A Yamada család

Tartalom:

Yamadáék egy kedves, átlagos japán család, teljesen átlagos problémákkal. Takashi, a pénzkereső családapa, elfoglalt üzletember; Matsuko, az udvarias, ám kicsit feledékeny feleség és szerető családanya; Shige, a segítőkész és kedélyes nagymama; Noboru és Nonoko, a két iskolás gyerek és Pochi, a család kutyája.
A filmet különlegessé teszi a japán festményekhez hasonlóan visszafogott stílus, és hogy ez a Ghibli Stúdió első, teljes egészében számítógéppel készült animéje.


Vélemény:

Khm....  mint a tartalomban is olvasható, ez az első amit teljesen számítógéppel csináltak. Hát valami borzalmas. Maga a mese(anime) nem rossz, tehát lehetett mosolyogni rajta, meg nem ment az idegesítő szintig a hülyeség benne. De rajzolásra valami borzalmas, tehát aki animet szeretne nézni, szép rajzolásosat, az maradjon a Vándorló palota és társainál. Elég sokról írtam már itt a blogon.
A DVD borítója előre vetíti, hogy ne számítsunk valami über szép kidolgozásra, de azért...jó-jó nem mondhatok rá rosszat, elvégre látszik rajta milyen lesz.
Ami nagyon tetszett: Rengeteg haiku van benne ezekkel tagolják a kisebb élethelyzeteket, életképeket, és nagyrészt teljesen oda is illőnek találtam. Sokat idéztek Basó-tól, aki amúgy is az egyik kedvenc haiku költőm, úgyhogy ez nekem nagyon bejött.
Egyszer nézős nem többször, de egyszer érdemes megnézni, ha valaki kíváncsi a japán családi élet görbetükrére, mert itt főleg az volt. Aranyos :)

történet:6
rajzolás:3

Film adatai:
Eredeti cím: Hôhokekyo tonari no Yamada-kun
Játékidő: 104 perc
Készült: 1999 

Pom Poko - A tanukik birodalma

Tartalom:

Pom Poko előtt 31-ben járunk. A Takaga-erdőt is elérte egy építkezés. A Tama-hegységbeli nyestkutyák (japán nevükön a tanukik) egy utolsó, mindent eldöntő háborúra készülnek.

A tét a maradék erdők feletti uralom. A harc közben azonban rádöbbennek, hogy a még megmaradt terület is épp csak elegendő mindannyiuk számára, és közben az építkezés rendületlenül tör előre.

Összefognak, és minden tudásukat bevetik szeretett otthonuk megmentéséért...

Vélemény:

Hát meg kell zabálni őket (nem szó szerint véletlen sem). Ez egyszerűen felüdülés volt, a történet egyszerre szomorú, vicces és tanulságos. Szomorú mert elveszítik a lakóhelyüket :( , vicces, mert néha őrülten hülye húzásokkal próbálják riogatni az embert,  tanulságos, mert igenis megpróbálták, és harcoltak és…nem feltétlen vesztettek.

A rajzolás nagyon tetszett, a történet magával ragadó, bár sejthető volt a közepétől, hogy mi lesz a végső megoldás, és a róka felbukkanása után már tényleg sejthető volt. Sajnáltam azokat akik nem tudtak átváltozni, és csodáltam akik igen. És csodáltam, hogy micsoda dolgokat képesek voltak véghez vinni.

Jó volt nézni, egy kis időre kikapcsolta az embert, és a tanukik egyszerűen édesek *.*

Valahol amúgy nekem Szívesbocsok hatást keltettek néha :D

kapcsolódó link:

Terebess lexikon

Égigérő fű

 Könyv:

Őszinte leszek, nekem a könyv sokkal jobban tetszett mint a film. A könyvben szépen le volt minden írva, lehetett követni, hogy mit akarnak szervezni. Lehetett követni, hogy mit akarnak és miért- És egyszerűen tökéletes volt. Tetszett, az egyik kedvenc Janikovszkym lett a sok közül, a barátságos történetével, a segíteni akarás, a meglepetés és a Titok miatt.

Könyv: 9,5

Ellenben a Film:

Zagyva, összecsapott, borzalmas és alig bírtam végignézni. Nincs kifejezetten bajom a magyar filmekkel, szoktam magyar filmet nézni. (amikor pont nézek egyáltalán filmet, mert sem a tv. sem a mozi nem barátom, inkább könyv párti vagyok).  De ez valami borzalmas volt. Csapongott ide-oda, már azon gondolkodtam, hogy „tényleg a könyvhöz van köze, vagy ez valami másik, csak a cím azonos?” A kislány és Misu is az idegeimre ment, de főleg a kislány! A könyvben annyira nem zavart a folytonos bőgése de itt azért már durván hatott.

Szerencsémre rövid a film, így a szenvedés hamar véget ért. Nem akartam félbe hagyni mert mégiscsak sokan mondják, hogy jajdejó…hát ízlések és pofonok. Nekem nem jött be, ettől még lehet jó másnak  :)

Film: 2,5

Szeptember - Janikovszky hónapja

(Szeged, 1926. április 23. – Budapest, 2003. július 14.)

Minden a Molyos kihívásokkal kezdődött. Meg minden azzal, hogy az ember igenis szeretne teljesíteni, és szeretné, ha valamire azt mondják, hogy "befejezte, ügyes volt" :) No tehát azért jelentkezek kihívásokra, hogy egy erős motivációs erő legyen, hogy olyan könyveket is a kezembe vegyek amiket, lehet amúgy sosem. És eddig ez volt az első ami ennyire magával ragadott. Janikovszky Éva forever! 10 könyvet kellett elolvasni...nem álltam meg tíznél. De hogy mik is ragadtak magukkal:

Az úgy volt...

 Ezzel kezdtem az egész sort, úgy volt, hogy olvassak, de ne vastagat, mert a vastag könyvek taszítanak, bizonyos érdeklődési színt alatt (felette meg vonzanak...ki érti ezt). Tehát Az úgy volt, hogy volt egy írónő, volt egy nagyon jó illusztrátor, és jó történetek, mindez egy nem túl vastag könyvben. Elég ahhoz, hogy megismerd az írót, a rajzolót, de ne érezd túl soknak. Azt hiszem, amúgy kifejezettem jó első választás volt.

Kedvenc része a könyvnek: Miről levelezik egymással két külföldi

 

Velem mindig történik valami

Folytatása a sornak, de nem a kötetnek. Itt már gondoltam arra, hogy atya úr isten, van valami rendszer és én teljesen véletlenszerűen állok neki a könyveknek, semmi szisztéma alapján. De azt mondták a nálam okosabb és Janikovszky-t jobban ismerők, hogy "teljesen mindegy, ahogy jól esik", és jól esett. Borzalmasan sokat mosolyogtam a könyveken, ami amúgy rám is fért :)

 

Már megint

A harmadik, szerintem ez tényleg a Velem mindig történik valami után való volt. Már csak cím miatt is. Amúgy őrülten vékony kötetek, és itt már volt egy kis "most miért van már vége" érzésem, amolyan gonosz dolognak éreztem, hogy lapoz-lapoz és daing már el is fogyott... Hála az égnek csak ez a könyv, és ott tornyosult az ágyamon még vagy tíz darab.

 

Te is tudod?

Hát remélem aki olvassa ezt a posztot az tudja. Ez is egy remek kötet, és milyen gyorsan változik a kisfiú elképzelése arról mi is lesz. Milyen könnyen befolyásolható, bár nem, ez a legjobb szó rá. Tehát mindig az akar lenni ha felnő, amit pont mesélnek neki, a postástól, a rendőrön át a gyerekorvosig. Én így visszagondolva, rendőr akartam lenni, aztán könyvtáros lettem. Még szerencse, hogy szeretem a felnőtt munkámat :D Rendőrnek csapnivaló lettem volna pedig akkor a lámpát is üzemelhetném amihez még a mesebeli varázsló sem érhet!

 

Jó nekem!

Nekem mindenképpen, meg annak is, aki olvassa. Nehéz rájönnünk, hogy mitől is jó a másiknak. De azért annyira nem lehetetlen. Próbálkozni kell. Itt tartottam a kihívás felénél, és kezdtek fogyni a nálam lévő Vékonyabb művek. És még annyira nem vonzottak a hosszabb lélegzetvételű művek pedig azok sem hosszúak.

 

Akár hiszed, akár nem

Akár hiszed, akár nem, ebben főleg a régi fotók tetszettek. Persze a történet is aranyos volt, ezt amúgy gondoljátok oda mindegyikhez, mert tényleg aranyosak, tüneményesek, és tanulságosak a történetek, csak nem akarom önmagamat ismételni, mert minek. Olvassátok őket mert megéri, korosztálytól független. Elvégre 25 vagyok, és nem nőttem még ki belőle.

 

Kire ütött ez a gyerek?

Az egyetlen kötet az egész kihívásban ami Újraolvasás volt. Olvastam, vagy felolvasták, vagy nézegettem, vagy nem tudom. Régen megvolt, valahol megvan, ismertem. Ismertem, de ennek ellenére jólesett újra a kezembe venni, már felnőttként. 

 

A Hét Bőr

Ez már kicsit hosszabb mint a többi, kevesebb a rajz, és hosszabbak a történetek. A vége felé, a romok eltakarítása, és egy szép kertet hoztak létre, meg összegyűjtötték a sok idős limlomját :) Na meg könyvet vittek az időseknek, vagy kismamáknak ! Az a rész a kedvencem ... tudom, munkaköri ártalom, de akkor is! 

 

Égigérő fű

A film még hátra, azt még meg kell néznem, mondhatni kötelező! :) Az a sok titok, az a sok panasz, az a sok kilyukaszott szalmaszál! Meg a folyton rohanó fiatalok, a mindig síró Síróbaba. Meg, hát nem mindegy hol dolgozik az ember. És tényleg nem, mert tényleg van abban valami, hogyha az ember a nap nagy részében csak panaszt hall akkor bizony megsavanyodik.

És persze igen...csak az a szép zöld gyep fog hiányozni :)

 

Bertalan és Barnabás

Ez volt a 10. könyv. Ezzel fejeztem be hivatalosan a kihívást, elsőként! És ez volt az első történet ami annyira nem kötött le. Feltehetően azért mert már valahol hallottam, vagy annyira ismert volt. Lehet amúgy pont réges rég Janikovszky-s felolvasáskor még gyerekként ismertem meg a történetet. Mindenesetre, azért annyira nem tetszett mint a többi amit előtte vagy utána olvastam.

 

Már óvodás vagyok

Én már nem, de nagyon jó volt újra egy kicsit óvodai környezetről olvasni. Még mindig nem tudom, hogy nekem kimaradt az eddigi életemből Janikovszky, vagy csak nem emlékszem annyira nagyon már a gyerekkoromra, hogy fel tudjam idézni. Mert, még csak ismerős sem volt egyik történet sem.

 

A nagy zuhé

Az indiánlány, és az űrhajós(feltaláló) találkozása a buszmegállóban, zuhogó esőben. A gyermeki fantázia birodalma, és van benne találékonyság, és túlzás is, de így kerek és aranyos a történet. Nem kedvenc de jó volt.

 

Cvikkedli

Történet, a történetben, amit a fantázia szült. Minden esetre elég találékony a főhős, mert szép kerek, bár erősen mesei történetet eszelt ki. De hát istenem, még gyerek, még hála az égnek elég élénk a fantáziája!

 

Már iskolás vagyok

"Lebuktam", hogy olvasom, azt hiszem ennél a könyvnél kérdezett rá az egyik olvasó, hogy mesekönyvet olvasok-e. Hát igen, képzeljék olvasok mesekönyvet, holott nincs gyerekem és elmúltam már 25 is. És még csak nem is munkaköri kötelességem olvasni amit az olvasók. De szeretek egy kicsit gyerek lenni, egy kicsit visszatérni, hol ide, hol oda. Itt pont az iskolába! :)

 

A lemez két oldala

Mindennek két vagy több oldala van. Sokat nevettem rajta, ugyanakkor rájöttem, nálam is megvan ez a kettősség, hármasság, hogy nem mindig ugyanúgy mondok el dolgokat. Akár tudatosan, akár tudatalatti, akár véletlen, vagy feledékenységből, vagy talán néha érdekből. És van egy olyan érzésem, hogy ezzel nem csak én vagyok így. Mondjuk én nem Gyerekkönyvnek minősíteném már ezt a kötetet, de a gyerekkönyvtárból hoztam, úgyhogy oda sorolják...vagy talán ifjúságinak.

De szép ez az élet!

Szép is, meg nem is, az élet már csak változó. Hosszabb lélegzetvételű mű, már nem ment csak úgy hipp és hopp ki is van olvasva, bár pár napnál többet ez sem jelentett. Nem olvasok amúgy se gyorsan se lassan, csak mindig úgy ahogy :) Meg kell próbálni a jó oldalát nézni és igenis, szép ez az élet, ha nem volna sosem az, akkor nem is lenne értelme.

 

Ha én felnőtt volnék

Pár hosszabb után egy nagyon rövid, de tanulságos történet következett. Mert felnőttnek olyan jó lenni, azt csinálunk amihez kedvünk van. Már amikor tenném hozzá. Minden esetre elég fura ötletei vannak a főhősnek, hogy milyen felnőtt lenne, meg milyen feleség kell neki :P Kicsit nagyok az igények.

 

Mosolyogni tessék!

Az első amit kedvenceltem is, és egyelőre a sor amúgy itt megszakadt, egy kis szünet, hogy Janikovszky életmű végigolvasás ne legyen egyenlő azzal, hogy megcsömörlök tőle. Szerettem, imádtam, mosolyogtam, és együtt éreztem, sajnáltam, és örültem neki. Sok érzés kavargott bennem amikor olvastam a történeteket. Mély nyomot hagy bennem még sokáig.

 

 

Tehát olvasson mindenki Janikovszky-t. Lehet a gyereknek, a párunknak, de főleg Magunknak. És, hogy miért? Mert jó a léleknek, mert megmosolyogtat, mert tanít, mert szép.

 

Mosolyogni tessék!

Porco Rosso - A mesterpilóta

Tartalom:

Az első világháború után az Adriai tenger térségében nyüzsögtek a légikalózok, akik a védtelen utasszállító hajókat fosztogatják. A kalózok hírhedt ellensége Porco Rosso, aki valaha ember volt: az olasz légierő kitűnő pilótája.
Egy végzetes összecsapás egyedüli túlélőjeként végignézte társai tragikus halálát, majd egy titokzatos esemény következtében elvesztette emberi formáját, és helyette disznóvá változott. Azóta mindenki csak úgy ismeri, mint a Vörös Disznó.


Vélemény:
Rajzolása és a zene kifogástalan, mint mindig. Most aránylag a szinkronnal sem volt gond, bár szerintem a Földtenger varázslójánál csak nekem nem tetszett a hang (se a japán, se az angol, pláne nem a magyar). Itt azért jobban el lett találva ez.
A történet is tetszett, bár arra nem jöttem rá, hogy pontosan miért is lett belőle disznó. Pedig azért érdekelt volna, hogy miért változott azzá, szerintem ez nem elhanyagolható kis részlet. Minden esetre nagyon szépen megcsinálták az animet. Nem vagyok oda a repülőkért, pilótákért és háborúkért, sem kalózokért, de még így is tetszett. Ami viszont nem, azaz hogy nem éreztem rendesen befejezettnek. Elvégre persze a lány elmeséli mi történt vele, meg a szálló tulajdonosnőjével, de mi lett a főhőssel? Mármint van rá utalás, hogy újra ember lett, de ez akkor is csak utalás :P Nagyok az igényeim én szép kerek történeteket akarok :D :D 

10-es skálán:
Történet: 7

Zene: 9

Rajzolás: 10 (tudom elfogult vagyok Miyazaki -val...nálam ő favorit, szerintem nem csak nálam :P)

 

Egyéb adatok:

Eredeti cím:  Kurenai no buta

Kiadás éve: 1992 

Hossz: 94 perc