Könyvesboltban jártam - Avagy mesét ott is lehet olvasni

Lehet, bár könyvesbolt függő, hogy ezt az eladók mennyire tűrik. A jelenlegi Libriben eléggé meg lettem jegyezve, hogy ott járkálok, és már megint ott vagyok, és még mindig nem vettem semmit! Mentségemre a negyedik alkalommal (egy napon belül), már vásároltam, úgyhogy köszönöm szépen azért vettünk is könyvet! Bár lehet, csak segíteni akart az eladónő, de higgyék el, ha segítség kell kérek :) És akkor miket is olvas egy Moly, ha beszabadul egy könyvesboltba. Nos mesekönyveket, mert nincs gyereke, sem gyerek ismerőse, tehát nem fogja megvenni, a könyvtárban sincsenek meg, és azért mégiscsak kicsit gyermeklelkű :) Igen ez vagyok én :)

Az első könyv ami a kezembe került, az Melanie Gerth: Tíz kicsi katicabogár című könyve volt. Tetszett, hogy ilyen háromdimenziós kis katicák vannak benne, bár szerintem a gyerek konkrétan letépné róla, úgyhogy tartósság szempontjából nem a legjobb. A történet az én fejemben, azért más véget ért, és már a vége felé kezdtem félni, hogy jesszus, milyen könyv van a gyerekeknek! Mert, sorra fogytak a katicák a történetbe,és arra gondoltam, hogy a madár ugyebár megkajálja a bogarakat, tehát biztos tempóban pusztul a populáció...aztán mégsem. Mert hát mégiscsak mesekönyv, úgyhogy valójában csak mind a tízen hazaérnek...
Viszont a rajzok egész aranyosak, nem túl bonyolultak, és méretarányosnak sem mondanám őket, de tény, hogy a gyerekek nagyon csíphetik. Mondjuk nem értettem, miért ennyire különbözők a katicák, de ez egyéni szoc. probléma :D

Következő könyv ami a kezembe került Henrike Wilson: Egyik este otthon... című művecskéje. Alig tíz lap, jó kis vastag lapos megoldással, tehát tartós, bár szájba ne vegyék, mert nem vízálló (nem próbáltam ki, csak na :P) Itt is azért erősen horrorisztikus volt az alap érzésem, mert mindig olyan sejtelmesen mesélte, egyik állat a másiknak,hogy Egyik este otthon ült, és jött-a róka, nyúl, farkas akármi és...és átölelte, mert barátok, és a végére visszatérünk a kiinduláshoz. Nagyon aranyos amúgy, a rajzok valami haláliak, az értelmét annyira nem értettem, de hát ráfogom, hogy ehhez én már öreg vagyok :) Biztos a barátságot akarja reklámozni, hogy jó dolog, de akkor nem tudom miért kell mindegyik állatnak olyan "jesszus ki van az ajtóban" fejet vágni amikor meséli, hogy "és jött a.." :D



Kicsit tovább haladtunk, és találtam egy sorozatot, és mivel nem olyan nagyon szöveges, hát ennek is nekiálltam, hogy kikulturálódjak Gömbi-ből! Megjegyezném, hogy nem volt elsőre nekem teljesen tiszta, hogy Gömbi fiú vagy lány...amúgy fiú. Szerintem a legjobb fej a mesékben amúgy a kacsa volt. Aki elméletileg plüss, de ahhoz képest elég nagy mimikával rendelkezik, úgyhogy lehet élő...bár akkor meg állatkínzás van :D
Az első kötet Sara Agostini – Marta Tonin: Gömbi nem akar lefeküdni, ami mint a címe is mutatja a srác aggályairól szól, hogy miért is nem akar lefeküdni. Előbb iszik, azt pisilnie kell, aztán rémeket lát, de kiderül az csak a rumliba hagyott cuccai voltak. Az illusztrációk amúgy meseszépek, úgyhogy ha valaki szereti a macskákat meg a cuki rajzokat akkor annak mehet. Olyan tanmese jellegű sorozat ez.
A következő kötet Sara Agostini – Marta Tonin: Gömbi nem fél ami csak azért abszurdum, mert az előző részben pont félt...de azóta a sötéttől való félelmét biztosan kinőtte. Itt a biciklizés a téma, hogy hogyan érik azt el, hogy a kis srác se ne érezze magát hátrányba, mert még nem mer két kerékkel bicajozni, se ne törje szét magát. Amúgy elég hamar sikerül rádöbbenteni, hogy jó lesz úgy, és hogy cseppet sem kell félnie az eleséstől sem. A kedvenc illusztrációm az amikor teker és a kacsa ki van kötve a kormányhoz, és ott sikít (nincs hang, csak odaképzeltem, de szerintem szegény, ha nem plüss tuti ki volt akadva. Amúgy kifejezetten kellemes meseélmény volt. Gondolom ez egy sok részes sorozat lesz...mert miért is ne!

Következő kézbe kapott könyvem Balogh János – Eszes Hajnal: Cirmoska és új barátja , jé magyar! Őszinte leszek csak címeket írtunk fel, hogy tudjam mi volt, és mesekönyvnél elvből nem nézem, hogy milyen nemzetiségű az író, mert nem érdekel...amúgy lassan semmilyen könyvnél nem fog érdekelni, mert a magyarok is tudnak jól írni, és a külföldiek is kiadnak pocsékokat. De visszatérve a könyvre, én aki nem szeretem amúgy  a macskákat, még így is tetszett, a történet nem túl bonyolult, viszont az illusztrációk olyan. Retró? Nem tudom, a  régi leporellok voltak ilyenek :) És én szeretem ezt a típusú rajzolást :) És ebbe is volt kiskacsa, de ő tuti élt! :)


Tovább haladva kezembe került : Eef Rombaut – Emma Thyssen: Szívszerelem című könyve. Hosszú amúgy, de! Morbid, ronda, borzalmas. Tényleg végigolvastam, két tanúm van rá! A végét nem olvastam csak, ahol feltehetően kifejtik, hogy ez miért jó könyv. Így, azon ismeretek nélkül ez egy pocsék, és ronda könyv. Béna rajzokkal és erőltetett történettel. Elvált szülők gyermekeiről szól amúgy elég hülye megvilágításban...ez...ezt nem kellett volna. Mert amit szerintem sugallni akar és amit sugallt az nincs egységben, egyáltalán nincs...még egyszer ne kerüljön elém. Amúgy kb. én is így tudok rajzolni...csak én nem erőltetem a rajz témát sem.... vááá haladjunk tovább, valami szebb felé....


Schmal Róza: Budapesti böngésző Na jó, ezt nem kellett olvasni, őszintén egy mondat sincsen benne, tehát az "olvasása" körülbelül öt perc, míg átnéztem a képeket. Láttam már szebb és jobb illusztrációt de amúgy nincs vele gond, közép kategóriás. Budapest nevezetes helyeit mutatja be, ha minden igaz az egyik Normafa volt...de némelyiknél fogalmam sincs mit akart ábrázolni...hát....biztos jó ez a könyv anyukáknak akik mutogatják a gyereknek, hogy nézd ez itt a Parlament (mondjuk nem rémlik, hogy volt benne...áááh felületesen "olvastam" - de a borítón rajta van), és kis meséket találnak ki hozzá...arra jó. 
Első gondolatom amúgy az volt, hogy ma már mindent kiadnak...



Kristi Yamaguchi: A kis malac nagy álma volt a következő könyv. Közben el kellett mennem forrócsokiért és levegőzni, hogy kicsit kizökkenjek a mesék világából és újult erővel vethessem bele magamat a Libri felhozatalába. Ez valami oltári cuki könyv. Csak mesekönyvre mondom, hogy cuki! A rajzok nagyon aranyosak voltak, és volt amolyan "merj álmodni, álmodj nagyot" üzenete, úgyhogy eszméletlen jónak tartom. Még úgy is, hogy a mesekönyvek nagyon drágák, ez közép kategóriás volt, és ha lenne lányom biztos megvenném neki, de így maradt a könyvesboltban olvasás :)) 
Tetszett, hogy azért a kismalac sem rögtön megálmodja és teljesül is az álma, hanem, amikor megálmodja tesz érte, és nem jön össze, de nem csügged álmod másikat. És az is fuccsba megy, de nem adja fel, és álmodik másokat...és igen, nagyot és merészet álmodott és bejött neki, és ment, és tényleg büszke volt rá mindenki. Annyira aranyos :)) 

 Kathrin Schärer: Johanna a vonaton című könyve volt a következő és egyben utolsó mesekönyv amit ma a kezembe vettem. Aranyos volt, de zavart a rövidebb lapok beszúrása, és igazándiból az értéke abban rejlik, hogy érdekesen lett megoldva. Maga a történet annyira nagyon semmitmondó. A rajzok érdekesek, de nem a legszebbek amiket láttam. Johanna beszélgetése a rajzolóval, meg olyan...áh, nekem nem bejövős annyira :(



Mesekönyvek mellett azért elolvastam Simon Tofield: Simon's Cat világgá megy  c. könyvét is. Ugyebár semmi szöveg, csak kép jó sok oldalon keresztül. Én szeretem ezt  a macskát annak ellenére, hogy bugyuta, és néha idegesítő, de ugyanennyire szívet melengető is :) De tény, hogy ezt a könyvet nem kell fordítani :P Mert nincs benne szöveg, és őrülten gyorsan lehet vele haladni. Komolyan, úgy tíz-tizenöt percembe került kiolvasni...megvenni max. a rajongóknak érdemes, mert más jobb ha könyvesboltban elolvassa.


Tehát, nekem érdemes könyvesboltba mennem, mert szeretek mesekönyveket olvasni. Egy csomót csak azért nem fogtam meg és olvastam el, mert állva annyira nem kényelmes, mert társasággal voltam, és lehet nagyon utáltak volna ha nekikezdek a sokadiknak, és mert több szöveg volt bennük és ahhoz rá kell hangolódni :)