Thich Nhat Hanh: Csöndsarok (Otthoni meditációs gyakorlatok)

Alapjában véve szeretem a meditációról szóló könyveket. Szeretem, hogy emberek tényleg tudnak így élni, mint ahogy leírja. Én azt is elhiszem, hogy ha nagyon akarja az ember, akkor be lehet hozni ilyen szokásokat az életében, mint hogy egy sarkot kijelölni, ahol csak és kizárólag csendben lehet lenni, ahol meditálhatsz, ahova ha mész akkor a családtagjaidnak kutya kötelessége ezt figyelembe venni és míg ott vagy nem szólhatnak hozzád. Az elképzelés remek, még talán ki is tudnám vitelezni a dolgot, de nem hiszem, hogy mindenki számára megoldható volna egy ilyesmi. Mert nem feltétlen ugyanazon szelemet képviseli a gyerek és a szülő, és ebből adódóan súrlódhatnak az elképzelések. És van egy olyan érzésem, hogy vannak olyan családok, ahol, ha megjelenne a gyerek egy haranggal és kongatna rajta egyet, nem csendben maradnának, hanem fejbe dobnák valamivel, vagy megkérdeznék tőle, hogy hülye-e. Júj de negatív voltam!

 Feltehetően az is közrejátszik, abban, hogy nem tudom maximálisan átélni a könyvben foglaltakat, hogy sosem voltam alkalmas arra, hogy úgy meditáljak, ahogy azt „tanítják“. Életemben egyszer voltam ilyen csoportos meditálós dolgon, a művelődési házban, mint nagy buddhista fan (nem tartom magam semmi vallás követőjének, de a buddhizmus, sintoizmus, taoizmus stb. Minden japán, kínai vallás érdekel), gondoltam jó lesz az. Maga az előadás amúgy az is volt, érdekes dolgokat hallottam, amiket előtte nem,és ebből adódóan boldog voltam, aztán jött a vége az előadásnak, meditáljunk, mondhatni vezényszóra. Voltam....úgy 14 éves. Az egészet viccesnek találtam, nem voltam képes átérezni,hogy most mit is kéne érezni. Persze mondták mit érezz, de ha totálisan leköt az, hogy szerinted vicces ez az egész, hogy 30 ember csukott szemmel hümmög és ezt meditálásnak nevezi, akkor nehezen lazulsz el, és nehezen kapcsolod ki az elmédet. Itt amúgy el is döntöttem, hogy sohatöbbet nem megyek ilyen hülyeségre. Pedig maga a téma érdekelt és azóta is érdekel. Próbáltam már én az okos leírások alapján ellazulni semmire gondolni, de olyan szinten kattog az agyam folyamatosan, hogy szerintem totálisan alkalmatlan vagyok arra, hogy kikapcsoljak. A belső monológjaimról nem is beszélve...remekül tudok veszekedni is magammal ha arról van szó :D Tehát ebből adódóan én és a meditáció csak külön létezünk, vagy egyéni módon teszem. Elmélkedem én éppen eleget, és azt sem mondanám, hogy nincs olyan, hogy kiürítem a fejemet, mert van. Bár azt erősen bambulásnak szoktam aposztrofálni és erős túlzás volna ráfogni, hogy meditáltam.
 A zene viszont sokat szokott segíteni, hogy ne gondolkozzam, de azt sem hívnám meditálásnak, mert akkor meg hümmögöm a dallamot, tehát a zenére gondolok... az énekes számokra meg már pláne nem mondok semmit, mert képes vagyok énekelni őket, más nem magamban.... magamban remekül megy!

 Szeretem a csendet, de nem tudom elképzelni, hogy akár csak húsz percre is totális csendben, ne csináljak semmit. Annak ellenére, hogy néha meggyőződésem, hogy a monitor bámulása már-már meditálás, mert nem csinálok semmit, csak bámulok ki a fejemből.
 Összességében, most, hogy mindenfélét összehordtam. A könyv jó! Ha egy részét nem akkor olvasom, amikor egy közléskényszeres, hangos pár ül mögöttem a buszon, akkor talán fel is fogom mit olvastam. Az ötletek jók, de Magyarországon nehezen tudom elképzelni egy átlag magyar családnál, hogy ki tudják ezt vitelezni. No meg, mondhatom én azt, hogy ha bántanak megkongatom a harangot és kuss mindenkinek, de nem hiszek abban, hogy felindult vitás alkalmakkor, ha megkongatja valaki a harangot a vitás fél ezt komolyan is veszi és fél percig próbál csendben maradni, átgondolni lehiggadni. Remek lenne, félre ne értsetek, csak nem hiszek abban, hogy ez kivitelezhető...

Belbecs: 3/5
Külcsín: 5/5

Tetszettek a rajzok benne, és aranyos, hogy az egész ilyen apró, kézben, zsebben kényelmesen elfér.


Fülszöveg:
Csak csönd. Csöndesség. Tiszta tudatosság. Semmi felesleges szó. Egy könyv a csöndről, a lélegzetről, elfogadásról, alvásról, az étel tiszteletéről, a belemerülésről… Legegyszerűbb mindennapos rutinjaink mélyebb megéléséről és soha fel nem kutatott belső igényeink megtalálásáról. Thich Nhat Hanh vezet. Mester – példa és tanító. A meggyőzni akarás erőszakossága nélkül, életének hitelessége által. Folyton egyensúlyozva a nehezen megfejthető, spirituális üzenet közvetítése és a hétköznapokban gyakorolható cselekvések megtanítása között. Kevesen képesek úgy hatni, hogy közben szabadságot adnak; megérintenek, elindítanak, majd továbblibbennek. Ő igen.
Legyek képes arra, hogy frissen, állhatatosan és szabadon éljek.
Legyél képes arra, hogy frissen, állhatatosan és szabadon élj.
Legyünk képesek arra, hogy frissen, állhatatosan és szabadon éljünk.
Mantrák, meditáció, könnyed illusztrációk, kicsinyke forma. Zsebben hordható békesség.

Eredeti cím: Making space
Eredeti megjelenés éve: 2012
Könyv: Thich Nhat Hanh: Csöndsarok
Kiadó: Jaffa
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 126
ISBN: 9786155235078
Fordította: Holbok Zoltán
Ár:1999 Ft
Kiadói ár: 20% kedvezményes ár: 1 592 Ft

Kamigami no Asobi !!!

Még mindig Június!

Kamigami no Asobi minden mennyiségben!

 Minden úgy kezdődött, hogy egy Hobbit maraton utáni napon, nagyon meleg volt, nagyon unatkoztam, és nagyon elvoltam az interneten úgy általánosságban véve bambultam magam elé. A szerepjátékos ismerősöm Még nem volt fenn a fórumon, olvasni nem volt kedvem, filmet nézni sem túlzottan, hát böngésztem. Fogalmam sincs, hogy milyen keresőszóra jött ki a Kamigami no Asobi magyar feliratos videói az indavideon, de elkezdtem nézni. Aztán ledaráltam 12 részt, rávettem egy tucat embert, hogy nézze meg, és tart a szerelem!

 Oda vagyok az istenekért, amúgy is, de az anime kicsit lökött isteneiért pláne. Az anime, sajna csak 12 részes, és nincs tovább. Túlzottan komoly dolgokat senki se várjon tőle, szórakoztatásnak, agyzsibbasztó dolognak kiváló, némi mondanivalóval, némi istenekről való információkkal (nem túl részletesekkel).

Kedvenc karakterek, és, hogy miért is ők:

Loki: Mert egy hülye, komolyan, Loki egy csínytevő, csupaszeretet, és csupa szemétség istenség az animben, és legszívesebben néha megcsapkodtam volna, de végül rá kellett jönnöm, hogy ő nagyrészt mindent azért tesz, mert szereti Baldert. Ebből adódóan sokminden kicsit más megvilágításba került.

Hades: A kis balszerencsét hozó istenség. Ennek ellenére én őszintén megöleltem volna, dacolva azzal, hogy a fejemre esik egy zongora, vagy éppen fejbe dobnak párszor labdával és hasonlók. Kifejezetten sokat dobott rajta, ez a folyamatosan más érdekeit nézése. Mert ő tényleg nem akar balszerencsét hozni rád, de hát ha odamész akkor azt fogja hozni. Kedveltem, hogy a többiek azért ezzel elég sokat kezdenek.

Thoth: Egy tapló, viszont a Hamupipőke narrációja verhetetlen és emlékezetes ;D És ahogy a srácokat „becézi“, azért nem szeretnék a céltáblája lenni, mert túl nagy gyökér ahhoz, hogy hosszú távon ki lehessen bírni vele.

Balder: Őt azért szerettem, mert annyira szerencsétlen. Én tényleg értem, hogy pocsék lehet, hogy mindenki szeret, senki sem árthat neked, és te vagy a fény, amire gyűlnek a legyek (bocs a pocsék hasonlatért). Mert, hát senki sem szereti úgy igazán, Lokin, és Thoron kívül, mindenki csak úgy kedveli. Bár erősen megkérdőjelezhető ez az utolsó részben, úgy tűnik ez a nagy vonzó kisugárzás nem igazán hat más mitológia elemekre.

Apollón: Ha eltekintek a Sailor Moon-os hülyeeffektes átváltozásától, akkor szeretem, mert aranyos. Lökött, és mindenben maximálisan akar teljesíteni, de aranyos. Kedves fiú, aki miután elvesztette az ő Kasszandráját totális depresszióba esik, ha eltűnnek mellőle a lányok (vagy csak Yui?)

Az egész anime egy játékon alapul, sajnos ez utóbbit nem találtam meg, vagy ha meg is találtam volna, még senki sem fordította le magyarra a szövegezését, vagy minimum angolra (bár inkább magyart kérnék XD), így nem tudok vele játszani, pedig jó lehet *-* Hárem játék természetesen....túl nagy sztorival nem, természetesen. Viszont az összes cuki istenem benne van! Meg azok is akiket nem tartok cukinak.

Az anime zenéje. Orrvérzésig! Rászoktatott arra, hogy újra hallgassak zenét, és ez kifejezetten jó hatással van a hangulatomra. A tíz éves mp3 lejátszóm meg is jegyezte, hogy menjek a fenébe, ha öt évig nem használom, akkor ő befuccsol. Természetesen miután vettem elemet bele, pót elemet is természetesen, fülhallgatót is....és akkor két nap múlva úgy dönt, hogy menjek a fenébe, ő innentől már csak pendriveként fog működni -.-“ úgyhogy gyorsan egy kölcsön mp3, hogy tudjam hallgatni a zenét! Aztán már rendeltem sajátot ebayről, úgyhogy kb. Egy hónap és már a sajátomon hallgatom. Munkatársaim véleménye erről a zenéről : „Jó, de nem hallgathatnánk mást“, tehát igazándiból nincs vele gond, bár a kínai rock-ként lett beskatulyázva, a japán inkább kicsit poppos cucc :D

 Utóélete az animnek. Úgy döntöttem,hogy a nyaramat a görög, skandináv, japán mitológiába temetkezve töltöm. Utána olvasok Lokinak, Thornak, Baldernek, Apollónnak, Hadesnak, Dionüszosznak, és a japán kamiknak. Úgyhogy, ha valaki a dunaújvárosi könyvtárból e témában akarna olvasni, akkor bocsi :P A legtöbb könyvet hazacipeltem, és betáraztam. Szép és szak irodalom, ifjúsági és felnőtt irodalom, minden. Erre a polcra fel is dobtam őket:

 Ismerkedjünk istenekkel

Tartom, hogy általában rám az ilyen hülye animek nagy hatással vannak és pozitív hatással. Ugyanis képes vagyok utánaolvasni mindennek, csak hogy képben legyek, csak hogy értsem, csak hogy ismerjem őket. Ugyanilyen dolgok miatt szeretem a szerepjátékot is. Kitalálok valamit, akkor annak utána kutatok. Most pl. A görög isteneket is behoztam Atlantiszra, mert miért is ne. Nem volt ott éppen elég hülye már így is ;D

Júniusi beszerzések

 Azt hiszem, egy cseppet mintha eltűntem volna. Feltehetően nincs túlzottan jó hatással rám a meleg, meg a hosszú napos dolgozások, amikor azt sem tudom éppen milyen nap van, és amikor hazajövök csak arra tudok gondolni, hogy de jó lenne végre aludni egyet, vagy legalább csukott szemmel meditálni az élet dolgain. Lassan a könyvtár is átáll a nyári munkarendre, azt hiszem még három hét, és akkor hol délelőtt, hol délután kell majd menni. Reményeim szerint egy kicsit kevésbé meleg időben. Jöhetne a felüdülés, egy kicsit hidegebb, mondjuk 25 fok? Én nagyon elégedett volnék 25 fokkal, esetleg lehet 30, de semmi esetre sem tartósan 35 ....

 Tehát élek és virulok, csak nem jutok el odáig, hogy értelmesen összefoglaljam a dolgokat egy-egy könyvről, már ha sikerül a 3 oldal/nap átlagot kicsit feljebb tornászni. Kedv lenne olvasásra, erő és fittség nincs rá.

 Akkor nézzük is, mi az amiről nem írtam, vagy írtam csak röviden Júniusban:

Beszerzések!

A legtöbb könyvet a Könyvhéten szereztem be, ebből adódóan hónap végére erősen azt éreztem, hogy nincs pénzem. Pedig már rengetegszer eldöntöttem, hogy nem veszek könyveket, de hát 500 és 1.000 forintért nem lehet otthagyni őket. Tudom-tudom, valójában ott lehet, szimplán gyenge vagyok. De vettem máshol is, happoltam is, kaptam is könyvet, akkor íme a lista:

Könyvheti beszámoló

Vásárolt könyvek:

Banana Yoshimoto: Félelmeink (499 Ft)

Amanda Palmer: A kérés művészete (-35%)

Paula Hawkins: A lány a vonaton (-35%)

Maite Carranza: A farkasok klánja (500 Ft)

J. Goldenlane: Napnak fénye (Könyvhét)

J. Goldenlane: Éjfél (Könyvhét)

Jon Courtenay Grimwood: Pusztító angyal (Könyvhét)

Jon Courtenay Grimwood: Elátkozott angyal (Könyvhét)

Jon Courtenay Grimwood: Száműzött angyal (Könyvhét)

Gaura Ágnes: Lángmarta örökség (Könyvhét)

Gaura Ágnes: Lidércnyomás (Könyvhét)

Thich Nhat Hanh: Csöndsarok (Könyvhét)

Claudia Gabel – Cheryl Klam: Káprázat (Könyvhét)

Erin Bowman: Taken – A 18-as csapdája (Könyvhét)

Richelle Mead: Vérvonalak(Könyvhét)

László Zoltán: Egyszervolt (Könyvhét)

Ali Mafoma: A paradicsom zöldje (Könyvhét)

David Levithan – John Green: Will & Will (Könyvhét)

Tom Rose: Mindenki szereti a bálnákat (Könyvhét)

Alexandra Adornetto: Lázadó (Könyvhét)

Alexandra Adornetto: A pokol jegyese  (Könyvhét)

Mineke Schipper: Kezdetben nem volt senki (Könyvhét)

Darynda Jones: Első sírhant  (Könyvhét)

 Csak úgy hozzám került:

Gy. Horváth László (szerk.): Égtájak – Öt világrész elbeszélései – 1986

Sarah McWalley (szerk.): Út és ösvény

Réz Pál (szerk.): Tükörben 

Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról

Lhündrup Szöpa: Tibeti buddhizmus első kézből I.

Pu Ji: Az utolsó kínai császár voltam

Miklós Pál: Tus és ecset

Szeberényi Lehel: Levelem küldöm inkák országából

Gabriele Hoffmann: Elsüllyedt világok

Visy Zsolt (szerk.): Magyar régészet az ezredfordulón

Molnár László Miklós: A híres Vadnyugat

Gerald Durrell: Hogyan lőjünk amatőr természetbúvárt?

Csang Hszin-hszin – Szang Je: Kínai könnyek 

Raoul Renier: Acél és Oroszlán

G. S. Kirk: A mítosz

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia

Sri Chinmoy: Szívvirágok

Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai 

Kenneth Macleish – Stephen Unwin: Kalauz Shakespeare drámáihoz

Happolt könyvek:

Wayne Chapman: Csepp és tenger

Bärbel Mohr: Rendeld meg az Univerzumtól!

Susan Hill: A fekete ruhás nő

Madeleine Féret-Fleury – Christine Féret-Fleury: Atlantisz 2. – A fekete királynő 

Thomas Kyd: Spanyol Tragédia

Emma Hartley: Sokszínű Európa 

Joanne Harris: Csokoládé

Richard Webster: Uriel arkangyal 

Richard Webster: Gábriel arkangyal

Stephen Fry – Hugh Laurie: Egy kis Fry és Laurie

G. G. Elliot: Sellők

Csere:

Guillaume Musso: Mi lesz velem nélküled? (régi csak most leltároztam be)

Becca Prior: A tanítvány (Könyvhéten)

Kaptam:

Vivien Holloway: A hóhér kötele (Papirzsepitől)

Varga György – Lázár A. Péter: Magyar-angol szótár (Anitigertől)

Varga György – Lázár A. Péter: Angol-magyar szótár (Anitigertől)

Guus Kuijer: Minden dolgok könyve

 Vannak könyvek, amiknek nem kell hosszúnak lenniük, hogy ütősek legyenek. Vannak történetek, amik röviden elmesélve talán sokkalta többet mondanak, mint akkor, ha nyújtanák-nyújtanák a végletekig őket. A Minden dolgok könyve még 150 oldal sincsen. Azt is szellősen szedték, és vannak fél oldalak, amik teljesen üresek. Mert nem mindig kell szöveg, mert nem mindig kell bármi is, hogy hasson. Vannak dolgok, amiknél egy üresen hagyott fél oldal többet mond.

 A téma, amit boncolgat a könyv, sajnos még a 21. Században is egyértelműen napi probléma, a világ minden kontinensén, sok-sok családban. Jó talán a szomszéd kommunistának megjelölése lassan kikopik, de a többi megmarad. Pedig sokkal szebb volna a világ, ha nem lenne családon belüli erőszak, és az a féle vallásosság, amit a könyvben szereplő Apa jelenít meg. A vallással, a hittel semmi baj, míg nem elvakult, és míg nem használod pajzsként. Pajzsként arra, hogy azért verem a feleségem, mert Isten így akarja, mert nem tudja hol a helye és Isten így akarja, mert Isten is megmondta, hogy verhetem, hogy a helyes útra tereljem. Mert ugyan szégyen, ha egy férfi veri a feleségét, de csak ha ok nélkül. Aha… tényleg milyen menő okai voltak, szinte már megértettem őket. *szarkasztikus sóhaj.*

 Tehát magával a vallással nincsen gond, míg nem elvakult, és nem remek indok az erőszakra. A könyv egyik alap problémája a családon belüli erőszakra való rámutatás. A könyv viszont még ennek is elveszi az élét. Bár felszisszentem, és káromkodtam is eleget, és legszívesebben Margot példáját követve lázadtam volna (oké, talán nem pont úgy, ahogy ő tette, mert az elég szélsőséges megoldás volt), de nem volt vészes. A megfogalmazás, Thomas szemszögéből látott történet, a humor, amit az író belecsepegtetett a történetbe, olyan élhetővé teszi az egészet. Persze ettől még megveted, és mérges vagy az apára, és sajnálod a családot, de úgy hiszed, hogy lehet ez majd jobb, lesz ez majd jobb.

 A vallás nem csak az apa elvakultságában tűnik fel, hanem Thomas magán párbeszédeiben, képzeletében is. Jézus egy igen komolytalan és laza csávóként jelenik meg, aki úgy beszél, mint egy tini, és hát a viselkedése is néha igen érdekes. Sőt mondhatni, erősen pimasz. Mindazonáltal, feltehetően Jézus az, aki tartja a lelket a fiúban, aki kicsit mintha hasonlítana az anyára (a végén). És hát az angyalok a könyv végén, az nagyon édes volt :D

 Szerettem olvasni, mert az apán kívül, mindenki szerethető volt. Thomas, az édesanyja, a nővére, a szomszéd, aki boszorkány, az ismerősök és barátok, Eliza a féllábú, fél kezén csak egyujjú lány. Mind-mind kedvelhető karakter volt, akik kellemessé tették, az amúgy komor témát. Tetszett a könyv, a sok irodalmi utalás miatt, amiatt, hogy Thomas, amit olvas, azt értelmezi és újrahasznosítja, hogy nem csak odadobott az író pár könyvcímet, hogy fitogtassa tudását és műveltségét, hanem normálisan beleépítette a történetekbe. Tetszett, hogy Thomas álmodozó szemszögéből olvashattam a történeteket, a gyermeki ártatlansággal, azzal a tisztasággal, amit egy olyan apa csoda, hogy nem ölt ki belőle….és igen tetszett, hogy Jézust eléggé furán, vidáman és kevésbé vaskalaposan jelenítik meg. Már-már elhiszem, hogy ilyen.

Belbecs: 5/5

Mindenképpen örülnék neki, ha sokan olvasnák. Nem csak azért mert jó könyv (de azért is!!!), hanem mert a téma időszerű (sajnos), a történet megható, vicces, komoly, és gondolkodtatva kapcsol ki. Szórakoztatóan mutat meg olyasmit, amit jó esetben az ember nem tapasztal meg sosem a saját bőrén.

Külcsín: 5/5

 Több borítót megnéztem, míg keresgéltem a neten. Azt kell mondanom, hogy annak ellenére, hogy a magyar borító enyhén depresszív, mégis az egyik legjobb lett a találtak közül. Elgépelést és hasonlót nem találtam. Értékelem, hogy a könyvcímeket dőlt betűvel írták, annak ellenére, hogy azért feltehetően amúgy is leesett volna, hogy az egy könyv címe :D

 Egyszerűen tetszik a magyar kiadás!

Fülszöveg:

Thomasék szomszédja egy vén boszorkány, akitől mindenki tart. Trópusi halak úsznak a csatornában. Békák hada dörömböl a bejárati ajtón. Legalábbis Thomas így látja. Rajta kívül azonban senki másnak nem tűnnek fel ezek a dolgok. A fiú mindent lejegyez a naplójába, a Minden dolgok könyvébe. Ez nyugtatja meg, amikor az apja elveri, vagy amikor az angyalok sírni kezdenek az édesanyja miatt. Az írás erőt ad Thomasnak, és segít, hogy olyan emberré váljon, amilyen mindig is lenni szeretett volna… boldog.

Eredeti cím: Het boek van alle dingen

Eredeti megjelenés éve: 2004

Kiadó: Kolibri

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 128

ISBN: 9786155450112

Fordította: Wekerle Szabolcs

Ár: 2.490 Ft

Oravecz Nóra: Élet másképp

 Én úgy vagyok az emberek megítélésével, és a könyvekével is, hogy míg nem olvasom, nem mondok róla véleményt. Ha már olvastam, akkor viszont őszinte véleményt alkotok róluk, független attól, hogy ez egyezik-e a népízléssel, vagy sem. Hogy ezzel megbántok-e embereket, vagy sem. Aki ír, tudja, hogy nem szeretheti mindenki azt, amit ír, elfogadja (jó esetben), hogy a könyve megosztó lesz. Jó esetben az írót és a könyvet külön kezelik, és nem egyben ítélkeznek felette. Mert, attól, hogy valaki pocsékul ír (adott ember szerint), még emberileg lehet jó ember, és bármennyire király könyvet ír valaki attól még lehet egy tahó paraszt. Tehát érdemes a könyveket és az írókat kicsit elválasztani egymástól. Legalábbis szerintem.

 Hogy mire akarok ezzel kilyukadni? Nos, Oravecz Nórát nem ismerem. Molyon hallottam róla, csupa negatívat, hogy ő mennyire bénán ír, hogy mennyire pocsék, hogy ilyesmiket kiadnak a mai világban. Olyanoktól, akiknek úgy, ahogy megbízom az ízlésében.  Amikor elkezdtem olvasni a könyvet be kell vallanom, hogy az volt az első gondolatom, még a feldolgozóknál a könyvet fogva, hogy „régen volt olyan igazán negatív kritika a blogon, na, majd most”. De nem, nem tudok ilyesmit írni.

 Elhiszem, hogy sokan nem kedvelik Nórát, én sem lettem olyan lelkes, hogy akkor most, mindent, amit írt elolvassak, de nem volt rossz. Rengeteg önsegítő könyvet olvasott ő is és én is, ebből adódóan túlzottan sok új dolgot nem mondott azzal, amit leírt. Mondjuk a szupererő és szuperhős szókapcsolatoktól idegzsábát kaptam a végére, de ezek csak a megszokottak helyettesítői. Ugyanazt írja le, mint mindenki, aki bevonzásos, pozitív gondolkodásos könyvet ír, csak ők lehet, kozmikus erőt írnak, vonzás törvényét, vagy az Erő hatalmát. Tehát, maga a bevonzós rész, olyan, mint a többi hasonló könyvben. Nem jobb és nem rosszabb.

 Ami a könyvnek érdekességét adja, vagy éppen amitől másabb, hogy személyes tapasztalatokkal tarkított. Jobban örültem volna, ha kevesebb angol szót használ a kötetben, és kicsit kifejti a dolgokat, és ha nem ismétli önmagát ennyiszer. Bár az ismétlést elkönyvelem, hogy az összes ilyen típusú könyv erre a sémára van felépítve, tehát adott valami és ismétled, és ismétled, és ismétled, hátha a végére az olvasó felfogja, mit akarsz mondani (vagy felfogta már elsőnek is és idegzsábát kap a sok ismétléstől :P)

 Tehát, bármennyire is szapulni és lehúzni akarom, nem tudom, mert annyira nem rossz ez. Gyorsan lehet haladni vele, és amúgy jó, ha van magyar önsegítős könyv is (tuti, amúgy, hogy ezer ilyen és hasonló van, csak ezek elkerülnek). Én nem mondom, hogy nem fogok tőle olvasni majd, de egyelőre elég volt. Kellemes kikapcsolódás volt, tetszett is, de mondjuk pénzt nem adtam volna érte. (könyvtáros vagyok, erősen meggondolom, milyen könyvért adok pénzt :D).

Belbecs: 4/5

Külcsín: 4/5

Ha eltekintek a borzalmas lila borítótól, és attól, hogy kézírás-imitálós betűtípussal szedték, ami nehezíti az olvasást, akkor amúgy egész pofás kis könyv. Van beépített könyvjelzője, ami most kivételesen jól jött, mert nem volt nálam könyvjelző. Kitöltős féle, tehát lehet bele jegyzetelni, bár nem igen jöttem rá, hogy mit, és miért. Tartósnak tűnik, és nem voltak elgépelések (vagy nem vettem észre őket). Jók a könyvek, filmek felemlegetése, bár néha viccesen jött ki. A dementoros részt, valahogy nem tudom komolyan venni :D

 Értem, a tagolás lényegét, de a feladatok sem voltak mindig egyértelműek, és nem mindig ott voltak ahol azt mondom, hogy a helyük kellett volna lenni, ettől független nincs gond a kötettel külalakra sem.

Fülszöveg:

A legsikeresebb hazai blogger most először összegzi praktikus tanácsait egy könnyen használható motivációs könyv formájában

Hiszel abban, hogy te is lehetsz boldog? Hogy te is élhetsz olyan életet, amire mindig is vágytál és amit senkivel sem cserélnél el?

Ez a könyv nemcsak ráébreszt arra, hogy valóra válhatnak az álmaid, de végig is kísér az önmegvalósítás útján. Oravecz Nóra saját tapasztalatait és általa nagyra tartott, sikeres emberek példáit felhasználva mutatja be, hogy az út egyes szakaszai milyen kihívásokat tartogatnak számodra, milyen leckéket kell megtanulnod, és milyen segítségeket vehetsz igénybe. Megszólal a kötetben többek közt Penn Badgley, színész, a Gossip Girl című sorozat sztárja és a MOTHRX zenekar frontembere, vagy Árvai Péter, a világhírű magyar start-up, a Prezi alapítója.

Ez a könyv neked készült: használd úgy, ahogy jólesik. Olvass bele bármikor, és kapaszkodj bele azokba a gondolatokba, amelyekre szükséged van. Ha van kedved, csináld meg a feladatokat, de akár ki is hagyhatod őket.

Egy valami biztos: ha úgy döntesz, hogy megküzdesz az álmaidért, ez a kötet a legfőbb bizalmasod, a barátod, a segítőtársad lesz az úton.

Oravecz Nóra több mint 150 ezer követőjével az ország legnépszerűbb bloggere.

A nevéhez köthető az eddigi legnagyobb hazai self-published siker, majd a Libri kiadónál megjelent könyvei kivétel nélkül a bestseller listák élére kerültek. Országszerte tart teltházas előadásokat az önmegvalósításról.

Könyv: Oravecz Nóra: Élet másképp

Kiadó: Libri

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 192

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633104194

Ár: 3.990 Ft

Kiadói ár: 3.791Ft (-5%)