Egy kis rózsaszín

 

 Már egy ideje figyeltem, hogy mindenki megkapja sorban a díjat. Legalábbis akiket "ismerek" illetve, akiket olvasok. És reménykedtem benne, hogy valakinek én is eszébe jutok. Köszönöm ezúton is Zenkának , hogy gondolt rám, nagyon jól esett. Főleg, hogy tegnap este olvastam a kommentet, amiben jelezte, hogy tőle - nekem egy csokor rózsaszín virág. (bár a rózsaszínt nem szeretem, de nem válogatok :P)

Hmm nézzük csak kiknek adjam tovább. Az én négy jelöltem, a cuki rózsaszín csokorra:

Nita_Könyvgalaxis , mert szeretem olvasni a blogját, és mert emberileg is kedvelem. 

Shanara   , mert a legkedvesebb Kazincbarcikai ismerősöm (és nem azért mert nincs sok, hanem mert kedves és aranyos (és nem írom, hogy cuki, az már a rózsaszínből is sok lenne)

Liliane_Evans , akit szintén szoktam olvasni, és szoktunk beszélgetni is, és kedveljük egymást (remélem :D)

A negyedik,  Chiara ,  aki nem túl aktív blogger, viszont remek ember, és remek barát, még ha most megint el is tűnt.

A díjat adhattam volna még sok-sok embernek akit ismerek Molyról, vagy Molyon túlról, akiket olvasok, vagy csak néha betérek hozzájuk. De ők akik így vagy úgy befolyásoltak és befolyásolnak a mai napig is, kisebb-nagyobb mértékben.

Mangaka: Yonema

  

 

 

Szabályok:

1. Említsd meg, kitől kaptad a díjat, természetesen linkelve :)

2. Válassz ki 4 blogost, akinek a díjat tovább szeretnéd adni - de csak olyannak adhatod, akinek 200-nál kevesebb rendszeres olvasója van! (Természetesen linkelve)

3. Írj röpke kommentet a kiválasztott blogosoknak, hogy díjat kapnak Tőled!

Hamarosan (Május)

 Új "rovatot" indítok a blogomon. Amely arra hivatott, hogy az elkövetkezendő egy hónap Terveit tartalmazza. A tervek, persze könyvek, amiket szeretnék elolvasni, ha szerencsém van, mindig teljesítem is a kitűzött célokat, rossz esetben, csak tervek maradnak.

 Nos, akkor mit is hoz számomra, és olvasóim számára a Május. Azzal kezdeném ami már biztos, tehát itt van a polcomon (ágyamon), elérhető közelségben. Jane Johnson: A szultán asszonya, már nekikezdtem, és ha minden jól megy a héten be is fejezem, amennyit eddig olvastam belőle az alapján elég jónak tűnik. 

 Utána, ha a hangulatom nem romlik, vagy nem jön be olvasási válság, akkor Dan Wells: Szörnyeteg úr című könyve jön. Itt nagyok az elvárásaim, az írótól eddig két könyvet is olvastam, és írtam is róluk, az egyik a Nem vagyok sorozatgyilkos, a Szörnyeteg úr előző kötete, a másik a Partials - Részben ember, ami teljesen más stílus. Dan Wells a tavalyi év egyik nagy felfedezettje volt számomra, úgyhogy remélem, hogy nem okoz csalódást most sem.

 Marad a hónapra ifjúsági vonal is, John Boyne: Barnaby Brocket és a szörnyű dolog, ami vele megesett, szintén nagyok az elvárásaim, nem is olyan régen (2-3 éve) olvastam az író másik könyvét ( A csíkos pizsamás fiú), amit utána meg is néztem filmen is. 

Tehát ezek azok a könyvek amik itt állnak, és a hónap folyamán mindenképpen elolvasásra kerülnek, és poszt is születik majd róluk.

 A következő négy könyvre van ígéretem, az megint más majd, hogy milyen gyorsan érnek ide, vagy milyen gyorsan tudom olvasni őket.  Őszintén szólva, mindegyik nagyon-nagyon várt könyv, tehát azt hiszem, hogy az olvasási gyorsasággal nem lesz gond.

 A. O. Esther könyveit idén fedeztem fel magamnak, és nagyon kedves maga az írónő is, és remekül ír, így nem félek a könyvtől. Az életfa, már a harmadik rész, és még mindig nem unom. Gabrielt imádom, Elijaht annyira nem, de amúgy ő is kedves karakter a könyvben. És bár nem volt annyira idegesítően függő a vége a második résznek...azért már nagyon folytatnám.

 A gyilkosság illúzióját tavaly óta várom! A gyilkosság alkímiája olvasása óta, amit tavaly a könyvhéten szereztem be! Jelenleg Május közepét emlegetik mint megjelenési időpont, úgyhogy remélem nem csúszik, vagy ha igen akkor se sokat.

 A Lélektársak 2. részét is május közepére ígérik. Mivel az első rész nagyon tetszett, így szintén "biztos, hogy elolvasom" kategória volt. És milyen is lenne a hónap, ha nem lenne tömve ifjúsági könyvekkel. Nem is én lennék, ha nem így lenne.

 Az utolsó könyv amit várok, a hónapra, az a Kör trilógia 2. része. A kör tetszett, így a Tűz megjelenése, nagy öröm nekem is, meg a munkatársaimnak is akik oda vannak a sorozatért.

És ezek csak azok a könyvek amiket várok, vagy már itt vannak! Emellett van 26 darab könyv/manga, amit kölcsön kaptam kedves Moly társaimtól...és akkor még nem is említettem, hogy könyvtárban dolgozom és délelőttös leszek a héten, ami pakolással jár, ami könyvek meglátásával jár, ami egy olyan felkiáltást eredményez, hogy "jaj ezt el kéne olvasni". Hosszú, és könyvekben gazdag hónap elé nézek. Csak győzzem!

Kis újítás

 Sokat gondolkodtam azon, hogy kell-e, hasznos-e, ha a könyveket pontozom is. Egy ideig úgy gondoltam, hogy felesleges, mert a posztból, úgyis kiderül, hogy tetszett-e vagy sem. Néhány poszt óta viszont, belső indíttatás miatt elkezdtem az értékelés után pontokba is kifejezni tetszésemet vagy nem tetszésemet. Csak kell hozzá egy magyarázó leírás is, mert nem vagyok túl könnyű eset :)


 Külcsín és belbecs, erre a két dologra tagolódik a posztjaim nagy része. Külön értékelem a borítókat, kivitelezést és külön a tartalmat, kidolgozottságot, szereplőket és ez után jöhet minden egyéb ami a könyvről eszembe jut, mint a folytatások, ajánlók, köszönetnyilvánítás. Így adott volt, hogy a pontozás is külön válik, két fő kategóriára.
 Egy ideig törtem a fejem, hogy 10-es vagy 5-ös skálán pontozzak, használjak-e fél szinteket, mint a 4,5 , de arra jutottam, hogy maradok az 5-ös skálán, tehát a maximum amit elérhet egy könyv az 5*, nincsenek fél kategóriák, mert nem hiszek abban, hogy "majdnem".
 Itt is megjegyezném, hogy szeretném, ha minden könyvre azt mondhatnám, hogy 4-es vagy 5-ös, mert az azt jelentené, hogy csak jó könyveket fogtam meg...de sajnos ennyire még én sem vagyok mázlista.


Külcsín:

5* - Akkor kapja ezt egy könyv, ha tökéletes, ha kézbe fogva, már azt érzem, hogy mindegy a tartalom, a kivitelezésért már megérné megvenni.

5 - Legszebb borító, de nem az a húha érzés. Jó kivitelezés, ha van benne illusztráció az szép(ez szubjektív dolog, sok minden tetszik nekem ami másnak nem, és fordítva). Tehát, a kiadó itt mindent megtett azért, hogy el tudja adni a könyvet, és az tartós is legyen. Előnyben a kemény táblás könyvek.

4 - A borító még mindig kifogástalan, csak valami nem tetszett, vagy az illusztrációk, vagy a betűtípus, betűméret, vagy csak puha táblás verziót adtak ki, ami tartósság szempontjából nem a legjobb.

3 - Több kifogásolható dolog is van a könyvvel. Itt persze, lehet, hogy a borító gyönyörű, de a belső illusztrációk egy része olyan szinten ront az egész megjelenésen, hogy már nem tudom megajánlani neki a 4 pontot. Ide tartoznak, az idegesítően sok elütéssel rendelkező könyvek is!

2 - Remélem ezt nem kell semmilyen könyvre adnom, mert ha egy könyv kinézetileg nagyon ronda, akkor nagy gondok vannak. Ide kerül az is, ha a könyv szétesik a kezembe egy olvasás után! Volt már rá sajnos példa...

1- ez az a kategória ami, remélem szintén nem lesz, mert ahhoz, hogy ezt kapja egy könyv, nagyon jó beltartalommal kell rendelkeznie, és nagyon-nagyon ronda borítóval, vagy igénytelen kiadással. Hála az égnek a kiadók arra ügyelnek, hogy ilyen ne nagyon legyen, tartsák meg a jó szokásukat, nem akarok 1-est adni egyik könyvre sem.


És akkor a belbecs:

5*- 5 - Remélem, majd sok könyvnek adhatom ezt. Ez a tipikusan "húha" könyv, amit biztosan újra fogok olvasni, amit ha eddig nem vettem meg, megveszek.

4 - Nagyon tetszett a történet, de újra nem fogom olvasni, vagy legalábbis első olvasás után nem érzem rögtön a késztetést. De könyvtárba ajánlom, és ismerőseimnek is megjegyzem, hogy ez egy nagyon jó könyv volt. Ide kerülhet könyv azért is, mert már kinőttem a kategóriából, akiknek íródott, viszont ennek ellenére nagyon tetszett.

3 - Nem volt ez rossz, de többet ki lehetett volna belőle hozni. Bakik, tévedések, vagy szimplán nem tudták végig fenntartani a figyelmemet. Antológiáknál nagy esély erre a számra, mert általában hullámzó a tartalma.

2 - Itt már erősen elgondolkodom, hogy miért is adták ezt ki. Általában gyönyörű borítóval rendelkeznek, és érdekes fülszöveggel, no meg jó marketinggel, csak éppen a beltartalom már nincs.
 
1 - Miért adták egyáltalán ki? Sajnálom a fákat amiket kivágtak érte! (remélem ilyet nem fogok olvasni :D)

Irene Adler - A fekete dáma

Sherlock, Lupin és én 1.

Fülszöveg:

Elgondolkodtál már azon, mi lett volna, ha a híres nyomozó, Sherlock Holmes és Arséne Lupin, a gáláns szélhámos gyerekkori barátok lettek volna? A történetben Irene Adler kislányként ismerkedik meg velük Saint-Malóban, egy tengerparti városkában Franciaországban. Találkozásuk egybeesik egy rejtélyes gyilkosság, valamint a Pikk Dáma (Martigny asszony) ellopott gyémánt nyakéke utáni nyomozással. Az eszes és kíváncsi Irene a fiúkhoz csapódik, és a trió tagjainak hajmeresztő kalandokban van részük. A csibészes, sodró regényben természetesen győzedelmeskedik a jó, a különc kis figurák megismerik az igaz barátság erejét, és azt, hol a határ bátorság és vakmerőség között. Végül megsejtik azt is, hogy a felnőttek jelenléte és cinkossága néhol igen jótékony lehet.

A könyvért köszönet a Manó Könyvek Kiadónak!

Külcsín és belbecs:

Védőborító nélkül

 Szeretem, ha egy könyv szép, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. A borítót átvette a kiadó egy az egyben, csak a kiadói logó változott, de a cím és szerző betűtípusa is maradt az eredetiben. Reményeim szerint majd a folytatásnál is ez lesz a trend. 

 A könyv kemény táblás, tartós és minőségi. A betűk normális nagyságúak, amik elvárhatóak egy gyermek és ifjúsági könyvnél. Tehát, nagyobbak mint a felnőtt irodalomnál, de itt szerintem tökéletes. A védőborító alatt, valami eszméletlen szép grafikával készült képek vannak, ami a belső borításon szintén visszaköszön. Hangulatossá teszi a könyvet, már maga a megjelenése is.

A könyv belseje

 Lefotóztam, hogy látszódjon, hogy milyen szép, de sajna a fotózáshoz annyira nem értek. Minden esetre jó kézbe venni, és vonzza a tekintet.

 Külcsín: 5*/5

És akkor a tartalomról:

 Kifejezetten szórakoztató volt, egyetlen hátránya, hogy őrülten gyorsan vége lett az egésznek. Faltam a betűket, és egy fél nap alatt elolvastam a könyvet, és most itt vagyok és vége van, és nincs még a folytatás itt.

 Ifjúsági detektívregény, ha úgy tetszik. Sherlock Holmes már itt is egy kicsit idegesítő. Azzal a pökhendi számító, és racionális gondolkodásával, azzal a tudattal, hogy ő mindent tud. Ááááh, idegesítő, de pont ezért a zsenialitásáért szeretjük. Irene bájos kislány, elég önfejű, viszont ambiciózus, és látszik rajta, hogy annak ellenére, hogy "úrilány" nem egészen úgy viselkedik. Barátkozik ismeretlen fiúkkal, és bárhova követi őket, csak hogy ne otthon legyen. Azért elég bátor dolog tőle ez, még ha a fiúk, Sherlock és Lupin is. Érdekes amúgy, hogy egy leendő betörő és egy leendő nyomozó (detektív) barátjává válik, egy időben. Gyereknek még mind a kettő milyen kis...ártatlan volt (jó, az ártatlan az erős túlzás talán).

 Alig egy héttel a megérkezése után, már örök, elválaszthatatlan barátok, akik nyomozásba kezdenek, egy halott hajótörött esetében. Izgalmas utakon járnak, megfenyegetik őket, verekednek, még Párizst is megjárja Irene, mire mindenre fény derül. Azt hittem, hogy kiszámíthatóbb lesz, de nem volt az! Jó, tény gyerekeknek íródott, tehát nem lehet őrülten nagy bonyodalom és nagyon-nagyon kacifántos a történet, de ehhez képest azért volt a végén is elég meglepetés. És voltak, elhagyott történetmorzsák, amik majd jelentőséggel bírnak a következő részekben (gondolom én).

Belbecs: 4/5

A kiadó 10 éves kortól ajánlja a könyvet, szerintem teljesen korrekt. Igen, szeretem amikor a könyvön is rajta van, hogy hány éves kortól ajánlják, mert a könyvtárban hasznos amikor odajönnek, hogy ajánljunk valamit az x, y éves gyereküknek. Jó az ilyen súgás!

Remélem jönnek a folytatások, ugyan nem függő végű a könyv, de sorozat. Megállja egymagában is a helyét, de azért remélem folytatódik a kiadása, és az is legalább ilyen igényesre sikerül :)

A kaland folytatódik:

 

Catherynne M. Valente - A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

Fülszöveg:

Szeptember egy kislány, aki kalandokra vágyik. Amikor a Zöld Szél és egy Leopárd Tündérföldre invitálja, természetesen elfogadja a meghívást. (Te talán nem tennéd?) Tündérföldön azonban nagy a zűrzavar, és egy tizenkét éves kislányra, egy könyvszerető sárkánygyíkra és egy Szombat nevű, különös és majdnem emberi kisfiúra hárul a feladat, hogy legyőzzék a gonosz Márkinőt, és helyreállítsák a rendet.
Catherynne M. Valente részletekben kezdte el közölni Szeptember kalandjait az interneten; a történet rengeteg rajongót és az évtized legjobb netes írásművének kijáró Culture-Geek díjat hozta el számára.

„Őrült, ínyenc hancúrozás ez a mese – tele furcsaságokkal, szeszéllyel és örömmel.” – Holly Black, a Spiderwick krónikák írója



  Köszönet a könyvért a Ciceró kiadónak, nélkülük azt hiszem, nem mostanában került volna sor az olvasásra.


 2013 egyik legeslegjobban várt könyve volt számomra. Onnantól, hogy beharangozták, hogy jön, már tudtam, hogy így vagy úgy de az enyém lesz. Meg is ijedtem, amikor könyvfesztivál előtt a kiadó azt közölte, hogy "lehet csúszni fog". Hála az égnek nem csúszott és kaphattam is belőle egy gyönyörű példányt. Ezek után, már csak abban reménykedtem, hogy jó is lesz. Nézegettem könyvfesztiválos videókat, köztük a Ciceró ajánlóját is, hogy mi jött ki, és az miért is jó. Ennél a könyvnél azt mondták, hogy modern Alice csodaországban...megjegyezném az Alice csodaországbant nagyon utáltam, mert nem értettem, mert szerintem elég beteg könyv, és ezért egy kicsit meg is ijedtem. Végül felesleges volt az aggódás, lehet, hogy tényleg Modern változata a könyvnek (úgy ahogy), de annyira szép nyelvezettel, annyira jó történettel, hogy nekem, ha nem mondják, hogy mihez "hasonlatos", eszembe sem jut Lewis Carroll műve.

Külcsín és belbecs:

 A kivitelezése a könyvnek rögtön rabul ejtett. Feltételezem, hogy a külföldi kiadások is ilyen csodaszépre sikerültek. A borítót átvettük, bár azóta találtam másfajta borítókat is a könyvhöz, de tény és való, hogy ez a piros a legjobb. Ügyelt arra a kiadó, hogy védőborító nélkül is szemet gyönyörködtető legyen a könyv. Én leszoktam venni a védőborítót olvasás közben, mert más nem, annak legalább ne legyen baja, és ilyenkor nem elhanyagolható, ha fordítanak arra is fáradtságot, hogy anélkül is jól nézzen ki. A védőborító tapizható, domború írással, és fényes képpel, az amúgy matt környezetben. Tényleg csodaszép.
 Kemény táblás, és cérnafűzött kötéssel készült, láthatóan tartós használatra. Egy olvasás után, olyan mintha nem is olvasta volna még senki.  Illusztráció nem sok van ugyan benne, de azok szerintem gyönyörűek, fejezetek elejére kerültek a képek, amik arra a fejezetre jellemzőek.

Külcsín: 5/5

A történetről:

 Adott egy kislány, Szeptember, akit elragad a Zöld Szél, és útra kell a Kis Fuvallatok Leopárdján, hogy eljusson Tündérföldre, ahol kalandok sora vár rá. Érdekes volt, az ő szemszögéből látni a dolgokat, hogy mi mindenre rácsodálkozik, és, hogy milyen hamar talál magának utat és küldetést. Nem akarok spoilerezni, éppen ezért magáról a történetről túl sokat nem írok, olvassátok el, mert tényleg nagyon jó, pergő és egy cseppet sem unalmas. A vége egy picikét kiszámítható volt, bár azt hiszem ez nem véletlen...az elragadottaknak ugyanis ez a sorsuk.

 Könyvtáros szemmel rengeteg pozitívumot találtam a könyvben. Rengetegszer említik az olvasást, hogy Szeptember mennyire szereti a meséket, mennyire sokat olvas, és ez segítségére is lesz. Úgyhogy ez egy kis propaganda az olvasásnak, de annyira jól beleépülve a történetbe, hogy fel sem tűnik az embernek. Legszívesebben a fél könyvet kiidéztem volna Moly-ra de inkább nem tettem, de csak azért, mert úgy egészében a legjobb olvasni, kiragadva lehet, hogy nem érződik belőle, hogy mennyire meghatározó és mennyire jó egy-egy részlet.


Szereplők, akiket fontosnak érzek, vagy érdekesek voltak:

A-tól Ly-ig, egy sárkánygyík, röviden Elly:

"Az apám egy könyvtár volt. Ezért tulajdonképpen én egy sárkánytár vagyok vagy egy...sárkángytár. Egy könyvgyík?" (52. oldal)

Legjobban ezzel az idézettel lehetne jellemezni a könyvgyíkot. Eszméletlen vicces figura volt, és annak ellenére, hogy le vannak láncolva a szárnyai mégis elég gyorsan közlekedett. Szeptember egyik legjobb bartjává vált és nem hagyta, hogy a lány unatkozzon, vagy bajba kerüljön. Bár azért hamarabb is felvilágosíthatta volna bizonyos dolgokról Szeptembert, de hát egy könyvgyík sem tudhat mindent, kivéve A-tól Ly-ig kezdődő betűkkel :D

Szeptember, Szombat és Elly

Szombat, a márid fiú: 
Kék a bőre, kívánságot képes teljesíteni, ha legyőzik, és Kék jelek vannak a hátán. Engem már ennél a pontnál megvett kilóra, mert imádom a kék színt. Néha kicsit hallgatag volt a fiú, de ennek ellenére azt hiszem, tud ő beszélni, ha akar. Szeptember mentette ki a Márkinőtől, és innentől barátok lettek. A könyv vége felé feltűnik valaki, akire nem számítottunk, és köze van hozzá és Szeptemberhez...hát érdekes dolgok lesznek itt még a többi kötetben azt hiszem.

A cukumogamik, a százesztendősek:
 Nem leszek gonosz, de be kell ismerni, hogy ilyen névvel, hogy cukumogami nem lehet komolyan venni...egy bútort. Szerintem az a fejezet, ahol ők voltak okozta a legnagyobb fejtörést, mert maguktól a bútoroktól és a  nevüktől elfogott a mosolyoghatnék, viszont sajnos nem a kedves százesztendős fajták, és messze vannak a cukitól is, sőt...kissé vérengzőek. Pont emiatt, a fejezet miatt gondolkodtam el azon, hogy azért annyira kicsi gyerekeknek nem ajánlanám a könyvet, és sajnos átugrani is elég nehéz, mert van tovaszálló szereplő, és visszautalás is  a fejezetre.
 

Szeptember, amikor éppenséggel fává válik

Ezerhála, az emberfarkas: 
 Mert, a farkasember már unalmas lenne. Hát lett emberfarkas, aki pont fordítva működik mint a farkasember. Sajnos túl sokat nem szerepeltek a könyvben, sem ő sem Helló, sem Viszlát. És még az sem derült ki, hogy végül a fakanalat visszakapták-e. Minden esetre aranyos volt a felfogásuk, miszerint Helló és Viszlát (ők lánytestvérek), hozzá mentek Ezerhálához, egyiküké akkor amikor farkas a másikuké amikor ember...jó, hát végül is ízlés dolga. De a legaranyosabb az volt, ahogy megmagyarázták, miért is jó ez így. Kevesebbet kellett vesződni az udvarlásos dologgal és így nyertek két évet az életükből, amit nem kellett elpocsékolni, pirulós randikra, ismerkedésre meg hasonlókra. Mit ne mondjak érdekesek, de szeretni való boszorkányok ;)

Halál:
 Csodálom, hogy Szeptember nem röhögte ki szegénykét. De komolyan! Olyan kis aranyos volt, nem lehet igazán komolyan venni, egy Halált, ha az aranyos, és kicsi. Minden esetre azért nem semmi, hogy az ember lánya Tündérföldén belefut a Halálába. Nem máséba, a sajátjába!
 

A kis szőrös a Halál

 

 Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen korosztálynak ajánljam a könyvet. Mese, ebből adódóan lehetne kisgyerekeknek is ajánlani, de a vége felé kicsit bedurvult a történet, és emiatt, talán a fiatal kamaszok lehetnek a beirányzott korosztály. Felnőtteknek is ajánlom, ha van még egy kis gyermeki énjük, ha még képesek arra, hogy elhiggyék a tündérmeséket, és bebarangolják Tündérföldet Szeptember, és barátai társaságában. Nem fognak unatkozni.

Belbecs: 5*/5

Remélem a kiadó folytatja majd a sorozatot, mert szerintem van piaca a könyvnek. Ugyanis igényes gyerekkönyv, ifjúsági irodalom mindig kell. És ennek a könyvnek a nyelvezete is valami csodálatos. Köszönet a fordításért Kleinheincz Csillának, ugyanis remek munkát végzett :)

A sorozat további két darabja: