Tonya Hurley: Szellemlány – Hazatérés

Fülszöveg:

A nagysikerű Szellemlány folytatása, amit annyira vársz, hogy majd' meghalsz…
Charlotte Usher, a Szellemlány akkor ébred rá, hogy a halál utáni élet nem egészen olyan, amilyennek várta, amikor a mennyország helyett a lelkiismeret hangjaként egy telefonos segélyszolgálatnál kell ügyeletet ellátnia. Ám hirtelen nagy szükség lesz a segítségére, amikor a Hawthorne Gimnázium kedvelt-gyűlölt szurkolólánya, Petula, és goth húga, Scarlet, fél lábbal a túlvilágon találják magukat. Charlotte segítsége akár az életükbe – vagy a halálukba – is kerülhet…

Vélemény és egyéb nyalánkságok:

Utazókönyvként került hozzám, ahogy az első rész is úgyhogy ez amolyan vándorkönyv. Az első rész is tetszett, olyan kis tinglitangli, nem túl bonyolult történettel. A kinézet na az nagyon bejövős, imádtam fogdosni, tipikusan az a könyv ami jól néz ki a polcodon, vagy ha könyvtárba meglátod érzed, hogy ezt jó lenne levenni a polcról és elolvasni.
A szereplők majdnem teljesen ugyanazok mint az előző részben, továbblépett osztály, akik a következő szinten...diszpécserszolgálatban lelki segélyt tartanak. Hát nem valami izgi szegényeknek, pláne nem Charlotte-nak akit még csak nem is hívnak! Fordulatos, és gyorsan pergős történet, lehet sejteni ki nem illik oda, és amúgy már elejétől fogva tudható a végkifejlet. Petula (akkor is gáz ez a név!), akinek mindenki meglepődött, hogy van lelke, a végére egészen emberi lett, és így már annyira nem is tudtam utálni! Pedig ő nagyon a bögyömbe volt az előző kötetben. Most ezt Maddy vette át, de hát ő erre hajtott. Scarlet meg hozta a formáját ahogy a holttanosok is, és persze Happy End...féleség a vége.
Mikor jön a harmadik rész? Ez érdekelne engem a legjobban. Mert már az elsőnél megjegyeztem, hogy nem tudom hogy lehetne folytatni, hiszen olyan kerek egész. És most megint azt mondom, hogy persze folytatva lett, újabb halálon túli fejezet Charlotte életében(halálában na), de hova menne innen? Mi lenne a vége utáni vég? Tehát kérem szépen a harmadikat, fordítani!

Jodi Picoult: Gyere haza

Fülszöveg:
Zoe Baxter sikeres és elismert zeneterapeuta, hangszereivel és énekével számtalan beteg embernek segít a gyógyulásban. Számára mégiscsak egy dolog igazán fontos: az hogy számtalan sikertelen próbálkozás után végre anya lehessen. Amikor újra bekövetkezik a tragédia, férje helyett újonnan megismert barátnője, Vanessa lesz az, aki kiáll mellette, kapcsolatuk pedig őszinte szerelemmé alakul. Szembe kell nézniük azonban a kirekesztettséggel és azzal, hogy milyen mérhetetlen akadályokat kell leküzdeniük ahhoz, hogy a társadalom családként tekintsen rájuk. A szerző hetedik magyarul megjelenő regényében ismét szívhez szólóan ábrázolja e különös szerelem rezdüléseit és a legőrjítőbb fájdalmat, amit egy anya átélhet: ha le kell mondania gyermekéről.

Vélemények, erről-arról:

Amikor a könyvtár megvette rögtön lecsaptam rá, hogy én ezt olvasni akarom, a Nővérem húga óta szeretem az írónő könyvet, de csak úgy mint pl. Murakamit. Évente, másfélévente eszembe jut, hogy na olvasni kellene tőle, de az sem baj ha nem én leszek az első. Itt most könyvtárilag én voltam, eleve rövid időre hoztam el, mondván, ha jó úgyis gyorsan olvasok, ha rossz úgyse fejezem be. Munkatársam kérdezte is, hogy na milyen? 34. oldalon ezt én még nem tudtam eldönteni, a 240.-en sem, és most hogy az egészet elolvastam, nem tudom megmondani, igazán tetszett-e vagy sem.

A téma: A téma érdekel, melegek házassága, gyermekvállalás stb. Tehát a téma tökéletes volt, a szereplőkkel viszont voltak gondjaim. Nem azért mert lehetetlen volna bármelyiket elképzelni, azonosulni vele, hanem azért mert idegesítettek.
Max, idegesített azzal, hogy olyan tutyimutyi, olyan "jaj, hát de én ezt nem így gondoltam", a felénél nálam már olyan hatása volt szegénynek, hogy persze, nem úgy gondolta, mert gondolkodni sem igazán tud. Irigy, és amúgy számító, és persze a bátyja nője kéne...de persze ő nem akart pert, de ő azért....hát igen, tehát ő azért nem lett nekem szimpatikus.
Max ügyvédje: A férfi akit felképelnék és bedobnám egy dühöngő csorda közé. Vagy egy meleg bárba, feltehetően számára ugyanaz volna. Idegesített ez a mindenben rossz az ember mert meleg, mert nem olyan mint ő, mert a világ csak fekete meg fehér és véletlen sem szivárvány. Én sosem értem azokat akik félnek a melegektől, mert mégis miért? Olyanok mint minden más ember, rád néznek vagy hozzád érnek, nem lesz semmi bajod.
A tiszteletes: Megfogadtam, hogy nem ócsárolom, de muszáj! Mert egyszerűen annyira hitt buzgó. Tudom ez általában a papoknál, lelkészeknél nem is olyan meglepő. De ő az a szint amikor már valójában normális ember menekül. Persze kénye kedve szerint idéz a Bibliából, általában ugyanazt a szakaszt. Imádtam, amikor az ügyvédnő ugyanonnan kicsit későbbről idézett, és na azt akkor miért nem tartjuk be, ha már a melegekre tett megjegyzéssel dobálózunk (a könyvbe minimum háromszor!)
Liddy: Őt meg csak nem értettem meg, lehetett már az elején is érezni ki felé vonzódik, akkor mégis miért kellett húzni azt annyira? Mert lehetett tudni, mert a férjével semmi közös nem volt az egyházon kívül az is látszott. De ő persze rendes Keresztény és nem válik el (ja persze). Tehát én el tudom képzelni, hogy vannak ilyen nem tudom milyen jelzővel illetett emberek, de elég idegesítőek lehetnek, Zoé nem véletlenül mászott tőle a falra!

Zoé és Vanessa: Velük nem volt igazán bajom, mert hihető volt a dolog, mert annyira látszott rajtuk, hogy boldogok, a kívánságuk sem volt nagy, gyereket akarnak.

Lucy: az hamar tiszta lett kinek a lánya, csak azt nem értem, hogy most végülis mi van vele? Mert a végén ott a tanúskodás lesz v. nem lesznél elgondolkodtam, hogy a tiszteletes ennyire előrelátó lett volna, hogy a játékban most akkor a lány is benne volt vagy csak emlegették, mintha benne lett volna?

Tárgyalás: Jó volt olvasni, de tekintve a végkimenetelt, elég  felesleges volt. De feltehetően az írónő szereti a tárgyalásokat leírni. A végkimenetelt amúgy lehetett gondolni, feltehetően ha máshogy döntöttek volna akkor az sok embernél kiverte volna a biztosítékot, ez egy gyors lezárása volt a könyvnek. Amúgy gondoltam is rá, hogy megunta? Megunta az írást ezért zutty odacsapott egy ilyen befejezést, mondván, hogy na ez jó lesz.

Minden esetre nem tudom tetszett-e vagy sem. Elolvastam, érdemes elolvasni akit érdekel a téma, de akkora katarzist ne várjon mint a Nővérem húgánál. Mert ott tényleg meglepő fordulat volt, és sírtam is. Itt nem igazán sikerült ezt átadni.

Veronica Roth: A beavatott

Fülszöveg:

EGYETLEN DÖNTÉS
alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid
EGYETLEN DÖNTÉS
meghatározhatja az értékrendedet
EGYETLEN DÖNTÉS
örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges
EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL
Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.


Vélemény és miegymás:

 Először is kiemelném, hogy recenziós példány, és köszönöm a Ciceró Kiadónak a lehetőséget, hogy elolvashattam :) Nem biztos, hogy amúgy mostanában sikerült volna sort kerítenem rá.
Na akkor, a borító nagyon tetszik, abba bele is szerettem rendesen. Őszintén a hossza először egy kicsit feszélyezett, nekem egy könyv általában kétszáz oldal körüli (attól még nem félek), ez meg négyszázhuszonkilenc oldal, úgyhogy dupla annyi.  Aztán megijedtem mert egy trilógia első része, és féltem hogy ott függni fog csak úgy a vége, hogy és ...azt nem szeretem, pláne, hogy manapság ki tudja kiadják-e minden részét egy sorozatnak. Ennek remélem igen!
Disztópia, elég elkeserítően pocsék világrenddel. Próbáltam rájönni, arra hogy miért alakult ez a besorolás náluk, és ki volt az aki azt hitte, hogy ebben van ráció, mert nincs. Mert ahogy mondta is Tris, az a normális ha mindenkiben mindenből van. Legyen bátor, legyen őszinte, legyen önfeláldozó, barátságos és művelt, az egység lenne a jó nem széttagolás. Legalábbis logikus gondolkodás szerint.
Nagyon tetszett ez a szimulációs dolog is, ami a bátorságpróbáknál volt, bár már lehetett sejteni, hogy ott lesz majd gubanc pláne, amikor még Tris anyja is kéréssel fordul a lánya felé, hogy beszéljen a bátyjával. Tehát azért a könyv felénél lehetett tudni, hogy mi lesz a gubanc.
Pasik: Négyest imádom, nagyon aranyos, mellékesen mivel ugyebár Tris a főhős, folyamatosan kombináltam, hogy kivel fog összejönni :D Vagy még két srácra sikerült olvasás közben rámondanom, hogy ja tuti az lesz...Négyesre egy csomó ideig nem gondoltam, ezek a szerelmi ügyek nekem magasak :D
Tehát tetszett annak ellenére, hogy az alapelgondolást nem értem. De hát lehet  a folytatásokban majd felvilágosul előttünk a homály :D

Kedvenc szereplő: Négyes
Utálom szereplő: Eric (szerintem egy egoista, talpnyaló :P)
Akit megsirattam: Al

Helyszínek: Nagyon tetszett a Bátrak központja meg a beavatás fázisai is. Mondjuk azért elég frusztráló közeg az. Na mondjuk a Műveltek makulátlan bázisa sem egy felemelő látvány :P Valószínű, hogy a Barátságosok kis tanyái a legjobbak :D

Mi lennék, ha ott élnék abban a világban:
Bátor: Nem, semmi esetre sem, nem vagyok egy bátor jellem.
Őszinte: Hát kérdéses, azért én sem vagyok mindig az...
Művelt: Ha ezt mondanám egoista lennék :P
Önfeláldozó: Egy kicsit
Barátságos: Ez is egy kicsit
Biztos én is mindegyik vagyok, egy kicsit mindből, egyikből se túl sokat. Az egészségtelen volna ;) Úgyhogy feltehetően csoport nélküli és kivágnának a fenébe :D

Nyakigláb Apótól, Kedves Ellenségemig!

Nyakigláb Apó

Ismertető:

A népszerű amerikai író világszerte ismert leányregénye nyolc évtizeddel ezelőtt jelent meg először. Az árvaházi kislány boldogulásának és szerelmének kedves humorral átszőtt története az eltelt évtizedek alatt semmit sem veszített frissességéből, bájából. A népszerű regényt az író illusztrációi díszítik. A század elején megjelent első kiadás szövegét – amelyet Altay Margit fordított – Borbás Mária frissítette, tette korszerűvé.

Vélemény is miegymás, de csak azoknak akiket nem zavar, hogy spoilerezem:

Miért olvas egy 26 (jaj istenem, de öreg leszek idén), tehát egy majdnem 26 éves lány pöttyös könyveket? A kérdés amúgy bugyuta, mert hát miért ne olvashatna? De, hogy miért olvastam én? Van egy kolléganőm (több is), és ő ajánlotta, sőt a kezembe tuszkolta, hogy ezt nekem mindenképpen el kell olvasnom mert Ő szereti. Rémlett, hogy nekem is megvan a könyv, valahol biztos amúgy megvan, azóta sem találtam meg, de a molyos adatbázis szerint tulaja vagyok neki. Tehát megkaptam szépen, olvasásra, hát akkor olvastam is. Tünemény egy könyv, és ha én tini koromba szerettem volna olvasni, akkor biztosan az egyik kedvencem lett volna, így is amúgy újra olvasós, tehát ha egyszer meglelem a sajátom akkor újra lesz olvasva.

A történet nem túl bonyolult, Judy levelein keresztül ismerjük meg az árvaházból kikerült lány főiskolai évet, ahogy ezt egyedi mód kommentárja Nyakigláb Apónak, az ismeretlen támogatónak. Beleértve a szerelmi életét is, ami van, méghozzá Jervis úrfi személyében, akiről én úgy az első felbukkanása óta tudtam kicsoda, és, hogy feltehetően ez a kettő majd szépen össze fog melegedni. De még mennyire, bár megjegyezném egyik sem túl egyszerű jellem. Minden esetre érdekelt volna, hogy milyen fejet vág Jervis amikor Judy leveleiben kifejti, mennyire szimpatikusnak találja, no persze nem tudva, hogy Jervisnek ír! Másik tünemény, Judy rajzai amivel a történeteit szemlélteti, hát az megmosolyogtató volt mindig :D

Tehát szerettem, tiniként jobban szerettem volna, de így is kedvenc marad.

Kedves Ellenségem!

  Ismertető:

Mi nehezebb? Száztizenhárom árva gondját viselni, egy árvaházat eligazgatni minden szakmai tapasztalat nélkül – avagy puhára főzni, mosolyra fakasztani egy mogorva, goromba, ámde tiszteletre méltó skót orvost?
Nos, ennek csak Sallie McBride, e „kétfrontos” küzdelem szenvedő alanya a megmondhatója. Szerencsére kudarcairól, győzelmeiről rendszeresen tájékoztatja legjobb barátnőjét, Judyt, az immár révbe ért egykori árvaházi növendéket.

Vélemény és miegymás:

Ha már Nyakigláb Apót elolvastam akkor adta magát ez is. Még mindig elgondolkodtató a tény, hogy gyerekkönyvtárban van. Persze a másik folytatása de! De semmi gyerekeknek való nincsen benne, legalábbis szerintem inkább ifjúsági, de nem gyerek. Nekem pont jó. Megszakításokkal olvastam, mert van egy rossz szokásom, miszerint sok könyvet olvasok egyszerre, és még közben mást is csinálok, így kicsit elhúzódott az olvasása. De nagyon jó könyv volt, tetszett ahogy az árvaház szépült, ahogy reformokat akart bevezetni Sallie, és ahogy a doktorról beszélt. Vannak titkok amiket ő sem tudhatott előre, így voltak félreértések de itt is lehetett sejteni, hogy végül ki kire talál rá. Judy ugyebár révbe ért, most Sallien a sor. Egyrészt az árvaházi reformok, szülők keresése az árváknak nem is olyan egyszerű! De megannyi ember segít ha baj van, ezt Sallie is meglátta amikor az otthon kigyulladt. És elég egy tűz, hogy rájöjjön kit is szeret :) Aranyos volt. Szerettem.

Hogy fogok-e olvasni még a szerzőtől?
Feltehetően igen.

Hogy megszerettem-e az írásait?

Igen nagyon, és feltehetően a fordítóknak is sokat köszönhetünk, mert hát nem minden a jól megírt mű, ha rosszul van fordítva. 

Bill Laws: Ötven növény, amely megváltoztatta a történelmet

Fülszöveg:
A növények mindenütt jelen vannak, olyan megszokott jelenségei a bennünket körülvevő világnak, hogy ritkán vesszük észre jelentős hatásukat a mindennapi életünkben. A növényekből készítjük bútorainkat, ruházatunkat és a papírt, de használjuk őket építkezéshez, fűtéshez és gyógyászat céljaira is. De az élelmezés terén teljes mértékben rájuk vagyunk utalva – még ha húst fogyasztunk is, az állatok, amelyek szolgáltatják azt, növényekkel táplálkoztak. Emellett a növények állítják elő az életfolyamatainkhoz nélkülözhetetlen oxigént is.
Az Ötven növény, amely megváltoztatta a történelmet című könyv látványosan mutatja be azokat a növényeket, amelyek a legnagyobb hatással voltak az emberi civilizációkra. Szó esik termesztett gabonákról, mint a rizs és a búza, amely az emberiség nagy részét táplálják, és olyan fűszer- és gyógynövényekről, amelyeket nagyra értékelünk gyógyító hatásuk vagy különleges zamatuk miatt. Ez roppant érdekes könyv különböző korok gazdasági, politikai és társadalmi eseményeinek tükrében veszi sorra azokat a növényeket, amelyek az emberiség számára a legfontosabbnak bizonyultak a történelem folyamán.

Külcsín:
Mert nekem akárki akármit mond, egy könyvnél igenis számít az, hogy mégis hogyan néz ki. Még a Libriben láttam meg a könyvet, és akkor meg is jegyeztem, hogy ez kell nekem. Mert annyira szép a kivitelezés, hogy vonzza a tekintetet, és engem eleve érdekelnek a növények is, a történelem is, hát mi kellene még?
Már ott belelapoztam a könyvbe, és gyönyörű. De komolyan, annyira szépen és igényesen állították össze! És amikor megláttam, hogy a könyvtár megvette, hát rögtön rávetettem magamat ;)

Belbecs: 
És most, hogy végeztem az olvasással, már azt is tudom, hogy tényleg jól lett ez megírva. Ha eltekintek attól a pár elgépeléstől aminél a hajam téptem. Tényleg csak pár volt, de az nagyon rossz helyen.
No tehát, ugyebár ötven növény volt, némelyikkel egyetértettem, hogy na ez tényleg nagyon ide való, némelyiknek én nem tulajdonítottam akkora történelmi jelentőséget. Az alkoholokat relatíve szerettem volna átlapozni, mert annyira nagyon nem érdekelt, de ha valamit olvasok azt rendesen teszem, úgyhogy azokon is átrágtam magamat. A teás rész mondjuk semmi új dolgot nem mondott, de egy teljesen laikusnak biztosan mond, nekem azért teában már van előolvasásom (nem is tudom hány teáról szólót olvastam már!).

Növény ami meglepett, hogy szerepel a könyvben:
Bors: én annyira nem érzem ezt jelentősnek, még így elolvasva sem. Persze hozzá kell tennem, hogy azért a mai világban már nincs akkora jelentősége szerintem.

Növény ami meglepett, hogy:
Vanília: Hogy ez mennyire bonyolult növény, hogy mennyi ráfordítás kell, hogy vaníliából vanília legyen. És, hogy ez orchidea valójában!

Növények amik adták magukat, hogy bekerülnek a könyvbe:
Rizs, burgonya, búza, kukorica. Ezeket amúgy el is vártam, hogy belekerüljenek, élelem nélkül nincsen történelem sem. Nincs ember sem. Érdekes volt, hogy hogyan nemesedtek a növények, és hogy kerültek egyik helyről a másikra, míg meghódították az egész világot.

A könyv tehát maga nemében szerintem egy nagyon jó könyv, érdemes elolvasni azoknak akiket a történelem, a gyógynövények, vagy csak úgy a növények érdeklik.