Kedvenc alkotók 1. - Dániel András

 Vannak kedvenc íróim, és kedvenc illusztrátoraim. Ritkán találkozok olyan esettel, amikor ez a két kedvenc dolgom egy embert takar. Mert kedvenc illusztrátorom Szegedi Katalin, de szerintem ő nem tud írni, bár azért már javulófélben van a Lenka és a Palkó már egészen jó volt, csak az az Álomcirkusz ne lett volna. Szegedi Katalint tehát elismerem, mint illusztrátor, de mint író nem vált kedvencemmé. Nem úgy mint Dániel András, aki mint illusztrátor és mint író is szívem csücskévé vált, röpke pár hónap, és három könyv elolvasása után.

 Ismerkedésünk a Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) című könyvvel kezdődött, amit még tavaly könyvhéten láttam, azt hiszem @Juci –nál, és belelapozva eldöntöttem, hogy ezt nekem olvasni kell. Matild és Margaréta, avagy boszorkányok a Bármi utcából című könyvét is a könyvtárból hoztam ki. Ami elsőre le sem esett, hogy szintén az övé :D. Beleszerettem a boszorkányokba, a szöszökbe a pöszökbe és mindenféle érdekes teremtménybe, az eltévedt felhőbe stb. tehát szerelem volt ez is első olvasásra. Akkor már rebesgették, hogy van neki egy harmadik könyve is. Gyorsan ráraktam arra a polcra, ahol gyűjtöm, hogy mi lenne jó, ha meglenne a könyvtárnak, és idén beszerzésre is került.

Aztán egy jó fél év és meglett a könyvtárnak, kikölcsönöztem, beleszerettem a rajzokba, a történetekbe, amik megmosolyogtattak. Az Egy kupac kufli szintén egy nagyon-nagyon kedves könyvvé vált. A kuflik haláliak, és megjegyezném a szokásostól eltérő mese nem feltétlen rossz sőt. A vad marcipánnál, és hasonló dolgoknál hangosan nevettem. Az egyetlen bajom ezzel a könyvvel az volt, hogy rövid, hogy vége van, és nincs folytatás (még…remélem csak még nincs folytatás). Egy kis idézet a könyvből:

„Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics. Kufli. Egy kufli sok mindenre hasonlít, és semmire sem. Pattog, mint egy gumilabda, pedig nem is az. Színes, mint egy nyalóka, pedig nem ehető. Van kicsi, van nagy. Van kövér és van sovány. Jönnek-mennek, sosem tudni, honnan hova…”

Jelenleg Dániel Andráson kívül nem tudok olyan magyar alkotót akit mint illusztrátor és mint író is szeretnék, hogy kedvenc lenne. Ha lennének gyerekeim, akik nincsenek, akkor biztosan beszerezném a könyveit, így meg a könyvtárt kihasználva ha újra szeretném olvasni, megteszem, biztosan megteszem. Remélem még sok-sok könyvvel jön, mert kell a jó mesekönyv a XXI. Században is. Csak így tovább :)

Derek Fagerstrom – Lauren Smith: Mit hogyan

Fülszöveg:

MI VAN, ha megtámad egy krokodil, ha az asztal alatt akarsz kikezdeni az aktuális pasival, ha lábadnál fogva akasztanának fel és szeretnél kiszabadulni, ha netán még mindig nem tudod megkötni a nyakkendődet és még a WC is eldugul, ha általában csak meg akarsz őrülni és mindenkit magaddal rántanál, akkor vedd meg ezt a könyvet…

Képes használati utasítás, technikai tanács, hasznos praktika 500 tevékenység elvégzéséhez.

492 tanács lépésről lépésre hétköznapi és különleges helyzetekre, és még 8 dologra, amire nem mindenki képes. A szokatlan könyv összeállítói bizton állítják, a mai világban igenis nagy szükség van világos és egyértelmű használati utasításokra az olyan égetően fontos dolgok elsajátításához, mint például hogyan készítsünk gyurmából szörnyikéket, hogyan szőjünk szőnyeget régi bevásárlószatyrokból, hogyan éljük túl a mocsáron való átkelést, vagy hogyan meneküljünk egy párduc láttán.

 Nem ismertem ezt a könyvet, és csak a véletlen tehet róla, hogy a kezem közé került. Tavaly valamikor rukkolán bejelöltem, hogy happolnám, talán egy karcot láttam róla, hogy ez valami vicces, hasznos könyv. Aztán a rukkola számomra eléggé leáldozóban volt, mert senki nem rakott fel olyan könyvet ami a listámon lett volna, vagy rakott, de én nem elől voltam a happolók között és így nem is értesültem róla. A rukkola csak úgy volt nekem. Aztán idén ezzel a könyvvel kezdődött, a happoló szériám (már amennyiben 2 happ, 2 hónap alatt szériának nevezhető). Örültem neki, bár már el is felejtettem, hogy a listámon volt.

 Amikor kibontottam a csomagot, egy mély levegő…súlyos. Tényleg, őrülten nehéz, nem csoda, hogy nem olyan sokan rukkolják, mert egy vagyon lehet feladni (az én rukkolóm, mondjuk x. falú vagy város önkormányzatán dolgozott és így nem ő fizette a feladást :D). Rögtön el is döntöttem, hogy bár jófejség rerukkolni, de…NEM. Nincs az a pont mennyiség amiért egy ekkora súlyú könyvet én feladjak.

 Belelapozva az első benyomásom az volt, hogy ez egy nagy baromság, képekbe 1-2 mondatos szövegben leírva. Megjegyezném, további benyomásaim szintén az, hogy ez egy nagy baromság képekben összeszerkesztve :D

 Voltak tényleg érdekes, és hasznos dolgok benne, sőt talán a többség ilyen is, csak aztán lapozol, és „Hogyan csinálj és használj vudubabát” résznél felnevettem, mert hát tényleg ez egy nagyon sűrűn használható dolog. Ahogy nem sokkal később, a „hogyan készíts láncinget” egy nagy sárkánnyal a háttérben, előtérben a láncinges amazon :D, volt még „hogyan maszkírozd magad zombivá”, ez így a zombiapokalipszis közeledtével lehet tényleg hasznos :D

  Ha nem is a leghasznosabb könyv, de tény és való, hogy remekül lehet szórakozni, miközben olvassa az ember. Lehetetlen helyzetek, lehetetlen ötletek.  Mindenkinek ajánlom, hogy egyszer lapozzon legalább bele. Mert érdemes.

 Kiadásilag, egyetlen sérelmem van, hogy van egy egész tanács, amit úgy konkrétan elfelejtettek lefordítani :D

Belbecs – 5/5 : mert ha nem veszed komolyan akkor jó. Azért túlélést talán nem ebből tanulok.

Külcsín – 5/5 : szép kiadás, jó kivitelezés, és önvédelmi fegyvernek is jó,  a maga majdnem másfél kilójával.

Jakob Martin Strid: Hihetetlen történet az óriás körtéről

Fülszöveg:

A neves dán képregény-rajzoló gyermekkönyve rendkívül humoros és megannyi vad ötlet ölt testet benne. Aki szereti a kalandokat, a rejtélyeket és az izgalmas szerkezeteket, biztosan élvezni fogja!

Ismersz olyan kalózt, aki él-hal a görögdinnyéért? Láttál valaha mágneses fénytüneményt? Találkoztál már a Rémséges Tengeri Sárkánnyal? Ha nem, itt az ideje! És akkor az is kiderül, vajon mitől rejtélyes a Rejtélyes Sziget…

Micó, Sebastian és Glükóz professzor egy hatalmas körtéből vájt hajón indul útnak, hogy megtalálja Napváros polgármesterét, aki épp egy éve tűnt el. Átkelnek az Éjfekete-tengeren, ahol fura szerzetek segítik őket…

 Szeretem a meséket, és régen úgy gondolom, hogy szerettem a Tesz-vesz várost is. Molyon és személyesen is Sicc mondta, hogy van egy enyhe Tesz-vesz város beütése. Nos valóban. A képi világa nagyon hasonló, legalábbis a szereplők nagy része olyasmi, mondjuk az elefánt nekem a Babarból tűnik ismerősnek. Bár feltehetően minden két lábon járkáló, újságot olvasó elefántot Babarnak gondolnék. Tudom, a mesék elrugaszkodnak a valóságtól, de nekem fura amikor a főhősök emberek és állatok. Mert egy szimpla állatos mesében természetesnek veszem, hogy emberként viselkednek, de egy ilyen szimbiózis nekem kicsit fura. Úgy rémlik amúgy a Tesz-vesz városban csak állatok voltak. (nosztalgia, újra kéne olvasnom őket!) És magyarázza el nekem valaki, hogy miért is lett a történetben egy macska és egy elefánt, amikor minden egyéb szereplő ember?

 A történet…elég érdekes és bugyuta. A Sziget alap ötlete még tetszik is, a kalózok, a sárkány, az éjfekete tenger mind ötletes és szerintem egy nagyon jó mese alapjait megteremthetné…de itt annyira nagyon nem sikerült. Az író kapcsolni akarta az egyes, remek ötleteit egymáshoz, és olyasmi jött ki, ami kb. csoda számba megy. Mert „kellene egy elem”, „hopp, náluk pont az van, és pont azt adnak nekünk, mert jó fejek vagyunk” és így tovább. Most komolyan? Legalább valami értelmes összekötő mondatok lennének és nem az a bugyutaság.

 Karakterek kidolgozottsága: hát…az nincs. Nem tudtam meg senkiről semmit (oké egy 100 oldalas mesében mit várunk, ami kb. 100 mondatból áll?). Az alpolgármesterről tudtuk meg a legtöbbet, aki meg annyira unszimpatikus, hogy az már borzalmas. És nem tetszik az sem, hogy van egy „ez történt a történet után” pár oldal, szerintem azt igazán a gyerekekre, olvasókra hagyhatta volna, hogy tovább mesélje magának a történetet, és kitaláljon több alternatívát.

Belbecs: 3/5 – Meglehetett volna ezt jobban is oldani, csak talán kicsit több gondolkodás kellett volna…

Külcsín: 4/5 – Nem vagyok kibékülve teljesen a rajzokkal.

Listázás 2014

 Most, hogy már Molyon lehet listákat készíteni, előszeretettel gyártom is őket. Készítettem egyet a 2014-es várólista csökkentésről, és rögtön a tavalyiról is, mert tervbe vettem, hogy idén azt is el fogom olvasni amit tavaly nem sikerült. Csináltam egy listát arról, hogy mit ajánlanak nekem emberek. Három mollyal ugyanis oda-vissza ajánlunk könyveket, gondoltam erről is legyen egy lista. Akkor van egy lista az idei beszerzésekről @Worsi kihívása miatt, ott legalább folyamatosan tudom követni, hogy mit kell elolvasnom idén. A feladat egyszerű, amit vettél, azt olvasd is el. (vagy cseréltél, vagy happoltál) És csináltam egy listát, amin minden rajta van. 103 könyvnél tart jelenleg.

 Hamarosan ez utóbbi listából készül oldalra egy olyasmi, mint a „hamarosan olvasom” csak éppen 2014-es tervekkel. Hogy mennyit sikerül ezekből a könyvekből elolvasnom azt nem tudom. A terv az összes természetesen. És azt sem tudom, hogy év végére hány könyv kerül rá.

 Az a fogadalmam még mindig működőképes, hogy míg nem olvastam el egy vett könyvet nem veszek másikat, még úgy is, hogy a héten három könyvet vettem (egy vásárlás), már csak egy olvasatlan van benne, úgyhogy míg az van, addig akciók ide vagy oda, akkor sem vásárolok. Csere ugyebár attól még van, meg happolás is.

 A délutánom, diótörésen kívül, azzal telt, hogy a könyveket, amik a listán vannak, és megvannak nekem, azokat áthoztam a saját szobámba, és szépen fel post-iteltem őket. Anyukám szerint, lehet stresszt fog okozni ez a sok könyv itt amik szinte villognak, hogy „még idén olvass el”, de szerintem nem stresszes a dolog, meg így legalább látom, ha fogy. Mondjuk még nincs itt a cserekönyvek egy része illetve a könyvtárból tervezett pár (tavaly olyanokat is raktam várólista csökkentésre, ami könyvtári, idén csak sajátot).

 Akkor ami a fotókon van. Alsó sorban első kettő az utazókönyv, utána a Családi sírboltig kölcsön könyvek, két könyvtári, aztán a medvekutatóig tavalyi recenziók, utána meg idei beszerzések, amiket még nem olvastam. A felső sor már elég összevissza. Idei, tavalyi várólista, ajánlott könyv stb. úgyhogy azok nincsenek sorba, max. valamennyire kiadó ügyileg. Én bizakodó vagyok, meglesz ez idén. Akkor egy kis statisztika.

A listán szereplő könyvek száma : 103 (2014.02.09-én)

A listán szereplő könyvek oldalszáma: ~35.612

Tavaly olvasott könyvek száma: 181

Tavaly olvasott oldalak száma: ~26.944

Tehát kb. 9.000 oldallal kellene többet olvasnom, ha sikerül minden könyvet beszereznem a listáról (az ajánlott könyvek között van olyan, ami nincs meg a könyvtárnak sem…). Hát szép lesz, szurkoljatok! J

25.000

25.000

A blogom, körülbelül 2,5 éves ez idő alatt elérte a 25.000 látogatót, sőt meg is haladta. Én rendkívül örülök ennek, mert nekem ez a szám nagy. Boldogsággal tölt el, hogy olvastok, hogy rá-rá néztek a blogomra. Próbálok érdekesen írni, próbálok érdekes dolgokról írni. Persze főleg könyvekről.

 Gondoltam rá, hogy a blogomban több személyes dolgot is megírjak, munkahelyről, barátokról, családról, de nagyon ritka, hogy ilyen témában közléskényszerem van, ennek ellenére, ha valami történik, majd írok róla. Ellenben filmekről talán idén több lesz, és remélem könyvekről is egyre több… már amennyire bírom a tempót.

 Jelenleg erősen taknyosan, és szerintem érdesen szexi hanggal, tompultan nem nagyon volt erőm, türelmem, és időm olvasni, de remélem, hétvégére használ majd a napi 3 liter tea, mézes-citromlé, és fokhagymás cuccok tömkelege. És remélem nem csak fokhagymaszagú leszek, de meg is gyógyulok. De legalább a Vámpírok elkerülnek :D

 Köszönöm, hogy olvastok. A 25.000 olyan szép szám :)