Erdős István: Aprótörpe indiánok 1.

  Aki olvassa a blogomat, az már tudhatja, hogy az ifjúsági – és gyermekirodalom sem áll túlzottan távol tőlem. Mivel kiskoromban, kifejezetten utáltam a könyveket, sőt kerültem minden olvasással kapcsolatos dolgot, így onnantól, hogy már nem olvastak nekem mesét, csak a kötelezők olvasása volt műsoron. Az sem mindig. Ebből adódóan igényem van arra, hogy mesekönyveket olvassak. Egyrészt, mert ilyen indulás után, meglepő fordulatként Könyvtáros lettem, és szeretek ajánlani könyveket az olvasóknak. Másrészt, be akarom hozni azt, ami akkor kimaradt.

 Tehát így történhet, hogy a blogomba sok a mesekönyv, sok az ifjúsági irodalom, a YA. Próbálom felfedezni a könyveket, segíteni a vásárlóknak, hogy mit NE vegyenek meg, illetve mi az amire ÉN azt mondom, hogy nyugodtan meg lehet venni, mert nem volt rossz. Ennek ellenére, ha az anyukák, nagymamák gyerekkönyvet akarnak venni, azt mondom, hogy mindenképpen Könyvesboltba menjenek el, nézzék meg, fogják a kezükbe, és utána döntsenek csak. Mert a mesekönyvek nem olyanok, mint a regények. Egy jó fülszöveghez ugyanúgy tartozhat borzalmas illusztráció, mint ahogy a legszebb kivitelezés is. És bizony, a mesekönyveknél pláne áll….nem mindig a történet a legfontosabb. A gyerekek még, sokat adnak az illusztrációkra, azoknak milyenségére. Persze a történet se legyen rossz.

Fülszöveg: Az erdő mélyén egy kis indiánfalu húzódik meg. Az apró wigwamok között gyufásdoboznyi indiánok gyűjtik a makkot, ülnek a tűz körül, és ünneplik minden hónapban a teliholdat. Ők az aprótörpe indiánok. Ám hiába aprók, bátorságban és hőstettekben nincs hiány. A legbátrabbak és legleleményesebbek persze a törzs legfiatalabb harcosai: Táncoló Pitypang, a vakmerő indiánfiú és Ásító Felhő, a bölcs indiánlány. Akár csípős bogarak, akár óriási bölények veszélyeztetik a falut, ők ott vannak, és hol csellel, hol jó ötletekkel megmentik társaikat. Ha beteg a törzsfőnök, ők indulnak gyógyító füveket szedni a veszélyes szurdokba. Nem csak nagyóvodásoknak, de első olvasmánynak is kiválóak az akciódús, rövid mesék.

Kezdjük ott, hogy ezt a könyvet ajánlottam a könyvtárnak, hogy vegye meg. Két okból, elsőszámú ok az volt, hogy ÉN el akartam olvasni (igen, mocsokmód szoktam sugallni ilyen könyveket ), a második számú ok az volt, hogy csupa jót hallottam róla, és úgy gondoltam, hogy a borító szép (igen…tudom, nem külső alapján kell könyvet választani), akkor biztos a történet is jó lesz. Nem mellékesen: kortárs, magyar és nem tűnt olyan rossznak fülszöveg alapján sem.

 Nem csalódtam, mert tényleg aranyos. Bár nem igazán értem, hogy miért kell a fejezetek elején egy mondatban lelőni az egész történetet, de ezt nem először látom könyvekben. Amolyan fejezet összefoglaló egy mondat. Valaki világosítson fel, mégis minek? A gyerek, az anyuka, a nagymama, vagy apuka, vagy bárki aki olvassa/felolvassa úgyis tudni fogja mi történt. De, ha elolvassa ezt az egy mondatot, máris lelőtt mindent, teli van spoilerrel!! Tekintve, hogy egy-egy történet nem több 8 oldalnál (amiben van, hogy egy oldalas illusztráció van), még felesleges is. A tartalomjegyzékhez elég lett volna az ilyesmit berakni…szerintem.

 A szöveg teljesen rendben van, nem néz hülyének, és nem is túl bonyolult. Az ismeretlen indián kultúrával kapcsolatos szavakat rajzokkal (!!) a könyv végén megmagyarázza. Ez plusz pont neki!

 A nevek, hát…én fordítva neveztem volna el őket. Táncoló Pitypang ugyanis nem igazán férfias név, az Ásító Felhő meg nem nőies annyira…. Tehát a nevekkel szerintem itt valami kavarc volt. A többi indiánnév között volt pár ami megmosolyogtatott, mint a füvesasszony: Repedt Fazék  :)

Belbecs: 5/5

Ami Pásztohy Panka rajzait illeti. A borító gyönyörű, de tényleg egyszerűen az a könyv, amire ránézel és „ezt meg kell vennem”, még akkor is, ha nem érdekelnek az indiánok. Indián imádó gyerekeknél meg pláne telitalálat. Nincs túlzsúfolva a könyv rajzokkal. Látszik, hogy a szerző nem azért írt mesekönyvet, hogy aztán telirakják minden oldalt, és a rajz vigye a történetet a hátán. Nem, itt teljesen egységben voltak, nem volt kevés a rajz, és nem is volt túl sok. A rajzok maguk, szépek, érdekesek és kedvesek.

Azt hiszem, új kedvenc illusztrátort avatok :)

Külcsín: 5/5

Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz

Fülszöveg: Az Engelsfors trilógia második kötete Vége a nyárnak és a kiválasztott hat lányt a gimnázium második osztálya várja. A szünidő szinte rettegésben telt el, és ők felkészültek a gonosz erők következő lépésére. Ám a veszedelem olyan irányból fenyegeti őket, ahonnan egyáltalán nem számítanak rá. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valami nagyon nincs rendjén Engelsforsban. A múlt összefonódik a jelennel, az élő találkozik a holttal. A Kiválasztottak között még szorosabb lesz a kötelék, és a lányok megint rádöbbennek, hogy a rendkívüli képesség vagy a varázslat sem vigasztalja a boldogtalan szerelmeseket és nem gyógyítja meg az összetört szíveket… A svéd szerzőpáros fiatal felnőtteknek szóló trilógiájának első kötete, a Kör, óriási sikert aratott az egész világon, és nagy várakozás előzte meg a folytatást, melyben újabb sötét és misztikus fordulatok borzolják az olvasók idegeit.

Köszönet a könyvért a Geopen Kiadónak!

 Nem is olyan régen elutaztam Angliába, gondolván, hogy lesz is időm majd olvasni elvittem ezt  a könyvet magammal. Meg még két másikat. Olvasni Ott nem volt túlzottan időm, viszont a repülőn sikerült a könyv egyharmadáig eljutnom, visszafelé meg a feléig, így a második fele maradt itthonra. A rekkenő hőségben minden nehezebben megy, és ez nálam sajnos az olvasásra is vonatkozik. Amikor az embernek gondolkodni kellene, vagy legalább felfogni mit olvas akkor ez a hőmérséklet nem a legmegfelelőbb. Teljesen át tudtam érezni a lányok helyzetét, amikor azt mondták rekkenő hőség van, és alig élnek a melegtől. Persze Nekik hamarabb lett enyhülés!

És akkor egy kicsit a könyvről. Az első részt is szerettem, de az lassú volt, legalábbis nekem. A második rész már sokkalta pergősebbre sikerült, vagy én szoktam volna hozzá a stílushoz? Minden esetre jó volt olvasni, amikor a könyvben végre ősz és tél lett, mindig elképzeltem, hogy de jó is nekik, ott a hűsben.

 A kiválasztottaknak nagyobb gondjuk van, mint volt az előző kötetben. Egy ellenséget ugyebár likvidáltak az első részben, de az apokalipszis ennek ellenére egyre gyorsabban közeledik és akkor még a Tanács is a nyakukra jár, hogy felelősségre vonják Anna-Karint a tavaly évi visszaéléssekkel kapcsolatban. Viktor, a tanács egyik „tagja” (ha elolvasod a könyvet majd érted az idézőjelet :D), a legjobb hazugságvizsgáló, és emellett egy 19 éves fiatal srác, aki világmegváltó terveket sző. Alexander, Adriana bátyja, és az egyik legszívtelenebb ügyész(kivizsgáló), akit csak ismerek. Ennyire azért nem kéne vakon imádnia az ő kis Tanácsát. Persze sok dolog kiderül, köztük az is, hogy azért érez ő… csak kimutatni nem tudja túlzottan.

 Tehát egyik oldalról ott vannak a démonok, akik mellékesen csak békét és nyugalmat akarnak, csakhogy az ember nem mindig jó. Hát akkor likvidál minden embert és akkor béke és nyugalom lesz. Ez volna tehát az apokalipszis, ami közeledik. Újabb démon áldással rendelkező ember bukkan fel. A könyv végéig az az egyik legnagyobb kérdés, hogy ki lehet az. A PE minden tagja gyanús, főleg a vezető személyek. Sok esélyes van erre a posztra ugyanis mindenki gyanúsan viselkedik. Közben hullnak az emberek sorban, adott séma alapján.

 A másik oldalról ott a per, amit meg kéne nyerni, bár nem is sejtik ez mennyire reménytelen. De a Védelmezők segítenek. Megjegyezném azért ennél sokkalta jobb védelmező stratégiát is eltudnék képzelni. Nem mindegy ugyanis, hogy elmondod, mit csináljanak, vagy elmondod és azt is ennek mi lesz a következménye. Azért Minooék elég bátrak, hogy csak úgy belevágnak egy rituáléba, hasra ütés szerűen, hogy azt mondták ez segít nekik…jah de azt nem tudják mivel, és hogyan. Bátrak…

 A kiválasztottak szép lassan egymásra találnak. A kötelék erősebb lesz, az erejük is nagyrészt irányíthatóvá válik. Ida az aki a legnagyobb jellemfejlődésen megy keresztül. Az arrogáns, bunkó „nem érdekel mi van a világgal, csak azzal, hogy az ÉN világommal mi van” mentalítást szép lassan elhagyja, rájön arra, hogy mint Kiválasztott mi a feladata, és hogy együtt tényleg legyőzhetik a démonokat. És nem mellékesen menő elektromos áramot is képes irányítani :D

 Amit sajnáltam, hogy a PE belsejébe nem nagyon láttunk be. Persze a végén amikor a GONOSZ küldötte elmagyarázza, levezeti a történteket, hogy mit miért csináltak, és mi jön akkor rájövünk sok dologra, de azért engem érdekelt volna közben is, mégis mi járt az Irányító fejében, hogy nem jutott eszébe az, hogy emberek gyilkolása, talán nem a legmegfelelőbb tett, a Jó ügy érdekében. És abba sem gondolt bele, hogy Elias azért nem kívánna ilyet sosem, no és persze nem mellékesen, a holtak nem szoktak feltámadni (jó esetben).

Belbecs: 5/5

Azt kell mondanom, hogy a borító elég beteg. Ennek ellenére szép. Nekem legalábbis tetszett. Remélem, hogy marad ez a séma, tehát átvesszük az eredetit. Megjegyezném, vagy nehezen keresek a googlén, vagy tényleg nem igazán van fenn borító az eredeti ELD című könyvhöz. Az angol verzióból találtam párat, az egyik amit átvettek egy az egyben, a másik meg az előző rész posztjához készült Körhöz illős. Nekem végtére is az is tetszik.

 Kemény táblás, kellemes kézbe venni, bár nagyon vaskos, és ebből adódóan nem túlzottan utazóbarát könyv. Az egynegyed bőröndöm körülbelül a könyvből állt :D

Külcsín: 5/5

Várom-e a folytatást? Mindenképpen, mert érdekel, hogy a megmaradt 4 Kiválasztott képes-e megállítani az apokalipszist. Hogy Viktor végül is mit is akar pontosan? Adriana, vajon valaha az lesz-e aki volt, a tárgyalás előtt? Eljön-e az apokalipszis? És persze mit akar pontosan Matilda, és hol van most Nicolaus? És még van vagy ezer kérdésem :D

A befejező kötet: Kulcs

2. Blogszületésnap - Eredményhirdetés

Eljött az igazság pillanata. Na jó, nem az igazságé, hanem a sorsolásé. Egy hete hirdettem nyereményjátékot, a blog 2. Születésnapja alkalmából. Két egyszerű kérdést tettem fel. Rossz válaszok nem voltak, nem lehettek.  Kivételesen csak egy valaki nem tudta értelmezni a szabályokat, így csak egy embert kellett likvidálnom a sorból. Illetve volt egy trió, aki szerintem ugyanaz az ember, csak az összes rokoni email címét használta. Ami persze nem gond (bár etikátlan), de legalább pontosan olvasta volna el a kérdéseket. Ugyanis, az első kérdésnél még más-más könyveket adott meg a másodiknál, ahol viszont a meghatározó könyvek lettek volna a kérdések, ott ugyanaz lett mind a hármójuknak. Nem vagyok gonosz, nem zártam emiatt ki, de azért reménykedtem benne, hogy olyan kapja, aki legalább minimum elgondolkodott a kérdésen, és úgy válaszolt.

 És akkor a sorsolásról. Az emailek érkezési sorrendbe bekerültek egy külön mappába, majd egy random embertől (Bettitől) kértem egy számot 1 és 34 között (ennyi jelentkező volt), az így kapott számú játékos nyert! És amikor megnyitottam újra az emailjét elmosolyodtam. Ő eleve nagyon rendes volt, szépen kifejtette a válaszokat, és nem mellékesen szimpatikus is, bár molyos nevet nem adott meg, de remélem molyon is fenn van :)

Nem csigázom tovább az embereket a nyertes:   Török Tímea, akivel hamarosan fel is fogom venni a kapcsolatot.

Egy kis statisztika, hogy milyen válaszok érkeztek.

Ha azt kérik tőled, ajánlj ifjúsági könyvet, mely két könyv jut először eszedben, amit egy 10+ éves gyereknek mindenképpen el kellene olvasnia?

Messze fölényesen vezetett a Harry Potter sorozat, legtöbb jelentkező nem tudott konkrét kötetet mondani. Sokan szavaztak még az Abigélre, a Kis herceg is többször előjött, és a Tüskevár is. A kötelezők amúgy elég jól taroltak, de itt a polc az összes említett könyvről:

10+

Mely két könyv volt, ami meghatározta a gyermekkorod, amik szerinted nagy hatással voltak, akkor és ott rád, amikre még ma is szívesen gondolsz vissza.

Szintén rengeteg válasz jött erre a kérdésre is. Meglepő mód szintén a kötelezők taroltak, de itt azért már több könyv került fel a polcra. Meglepő volt számomra, hogy az Alkonyat például bekerült. Ellenérzésem van azzal a sorozattal, de hát valakinek olyan az Alkonyat, mint nekem a Harry Potter, meghatározó élmény ami elkísér egész életemben.

Itt a polc amin összegyűjtöttem miket jelöltetek:

Meghatározó könyvek

Örülök, hogy ilyen sokan válaszoltak a kérdésekre. Külön köszönöm azoknak a válaszát, akik kifejtették, megmagyarázták a jelölésüket. Öröm volt olvasni, öröm volt a polcokat is elkészíteni. Van pár olyan könyv amire így felhívták a figyelmemet, talán el is olvasom majd őket. Minden esetre mindenkinek köszönöm a játékot. :)

2013. élményekkel teli nyár - Bristol II.

A katedrális ami sosincs nyitva

 Az eseménydús vasárnap után jött egy hétfő, ami korántsem volt kevésbé zsúfolt. Pedig mi csak Bristolba mentünk, csak felfedeztünk vendéglátó városunk egy aprócska szeletét. Aprócskát, ami a térképen rajta volt amit kaptunk (ami csak a belvárost jelentette).

 Kezdésnek a buszjegy vásárlás után (napijegyet vettünk, potom 4 fontért, de így mindegyik buszra annyiszor ülhettünk fel, ahányszor nem szégyelltünk, tehát megérte.) és indultunk is rögtön befelé a városba. A buszon érdekes dolgok történtek, én roppant rossz megfigyelő vagyok, Gabye viszont szemfüles volt, így nem ültünk bele a fura kinézetű székbe. Mint kiderült valakinek baleset történhetett, és bizony mind a két ülés sz@ros volt. Még egyszer örülök, hogy Gabye nem csak néz, hanem lát is, én meg szófogadóan megyek, amerre megy. Érdekesség a dologban, az, hogyan kezelik ezt az utasok és a sofőr. Nos, utas szól a sofőrnek, ő megnézi, majd mennek tovább. Felszálláskor minden egyes utasnak elmondja, hogy ne üljön oda le, mert valaki otthagyta a nyomát. Ugyebár ez pár megállón keresztül nem gáz, de fenn említett busznak van vagy 30 megállója. Úgyhogy elég hamar megunta a sofőr, félreállt, telefonált (miután megbizonyosodott róla, hogy az ami a széken van tényleg az-e…tényleg az volt), majd tovább mentünk, megint elmondta a felszállóknak a dolgot, majd a következő megállónál megállt, beállt elénk egy üres busz és megkért, hogy akkor mindenki szálljon át. Gondolom ezután ő ment a bázisra takarítást kérni (vagy takarítani). Ugyanez Magyarországon kb. úgy zajlott volna, hogy ne ülj bele, azt majd valamikor ki lesz takarítva. Már ha egyáltalán az utas szól. Mindezek után, engem csak az érdekelne, hogy akivel-e baleset történt, miért nem szólt? Kínos, nem kínos…de hát.

 A buszos affér után megérkeztünk a belvárosba, és elkezdődött a híres neves épületek felkutatása és a beirányzott dolgok meglelése. Mivel a térképen rajta van minden, így „könnyű volt”, csakhogy a térkép akkora felbontású, hogy igazándiból egyik csücske a másiktól 20 perc a valóságban gyalog, így néha nem értettük, hogy hírtelen miért vagyunk már teljesen máshol. Kezdetnek a Katedrálist lőttük be, mert szerettük volna megnézni. Kata szerint Mindig nyitva van, Kati szerint sosem lehet bejutni…nos Gabye is megerősítheti ezt az álláspontot. A katedrális, ha nyitva is van, sosem akkor, amikor arra mentünk, vagy Gabye egyedül ment. Tehát be nem jutottunk, viszont fotózkodtam a Gromittal előtte. Nem mellékesen aztán az összes Gromittal, akit csak megtaláltunk. Fura mód jópofák, bár akkor még fogalmam sem volt, hogy mi fán terem a Wallace és Gromit. A hiányosságomat azóta pótoltam, Bálintéknál megnéztem az egyik ilyen filmet. Gromit elég aranyos, Wallace meg, hát ő csak van :D.

 Hétfő lévén az összes múzeum zárva volt így igazándiból maradt mindaz, ami nem múzeum, vagy éppenséggel ugyan múzeum, de úgy döntöttek, hogy nyáron, amikor a turisták erre járkálnak, talán mégsem zárnak be helyek. Így jutottunk el az Akváriumba. Sosem voltam még ilyen helyen, úgyhogy nekem nagy élmény volt. Cseppet sem éreztem azt, hogy kevés, kicsi vagy hasonló lenne, mondjuk összehasonlítási alapom sincsen. Amit bántam, hogy a polip éppen aludt, és nem igazán láttunk belőle semmit, csak azt, hogy van és nem mozog, na jó, mintha néha kicsit emelkedett volna. Viszont meg kell állapítanom, hogy a medúzákat kifejezetten szeretem (mert aranyosak), a ráják meg haláli pofák. Volt egy, ami kifejezetten produkálta magát („integetett” nekem…meg mindenkinek), voltak szép és ronda halak, egy csomó teknős. Pár pók, növények és minden. Nagyon szép orchideás „kertjük” volt. Az egyetlen ami ijesztő az egészben, hogy kinn az ilyen szabad terepen volt egy tábla, rajta egy pók, és ezzel azt akarták közölni, hogy lehet ott van, és ha találkozunk vele, a szemünkbe fog nézni. Aha…hát a pókokat pont nem szeretem annyira, de nem találkoztunk vele hála a jó égnek :D  Vettem az akvárium boltjában egy könyvjelzőt (az a másik standard dolog amit vásároltam, könyvjelző és képeslap, ezek kellhetnek :D).  

Utána sétáltunk egy kört, csak úgy, végül a hídon átmenve megtettünk egy sokkalta nagyobb kört, hogy a Great Britain fedélzetére léphessünk. Kezdésnek a boltjukat néztük meg, vettünk belépőt (nem, itt nem vettem könyvjelzőt), aztán mivel szófogadóak vagyunk, így sorba haladtunk. Lementünk a száraz dokra, majd a múzeum részt néztük meg, és csak utána szálltunk ténylegesen a fedélzetre. Őrülten jó hely. Szépen sétálsz a hajón (ha tudsz angolul, németül akkor van audios cucc ami dumál neked folyton), és a szépen berendezett hajón végigmész. Mindenhol elég élethűre sikeredett bábúk voltak, meg speciális effektek. Mármint speciális annyiban, hogy a gyengélkedőn ott éppen a bábuk egy kötözést „mutattak be” közben meg fertőtlenítő szag terjengett. A konyhán az üvegek mögött patkányok futkorásztak, ropogott a tűz(hangilag), és sültek az ételek. Tehát hangulatos volt. Szerintem a nap egyik legjobb helye, bár az Akvárium is jó volt…

 A hajó után átkompoltunk a túloldalra (közben fotóztam a Gromitot), ott egy Tescoba bevetettem magam, mondván, hogy ha drága is én veszek ásványvizet, mert menten szomjan halok. Valójában ekkor még csak egy félliteres üveggel indultam, ami péntekre már három fél literes üvegre duzzadt (…meleg volt, én meg szomjas). Itt találtunk ásványvízen kívül még Gromitos Bristol térképet amit el is hoztunk, majd Máté nézheti a 80 darabból azért nem találtunk meg csak…10-20 darabot. Felsétáltunk a parkba, és én mint aki jól végezte dolgát leültem, és megvártam, hogy Gabye felsétáljon a kilátóból, kilásson és visszatérjen. Mellékesen engem nyugodtan ott lehet hagyni bárhol, mert jól viselkedem és nem mászkálok el, sőt még élvezettel fel is találom magam. Éppenséggel egy csivavát néztem (ami szerintem nem kutya), és megjegyeztem, hogy milyen kis ronda , aranyos, és hogy pont úgy néz ki mint egy patkány, még szerencse, hogy nem hallották a gazdik, mert kiderült magyarok. A park és kilátó után lesétáltunk egy utcán, ahol Sir Gromit of Bristol –lal azaz Lancelottal találkoztam, szintén lefotóztam.

 Kerestünk egy buszt ami kivitt minket A hídhoz. Tudni kell rólam, hogy azon kívül, hogy mindenféle hülyeségre allergiás vagyok, nem mellékesen amire nem allergiás, azzal meg keresztallergiám van (ebből adódóan szinte semmit nem ehetek meg csak úgy, hogy ne lennének ellenérzéseim), emellett tériszonyom van, tehát holmi magasan átívelő hidakat nem szeretem. De hős voltam, átmentem rajta, és vissza is jöttem. Bár Gabye valamit mutatott, hogy nézzem, de miután a „hol” kérdésre az volt a válasz, hogy odalenn, …nos csúnyán néztem, és megjegyeztem, hogy jó helyen van ott bármi is az. Viszont szép volt a táj, ha nem lefelé néz az ember. Bár így is sikerült lenéznem, és meg is jegyeztem, hogy nincs is víz szinte  a folyóba. Tudni kell, reggel amikor mentünk még teli volt. De apály, dagály dolog a folyóra is érvényes volt, így hol van, hol nincs. Szerintem izgi!

 Utána visszaültünk a buszra, és mentünk egy kört, és mivel fáradt voltam, így igazándiból még egyet. Első kör lényege az volt, hogy tudjuk hol a vasútállomás ami szerdán kell majd nekünk. A második kör lényege, hogy visszamenjünk a belvárosba, és ne kelljen sétálnom. Fáradt voltam no! De innentől igazándiból, a csúcsforgalom ellenére, elég hamar újra belváros, és újra másik busz amivel haza. Azt hiszem ekkor volt tavaszi tekercs és Pie? Amiben kicsit csípős volt a cucc, de amúgy nincs vele gond. Kedvencem mondjuk nem lett. Fürdés, jelentés írás haza, hogy megvagyunk, aztán már aludtam is.

(folyt. Köv.)

Hamarosan (Augusztus)

Mangaka: AnHellica 

Úgy érzem nyáron nem szabadna bevállalnom semmit olvasás ügyileg, mert így csak csúszom mindennel. Azaz igazság, hogy régen ilyenkor a könyvtár ahol dolgozom be szokott zárni. És mivel nem vagyok egy túl elmászkálós típus, hát maradt egy hónapnyi tömény olvasási időm, persze mellette segítettem otthon. A könyvtár most már nem zár be, de így is lenne három hetem olvasásra, csakhogy elutaztam Bristolba egy hétre, aztán alighogy hazajöttem, már mentem is le Pécsre. Most itt vagyok augusztus másodikán, és az olvasnivalókkal is elmaradtam, és a bejegyzésekkel is. Ugyanis fogok írni az Angliai kiruccanásról még pár bejegyzést biztosan (közléskényszer ugyebár :P), illetve Pécsről is. És akkor ott van az a 6 könyv amivel még mindig nem végeztem.

A Tűznek, a felénél tartok, tehát ha belelendülök holnap, holnapután akkor az meg is lesz, csakhogy jövő héten már dolgozom. Persze csak rövidítve és persze csak hol délelőtt, hol délután, de pont elég, hogy elmenjen a napom vele. Tehát, egy hét majdnem kiesik. A Pszichopatateszt is el lett már kezdve, csak kissé befagytam vele. Nem éreztem egyelőre rá még, hogy miért is jó meg vicces. De remélem ez javul majd. Az Életfa nagyon érdekel, de előreláthatóan az lesz a sorban az utolsó, mert előbb jön a Sors könyve (ami szintén érdekel, és már ég a fejem amiatt, hogy nem olvastam még el :(). Persze még ott a Tűz krónikája, ami jó esetben egy, vagy két délután, és a Fertőzöttek, amit szintén nagyon olvasni akarok. Borzalmas ugye? Itt a sok könyv, kellene is, akarom is olvasni őket, csak a meleg leszívja az agyamat, és hopp eltűnt a nyár.

 Oh, igen, akkor még nem is beszéltem Gabrielről. Ő lett az én drágaságom, így neveztem el az E-book olvasómat. A neve szerepjátékos karaktertől jött, akit nagyon imádok. A gépecske pár napja van nálam, és hát. Első benyomásnak azt kell mondanom, hogy szeretni fogjuk egymást. Elég könnyű kezelni. Még úgy is, hogy én és a technika nem mindig szeretjük egymást. Könnyű tartani, jó olvasni rajta. Kezdésnek Gaura Ágnes novelláit végeztem ki rajta, amiket még mielőtt lett volna, olvasom, vettem potom 1Ft/db áron. Végre így eljutottam odáig, hogy a novellákkal is haladjak, és tesztelés is megvolt. A novellák amúgy jók, főleg a Démoni színjáték. A Mindenki egyért, inkább csak érdekes, lehetett volna belőle könyvet írni, mert így inkább csak egy…”látod ez egy ötlet, leírtam, de így igazándiból semmi értelme” mű. Nem az, tetszett, csak éppen mire belelendülnél, már vége van.

 Tehát majd mi jön Augusztusban a blogon? Élménybeszámolók, a nyárról, ami feltehetően nem sokakat érdekel, de én meg szeretek írni. Az említett késős könyvek posztjai, tehát legkésőbb augusztus 31-ig befejezem mindet (remélem legalábbis), E-bookos élmények, hogy kitapasztaljam milyen így olvasni, és nem papíron. Bár munkámból adódóan eléggé a papír élvez előnyt. És persze jövő héten jön a nyereményjáték eredményhirdetése is. Rengeteg érdekes választ kaptam, tanulságos lesz majd mindent összeszednem egybe, hogy mivel neveztek az emberek :D

 Örülök, hogy olvasnak, és örülök, hogy írok. Immár tehát két éve. Még remélem sokáig :)