Ez történt 2017 (2.)

Há! Mondtam én, hogy ez nem heti rendszerességgel fog íródni, bár majdnem. Ha elég lusta lettem volna pont egy hét telt volna el az elsőhöz képest. De mostanában elég gyorsan jutok klaviatúrához, és meglehetősen hamar érzek késztetést is ahhoz, hogy leírjam a dolgokat. Tavaly ez volt a bökkenő. Idő még lett volna, de kedv, hangulat nem.

 No de, hogy mi történt a héten? Kisebb-nagyobb egyeztetés után sikerült tökéletes időpontot találnunk @Gabye – val és @Sicc –cel, hogy beüljünk egy forrócsokira, palacsintára, vagy kinek éppen mire ugyebár. Beszélgetésre főleg, egy kis csajos (ez a szó nem tetszik annyira), délutánra. Remek volt, és remélem, hogy idén tényleg sikerül összehoznunk sűrűn ilyen délutánokat. Kellemes és kikapcsolós dolog, gond nélküli és olyan rég beszélgettünk már hármasban. Tudom-tudom, tavaly karácsony előtt, de az csak egy gyors összefutás volt ;(

 Sajnos találkozó egyeztetést már nehezebb összehozni @AniTiger-rel és @Szimirzá-val, de rajta vagyunk itt is a februári beülési idő megtalálásán. Igen ez van ha hárman háromfélén érnek rá. De remélhetőleg sikerül majd találnunk egy közös időpontot.

 Mi történt még a héten? Nos, rengeteg dolog a munkahelyemen. Már tavaly elkezdtünk egy Tini-Sarok nevezetű hely kialakításának, csak akkor még nem volt sarkunk, ahol ez ténylegesen létrejöhetett. De már a bútorok beszerzése tavaly is elkezdődött. A könyvek leválogatása, hogy mik mennek a raktárba (hogy hely legyen), és hogy mi megy abba a bizonyos Tini részlegbe is megtörtént tavaly. A könyvek, kaptak a gerincükre egy TS jelzést, hogy a pakolásnál ne olvadjanak vissza az eredeti helyükre. Külön lettek válogatva a sorozatok, felszámozva a részekkel, minden kötet elejébe bele lett írva, hogy mik a részek, melyik hányadik. Tehát tavaly is haladtunk vele, csak nem volt látványos. Akik járnak a könyvtárunkba láthatták, hogy a szépirodalom, a krimi és sci-fi szekció után volt egy üres szakasz. Nos, a héten az üres szakasz megtelt, és csúszott szépen előre minden könyv. Néha kicsit tömbösítve, hogy nyerjünk elég helyet. Aztán a polcokat arrébb toltuk. Sajna már majdnem a végén jutott eszünkbe, hogy mindig akkor kellett volna tolni, amikor Üres volt a polc :D De azért 4-5 könyvtáros elég masszívan arrébb tud rakni polcokat könyvestül is. Mondjuk úgy, hogy izomlázam lett tőle. A lábamnak főleg. Én voltam, ugyanis aki a földön volt és a lábával lökte odébb a polcot :D Nos arra rájöttem, hogy mostanában nem akarnám megismételni :D De élveztem!

 Tegnapelőtt meglett tehát a sarok, tök üresen. Aztán felhoztuk az asztalt, ami retro, de azért feldobtuk két plakáttal. Tegnap már a kötelező olvasmányok a helyükre kerültek (erről nincs kép még), és jövő héten feltehetően a bútorok, a könyvek is átvándorolnak oda. Természetesen akkor sem lesz MÉG kész a sarok, de már kuckósabb lesz. Rengeteg ötletünk van még hozzá, és szeretnénk olyanná varázsolni, amit a Tinik élveznek, és kihasználnak. Hisz ez főleg értük jön létre.

A Tini-Sarok jelenleg még

A Tini-Sarok üresen

Jeph Loeb: Batman: Hush

Nem vagyok egy kimondottak képregényeket olvasó ember. Mármint az amerikai verziók számomra sosem voltak akkora élmények, mint a japán mangák. Valahogy jobban szeretem azt a stílust amit a mangák képviselnek. Ennek ellenére már mangát sem olvastam szerintem másfél-két éve egyáltalán. Valahogy ahhoz, hogy a kezembe foghassam rengeteg pénz, és idegen nyelv ismerete kellene. A neten meg eddig nem jutott eszembe letölteni vagy online nézni.

 Az amerikai típusú képregényeket Pijer-től kapom kölcsön. Ő ennek sokkalta nagyobb rajongója mint én, de meglehetősen kellemes volt most Batman-t a kezemben tartani. Az új kiadás meglehetősen szépre sikerült, a történet is jól el lett találva. No meg feltehetően Batman az mindenkinek Batman. Mindenki ismeri, mindenki minimum egy filmet látott vele kapcsolatban (vagy sokat :D).

 Őszinte leszek, hogy jobban kedvelem őt Superman-nél, mert emberibb, és igen hát van neki Batmobilja...sok Batmobilja.... egy menő barlangja, egy meglehetősen jópofa komornyikja stb., végtelenségig lehetne sorolni mije van. Ennek ellenére persze nem tökéletes.

 Ami a képregényt illeti, jó volt visszatérni, megismerni egy olyan karaktert akit felületesen ismertem (most is felületesen ismerem), kedvet hozott a filmekre (főleg az újabb feldolgozásokhoz), és egy kellemes délutánt szerzett. Pergős, és a rajzolás nagyon tetszett. Tavaly a Hulk-ot olvastam, és hát össze nem lehet hasonlítani a két stílust. (tudom az egyik DC a másik Marvel), ott nagyon rondák voltak a rajzok a Batman-hez képest. Itt kifejezetten szép volt a képi világ. Természetesen sötét, és baljós, de szép. Méregcsók kifejezetten csini ;) Macskanőt meg még mindig nem szeretem. De Batman marad a szeretem státuszban :)

Külcsín: 5/5

Belbecs 5/5

Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája

 A megjelenés óta halogattam a könyv olvasását. Feltehetően azért mert rengeteg más könyvvel együtt kaptam, és így a sok elvárás miatt végül semerre sem jutottam a könyvekkel. Ez volt 2014 novemberében. Idén eldöntöttem, hogy a fennmaradó (nem mondok számot), recenziómat befejezem, elolvasom az összes bevállalt könyvet. Legalábbis amennyi belefér az évben. Így ez is sorra került. És bár már nem vagyok levelező viszonyban a kiadóval (bár csak azért, mert nem kértem ezután semmit), ezúton köszönöm a Partvonal Kiadónak a lehetőséget, hogy olvashattam a könyvet!

 És akkor a könyvről. Amikor eldöntöttem, hogy elolvasom most már tényleg. Akkor az a gondolat fogalmazódott bennem meg, hogy én annak idején nagyon szerettem az  Ízek, imák, szerelmek –et, tehát ez a könyv is biztosan olyan kis kellemes olvasmány lesz. Az első nagy pofon a betűméret és sortáv volt, ami már sugallta, hogy „helló, nem könnyed kis limonádé vagyok”, és ez be is lassított. Mostanában mindig olyan könyveket olvastam, amik azért nagyobb betűmérettel, margóval és sortávval rendelkeznek, és így nehéz volt hozzászokni ahhoz, hogy ezek az oldalak durván teli vannak írva. Ebből adódóan nagyon lassan haladtam vele. No meg 526 oldal az 526 oldal, az én kis „tégláktól való félelmemnek”.

 Viszont valahogy a könyv vége felé azt éreztem, hogy kevés lesz az az oldalszám. És valahogy nem erre a végre vágytam. Ma éppen mondtam is, Sicc – nek, hogy remélem, hogy az a valaki meg fog halni a végén, különben csalódni fogok. Nos, nem halt meg, de utaltak rá, hogy igen. Ez félig okozott csalódást. Valahogy egy olyan happy-s lezárást vártam. Mielőtt itt megköveznek, hogy mi lehet happy abban, ha valaki meghal, nos azért mert az, akiről beszélünk már nagyon öreg volt, nagyon sok dolgot tett az életben és valahogy vártam volna egy szép lezárást. A mohabarlangba elalvást, vagy ilyen. De nem, a vége olyan... merengős.

 Aki könnyed kis történelmi romantikust vár (molyon rajta ez a címke), csalódni fog. Romantika az nincs benne. Szerelem sem olyan, mint a csöpögős ponyvákba (mondom ezt úgy, hogy sosem olvastam csöpögős ponyvát). A szerelem itt teljesen máshogy van jelen és sajna körülbelül soha nem teljesül be. Ebből a szempontból inkább történelmi dráma vagy tragédia lehetne.

 A történet Henry-vel kezdődik, egy igen talpraesett, nagyon szegénysorban élő fiúval, aki meglehetősen jól ért a növényekhez, az apja jóvoltából, viszont nincs akkora erkölcsi tartása, mint az apjának volt, így remek botanikai tolvajjá válik. Majd a könyv negyedében megtudjuk, milyen viszontagságos utat tesz meg, míg ebből a gyerekből, fiatalember, majd férfi válik. És hogy lesz a szegény legényből milliomos. Méghozzá főleg azért, mert eléggé hülye a „munkaadója”. No meg, mert Henry borzalmasan okos, ha arról van szó, hogy az álmát megvalósíthatja. Az álma, hogy gazdag legyen. Ez teljesül is. Az ő életútja a könyv, hmm, negyede körülbelül. Majd megházasodik, és megszületik a lánya Alma.

 A könyv főszereplője tehát maga a kislány, aki lassan felcseperedik. Rengeteg biológiai, nyelvi, ismerettel gazdagszik. Két igen találékony szülő oltalma alatt. Alma különleges memóriájával mindent megjegyez, de egyáltalán nem képes arra, hogy átlássa a dolgok hátterében munkálkodó okokat. Ez okozza a legtöbb tragédiát a saját életében illetve a körülötte élőkébe. Csúnyácska, de okos lányka, aki kap egy örökbefogadott, gyönyörű, de nem olyan okos húgot, akit a könyv nagy részében semlegesen kezelt. Mint mondtam nem látta át, mik munkálkodnak a háttérben. Csak azért nem írom le, hogy mi, mert úgy van megírva a könyv, hogy sajnos, míg a házvezető nő nem vágja hozzá a fejéhez, hogy mi mindent tett a húga őérte, addig mi magunk sem tudjuk. És igen meglepő a húga is. Ennek ellenére nem szerettem a hugicát. Alma jóval szimpatikusabb volt, annak ellenére, hogy ő annyira racionális személyiség, hogy el tudom képzelni, hogy abban az időben, és mondjuk most is, borzalmasan idegesítő lehetett.

A tragédia az, hogy senki nem mond semmit Almának, holott mondhatna. Ott van a férj esete, aki, tényleg ha nem is direkt, de tőrbe csalta. Elhiszem, hogy ő oly angyali teremtmény volt, hogy hitt abban, amit mondott, de talán ezt közölnie kellett volna szóban Almával. Mennyi keserűségtől és szenvedéstől megkímélték volna egymást, ha az egyikük nem hisz abban, hogy végre kiteljesedhet, a másikjuk, meg nem gondolja azt, hogy a párja képes gondolati síkon is megérteni azt, hogy mit akart ezzel a házassággal. Ez a rész volt az, ami kicsit dühített, és teljesen megértettem Alma haragját. Még ha a férjét kedveltem is. A másik kedvenc részem Tahiti volt. A kutatás, és  Holnap Reggel aki tartom, hogy a neve miatt rohadtul nem lehet komolyan venni. Pláne bizonyos szövegkörnyezetben ez a Holnap Reggel ritka hülyén hangzik. Viszont tetszett ami Tahitin történt, és elhittem, hogy Alma képes végre kilépni a komfortzónából. A könyv vége felé, egyértelmű volt a révbe érés, és igen valahogy erre számítottam is. Darwin kivételével. Azt hiszem azt a szálat már nem kellett volna belerakni.

 A könyv ugyanis nagyon kellemes és tanulságos olvasmány, az 1800 –as évekről, a botanikáról, az amerikai helyzetről, a hajózásról és ez így elég lett volna. Nem kellett volna már Darwint belekeverni a dologba. Így is úgy éreztem, hogy a rengeteg adat, vagy éppen ismeret felfedése, és megnevezése (mohák neve stb.), néha a történet rovására ment. Megakasztotta a dolgot, hogy annyi ismeretlen dolgot és megjegyzendő dolgot, dobot be. Valahogy túl zsúfolt lett a könyv ettől. Ennek ellenére jó könyv, csak nem teljesen éreztem azt, hogy valóban regény. Főleg mert a mesélő (narrátor), néha úgy a fejezet elején elejti azokat a dolgokat, amik a fejezet végén bebizonyosodik, de akkor már nem koppansz akkorát, hiszen már tudtad... mert leírta az elején. -.-”

Belbecs: 4/5

Nem regény, de élvezetes, mindenképpen ajánlom, mindenkinek, aki nem egy könnyed beteljesült szerelemről akar olvasni. Ez történelem, botanika, családtörténet, világjárás, de nem romantikus, cseppet sem.

Külcsín: 4/5

Míg nem láttam a külföldi borítókat azt mondtam volna, hogy tökéletes választás. Amúgy a történethez illik, és aranyos, és rózsaszín. Tehát teljesen romantikusnak tűnik tőle a könyv. Ami ugyebár félre vezető. A külföldi borítók jobban tetszenek. A mohákkal, meg páfrányokkal. Elvégre Alma és a mohái nagyobb hangsúlyt kapnak az egész könyvben, mint Amrose és az orchideái.

Fülszöveg:

Elizabeth ​​Gilbert új regényének középpontjában a szerelem, az erotika, a kalandok és a tudományos felfedezések állnak. A szegény angol családból származó botanikus, Henry Whittaker a kininkereskedelem révén komoly vagyonra tesz szert, és feleségével együtt kivándorol Amerikába. Itt születik meg lányuk, Alma Whittaker, aki nemcsak apja rengeteg pénzét, de eszét is örökli. Gondos botanikai kutatásai és tanulmányai révén Alma egyre mélyebben elmerül az evolúció rejtélyeiben, amikor is váratlanul betoppan az életébe Ambrose Pike, a tehetséges illusztrátor. Az orchidearajzok mestere egy egészen más irányba, a spiritualitás és a csodák világába vezeti a nőt. Alma a tiszta ész logikáját követő tudós, Ambrose művész. Ami kettőjüket összeköti, az a tudás iránti vágy: hogy a maguk módján megértsék a világ működését.

A lélek botanikája nagyívű regény – egy nagyívű századról. Hatalmas térbeli ugrások jellemzik; az olvasó Londonból indulva eljut Peruba, Philadelphiába, Tahitire és Amszterdamba. Az út során felejthetetlen karakterek tűnnek fel: misszionáriusok, kalandorok, asztronómusok, hajóskapitányok, zsenik és kissé őrült figurák. De mind közül a legfontosabb Alma Whittaker története, aki a felvilágosodás korában született, az ipari forradalom idején élt, és szemtanúja volt az emberi történelem rendkívüli pillanatának, amikor a tudományok, a vallás, a kereskedelem és a társadalmi osztályokat érintő régi elképzelések megdőltek, és helyettük új ideák léptek életbe.

Egyik kedvenc borítóm

Eredeti mű: Elizabeth Gilbert: The Signature of All Things

Eredeti megjelenés éve: 2013

Könyv: Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája

Kiadó: Partvonal

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 526

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155283574

Fordította: Balázs Laura, Dudás Éva

Ez történt 2017 (1.)

Azt hiszem, átszokom arra, hogy teljesen random írok „mi történt” posztokat. Rá kell jönnöm ugyanis, hogy egy hónapban történteket akkor tudnám csak leírni rendesen, ha jegyzetelném. Mert biztos vagyok benne, hogy mire eljutok ahhoz, hogy a poszt megszülessen, annyi új élmény ér, hogy majd valamikor eszembe jut, hogy oh, basszus az is januárban volt. A heti rendszerességgel írás, meg teljesen felesleges. Van hét, amikor semmi sem történik velem, és nem akarok olyan posztokat fogalmazni, hogy „oh, hát nem történt semmi sem”. Csak, hogy rendszeres legyen. Így úgy döntöttem, hogy mindig írok, amikor van miről. Most kicsit összefoglalva az előző három hetet, mert még emlékszem rájuk. Teljesen random időrendet követve.

 Nos, megkezdődött a 2017., amit én hivatalosan a boldogság évének kereszteltem. Tartom, eddig még egész jól bevált. A héten sikerült megírnom a beszámolómat a 2016-os évről. Ami saját kútfőből alig egy oldal volt, de mivel összeültem két kollégámmal és együtt gondolkodtunk, mit is csináltunk tavaly. Így lett majdnem két oldal. Igen, mint írtam is, ha nem jegyzetelek el fogom felejteni! És akkor már leírtuk azt is, mit tervezünk idén csinálni. Sok remek dolgot, és remélhetőleg mindegyik meg is valósul idén. Jó lenne!

Pijertől kölcsönbe!

 A héten kaptam kölcsön két képregényt Pijer-től, amiket amint végeztem a most olvasott könyvvel el is kezdek. Mint írtam az előző – előző - előző posztban idén próbálok egyszerre csak egy könyvet olvasni, mert így jobb. Meg, mert így talán nem akad fenn pár könyv csak úgy ott az olvasmányaimnál, mert minden mást olvasok csak azt nem. Ahogy azt is megfogadtam, hogy ha valami sz*r akkor az sz*r tehát nem szenvedek vele!

Idén a könyvtárból

Idén a könyvtárból eddig  4 db könyvet kölcsönöztem, de a legtöbb még tavalyi előjegyzés volt. jelenlegi elképzelésem szerint egy magánkönyvtári, egy könyvtári olvasás. A magánkönyvtári reci lenne főleg, a régiek. Bár egy csomó kiadó már meg is szűnt azóta, hogy kértem tőlük. De ég a pofám, úgyhogy idén próbálom nullára csökkenteni az itt lévő reciket. Újat meg nem kérek már. Hála az égnek a könyvtár ahol dolgozom, jelenleg nagyon jól megveszi azokat a könyveket, amik érdekelnek. Ez mondjuk, néha pont azt vonja maga után, hogy megkell győznöm magam, hogy NEM KELL HAZAHOZNI MINDENT RÖGTÖN, hisz úgysem lesz időm egyszerre mindet olvasni. Tehát maradjanak ott, majd elolvasom, ha éppen nem lesz már amúgy is sok nálam! :D

 Ideért a Sólámpám. Amit venni akartam, de aztán anyukám úgy döntött, hogy névnapomra kellene, de aztán rávilágítottam, hogy névnapomra már van ajándékom, úgyhogy végül átvettem tőle. Tehát ő vette, de én vettem. Amúgy durván jól világít, kellemes fényárba úszik tőle az előszoba. Hiányzott a régi fénye, mert az borzalmasan lehangoló, amikor tök sötét van idefenn. Nem szeretem, a teljes sötétséget!

 Kiszíneztem a Január hónapi képet a Szimirzától kapott naptáron! És kihegyeztem a színes ceruzáimat is végre! Ami annak köszönhető, hogy megtaláltam a hegyezőmet :D Így meglehetősen egyszerűbb színeznem, tekintve hogy lett hegyűk a cerkáknak, mármint normális. Meglepő mód amúgy törnek a hegyek kifelé, és ezt nem értem, azért nem olcsó cerkák voltak... No, mindegy.

Haladok a most olvasott könyvvel is ( Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája), de borzalmasan apró betűs. Bevallom, hogy nem vagyok hozzászokva, hogy ennyire kicsi a sortáv, és a betűméret. Valahogy a szellősebb könyvekhez vagyok szokva. Ennek ellenére tetszik a könyv, csak lassan lehet vele haladni.

Lezajlott az idei év első nyereményjátéka is. A nyeremény sikeresen és szerencsésen célba is ért már. Reményeim szerint idén több nyereményjátékkal kedveskedhetem nektek. Az biztos, hogy többel, mint tavaly, mert tavaly nem volt egy sem :D

Őrülten Boldog Sorsolás

Véget ért az Őrülten Boldog Nyereményjáték!

Köszönöm, minden egyes résztvevőnek a játékot, öröm volt olvasni a megfejtéseket.

A helyes megfejtések:

1. A kínai horoszkóp szerint 2017 minek az éve?  Kakas

2. Mi látható az Őrülten Boldog című könyv elején? Mosómedve

3. Te mitől szoktál őrülten boldog lenni? Ide bármit elfogadtam!

Összesen 61 levél érkezett a nyereményjátékra, ebből 58 megfelelő tárggyal, és ebből 54 helyes válaszokkal! Szerettem olvasni, hogy ki mitől őrülten boldog, és párnál legszívesebben rögtön odaadtam volna a nyereményt, annyira jó / aranyos volt!

 A sorsolás is lezajlott, pár perccel ezelőtt, így a nyertes, akinek ma Fortuna kedvezett:

Bernadett Gyimesi

Gratulálok a nyereményedhez, hamarosan megkereslek emailbe, és kérem add meg elérhetőségeidet, hogy mihamarabb gazdagabb lehess egy Őrülten Boldog Könyvvel :D