Az év első könyvtárközi kölcsönzéssel olvasott könyve!
Ugyanis meguntam, hogy már 3 éve várólistán van, kölcsönkérésbe, és senki se adja kölcsön, persze ehhez hozzá kell tenni, hogy senkinek sincs meg molyon. Feltehetően, ha valamely figyeltemnek meglett volna biztosan kölcsönadja. De idén már úgy döntöttem, hogy eléggé olvasni akarom ahhoz, hogy kifizessem érte a postaköltséget (amit nem kértek amúgy). Megvettem volna a könyvet, de eladni sem akarta senki sem, így maradt a könyvtárközi kölcsönzés. (itt is köszönet a KSH könyvtárának ;))
A könyv két jól elhatárolható részre osztható. Az első rész a Magyarországon megjelent Japánnal foglalkozó könyvek bemutatása (1900-1945), majd Vay Péter rövid életútja, a második részében maguk a fametszetek találhatóak, így azt már jóval gyorsabban lehet "olvasni".
Én a fametszetek miatt akartam a könyvet olvasni, mégis azt kell mondanom, hogy a könyvek bemutatása és Vay Péter életútja jóval többet adott nekem, mint maguk a fametszetek képei és leírásaik. Jó volt belelátni abba, hogy a 20. század elején kik és hogyan, no meg milyen célból mentek Japánba, és mennyi időt töltöttek el ott és hogy ezidő alatt mit csináltak. Több könyvet raktam volna kívánságlistára az említettek közül, de a legtöbb ma már múzeumban van csak és nem fellelhető szabad forgalomban. (Vagy fellelhető, de olyan drága, amit nem adok egy könyvért sem :D)
A fametszetek is érdekesek és némelyik szép is volt, de azt hiszem, hogy nem véletlen, hogy Hokuszai és Hirosige vált ismertté felénk, és nem a kötetben felelhető többi alkotó. Valahogy az ő munkáikhoz képest úgy érzem szintekkel alatta van a többiek munkája. Szépek, de néhol még összehasonlítás is van, ahol egyértelmű, hogy nem véletlen, hogy Hirosige jóval ismertebb a többieknél.
Érdemes volt-e elolvasnom a könyvet? Igen, mindenképpen. Megvételre kellene-e? Nem, úgy érzem, ha kapható is lenne, nem őrizgetném a polcomon. Az adatok érdekesek és jók, a képek viszont felejthetőek. Plusz pont persze, hogy kétnyelvű a könyv, így minden magyarul és japánul is szerepel benne. Örülök, hogy esélyem volt elolvasni, de egyszer olvasós ez nálam.
Belbecs: 5/5
Külcsín: 4/5
Fülszöveg:
A kötet gróf Vay Péter ezernél is több lapot számláló ukiyo-e (japán fametszet) gyűjteményéből mutat be több mint 110 fametszetet, melyeket Cseh Éva válogatásában és rövid ismertetőjével, valamint két tanulmánnyal együtt adja közre. Az első tanulmány Umemura Yuko írása, amely a Magyarországon megjelent, Japánnal foglalkozó könyveket mutatja be a 19. század végétől a második világháborúig. A kötet második tanulmánya Gáspár Annamária írása, gróf Vay Péter életútját, missziós tevékenységét és ázsiai utazásait tárja fel. A tanulmányok magyarul és japánul is olvashatóak.
Könyv: Cseh Éva – Gáspár Annamária – Umemura Yuko: Ukijo-e: Az elillanó világ képei
Kiadó: Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 214
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789639738195
2019. január 19., szombat
2019. január 9., szerda
J. R. R. Tolkien: Beren és Lúthien
A poszt cselekményleírást tartalmaz, el is mesélem nagyjából az egyik féle Beren és Lúthient. Úgyhogy még marad pár verzió, amit nem mesélek el, de azok is nagyjából hasonlók ;) De ne olvassa, akit zavar, hogy a történetet kissé elmesélem :)
A könyv eleje borzalmasan nehezen ment, köszönhető a majdnem 50 oldalas bevezetőnek arról, miért és hogyan is született ez a könyv. És persze megmagyarázva, hova helyezzük el Beren és Lúthien történetet a Tolkien életműbe. Régen olvastam már hosszabb lélegzetvételű könyvet Tolkientől, így megint hozzá kellett szoknom a fura nevekhez és ahhoz a rengeteg névhez, helyhez ami hirtelen rám zúdult. De megérte, mert nagyon tetszik az ő történetük, és még akkor sem untam, amikor már a könyvön belül többedszerre, x. változatban olvastam.
Nekem az első, prózaibb megoldás az ami igazán tetszett, a költeményekkel ugyanis hadilábon állok. Ennek ellenére próbáltam megérteni és feldolgozni azt, hogy miért is van ennyi változata ennek a műnek, és ennyi befejezése. Néhol más a köztes ellenség, de a főszereplők, a fő száll adott marad. Beren és Lúthien szerelme gyönyörű, és nagyon szomorú.
A könyvben ennek van prózai, verses, még egy verses, még egy rövid részlet egy prózaiból, egy pár soros szinopszis is. És amúgy pont a szinopszisnál voltam úgy, hogy hát "basszus ezt összefoglalta 5 mondatba", és úgy is élvezhető történet volt.
Ami a szereplőket illeti. Huant, a nagy kutyát nagyon bírtam, ő minden írásban meglehetősen sokat segít és nagy hasznát veszik. Beren barátja és hát ebből adódóan Lúthien-t is segíti. Ő volt az egyetlen szereplő akit igazán szerettem. A történetfeldolgozásokból, az első volt amit olyannak éreztem, hogy ebben adott Huan remekelése, tekintve az egyik köztes ellenség a macskák ura volt.
Beren végtelenül fafejű (bocs), és meglehetősen akaratos. Tudja mit, vagy inkább kit akar (Lúthien-t), és ezért képes feláldozni életét is. Ezt a hősszerelmes attitűdöt amúgy ki nem állhatom. Ugyanis még mindig tartom, hogy egyszerűbb lett volna a lányt megszöktetni és boldogan élni az erdőben messze a szülőktől, mint elmenni megöletni magunkat! De tudom, akkor nem lett volna belőle történet, és hősi ének.
Tehát Beren szerelembe esik, és megkapja küldetését, melyet halandó lélek nem teljesíthet. De ő azért csak elment, és rabságba is esett. Kellett hát a Nő, hogy kimentse őt. Lúthien meglehetősen magabiztos teremtés és meglehetősen jó praktikákat tud, de mint olyan apja félti, hát fára száműzi. Vízből és borból hajat növeszt (igen, pontosan), és azon leereszkedik a fáról, és álomhozó köntösét (amit szintén ott szőtt), használva, mindenkit álomba merít. (amúgy ennél a résznél beugrott az Aranyhaj sztori, de próbáltam kiverni a fejemből, végtére is Lúthien egy nemes tünde leány, és amúgy is fekete hajú). Elindul szerelme után és találkozik Huannal, aki segít neki praktikákkal, hogy kimentsék a hősszerelmest a nagy macskától. És amúgy ezután boldogan élnek, csak hát Lúthien hazamenne, Berenben meg még ott a hősi küldetés, tehát MÉG egyszer elindulnak Szilmarilt szerezni...tehát élhetnének boldogan magukban, de NEM az túl egyszerű lenne. Amúgy lopnak is (két-három féle megoldás erre is volt a könyvben), de Beren telhetetlen, egy szilmaril nem szilmaril, hát szerezni akar még egyet és ekkor buknak le. Menekülve, ugyan tudja, hogy a nő álmot tud hozni a lényekre, de azért elé ugrik (hisz hős szerelmes), és puszta kézzel harcol a nagy farkassal, természetesen a szilmarilos puszta kezével, amit lazába leharap a farkas. Tehát Beren kissé logikátlanul cselekszik. Ennek ellenére megmenekülnek, hazatérnek, és az apósjelölt még mindig azt a szilmarilt akarja. Beren amúgy találóan megmondja, hogy a kezében van, nos keze meg a farkasnál, úgyhogy ez kicsit bonyolítja a dolgot, hogy odaadja a lányért cserébe. Hát vadászni megy Huan, kinek végzete a farkas, Beren, hogy visszaszerezze a szilmarilt (ha már a kezét nem), após és még egy deli vitéz. Mindezek persze sikerrel járnak, Huan elveszik, a szilmaril megkerül, Beren meg meghal. És itt mondtam egy káromkodást, hogy mi a fészkes fene. Szerencsétlen csávó, nem elég, hogy szenved rabságban, kimentik, majd visszalopakodik, majd leharapják a fél kezét...és a nőt se adják még neki, mire minden megvan, hogy Lúthien az övé legyen...meghal...milyen kegyetlen már ez.
A történet persze nem feltétlen szakadt itt meg, kaptunk alternatív befejezést, hogy Lúthien visszakönyörgi őt az életbe, szép táncával és édes hangjával. Halandó lesz, és halandó lesz Beren is, és boldogan élnek míg el nem halványulnak, de már mint halandó, és nem mint tünde.
A könyv kicsit erősebb, mint egy sima regény, vagy eposz. Rengeteg fontos információt ad a világról amiben játszódik, hozzákapcsolja az Elveszett mesékhez, Húrin gyermekeihez és a Szilmarillokhoz. Előzetes olvasások nélkül is élvezhetővé teszi, hisz az első unalmas 40 oldalban, minden ehhez a történethez kapcsolódó történetet elmeséli. A Beren és Lúthien nem adna ki egy könyvnyi terjedelmet, de így, hogy mindent, ami a keletkezésekor hozzá csatolható, és hogy a legtöbb változatot tartalmazza, már kiad egy könyvnyit.
Olvasáskor előnyben, akik szeretik a elbeszélő költeményeket. Amúgy hozzá lehet szokni, a közepe felé, már nem irritált, hogy mindenképpen próbál rímelni, vagy valami hasonlót.
Nekem ez remek olvasmány volt, hogy visszarázódjak Tolkienhez, és rájöjjek, hogy a mai napig a legtöbb tünde nevet képtelen lennék kiejteni anélkül, hogy az ne hangozzék borzalmasan hülyén. Berennek legalább rövid és kiejthető neve volt, míg nem lett félkezű :D Lúthien meg még elég egyszerű kimondani, de vannak ennél hosszabb és kacifántosabb nevek is a történetbe. Néha ott hümmögtem, hogy ja a G-betűs vagy az M-betűs akárkicsoda :) Ennek ellenére imádom a tünde neveket, csak nem tudom őket kiejteni ;)
Belbecs: 5/5
Nagyon jól összeszedett könyv, nagyon szép történet.
Külcsín: 5/5
Szép! Nagyon szép, és az illusztrációk is nagyon szépek, ami tekintve, hogy Alan Lee készítette őket, hát nem volt kérdés.
Fülszöveg:
A Beren és Lúthien Tolkien legszemélyesebb története, melyet felesége iránt érzett szerelme ihletett. Talán éppen ezért nem adatta ki élete végéig. Most, 100 évvel a mű születése után, végre nyomtatásban olvashatjuk fiának, Christophernek köszönhetően.
Az ember és a tünde közötti szerelem történetén túl azt is megismerjük, hogyan változott Beren és Lúthien legendája Tolkien élete folyamán. Egy része már megjelent A szilmarilok-ban, de megírta próza, elbeszélő költemény, vázlat formájában is. Egy kötetben összegyűjtve viszont most találkozhatunk először a történettel, amit Edith Tolkien tánca ihletett a yorkshire-i erdőben, és amely életük végéig elkísérte őt és férjét.
A legenda szerint Berennek egy szilmarilt kell szereznie Morgoth, a gonosz szellem vaskoronájából Thingol királynak, a lánya kezéért cserébe. Lúthien pedig követi szerelmét, és segítségére siet a küldetés végrehajtásában.
De Beren ember, Lúthien pedig tünde, így választania kell: halhatatlan marad és túléli a férfit, vagy emberré lesz, és meghal vele együtt.
Könyv: J. R. R. Tolkien: Beren és Lúthien
Kiadó: Európa
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 328
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634058786
Fordította: Gy. Horváth László, N. Kiss Zsuzsa
Illusztrálta: Alan Lee
Megjelenés időpontja: 2018. április 15.
A könyv eleje borzalmasan nehezen ment, köszönhető a majdnem 50 oldalas bevezetőnek arról, miért és hogyan is született ez a könyv. És persze megmagyarázva, hova helyezzük el Beren és Lúthien történetet a Tolkien életműbe. Régen olvastam már hosszabb lélegzetvételű könyvet Tolkientől, így megint hozzá kellett szoknom a fura nevekhez és ahhoz a rengeteg névhez, helyhez ami hirtelen rám zúdult. De megérte, mert nagyon tetszik az ő történetük, és még akkor sem untam, amikor már a könyvön belül többedszerre, x. változatban olvastam.
Nekem az első, prózaibb megoldás az ami igazán tetszett, a költeményekkel ugyanis hadilábon állok. Ennek ellenére próbáltam megérteni és feldolgozni azt, hogy miért is van ennyi változata ennek a műnek, és ennyi befejezése. Néhol más a köztes ellenség, de a főszereplők, a fő száll adott marad. Beren és Lúthien szerelme gyönyörű, és nagyon szomorú.
A könyvben ennek van prózai, verses, még egy verses, még egy rövid részlet egy prózaiból, egy pár soros szinopszis is. És amúgy pont a szinopszisnál voltam úgy, hogy hát "basszus ezt összefoglalta 5 mondatba", és úgy is élvezhető történet volt.
Ami a szereplőket illeti. Huant, a nagy kutyát nagyon bírtam, ő minden írásban meglehetősen sokat segít és nagy hasznát veszik. Beren barátja és hát ebből adódóan Lúthien-t is segíti. Ő volt az egyetlen szereplő akit igazán szerettem. A történetfeldolgozásokból, az első volt amit olyannak éreztem, hogy ebben adott Huan remekelése, tekintve az egyik köztes ellenség a macskák ura volt.
Beren végtelenül fafejű (bocs), és meglehetősen akaratos. Tudja mit, vagy inkább kit akar (Lúthien-t), és ezért képes feláldozni életét is. Ezt a hősszerelmes attitűdöt amúgy ki nem állhatom. Ugyanis még mindig tartom, hogy egyszerűbb lett volna a lányt megszöktetni és boldogan élni az erdőben messze a szülőktől, mint elmenni megöletni magunkat! De tudom, akkor nem lett volna belőle történet, és hősi ének.
Tehát Beren szerelembe esik, és megkapja küldetését, melyet halandó lélek nem teljesíthet. De ő azért csak elment, és rabságba is esett. Kellett hát a Nő, hogy kimentse őt. Lúthien meglehetősen magabiztos teremtés és meglehetősen jó praktikákat tud, de mint olyan apja félti, hát fára száműzi. Vízből és borból hajat növeszt (igen, pontosan), és azon leereszkedik a fáról, és álomhozó köntösét (amit szintén ott szőtt), használva, mindenkit álomba merít. (amúgy ennél a résznél beugrott az Aranyhaj sztori, de próbáltam kiverni a fejemből, végtére is Lúthien egy nemes tünde leány, és amúgy is fekete hajú). Elindul szerelme után és találkozik Huannal, aki segít neki praktikákkal, hogy kimentsék a hősszerelmest a nagy macskától. És amúgy ezután boldogan élnek, csak hát Lúthien hazamenne, Berenben meg még ott a hősi küldetés, tehát MÉG egyszer elindulnak Szilmarilt szerezni...tehát élhetnének boldogan magukban, de NEM az túl egyszerű lenne. Amúgy lopnak is (két-három féle megoldás erre is volt a könyvben), de Beren telhetetlen, egy szilmaril nem szilmaril, hát szerezni akar még egyet és ekkor buknak le. Menekülve, ugyan tudja, hogy a nő álmot tud hozni a lényekre, de azért elé ugrik (hisz hős szerelmes), és puszta kézzel harcol a nagy farkassal, természetesen a szilmarilos puszta kezével, amit lazába leharap a farkas. Tehát Beren kissé logikátlanul cselekszik. Ennek ellenére megmenekülnek, hazatérnek, és az apósjelölt még mindig azt a szilmarilt akarja. Beren amúgy találóan megmondja, hogy a kezében van, nos keze meg a farkasnál, úgyhogy ez kicsit bonyolítja a dolgot, hogy odaadja a lányért cserébe. Hát vadászni megy Huan, kinek végzete a farkas, Beren, hogy visszaszerezze a szilmarilt (ha már a kezét nem), após és még egy deli vitéz. Mindezek persze sikerrel járnak, Huan elveszik, a szilmaril megkerül, Beren meg meghal. És itt mondtam egy káromkodást, hogy mi a fészkes fene. Szerencsétlen csávó, nem elég, hogy szenved rabságban, kimentik, majd visszalopakodik, majd leharapják a fél kezét...és a nőt se adják még neki, mire minden megvan, hogy Lúthien az övé legyen...meghal...milyen kegyetlen már ez.
A történet persze nem feltétlen szakadt itt meg, kaptunk alternatív befejezést, hogy Lúthien visszakönyörgi őt az életbe, szép táncával és édes hangjával. Halandó lesz, és halandó lesz Beren is, és boldogan élnek míg el nem halványulnak, de már mint halandó, és nem mint tünde.
A könyv kicsit erősebb, mint egy sima regény, vagy eposz. Rengeteg fontos információt ad a világról amiben játszódik, hozzákapcsolja az Elveszett mesékhez, Húrin gyermekeihez és a Szilmarillokhoz. Előzetes olvasások nélkül is élvezhetővé teszi, hisz az első unalmas 40 oldalban, minden ehhez a történethez kapcsolódó történetet elmeséli. A Beren és Lúthien nem adna ki egy könyvnyi terjedelmet, de így, hogy mindent, ami a keletkezésekor hozzá csatolható, és hogy a legtöbb változatot tartalmazza, már kiad egy könyvnyit.
Olvasáskor előnyben, akik szeretik a elbeszélő költeményeket. Amúgy hozzá lehet szokni, a közepe felé, már nem irritált, hogy mindenképpen próbál rímelni, vagy valami hasonlót.
Nekem ez remek olvasmány volt, hogy visszarázódjak Tolkienhez, és rájöjjek, hogy a mai napig a legtöbb tünde nevet képtelen lennék kiejteni anélkül, hogy az ne hangozzék borzalmasan hülyén. Berennek legalább rövid és kiejthető neve volt, míg nem lett félkezű :D Lúthien meg még elég egyszerű kimondani, de vannak ennél hosszabb és kacifántosabb nevek is a történetbe. Néha ott hümmögtem, hogy ja a G-betűs vagy az M-betűs akárkicsoda :) Ennek ellenére imádom a tünde neveket, csak nem tudom őket kiejteni ;)
Belbecs: 5/5
Nagyon jól összeszedett könyv, nagyon szép történet.
Külcsín: 5/5
Szép! Nagyon szép, és az illusztrációk is nagyon szépek, ami tekintve, hogy Alan Lee készítette őket, hát nem volt kérdés.
Fülszöveg:
A Beren és Lúthien Tolkien legszemélyesebb története, melyet felesége iránt érzett szerelme ihletett. Talán éppen ezért nem adatta ki élete végéig. Most, 100 évvel a mű születése után, végre nyomtatásban olvashatjuk fiának, Christophernek köszönhetően.
Az ember és a tünde közötti szerelem történetén túl azt is megismerjük, hogyan változott Beren és Lúthien legendája Tolkien élete folyamán. Egy része már megjelent A szilmarilok-ban, de megírta próza, elbeszélő költemény, vázlat formájában is. Egy kötetben összegyűjtve viszont most találkozhatunk először a történettel, amit Edith Tolkien tánca ihletett a yorkshire-i erdőben, és amely életük végéig elkísérte őt és férjét.
A legenda szerint Berennek egy szilmarilt kell szereznie Morgoth, a gonosz szellem vaskoronájából Thingol királynak, a lánya kezéért cserébe. Lúthien pedig követi szerelmét, és segítségére siet a küldetés végrehajtásában.
De Beren ember, Lúthien pedig tünde, így választania kell: halhatatlan marad és túléli a férfit, vagy emberré lesz, és meghal vele együtt.
Könyv: J. R. R. Tolkien: Beren és Lúthien
Kiadó: Európa
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 328
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634058786
Fordította: Gy. Horváth László, N. Kiss Zsuzsa
Illusztrálta: Alan Lee
Megjelenés időpontja: 2018. április 15.
2019. január 4., péntek
2019-es könyves tervek
![]() |
Forrás |
Amik most futnak, és jelentkeztem rájuk:
Olvassunk THE BIG BANG THEORY betűivel!
Véget ér 2019. augusztus 31., 23:59
Ide még három könyvet kell olvasnom, úgyhogy az csak sikerül fél év alatt. A tervezett, amit ide olvasok:
Hidasi Judit: Gondolatmappa
A. O. Esther: Gombnyomásra 1.
Tari Annamária: #yz Generációk online
Véget ér 2019. augusztus 31., 23:59
Őszintén ennek nem álltam még neki, mármint maga a lista megvan, hogy miket akarok olvasni, de még egyiket sem olvastam el, tekintve 4 hónap alatt kell elolvasni 12 könyvet. És ugyan tavaly sok japános könyvet olvastam, nem éreztem azt, hogy 4 hónapon belül lenne, mind a 12. De lehet, ha Márciusig a legtöbb meglesz, akkor megnézem, mit olvastam tavaly év vége felé.
Mindenesetre ez a tervezett hozzá:
Terebess Gábor (szerk.): Egy csésze tea Isszával
Kobajasi Issza haikuversei Terebess Gábor fordításában és előszavával
http://mek.oszk.hu/06200/06236/06236.htm
1. KÖLTÉSZET: japán szerzőtől egy haiku- vagy verseskötet
Akutagava Rjúnoszuke: A vihar kapujában 87%
2. SZÉPIRODALOM: egy 2000 előtt elhunyt japán szerző műve
Banana Yoshimoto: Félelmeink 76%
3. IRODALOM (NŐ): egy japán írónő műve, aki Japánban él(t) és alkot(ott)
Kazuaki Takano: Genocide 88%
4. IRODALOM (FÉRFI): egy japán férfiíró műve, aki Japánban él(t) és alkot(ott)
Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek? 87%
5. IRODALOM (KÜLFÖLD): egy japán író műve, aki NEM Japánban él(t) és alkot(ott)
Jake Adelstein: Tokió Vice 86%
Egy újságíró a japán maffia hálójában
6. IRODALOM (GAIJIN): bármilyen irodalmi alkotás NEM japán szerzőtől, ami kapcsolódik az országhoz (pl. helyszín/Tokió vagy téma/gésaregény vagy műfaj/magyar haikuk, stb.)
Ueda Akinari: Eső és hold meséi 77%
7. MITOLÓGIA: egy legendáskönyv, vagy mesegyűjtemény, vagy mesekönyv (a legutóbbiból minimum 50 oldalas vagy 50 oldalnak megfelelő olvasmány(oka)t kérek)
Farkas Ildikó (szerk.): Ismerjük meg Japánt! 84%
Bevezetés a japanisztika alapjaiba
8. KULTÚRA: egy japán kultúrával foglalkozó szakkönyv (pl. kertrendezés, ikebana, vallás, popkultúra, történelem, gazdaság, szociológia, hagyományok, ünnepek, gasztronómia stb.)
Louis Frédéric: Japán hétköznapjai a szamurájok korában (1185-1603) 87%
9. KLISÉ: egy szamurájokról vagy gésákról szóló könyv (lehet irodalmi vagy tudományos mű is)
Stephen Addiss: Hogyan nézzük a japán művészetet?
10. MŰVÉSZET: egy japán művésszel vagy művészeti ággal foglalkozó könyv (pl. művészéletrajzok, kerámiaművészet, fametszetek, harcművészetek, design, építészet, kalligráfia, stb.)
Alyse Dar – Koronczai Magdolna (szerk.): Japán
11. UTAZÁS: egy Japánról szóló útikönyv vagy útleírás
Shirow Masamune: Dominion – A tankosztag 71%
12. SZÓRAKOZÁS: egy japán mangakötet
Ugyebár a már megszokott december 31-ig beszerzett (vett, talált, cserélt) könyvek elolvasása. Én bizakodó vagyok, tavaly már majdnem sikerült. Idén bízom benne, hogy még kevesebb könyvet veszek :)
Véget ér 2020. december 3., 23:59
Pozitívum, hogy a 40 könyvre van azért két év, de ezt is szeretném hamar teljesíteni, mert megfigyeltem, hogy a nagyon elhúzódó kihívásokat hajlamos vagyok elfelejteni, és ezért (is) bukom el őket.
Erre a tervezett:
A. O. Esther: Az Életfa
Adam Johnson: The Orphan Master's Son - Az ellopott élet
Andy Weir: Artemis
Anthony Ryan: A vér éneke
Benji Davies: Nagypapa szigete
Blake Crouch: Sötét anyag
Boldizsár Ildikó: Hamupipőke Facebook-profilja
Brandon Sanderson: Elantris
Catherine Leblanc: Akkor is szeretnél?
Clara Staykova Svetoslava: Madarak
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Diana Wynne Jones: A trónörökös
Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb - Ezt már el is olvastam! :)
Gail Carriger: Soulless - Lélektelen
George Orwell: 1984
J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi
J. R. R. Tolkien: Beowulf
J. R. R. Tolkien: Beren és Lúthien
J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek
Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól
Jodi Picoult - Samantha van Leer: Sorok között
Joss Stirling: Misty
Kathy Reichs: Virals - Kincsvadászok
Kleinheincz Csilla: Üveghegy
Lucy Keating: Dreamology - Álomgyár
Malala Juszufzai - Christina Lamb: Én vagyok Malala
Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi
Nick James: Az invázió
Odette Beane: Egyszer volt, hol nem volt - Ébredés
On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
On Sai: Esővágy
Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Túl a valláson
Rachel Cohn - David Levithan: Dash és Lily 12 napja
Salla Simukka: Hófehér
Sid Jacobson: Anne Frank
Suzanne Collins: A kiválasztott
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Suzanne Collins: Futótűz
Szabó Magda: Für Elise
Tehát molyos kihívásokra "csak" ezekre jelentkeztem. Emellett, tavaly nem jelentkeztem a Várólista csökkentésre, viszont listát készítettem. Így csak a magam kíváncsiságára csinálom, és ha sikerül, akkor majd idén decemberben feljelentkezek a jövő évire.
Ezek mellett lehetséges, hogy majd foglalkozom recenziókkal, de a terv szerint elkezdem a régi elmaradásaimat törleszteni, plusz az itt lévő kölcsön könyveket is próbálom idén visszaadni a tulajdonosaiknak (ez három könyvet illetve 8 képregényt jelent). Megpróbálok idén egy könyvet olvasni egyszerre, mármint szépirodalmit, mellette feltehetően csak a nyelvkönyvek lesznek olvasás alatt, de azok amúgy is sokáig lesznek az olvasmányaim között. Nem fogok stresszelni olvasáson, és nem is fogom erőltetni a dolgot. Blogra próbálok írni, de nem feltétlen fog minden könyvről blogbejegyzés születni, tekintve nem biztos, hogy van annyi mondanivalóm róla, hogy érdemes legyen ezt a blogra kitenni, ez esetben feltehetően csak molyos értékelése lesz, vagy összevont posztban több könyv.
Remélem, hogy idén is rengeteg jó és kellemes könyvélményben lesz részem, mert a tavalyi egész jó volt. (független, hogy mennyit félbehagytam :D)
Jó olvasást nektek is ;)
2019. január 3., csütörtök
2018-as évértékelés - nem könyves
A tavalyi év mottója az volt, hogy Irány Japán!
Nos teljesítettem, amit kívántam. 8 év spórolás után eljutottam álmaim országába. Ugyan, csak két hétre, de ez a két hét felejthetetlen volt. Terveim szerint fogok még Japánba menni, remélhetőleg már nyelvtudással együtt. Jelenleg is itthon magamban tanulom a nyelvet. Egyenlőre még nagyon alapoknál. (minthogy Hiragana és Katakana memorizálás + nyelvtanról olvasni stb.)
De tavaly azért nem csak Japán volt, még ha igazándiból az is volt a legtávolabbi úti célom!
De, hogy mi is történt? A karcaimat szoktam ilyenkor visszanézni, és azt hiszem most is nagyrészt ez fog segíteni a visszaemlékezésben.
Nos teljesítettem, amit kívántam. 8 év spórolás után eljutottam álmaim országába. Ugyan, csak két hétre, de ez a két hét felejthetetlen volt. Terveim szerint fogok még Japánba menni, remélhetőleg már nyelvtudással együtt. Jelenleg is itthon magamban tanulom a nyelvet. Egyenlőre még nagyon alapoknál. (minthogy Hiragana és Katakana memorizálás + nyelvtanról olvasni stb.)
De tavaly azért nem csak Japán volt, még ha igazándiból az is volt a legtávolabbi úti célom!
De, hogy mi is történt? A karcaimat szoktam ilyenkor visszanézni, és azt hiszem most is nagyrészt ez fog segíteni a visszaemlékezésben.
- Használtam huzamosabb ideig az Ebook olvasómat, ennek hála majd már új tok kell neki. Nagy hasznomra vállt a repülő utak alkalmával és kinn is, annak ellenére, hogy vittem papír könyvet is.
- Találtam kovászt egy kovászos könyvbe: ez feltehetően csak nekem volt extra, ilyen termékmintás könyvvel nem nagyon találkoztam előtte (anyukám azért nem merte a kovászt használni. A könyv meg olyan helyre került, ahol nagyon örültek neki!)
- Voltam Könyvklub részese, és megint nem sikerült minden könyvet elolvasnom, amit kellett volna. Vagy mert hangulat nem volt, vagy mert sz*r volt a könyv. Okultam, inkább hagyom az ilyen megkötött dolgokat.
- Olvastam el végül egy borzalmasan nehéz (fizikailag) Japán fametszetes könyvet, majd egy kisebbet is, és jöttem rá, hogy nagyon szeretem a Japán fametszeteket, meg úgy általában a Japán művészetet (most tuti újat mondtam :D)
- Vettem szótanító határidőnaplót, és írtam a kiadójának, hogy találtam benne pár hibát. Imádtam amúgy a napló és szótanító részt is, de korántsem használtam ki. Így igazándiból a szótanító része idén is velem lesz a tanulásba.
- Indítottam nyereményjátékokat a blogon, és sorsoltam táskát, japán édességet, japán plüsst, és önsegítő könyveket is.
- Utaztam Japánba, leveleztem, fizettem egyedül. Intézkedtem egyedül és utaztam egyedül. (mármint utazási irodával, voltunk vagy 20-an, de na én önállóan voltam :D)
- Hagytam el négy könyvet a Nemzetközi Könyvajándékozási nap keretében. Egyiknek sem tudom végül mi lett a sorsa, az biztos, hogy megtalálták őket ;)
- Lett cuki baglyos perselyem, aztán amúgy cuki macskás perselyem is.
- Aludtam tradicionális japán szálláson (meg is fájdult a hátam :D), és ettem tradicionális reggelit és vacsorát (és nem lettem tőle rosszul)
- Másztam meg 600 lépcsőt csak a kilátás miatt.
- Voltam a dubaji reptéren, kétszer is, és egyszer ott dekkoltam 5 órát a következő gépre várva. És vettem datolyát Dubajban és meg is jegyeztük, hogy ez igazi, ez finom, többet kellett volna. És vettem valami szájhigéniás cuccot, mert azt hittem fűszer (úgy nézett ki :D)
- Olvastam rengeteg Japánnal kapcsolatos könyvet, vagy japán írótól
- Vettem (vetettem) Bestseller - box-ot könyvhéten(vagy feszten?), amiben csak Bestseller nem volt :D
- Rendeltem ebay-en Japánból, és kaptam cuki dolgokat a rendelésem mellé ;)
- Volt film, amit egy év alatt 3-szor láttam. (Thor - Ragnarök pl ilyen, láttam angolul, japánul és magyarul :D), de ilyen a Ksz, Simon mert imádom azt a filmet.
- Ment el munkatársam a munkahelyemről. Anitát és Ildikót sajnálom, a Gézáért nem hullajtok könnyeket. Mindenkinél remélem, hogy ahova mentek, ott megtalálják a számításaikat.
- Gondoltam azt, hogy megtanulok japánul, amolyan "miért is ne" alapon.
- Vettem könyvet, ami nem is igazán könyv. (Kakebo)
- Találtam ajándékok között, feltehetően latin nyelvű naplót (1731-est)
- Beiratkoztam az Egyetemi könyvtárba, hogy japán nyelvkönyveket kölcsönözzek, aztán a legtöbbet inkább be is szereztem.
- Újra kezdtem recenziókkal foglalkozni, sokkal megfontoltabban, mint négy éve.
- Próbáltam havonta legalább egyszer találkozni a barátaimmal, beszélgetni és hasonlók, ez úgy 90%-ban sikerült is.
- Megkaptam a munkahelyemen a Tini-Sarok gondozását, így újabb feladatom lett. És megkaptam a Libris gondolák (ez a hivatalos neve elméletben a butoroknak, amit a Libri leselejtezett és mi megkaptunk) felhasználását. Karácsonykor karácsonyi könyvajánló volt rajta, most éppen a Könyvtárosok ajánlott könyvei vannak kirakva.
- Építettem az Eszterrel együtt könyv karácsonyfát, rögtön kettőt is
- Tanítottam be új munkatársat, a saját munkafolyamataimra természetesen :D
- Voltam Szentesen és Cserkúton (ez utóbbin kétszer is, itt szilvesztereztünk)
- Utaztam huzamosabb ideig (1,5 vagy 2 órát) egy lihegő kutyával a vállamnál :D
- Aludtam már 10 órakor Szilveszterkor
- Voltam EKG-n, amúgy minden oké velem, csak sokat fájt a fejem év vége felé.
- Kaptam Roxfortos zászlókat karácsonyra (meg tök jó egyéb dolgokat is, csak ez elég látványos a szobámba :D)
- Voltam fenn AniTigerrel Moly születésnapon. Nyertem könyvet is neki, meg magamnak, meg Csgabi nyert nekem (nem nekem nyerte, csak mivel japános így a szépen nézésemnek nem tudott ellenállni)
- Vágtam bele saját Bullet Journal-ba, feltehetően nem úgy csinálom, ahogy a nagy könyvben meg van írva, de azaz igazság, hogy nem érdekel. Inkább azt mondom, magam csinálom most már a határidőnaplómat.
2019-re tervek:
- Nyáron Szlovéniába menni (lefoglalva, kifizetve), a családdal
- Japánul tanulni, és ebben haladást elérni
- Kitartónak lenni és maradni
- Tovább vinni a másik blogomat is, amit nem rég indítottam (nem könyves, amolyan az élet jó oldalára fókuszálás, és a saját Hála naplómat is ott vezetem - mert rájöttem, hogy jobban szeretek gépelni, mint kézzel írni.)
- a Tini-Sarkot jól csinálni
- a munkámat jól csinálni
- keveset stresszelni, tekintve nincs semmi értelme a stressznek :D
- sokat olvasni!
- sokat blogolni (mind a kettőn)
- rengeteg időt tölteni a családommal és a barátaimmal
- szeretni az életet :)
Legyen mindenkinek nagyon kellemes
a 2019-es év is!
2019. január 1., kedd
Boldog Új Évet! - 2018-as könyves statisztika
Próbálom minden évben összeszedni, hogy könyves téren miként alakult az év. Beszerzés, olvasás és könyvélmények tekintetében. Ez idén sincsen másképpen. Sok képregényt olvastam, mert rengeteget kaptam kölcsön és még most is ott áll legalább 8 amit nem olvastam, úgyhogy feltehetően a 2019-es évet is képregénnyel fogom kezdeni. Már csak azért is, mert nem nagyon szeretem, ha hosszú távon nálam időzik más könyve így próbálok pár hónapon belül maradni a kölcsön dolgokkal...ezek meg bő fél éve nálam vannak.
Idén sokat olvastam Japán témában, és japán szerzőtől is. Ez részben az utazás miatt, részben azért, mert rengeteg könyvet adtak ki idén a témában. Idén lett nagy sláger az Ikiga, a Sinrin-joku, meg a wabi sabi is. Persze a japánok mellett nagyon mentek az életmód könyvek is, tekintve, hogy több kiadó is egyszerre dobta ki(már tavaly is) a Hygge és Lagom, no meg a Sisu könyveket, így ezekből is jópárat elolvastam. Volt amelyik tetszett és voltak nagyon is felejthető művek.
Az évben összesen 130 könyvnek álltam neki, ebből 11-et félbehagytam. A félbehagyottak között van 3 amit mindenképpen majd el akarok olvasni, de a fennmaradó 8 olyan volt, amit azért hagytam félbe, mert nagyon nem voltunk egy hullámhosszon.
Félbehagytam, de majd folytatom:
Matt Haig: A lány, aki megmenti a karácsonyt
Jack Kornfield: A bölcs szív
Kevin Kwan: Kőgazdag ázsiaiak
Idén hála az égnek elkerült az olvasási válság, nem volt hosszabb idő, amikor nem olvastam. Bár rengeteg rossz könyvet is olvastam, de arányaiban azt hiszem, rengeteg jó könyvélménnyel lettem gazdagabb. Idén 2 könyvvel bővült a kedvenc könyves gyűjteményem.
Új kedvenceim:
Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl
Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul
Az évben összesen 18.303 oldalt olvastam, ez a tavalyihoz képest 22%-os növekedést jelent. Ebben persze sok a mesekönyv, ami oldalilag nem, de könyvolvasás számban megdobta a dolgokat (könyvben +66%-al olvastam többet)
2018-ban vásároltam is, körülbelül 46 könyv került hozzám, ennek egy részét vettem, egy részét kaptam, és egy része reci volt. Év vége felé kezdtem megint recenziókkal foglalkozni, és jelenleg nincs nálam friss reci, tehát el is olvastam amit bevállaltam.
Könyvre összesen kb. 50.000 Forintot költöttem, azért csak tippelek, mert egy pár könyv már kikerült a birtokomból, aminek egy részét körülbelül annyiért adtam el, amennyiért vettem, így nem feltétlen kellene ebbe beleszámolnom, de hát mégiscsak költöttem rá. A hozzám került könyvek 50%-át olvastam is az évben, de így is 6 könyvön bukott el az Amit főztél edd is meg, főleg, hogy év vége felé már nehezebben vettem elő, amit év elején vettem. Ennek ellenére 2019-ben tervezem elolvasni az idei(2018) és a 2019-es beszerzéseimet is.
2019-ben nem akarok túl sokat könyvre költeni. Amúgy ez az 50.000 forint is főleg a nyelvkönyvek miatt lett ennyire magas. Az elmúlt években ugyanis 30.000 forint körül szoktam lenni, de hát ha valaki nyelvet akar tanulni, akkor a szükséges könyveket ajánlott meg is vennie. Japán nyelvkönyvre összesen 15.000 forint ment el, és akkor még idén pár japán művészeti albumba is beruháztam, és hát azok sem túl olcsók. Viszont egyetlen egy vásárlásomat sem bántam meg, ebben a témában!
Hamarosan még jelentkezem a nem könyves évértékeléssel is, hisz annyi minden történt (idén, mert ezt december 30-án kezdtem írni), hogy azt igenis érdemes összegezni :)
Idén sokat olvastam Japán témában, és japán szerzőtől is. Ez részben az utazás miatt, részben azért, mert rengeteg könyvet adtak ki idén a témában. Idén lett nagy sláger az Ikiga, a Sinrin-joku, meg a wabi sabi is. Persze a japánok mellett nagyon mentek az életmód könyvek is, tekintve, hogy több kiadó is egyszerre dobta ki(már tavaly is) a Hygge és Lagom, no meg a Sisu könyveket, így ezekből is jópárat elolvastam. Volt amelyik tetszett és voltak nagyon is felejthető művek.
Az évben összesen 130 könyvnek álltam neki, ebből 11-et félbehagytam. A félbehagyottak között van 3 amit mindenképpen majd el akarok olvasni, de a fennmaradó 8 olyan volt, amit azért hagytam félbe, mert nagyon nem voltunk egy hullámhosszon.
Félbehagytam, de majd folytatom:
Matt Haig: A lány, aki megmenti a karácsonyt
Jack Kornfield: A bölcs szív
Kevin Kwan: Kőgazdag ázsiaiak
Idén hála az égnek elkerült az olvasási válság, nem volt hosszabb idő, amikor nem olvastam. Bár rengeteg rossz könyvet is olvastam, de arányaiban azt hiszem, rengeteg jó könyvélménnyel lettem gazdagabb. Idén 2 könyvvel bővült a kedvenc könyves gyűjteményem.
Új kedvenceim:
Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl
Yutaka Yazawa: Hogyan éljünk japánul
Az évben összesen 18.303 oldalt olvastam, ez a tavalyihoz képest 22%-os növekedést jelent. Ebben persze sok a mesekönyv, ami oldalilag nem, de könyvolvasás számban megdobta a dolgokat (könyvben +66%-al olvastam többet)
2018-ban vásároltam is, körülbelül 46 könyv került hozzám, ennek egy részét vettem, egy részét kaptam, és egy része reci volt. Év vége felé kezdtem megint recenziókkal foglalkozni, és jelenleg nincs nálam friss reci, tehát el is olvastam amit bevállaltam.
Könyvre összesen kb. 50.000 Forintot költöttem, azért csak tippelek, mert egy pár könyv már kikerült a birtokomból, aminek egy részét körülbelül annyiért adtam el, amennyiért vettem, így nem feltétlen kellene ebbe beleszámolnom, de hát mégiscsak költöttem rá. A hozzám került könyvek 50%-át olvastam is az évben, de így is 6 könyvön bukott el az Amit főztél edd is meg, főleg, hogy év vége felé már nehezebben vettem elő, amit év elején vettem. Ennek ellenére 2019-ben tervezem elolvasni az idei(2018) és a 2019-es beszerzéseimet is.
2019-ben nem akarok túl sokat könyvre költeni. Amúgy ez az 50.000 forint is főleg a nyelvkönyvek miatt lett ennyire magas. Az elmúlt években ugyanis 30.000 forint körül szoktam lenni, de hát ha valaki nyelvet akar tanulni, akkor a szükséges könyveket ajánlott meg is vennie. Japán nyelvkönyvre összesen 15.000 forint ment el, és akkor még idén pár japán művészeti albumba is beruháztam, és hát azok sem túl olcsók. Viszont egyetlen egy vásárlásomat sem bántam meg, ebben a témában!
Könyvekben gazdag új évet kívánok mindenkinek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
-
Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond...
-
G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a b...