Emlékek őre Film kontra Könyv (Spoileres)

Tehát, olvasás előtt láttam pár évvel a bemutatót, és abból arra következtettem, hogy ez egy jó kis film, fura de jó lehet. Aztán elfelejtettem megnézni, most meg olvasás előtt már sem bemutatót sem a filmet nem akartam elkezdeni, hogy ne zavarjanak be. Jól tettem, bár lehet akkor tetszett volna a film…

Könyv kontra film:

Volt Jonas, és körülbelül ő még hasonlóan is cselekedett, mint a könyvben, bár volt pár eltérés a cselekményszállal, meg a behozott felesleges romantikus szállal. Csak hogy szerelmes hős legyen. Nem értem miért, tekintve a könyvben nem volt szerelmes hős, mégis izgultam érte, mégis volt motivációja és mégis tette a dolgát. Itt a „legyen szerelmes” szál miatt, sajnos ferdült az a sok motiváció.

Volt az Örökítő, ő nos ő kb. az előző őrzős sztoriban stimmelt, és ezzel ki is fújt. Egyrészt itt sajnos hiányzott belőle az a bölcsesség ami a könyvben megvolt benne. Miszerint egy mindig mindenkit megfigyelő társadalomban, nem megyek ki a térre sétálva az új őrzővel és nem magyarázok neki olyanokat, amiket a többiek nem hallhatnak. Mert ez egy hülye döntés, még bele sem kell rendesen gondolni….. aztán, hát a terv tökéletes amit ő eltervezett, csak hát itt rengeteg olyan dolgot tesz ami miatt nem tudom őt komolyan venni. A könyvben is fura volt, de nos ott legalább értelmes, okos és fura, és nem buta és logikátlan fura. Amúgy ha lett volna alkohol abban a világban, ami gondolom nincs, tuti alkoholistának bélyegezném!

Volt, Gabriel: hát…na ő tök ugyanazt csinálta mint a könyvben. Attól eltekintve, hogy nem úgy hagyta el a telepet mint a könyvben, de arról szegény nem tehet!

Volt Fiona, akinek a könyvben körülbelül semmi szerepe azon kívül, hogy jóban van Jonassal és Ashel, és olyan kis aranyos lány, aki csinálja a dolgát. Na a filmben nem. A filmben legyen szerelmes, lázadó, élharcos….wtf? tehát szegény csaj sem az akit a könyvben megismertünk, bár tény, a könyvben nem ismertük meg, mert egy teljesen mellékes emberke.

Volt, Ash aki a könyvben amúgy szerintem a legjobb és legcukibb szereplő, akit szeretni képes az ember az esetlensége miatt. én őt egy kedves embernek képzeltem el, a filmben meg kaptam egy tahót, aki féltékeny (pedig nem lehetne mert nincsenek érzések, bár lehet annyira meglepődött a két lázadó szerelmén, hogy ez váltotta ki a féltékenységet), elméletben barátok a főszereplővel, ami a filmben részben érezhető részben furán furcsa. Na ő az a karakter akit teljesen átformáltak és csak a neve ugyanaz.

A munkahely beosztások: én elhiszem, hogy a nagy szöktetős jelenet miatt kellett ezen változtatni, de azért valahol végtelenül mókás, ha a könyvben és a filmben két totálisan-totálisan eltérő szakmákat kapnak.

Fiona:

Könyv: idősek gondozójának vezetője

Film: dajkáló, tehát az új gyerekekkel foglalkozik….

Ash:

Könyv: mivel relatíve megbízhatatlanul bénácska szegény, és szertelen, ő a fiatal (azt hiszem 3-6 év közötti) gyerekeket felügyelte volna, ami a könyvbéli magának illett is.

Film: Drón pilóta. Wtf???????

A könyvben nem volt nekem tiszta ez az „elmegyek és akkor visszakapják az emlékeiket” dolog, tekintve az előző őr meghalt ezért kapták vissza. Namármost itt aztán meg lett magyarázva, hogy van rohadt messze egy határ, ott átmész és az emlékek visszajönnek….még térkép is volt, még minden volt….valahol komikus a dolog amúgy. A könyv sokkal, de sokkal jobb és a film minden normális dolgot átírt benne. Nem tetszett L

Könyv: 5/5

Film: 2/5

Lois Lowry: Az emlékek őre (Az emlékek őre 1.)

A Mini-Könyvklub keretében olvastam a könyvet. Valamikor réges-régen várólistás is volt a könyv, no meg kijött a film akkor is gondoltam rá, hogy ezt bizony olvasni kellene. Meg is vettem, aztán nyereményjátékon ki is sorsoltam. Valahogy nem jött el az ideje. Nos, most eljött. Gondoltam, ha már ismételten jelentkezem a könyvklubba, tényleg komolyan kell vennem, és tényleg nem el mismásolni az egészet.

 Tehát most próbálok nem utolsó utáni pillanatokban olvasni a könyvklubos könyveket, annak ellenére, hogy jelen esetben az Emlékek őre kifejezetten gyorsan haladós és nagy betűs. Két délután alatt el lehetett olvasni, igazándiból, ha ezt nem munkaidő közben tettem volna, akkor egy délután alatt.

 Jonas-t megkedveltem, bár kicsit fura srác, de Más mint a többiek, nem is véletlen lett ő az emlék őrzője. Nem tudom, hogy a sorozat többi részében kiderül-e több arról, hogy miért és mikor lett ez a nagy egyenlősdi, de az nagyon érdekelne. A világ ahova kalauzolva lettünk egy elméletben idillikus világ, ki ne akarna ott élni? Háború, nincs. Éhezés, nincs. Bánat, kirekesztettség, gyűlölet, harag: nincs. Nincs semmi, ami elronthatná az életet. Csakhogy, nincs semmi, ami értelmet adhatna az életnek. És ez az ami miatt nem akarnék abban a világban éldegélni. Élni? Élet egyáltalán az, hogy minden évben előre lépsz, szintet, kapsz egyen ruhát, egyen biciklit, egyen akármit. Aztán 12 éves leszel, megkapod az egyen munkádat, ami ugyan más, mint a társadé, de adott, és ugyan megváltoztathatod, de azért szerintem nem szeretik, ha kifejezed nem tetszésedet a munkád iránt. Aztán ott van, hogy van egy Apa meg egy Anya, akik nem szerelemből jöttek össze, sőt azt sem tudják mi az, mert gyógyszert szednek, hogy ne is érezzék a vágyat meg mindent. Tehát a „szülők” –et is az irányító bizottság rakja össze, hogy jók lesznek. Aztán igényelnek gyereket, azt kapnak…. Amúgy van egyáltalán ott szex? Komolyan érdekelne. A kölyköket a szülőotthonban lévő anyák szülik, de…. őket vajon mesterségesen ejtik teherbe (szerintemigen), vagy sem? Oké, ez bizarr lett, így hogy belegondoltam :D

 No mindegy borzalmas egy világ az, ahol nincsenek színek, zenék, érzések, ahol nincs igazándiból értelme az életednek. Mert nincs…dolgozni és ennyi, annak meg úgy semmi értelme. Érzelmek nélkül nincs értelme élni.

 Értem, a miértet, hogy miért döntött úgy a világ ott, hogy nem akarnak érzelmeket, és de jó nincs is már gond, sem háború sem semmi. Csak hát az emberek azért emberek mert éreznek, mert gondolkodnak, mert haladnak valahova. A telepen ahol Jonas is él…vannak. Nem haladnak sehova és ezzel rohadt elégedettek, mert nincs meg a hiány érzése sem. Dühítő….

A másik dühítő az egész tetves világban, amiben játszódik ez a…. elbocsátás dolog. Nem csodálom, hogy Jonas kibukott amikor rájött, hogy az elbocsátás, nem olyan happy dolog, hogy elmész egy jó helyre, és ott folytatod az életed. Azért elég hideg zuhany az egész.

Belbecs: 5/5

Olvassa mindenki, mert elgondolkodtat, és elég könnyed, gyors olvasós módban. Nem tudom mennyire kapcsolódnak össze a sorozat részei (mármint történetileg), de meglátom, most begyűjtöttem ide magam mellé őket. Ugyanis, eléggé függ a vége. Olyan… haho …bumm vége típusú. Ezt utálom!!

A szereplők…Jonas az egyetlen akit a másik őrzőn kívül egyáltalán megismerünk. Nos ő aranyos, kedves, erős fiú. Úgy sajnáltam a 12-es ceremónián történtek miatt, azért tényleg para lehet, ha kihagynak a szép kis mindenki egyenlő felsorolásból. :D Az előző őrző meg kicsit kattant, de azért aranyos. Ki ne lenne kattant, ha a világ összes érzése, emléke, fájdalma és boldogsága ott nyugodna a vállán.

Áh erről jut eszembe, ha valaki tudja a választ súgja meg (SPOILER) feltételezték az emlék őrök, hogy ha Jonas elmegy a telepről, akkor az emlékek rázúdulnak az ott élőkre, mert így történt az előzővel is. Csakhogy! Arra nem gondoltak, hogy ez nem távolság kérdése? Az előző őrt elbocsátották, tehát elég halott volt, így érthető az emlékek visszaszivárgása a tudatokba, de… Jonas csak elmegy. Kétlem, hogy ez ilyen km-re lebontott dolog lenne.

Külcsín: 5/5

Nekem tetszik a borító (a nem filmes), főleg, hogy tényleg van köze a könyvhöz. Amíg nem olvastam, addig nem nagyon tudtam elképzelni, hogy ilyen címmel mégis mit jelent egy szánkó, de most már tudom. Elég sokat…soknál is sokabbat.

Fülszöveg:

A 12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát…
     Az ifjúsági regény sajátos hangulata, cselekményének feszültsége a gyermek és felnőtt olvasót egyaránt fogva tartja. Az emlékek őre kivételes lehetőséget kínál a továbbgondolásra, arra, hogy szülők és gyerekek, tanárok és tanítványok elbeszélgessenek az élet nagy kérdéseiről.

Eredeti mű: Lois Lowry: The Giver 92%

Eredeti megjelenés éve: 1993

Könyv: Lois Lowry: Az emlékek őre

Kiadó: Animus

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 238

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633241318

Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

A sorozat kötetei:

1. Lois Lowry: Az emlékek őre 89%

2. Lois Lowry: Valahol, messze 84%

3. Lois Lowry: Hírvivő 88%

4. Lois Lowry: A fiú 88%

Ferber Katalin: Az elárult Japán (Út Fukusimáig)

Ferber Katalin másik könyvét (Ferber Katalin: A másság szigetein), tavaly el kezdtem olvasni, de hangulat hiányában félbe hagytam. Viszont ennek hála, és a mostani könyvnek hála van egy képem az írónőről, és így képes vagyok nem feltétlen hinni neki mindenben. Borzalmasan negatív hozzáállása van, borzalmas gyermekkora volt, és borzalmas kamasz kora, és hát elmenekült Japánba tanítani, ahova soha nem akart és nem tudott beilleszkedni. Ezt nem én mondom, ez sajnos egy tény, amit le is ír. Az előző fél olvasásos könyvemben is benne volt, ennek a könyvnek…a harmada legalább. Ugyanis az a sanyarú gyermekkortól-japánig vezető utat mutatta be. Ami ha a következő olvasmányomban lesz, úgy át fogom ugrani mint a sicc. Kétszer olvasva is borzalmas, nem hiszem, hogy ezt mindegyik könyvbe bele kéne rakni. (vagy feltételezzük nincs olyan olvasó, aki minden könyvét elolvassa, ezért ezt a negatív gyermek-kamasz időszakot mindegyikbe meg kell örökíteni?)

 Mindegy is miért van benne. Az Elárult japán, egy negatív vélemény, a japánokról, Japánról, a kultúráról, a felfogásról, mindenről, amiről azok akik szeretik Japánt, pont nem így vélekednek. Ferber Katalin, nem szereti Japánt.

 Független attól, hogy az író konkrétan lejáratja az országot, legyen az valós, vagy vélt dolgok közlése, szerintem nem a legjobb módja ennek ez a könyv. Nem tudom mi akar lenni ez a könyv. Életrajz? Elsőre azt hittem, hogy memoár, olyan „ Voltam én, voltam a férjem, életfonalak, mentek-mentek találkoztunk, rossz volt, jó volt nekünk, most hazaértünk, emigráltunk.” Mindegy is, tehát olyan élet szagúra gondoltam, olyan könyvre, amiben felfedezhetem Japánt, egy magyar szemével, és egy japán szemével, hogy látják ők, hogy látták ők az országot. Nos nem memoár, ugyan van benne harmadrészt visszaemlékezés, Hirosi-ról is megtudunk pár dolgot (tök szimpi amúgy), de a közös életük el lett intézve fél oldallal….ami tekintve hogy több mint húsz év kicsit durva.

 Ha nem memoár, akkor mi? Kampány a „de gonoszak a Japánok” címmel? Az atomenergia ellen? Fukusimáért? Az igazságért? Nos, Ferber Katalin a Fukusimai atombalesetkor Németországban volt, tehát nem tud többet róla annál, mint amit bárki más is tudhat, ha beszél japánul, angolul, magyarul, németül és érdekli a téma. Csakhogy ő tud mindent elmondása szerint.

 Nem akarom bántani, pláne mert be kell vallanom, hogy 1. nem érdekel a politika, sem kül, sem bel politika. 2. akkor amikor a szökőár 2011-ben letarolta Japán egy részét, követtem a híreket, de nem különösebben olvastam utána (most sem). Ebből adódóan nehezen mondom azt, hogy ki, mit, mennyit cenzúrázott, ezt feltehetően részben ő jobban tudja. Elhiszem, hogy a japán kormány nem mondta el, hogy huppszika felrobbant három atomerőmű… de azt nehezen hiszem el, hogy ennyire felelőtlenek ott, és ennyire profit orientáltak, mint amennyire be van állítva. Elhiszem, hogy a japánok egy része ilyen, elhiszem, hogy furák (tudom, hogy furák), de nem hiszem el, hogy Kobe esetében is, mindenki (MINDENKI) ült otthon és napokig gondolkodott, hogy ejnye, no, küldjünk segítséget vagy, menjünk segíteni? Nem, ezt nem tudom, így ahogy itt van tálalva elhinni.

A könyv utolsó harmada nem memoár, hanem japánban fellelhető összes nagyobb katasztrófa, vagy mérgezés vagy korrupció vagy egyéb tálalása, a „ne szeressétek japánt, mert nem érdemlik meg, mert kirekesztők, mert nem foglalkoznak a másikkal, mert így bánnak a betegekkel” stb. kampány. Csak tudnám miért. Miért? Ha tippelnem kell, azért mert Japán sem lett a majdnem-lány otthona. Mert oda sem volt képes soha beilleszkedni. Ami nem az ő hibája, de ennek a könyvnek ÍGY nem szabadott volna megjelennie. Megírni oké, mert kiírod a sérelmeidet, de megjelenni….Még akkor is, ha az amit leírt 100%-ban igaz is. De a keserűséget érzem és nem a tényeket.

Belbecs: 2/5

Külcsín: 4/5    Tetszik a borító, mert ötletes.

Fülszöveg:

Ferber Katalin 1952-ben született Budapesten. Közgazdasági egyetemet végzett, gazdaság- és pénzügytörténész.
1993 és 2010 között Japánban volt egyetemi tanár. Számos tanulmánya jelent meg több nyelven. Magyar nyelven ez az ötödik könyve Japánról. Jelenleg Berlinben él.

" Aztán megtörtént az elképzelhetetlen, a hihetetlen. Fukusimában. Hosszú hónapok teltek el, amíg egyértelművé vált mindkettőnk számára, hogy a visszatérés Japánba nem csak kockázatos, de tulajdonképpen már fölösleges is lenne. Túl nagy kockázatot jelentett volna nekem, Hirosi pedig semmiképp nem akarta nélkülem otthon folytatni életét.
Hirosi hetvennyolc évesen, életében először nézett szembe az emigrációval, annak minden következményével együtt. Én, aki csaknem huszonkét éve vagyok vele, rettegtem attól, hogy az emigrációja pótolhatatlan veszteségeket okoz majd neki. Akár bele is betegedhet. Elvesztette anyanyelvi környezetét, testvéreiről alig hall valamit, lányával olykor ugyan beszél, de már szinte lélekben sincs saját hazájában. Bár minden reggel gondosan elolvassa a japán napilapok egyikét, s minden fontos eseményt követ, ami ott történik, közvetlen kapcsolata egyetlen japán emberrel sincs."

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Ferber Katalin: Az elárult Japán

Kiadó: Kalligram

Kiadás helye: Pozsony

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 264

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9786155454547

Várólista Vasárnap (05.08.)

Május elsején elmaradt a várólista vasárnap. Azaz igazság, hogy még a terv megvolt, hogy megírom, pont ezért tettem a havi zárást szombatra, hogy azért mégse menjen ki két poszt egy nap. Aztán vasárnap elment az idő anyáknapjával, kertrendezéssel, és úgy mindennel, és körülbelül hétfőn délben amikor AniTigerrel beszélgettem jöttem rá, hogy basszus nem írtam vasárnap posztot. No mindegy, amúgy sem volt időm sem túlzottan, hogy nézegessem a molyt, így nem is nagyon jött össze annyi könyv, talán kettő lett volna.

 Tehát akkor így május második vasárnapján, ezek kerültek a várólistámra, az elmúlt 14 napban.

Lovász Andrea (szerk.): Parti Medve Mai szerzők állatos antológiája

Colin Duriez: Tolkien és C. S. Lewis Egy híres barátság története

Vishen Lakhiani: A csodálatos elme kulcsa A boldogság, tudatosság és korlátok nélküli élet 10 törvénye

Eckhart Tolle: Új Föld 95%

Agnès Martin-Lugand: A boldog emberek olvasnak és kávéznak

N. K. Jemisin: Az ötödik évszak

Virág Emília: Sárkánycsalogató

Neil Gaiman – Michael Reaves: Köztesvilág

Lovász Andrea (szerk.): Parti Medve új könyvtári könyv! Molyra is én vittem fel, mert eddig nem rakta fel senki sem. A „sorozatban” megjelent szintén hasonló antológiákat már olvastam, és azok tetszettek is, úgyhogy reményeim szerint ezek a történetek, versek is tetszeni fognak. Az illusztrációk nagy hányada amúgy tetszett, úgy első belelapozásra.

Colin Duriez: Tolkien és C. S. Lewis: Minden évben eldöntöm, hogy Tolkient fogok olvasni, hogy újraolvasom a Gyűrűk Urát, hogy haladok a többi könyvével. Azt hiszem ezt két éve döntöttem el. Amióta ezt eldöntöm, egyetlen egy Tolkien könyvet sem olvasok abban az évben… szerintem ez olyan mumus dolog. Eldöntöd, hogy fogsz tőle olvasni, tuti, hogy akkor jön ezer másik könyv, vagy kevesebb az időd, vagy olvasási válság és nem jutsz el odáig…. Nem mondom, hogy ezt még idén el akarom olvasni, szimplán szeretnék majd rá időt szentelni. Szintén új könyvtári könyv.

Vishen Lakhiani: A csodálatos elme kulcsa: tetszett a címe, a borítója, az amiről szól. Bár éppen AniTigerrel beszéltük, hogy elnézve melyik kiadó adja ki, lehetséges, hogy nem mostanában lesz kiadva… pedig érdekesnek tűnik L

Eckhart Tolle: Új Föld : Nem olvastam még a szerzőtől, de a Molyok szerint

„1. legjobb életmód könyv a molyok értékelése alapján”, úgyhogy úgy gondoltam, hogy talán megér egy próbát. Ugyan, azt még nem tudom, honnan szerzem meg, mert a könyvtárnak nincs meg, de megoldom. Végtére is van könyvtárközi kölcsönzés is a világon, néha használhatom is :D

Agnès Martin-Lugand: A boldog emberek olvasnak és kávéznak: Fogalmam sincs miről szól! De a címe nagyon tetszik, úgyhogy várólistára vele. A kávé mondjuk hidegen hagy, mert nem iszok annyi kávét…. De a boldog emberek olvasnak ez biztos :D Nagy reményeim vannak a könyvvel kapcsolatban, remélem nem fogok csalódni majd.

N. K. Jemisin: Az ötödik évszak: Ha eltekintünk attól, hogy elsőre azt olvastam, hogy Ötödik évszázad, akkor amúgy egészen menő. Tetszik a borító, de itt már azért elolvastam azt is miről szólt, aztán repült váró és kívánságlistára is. Tetszik a történet, az alap ötlet, meg úgy az egész. remélhetőleg nem lesz csalódás majd.

Virág Emília: Sárkánycsalogató: AniTiger dicsérte, úgyhogy mindenképpen olvasni akarom, már itt csücsül a kölcsön példány. Reménykedem benne, hogy nekem is tetszeni fog, legalább fele annyira, mint AniTigernek akkor nem lesznek gondok :D

Neil Gaiman – Michael Reaves: Köztesvilág: Új Gaiman könyv!!! Nem mintha a régiekből mindet olvastam volna, de akkor is!! Egy időben nagyon rá voltak kattanva Gaiman-ra, aztán több „antológia” került az utamban, és több „ez mi a sz*r” novella, és elvette ez a kedvemet tőle. Pedig a Csillagport, a Soseholt, Az Anansi fiúkat imádtam…Az Amerikai isteneket meg azóta sem tudtam elolvasni…pedig megvan és neki álltam…párszor már pedig mindenki azt emeli az egekig, hogy de jó…hááát. Mindegy azt sem adtam még fel, csak hát…

Kathy Reichs: Végzetes utazás (Temperance Brennan 4.)

Köszönet a könyvért a Fumax kiadónak!

Be kell vallanom, hogy sosem néztem Dr. Csontot, és még nem olvastam Reichs-től ebben a sorozatban könyvet. Az ifjúsági sorozatának első részét olvastam valamikor, pár éve, és az tetszett. Ezért is jutottam arra az elhatározásra, hogy szeretném megismerni ezt a könyvsorozatot is. Mivel, erre a részre volt lehetőségem, hát tessék 4. résszel kezdtem a sorozatot.

 Megnyugtatására mindazoknak, akik szintén random megfogják a könyvet, mert szimpatikus a címe, fülszövege. Nos, azok számára, a könyv úgy 85%-a teljesen érthető. Van pár visszautalás, amit mivel nem olvastam az előzményeket, így nem nagyon tudtam mire is utalnak vissza. De nem volt túlzottan zavaró, mert az a szereplő, akinél folyamatosan megjegyezte, hogy „és amikor” és „azt tette, hogy”, nos, ő nem is sokat szerepelt a könyvben. Kivéve a kulcs jelenetekben.

 A történet több szálon fut, az egyik egy repülőszerencsétlenség, és annak felgöngyölítése. Minthogy, miért zuhant le, minden utas megvan-e. Bomba, összeesküvés, maffia támadás, légi támadás, vagy egy véletlen baleset? Ez a szál amúgy engem jobban érdekelt volna, mint amennyire ki volt fejtve. De sajnos főhősnőnk, mivel nincs elég halottja, hát keres magának más témában, amivel felkeveri a sz*rt.

Nekem ez a borító tetszik
a legjobban, annak ellenére
nem sok köze van a
történethez.

 A történet másik szála, egy lábfejjel kezdődik, amit prérifarkasok visznek tök véletlen, pont főhősnőnk felé, és hát persze nem nyughat, ki kell deríteni kié volt. Csakhogy ezzel beletenyerelt egy több évszázados masszába. Olyan helyeken, olyanokat kérdez, amit nem kellene. Be kell vallanom, hogy néha kifejezetten ostobának gondoltam őt, tekintve hogy tényleg nem látta át, hogy igenis segítséget kell hívni. Főleg a végénél. Én értem, hogy „nem akarok belekeverni mást, ne legyen miattam baja”… de. De nekem a józan paraszti eszem, egy üres épületben, amikor felhívnak, hogy meg fognak ölni, kib*szottul, nem írogatok sms-t, meg gondolkodom, hogy vajon felhívjam-e az FBI-os haverom, akinek van fegyvere, azt elvetem, hogy ne legyen baja. Nem…én felhívom a rendőrséget mentőket, akárkiket, hogy mentsenek meg. Pláne nem maradok Egyedül egy panzióba, sötétben mindezek után…de ha még ezt mégis megtenném (nem, nem tenném meg), akkor nem megyek ki amikor elkezd ugatni a kutya…. Komolyan. De komolyaaaan. Én maradnék a helyemen, bezárkóznék, és telefonos segélykérést intéznék mindenfelé. Jesszusom. Tehát ezen kívül nem volt vele bajom, csak hát ez nekem logikátlan volt. Lehet az előző részekben teljesen meg van magyarázva, hogy miért alakult ki nála ez a nagyfokú önfeláldozás, és mártíromság, de itt nem utaltak annyira vissza rá. Említés szintjén, valami lövöldözésre, de ennyi.

A lábfej története amúgy érdekes volt, és maga a politikai háttér is, még ha a könyv felénél már sejteni lehetett, hogy még Kik lehetnek benne a dologban. Aztán elkezdtek hullani az emberek, és felgyorsultak az események. Tetszett a nyomozás, a történelmi háttér, de sajnos egy csomó szereplő, csak úgy volt. Búskomoran állt, és búslakodott, hogy miért nem segített, miért nem állt ki a másikért. Ami egyrészt marha idegesítő, másrészt tökéletesen bemutatja korunk hozzáállását a dolgokhoz. A hatalom majdnem szent és sérthetetlen, de csak majdnem. Viszont rengetegen meghúzzák magukat az első „figyelmeztetésre”, és bár tudják, hogy hamis váddal illetik a munkatársukat, körülbelül sz*rnak bele. Ezt nagyon utáltam L

 Mindezek ellenére tanulságos, izgalmas könyv volt, egy csomó érdekes dolgot tudtam meg, aminek vagy van történelmi háttere vagy nem. A legtöbb dolog hihetőnek tűnt. A repülő szerencsétlenség azért egy ”b+”-et megérdemelt. Erre nem gondoltam! :D

Belbecs: 4/5

Nem adok rá maximális pontot, mert voltak benne számomra, nem annyira érdekes dolgok. Feltehetően olyanok, akik minden eddigi részt olvastak, vagy a sorozatot nyomon követik jobbra értékelik. Bár szerintem a négy pont sem rossz.

Külcsín: 3/5

A borító amúgy szép, átvettük az egyik külföldit. A pont levonás az elgépelések miatt van. Nem jelöltem be őket, de erősen gondolkodtam azon, hogy fogom a post-iteket és rakok minden elgépeléshez egyet-egyet. Nem volt Olyan sok, de azért már az a mennyiség, aminél megállsz, és zavaró.

Fülszöveg:

A Dr. Csont-sorozat rajongói bizonyára kiéhezetten várják már dr. Temperance Brennan törvényszéki orvosszakértő legújabb nyomozását. A New York Times- bestseller kötet most először olvasható magyar nyelven.

Amikor lezuhan egy repülő Észak-Karolina hegyei között, Tempe Brennan is részt vesz az eset feltárásában és az áldozatok maradványainak azonosításában. Csakhogy egy erdei tisztáson olyan emberi lábfejre bukkan, amely sejtése szerint nem a gépről került oda. Mivel felfedezése több környékbeli számára súlyos következményekkel járhat, szakmailag meghurcolják, hogy így tartsák távol a helyszíntől. Őt azonban nem lehet csak úgy félreállítani. Vaslogikával és végtelen türelemmel vizsgálja a vidéket jó ideje sújtó szörnyű gyilkosságokból származó maradványokat… Ahogy a szálak egyre nagyobb hatalmú emberekhez vezetnek, egyre komolyabb fenyegetésekkel kell szembenéznie, ő mégis folytatja a nyomozást. Szerencsére a döbbenetes igazság kiderítésében olyan segítőtársai akadnak, mint a szívdöglesztő Andrew Ryan nyomozóhadnagy és Boyd, a kölcsönkapott csaucsau, akinek a szimata több detektívével ér fel…

Kathy Reichs most is mesteri kézzel bonyolítja a vérfagyasztó cselekményt, elegáns, szellemes prózája nem hiába tette világhírűvé az írónőnek is nagyszerű törvényszéki orvosszakértő nevét.

Eredeti mű: Kathy Reichs: Fatal Voyage

Eredeti megjelenés éve: 2001

Könyv: Kathy Reichs: Végzetes utazás

Kiadó: Fumax

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 396

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789639861732

Fordította: Béresi Csilla

Ár: 3.495 Ft

Fumax ár: 2.500 Ft (-28%)