Viszkok Fruzsi: Tedd rendbe az életed!

 

Ezer és egy éve nem írtam már blogra posztot! Mármint könyv értékelésről pláne nem. Folyton szabadkoztam, hogy nem tudok írni, nincs kedvem, nincs ihletem, nincs időm. Amúgy időm még csak-csak lett volna a poszt írásokra, csak valahogy nem volt írhatnékom. Nem mondom, hogy ez nagyon megváltozott, de próbálkozom, mert ha nem is próbálkozom akkor sose derül ki, hogy na most már menne-e :)

Viszkok Fruzsi számomra 80%-ban ismeretlen személy. Talán egy NIOK-os könyvespolc mutogatós videóban találkoztam vele, és ennyi. Ehhez hozzátenném, hogy nem túl sok Youtubert (ezt vajon így írják?) követek, tehát nehéz lett volna ismernem. Jelenleg a könyv elolvasása után annyit tudok röviden mondani, hogy bármit is csinál, egy roppant szimpatikus embernek tartom. Nagyon kellemes személyiség és roppant jó az életfelfogása, mert ez nagyon átjött a könyvben, hogy ő igazándiból elégedett az életével, és mindent amit leírt ki is próbált, van amit alkalmaz, van amit nem, de nem csak gyorsan összeszedte a ma ismert önsegítő könyvek tartalmát és rázúdította az olvasóira.

Kellemes volt olvasni, mert szinte kivirult, amikor írta. Azt éreztem olvasás közben, hogy számára a könyv megírása fontos feladat volt, amolyan küldetés, és élvezte csinálni. Őszintén, mivel rengeteg önsegítő könyvet olvasok, így nekem konkrétan ÚJ dolgot nem mondott a könyv. Nem mondott olyat, amiről még soha az életben nem hallottam, nem voltak újdonságok, viszont nagyon jól összeszedte a dolgokat, és rendszerezte is a dolgokat. Gyönyörűen felépített könyv, kevés ismétléssel. Ugye a rendrakásnál Marie Kondo kikerülhetetlen említve is lett, az élettervezésnél az ikigai kikerülhetetlen, ugyan nevesítve nem lett, de ott volt.

 Örültem, hogy a könyv kialakításra, dizájnra is kellemes. Kifejezetten jó volt lapozni, és a listák amiket adott (rendrakás, szokásformálás) biztosan segít embereknek a dolgaikba. Én nem használok ilyen listákat, jelenleg. Lehet, eljön az idő, hogy rávegyem magamat, de az a pedáns időbeosztás dolog és minden ami Fruzsinak már természetes nekem még néha kicsit életidegen. Tegyük hozzá, hogy az étkezésnél az aki otthonról dolgozik, azért teljesen másként bontja fel a napjait és étkezéseit, mint akik műszakban, vagy váltott műszakban, vagy folyamatos műszakban dolgoznak. Nem irigylen azokat akik otthonról dolgoznak...voltam Home office-ba és nem szerettem. De igen, idő, míg étkezés, időbeosztás, szokásformálás témakörben egy olyan ember kitudja alakítani a rutinját, aki nem mindig ugyanabban az időben dolgozik. Nem lehetetlen, de macerássabb, és ez halmozódik, ha nem egyedül él, és alkalmazkodnia kell másokhoz is, és nem csak a saját feladatai a feladtai, hanem azért van rajta kívül még ember akiről gondoskodnia kell.

 Összességében egy kellemes olvasmány, ami érinti a nagyobb és híresebb trendeket, az időgazdálkodás, minimalizmus, rendrakás...stb. témakörében.

Belbecs: 4/5

Mivel nekem újat nem nyújtott így csak 4 pont. Jó volt feleleveníteni azokat az ismereteket, amiket már máshol olvastam. Jól összeszedett könyv!

Külcsín: 5/5

Jó  volt kézbe venni, jó volt lapozni. Nem volt benne túl sok kép, ami elhúzta volna a könyvet a témáról, éppen annyi fotó és lista volt benne ami még nem kelti azt a hatást, hogy "teljenek a lapok valamivel". Úgyhogy remek kis könyv, remek kis kialakítással. Örülök, hogy olvashattam.

BELEOLVASÓ

• Könyv: Viszkok Fruzsi: Tedd rendbe az életed!
• Kiadó: HVG Könyvek
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2021
• Oldalszám: 222
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789635651078
• Ár: 3.900 Ft
• Kiadói ár: 3.315 Ft
• Megjelenés időpontja: 2021. május 31.
• Molyos adatlap

Olvasok, csak nem írok

 Keresem az ihletet, hogy újra könyvértékeléseket írjak. Jelenleg ugyanis az hiányzik csak a blogról. A kedv, az ihlet, hogy mindenképpen meg akarjam osztani a könyvekről alkotott véleményemet. Olvasni ugyanis olvasok.  Hol jobb hol kevésbé jobb könyveket. Hol halálra unom magam egy könyvön - de kihíváshoz kell - hol meg tök jól szórakozom, de nincs meg bennem a késztetés, hogy leírjam, hogy mi a véleményem a könyvről. Néha molyra írok értékelést, de legtöbbször valahogy megelégedem azzal, hogy csillagozom az adott könyvet.

Ezeket olvastam a Battle Royale óta (az volt az utolsó értékelésem itt a blogon...

Nem tudom, hogy valaha készülnek-e majd róluk posztok nálam, de igyekszem. A Dűne képregény például nagyon tetszett, és a klímával kapcsolatos könyvek is rengeteg hasznos dolgot adtak nekem. Úgyhogy olvassátok őket :D

Könyv	Olvasás ideje
Frank Herbert – Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne – Képregény 1.	2021. szeptember 25., 09:27 → 2021. szeptember 25., 22:33		>
Kristina Ohlsson: Zombiláz	2021. szeptember 23., 12:54 → 2021. szeptember 24., 20:51		>
Marcus Franken – Monika Götze: A környezettudatos otthon	2021. szeptember 17., 22:24 → 2021. szeptember 21., 22:32		>
John Cleese: Csak kreatívan!	2021. szeptember 18., 21:54 → 2021. szeptember 19., 16:25		>
Max Brallier: Az utolsó srácok a Földön	2021. szeptember 13., 17:28 → 2021. szeptember 17., 20:55		>
Bill Gates: Hogyan kerüljük el a klímakatasztrófát?	2021. július 27., 13:28 → 2021. szeptember 13., 16:47		>
Terebess Gábor (szerk.): Folyik a híd	2021. szeptember 5., 21:11 → 2021. szeptember 7., 22:15		>
Jorge Bucay: Mesék, melyek megtanítottak boldognak lenni	2021. szeptember 1., 06:12 → 2021. szeptember 2., 11:50		>
Vicki Vrint: A kevesebb több	2021. augusztus 30., 06:10 → 2021. augusztus 31., 21:45		>
Jo Peters: A japán életmód művészete	2021. augusztus 27., 10:41 → 2021. augusztus 29., 21:42		>
Matthew Bortolin: Star Wars és a dharma	2021. július 30., 13:23 → 2021. augusztus 20., 10:44		>
Laár András: Kiderülés	2021. augusztus 10., 21:26 → 2021. augusztus 16., 21:51		>
Bendl Vera: A galamb, aki megette az időgyurmát	2021. augusztus 11., 17:45 → 2021. augusztus 11., 17:50
			>
Dan Ariely – Jeff Kreisler: A (túl)költekezés pszichológiája	2021. július 4., 20:48 → 2021. július 27., 13:15		>
Roman Leuthner: Meztelenül zuhanyozni szigorúan tilos!	2021. június 30., 10:37 → 2021. június 30., 16:59		>
Harriet Dyer: Kis zöld könyv	2021. június 29., 17:24 → 2021. június 30., 10:35		>
Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság	2021. június 22., 08:52 → 2021. június 28., 21:48		>
Gánti Bence: A buddhizmus	2021. június 7., 17:54 → 2021. június 21., 21:42
			>
On Sai: Esővágy	2021. május 9., 21:31 → 2021. június 7., 17:48

10 éves a blog

 Sokat gondolkodtam azon, hogy lesz-e végül születésnapi poszt, vagy sem. Elvégre hónapok óta nem írtam semmit és azaz igazság, hogy bár hiányzik az írás, de valahogy nehéz rávennem magamat. Mondjuk az olvasásra is, úgyhogy az a gyanúm, hogy ez a nyár, a meleg és hasonló dolgok kellően lefárasztanak ahhoz, hogy igazándiból ne csináljak semmit.

Most, hogy egy hétig szabin voltam, itthon segítettem, aztán sorozatokat néztem. Körülbelül mind olyan volt, ami snitten nincs fenn, mert úgy tűnik, hogy a klíma katasztrófás sorozatokat, ismeretterjesztő adásokat nem nagyon töltik fel :P Bár egy kedves molyos-snittes ismerősöm segít a feltöltésbe. Bár 12 éve moly vagyok és 6 éve snittes, a snitt továbbra is marad a "csak bejelölöm mit néztem" oldal. Nem lett olyan, mint a moly, ahol annyi ismerősöm van, ahol a munkámból adódóan is sokat vagyok. Egyszerűen a moly nekem logikus, a snitt felviteli dolgai meg nem. Pedig menő lenne, ha képes lennék arra, hogy filmeket is felrakjak...de ezt így elengedtem.

Tehát idén Júli 17-el betöltöttem a 35-öt, júli 18-al a molyos profilom 12 évessé vált és ma, július 21-én a blog is betöltötte a tíz éves kort :)

Remélhetőleg legkésőbb ősszel visszatér az írási-olvasási kedvem is és sokkal aktívabb leszek, de addig is. Mindenkinek köszönöm aki ide téved, hogy olvas, remélem másnak is hasznos a blogom, nem csak nekem :P

És, ahogy Facebookra is felraktam. Támogassátok a fa ültetést :) Elméletileg működik ez a kép, mobilon beolvasva :D Szülinapomra is minden ismerősömtől ezt kértem. Nincs szükségem ajándékra, ha mégis szeretne bárki ajándékozni, akkor itt megteheti :) Nem fogok feltehetően tudni róla, de így látatlanban is köszi :*) Facebookon akartam gyűjtést szervezni nekik, de nem lehetett, de aranyosak voltak és összehoztak egy ilyen kódos cuccot :) Ők is most ünnepelték nem rég a szülinapjukat :) 10 millió Fa

Takami Kósun: Battle ​Royale

 

Évekkel ezelőtt láttam a filmet, és már előtte is várólistás volt a könyv, de valahogy nem volt érkezésem arra, hogy el is olvassam. Feltehetően a második film utáni "atyám, ez de szar" megjegyzésem miatt maradt el végül az olvasás. Pedig igazándiból tudom jól, hogy az esetek többségében a könyv jobb, mint a film.

 De idén végre úgy döntöttem, hogy elkezdem olvasni a saját könyveimet is, és a moly egyik funkciója az arcomba tolta, hogy ez a könyvem várja legrégebb óta, hogy olvassam, úgyhogy uccu neki, bele is vágtam.

 Szeretem a japán neveket, de ha az utolsó 10 emberen akik maradtak, megkérdeznék, hogy ki volt a másik 32 akkor talán még 1-2 karakteresebb karakternek megtudnám mondani az egyik nevét, de a teljes nevét biztos nem...azt mondjuk az utolsó 10-nek sem, csak úgy nagyjából tudom a neveket. Túl sokan voltak, túl hasonló hangzással, hogy szegények megjegyezhetőek legyenek.

 A film miatt, a nagy meglepetés a végén nem volt meglepetés, de teljesen máshogy emlékszem, hogy vége lett a filmnek. Tervezem újra nézni, még úgy is, hogy amúgy borzalmasan béna megfilmesítést kapott, legalábbis úgy érzem, könyv után még rosszabb lesz az egész :P

 A történet maga elég durva, és fogalmam sincs, hogy én mit tennék akkor ha iskolás lennék, és egy szigeten ki kéne nyírnom az osztálytársaimat. Bár tekintve, hogy kb. egy osztálytársamat sem szerettem kimondottan :D feltehetően én elbújtam volna valami jó helyre és bíztam volna abba, hogy megölik egymást a többiek és az utolsó elesik egy kőbe és beveri halálosan a fejét és akkor én nyertem.

 De roppant frusztráló lehet, 15 (azt hiszem ilyen korúak) szembesülni a ténnyel, hogy ez egy élet-halál játék, és csak egy maradhat, vagy megölöd őket, vagy ők ölnek meg téged. Súja azért sokáig bízott abban, hogy össze tud állni az osztály és együtt legyőzhetik a Rendszert, de újra és újra az arcába tolta az élet, hogy bár ezen gondolatával nincs egyedül, de a többség nem bízik egymásban és ebből adódóan nem lehet egységet alkotni sok-sok emberrel már mert mindenki a másikat figyeli, hogy na az majd mikor fogja őt hátba támadni. 

Voltak vérbeli játékosok, akik feltehetően akkor is gyilkoltak volna, ha nem lett volna muszáj, kis szociopaták  akiknek tök mindegy volt minden, elkönyvelték, hogy akkor nyernek ha a többiek meghalnak így szépen vagy csellel vagy automata gépfegyverrel megöltek mindenkit aki az útjukba állt. Kettő ilyen személy volt, egy lány és egy fiú, és biz isten, én drukkoltam, hogy minél hamarabb meghaljanak, de némelyik olyan volt, mint valami halhatatlan :D

 De azért némi kellemes csalódás volt, hogy azért alakultak ki "csoportok", néha nagyobb csoport is, és hogy azért a diákok egy nagy hányada, nem akart játszani. Voltak csoportok, akiket megsirattam, mert tényleg zseniálisak voltak, esélyük is volt és tényleg mindent megtettek annak érdekébe, hogy kiszálljanak a játékból, de úgy, hogy a rendszer megbukik, mégis elvéreztek :( És hát volt csoport akik a bizalom hiánya miatt egy kicsin elcsúszva buktak el, de őket annyira nem tudtam sajnálni. Megértettem őket, és valahol logikus is a bizalmatlanság, de ...

És hát ott vannak a főszereplők, akikért szurkolunk, akik amúgy próbálnak az egészből kimaradni, és csak annyi embert ölnek meg amennyit muszáj, megjegyezném, hogy óriási előny, ha veled van egy olyan ember, aki már megnyerte az előző játékot és úgy mozog ebben az egészben, mintha bele született volna.

És persze ott volt az a páros akik  egyszerűen a legelején döntöttek. Nem ölnek meg senkit sem, nem játszanak, kiszállnak már a leges legelején. És őket nagyon megértettem. Nem akartak ártani az osztálytársaiknak, és nem akarták elveszíteni egymást sem, hát együtt léptek. Szomorú volt, de teljesen érthető is.

De amúgy az egész alapötlet roppant beteg, de zseniálisan van megírva. Félek, hogy a filmeket újranézve még sz*rabbnak fogom érezni a filmet a könyvhöz képest. De ennek ellenére újra akarom nézni, hogy tudjam, hogy nagyjából úgy haltak-e meg, mint a könyvben. Nem mintha túl kedves halála volna azoknak a szegény gyerekeknek -.-"

Élek még!

 Húha nem írtam már másfél hónapja. Pedig év elején még úgy gondoltam, hogy a heti pozitív randomságok legalább adnak egy hetente mindig jövő poszt témát. Csak aztán valahogy elhalt a dolog. Volt kevésbé pozitív hetem és akkor arra sem volt kedvem, hogy éppenséggel megkeressem, milyen jó dolog történt velem, nem hogy ezt még meg is fogalmazzam.

 Pedig amúgy történt egy csomó jó dolog. Volt barátnős random nap, az unokaöcsöm és unokahúgom 4 éves lett, a könyvtár visszaállt a Jakd-Pakk pontos megoldásra, tehát ki adunk könyvet, csak be nem jöhetnek az emberek.  Tehát amúgy zajlik az élet, csak valahogy a blog a képzeletbeli fontossági sorrendemben valahol hátul foglal helyet.

Próbálok ezen változtatni, mert közben olvasok is. Nem sokat, de olvasok, amiről aztán írhatnék is, úgyhogy lassan aktivizálnom kéne magamat, a blogot.

Úgyhogy remélem, hogy hamarosan majd visszatérek :) Mert amúgy szeretek írni, csak mostanában kissé fáradt vagyok, kissé nyomott és kicsit lelassultam.