyv, amiben ez a téma. Tudom, nem kötelező elolvasni, ha nem érdekli az embert. De engem maga a téma, érdekelt volna.
De vannak ebben a témában még könyvek, úgyhogy azt hiszem idővel keresek egy másik hasonló történetet, és reménykedem benne, hogy az jobban lesz megírva.
Bár tény és való, ilyen könyveknél nem feltétlen elvárható, hogy jól legyenek megírva….


Értékelés: 10/5
Könyv adatai:
Író: P.F. Thomése
Cím: Árnykislány
Kiadó: Nyitott Könyvműhely
Kiadási év: 2010
Oldalszám: 110
Fordító: Balogh Tamás
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do
3 megjegyzés
Korábbi bejegyzések »

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »