Rob Scotton: Russell, a bárány

Vannak mesekönyvek, amiket ezer és egy napja el akarok olvasni, csak nincs meg a könyvtárnak, nincs meg nekem, nincs senkinek meg a környéken. Nos Russell, a bárány is ilyen volt. Sajnos a könyvtárnak azóta sincs meg, de ha véletlen találnék egy másik példányt belőle, szintén 500 Ft-ért lehetséges, hogy megvenném a könyvtárnak, mert über cuki. Sajnos a saját példányom, ha nem is örök megtartós, de családon belül vándorol majd. Van pár unokahúgom, akik lassan beleérnek a 3 éves korhatárba.

 Be kell ismernem, hogy kicsit féltem is a könyvtől. Mármint, annyira régóta vártam arra, hogy megkaparintsam, ha csak egy olvasás erejéig is, hogy megnőttek az elvárásaim vele szemben. És általában ebből nem nagyon szoktak jól kijönni a könyvek. De Russell roppant mód megérdemli azt a rajongást, amit kap molyon, és feltehetően a báránykedvelő kisgyerekek körében :D

 Russell egy kifejezetten kedves, és fura bárány, megjegyezném a  furaság, itt inkább csak az átlag báránytól eltérést jelenti. A könyvet nem is maga Russell különcsége, ami viszi, hanem az illusztrációk. Első olvasásra is rá kell jönnöm, hogy borzalmasan szépen rajzolták, és részlet gazdag, tehát újra-újra átolvasva, lapozgatva az ember találhat újdonságokat. Mint a protkós bárány, meg hasonlók. Ezek azok ami miatt más mint egy átlag mesekönyv. Tekintve, maga a történet, nem szól túlzottan sokról :D Csak egy különc bárányról.

 Én mindenkinek ajánlom, akik szeretik a szépet, meg az aranyos dolgokat. A bárányok cukik, Russell meg főleg.

 Fura mód, már ez a könyv is 500 Ft-s állványról való. Néha meglepődőm, hogy mik, hogyan kerülnek oda. Feltételezem nem kelt annyira, hiszen, nem is folytatták a sorozat kiadását(pedig szerintem megérdemelné), és mivel nem kelt el annyi amennyi kell, kikerült ennyire olcsón az olvasókhoz 4 év alatt. Sajnálom, mert ez egy tök jó könyv :( Jó lenne, ha felkapnák, mert tényleg megérdemelné azt, hogy sokan vigyék, sokan olvassák!

Belbecs: 4/5

Külcsín: 5/5

Eredeti mű: Rob Scotton: Russell the Sheep

Eredeti megjelenés éve: 2005

Könyv: Rob Scotton: Russell, a bárány

Kiadó: General Press

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 32

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789636432133

Fordította: Szabó T. Anna

Illusztrálta: Rob Scotton

Várólista Vasárnap (05.29)

Hello Vasárnap!

A kánikulai hétvégének hála, áll a medence! Mondjuk még nem vettem magam rá, hogy kimenjek és belecsobbanjak, de áll, és lehetőséget ad arra, hogy pancsolhassak. Ennek ellenére a hétvégém általános pihenésbe torkollott. Minthogy várólista átnézés, sorozat nézés (Dr. Csont), és poszt írások elfelejtése. Így most ugrok neki a várólista vasárnapnak…negyed nyolckor. Jobb később mint soha. Amúgy már a légkondinak is mennie kell, mert elérte a tetőtérben a hőmérséklet a „nem szeretem” szintet. Ennek ellenére, nem feltétlen akarom menetni túl sokáig.

Nos akkor mi került az elmúlt héten a várólistámra? Lássuk, lássuk:

Lissa Evans: Stuart Horten talányos trükkjei

Az előző részt imádtam, arról itt olvashattok. Ebből adódóan boldog voltam, hogy a könyvtár megvette így már olvashatom is. Remélhetőleg elég hamar sorra kerül, mert érdekel mi lett Stuart-tal meg a többiekkel. Eléggé Talányos volt a vége ;)

Aziz Ansari: Modern románc

A könyv, amit a borítója miatt arra sem méltattam, hogy egyáltalán elolvassam, miről szól. Botor dolog volt, mert kiderült, hogy érdekes…ezt onnan tudom, hogy kinyitottam, és éppen japán (mily meglepő) témakör volt ott, méghozzá, a „miért raknak egyesek rizsfőzőt profilképnek” igen, ennyi éppen elég ahhoz, hogy én ezt olvasni akarjam :D

 Christina Brown: Jógabiblia Kezdőtől a haladó szintig

Mindenki azt mondta, molyos értékelésekben, hogy ez a könyv akkor jó, ha van elő ismeretem a jógával kapcsolatban, úgyhogy lehet ez tényleg napolandó. Bár érdekelne, hogy vajon a jogát is meglehet-e tanulni úgy hogy szimplán könyvet követ az ember. Bár azaz igazság lehet hogy élvezném a jóga órára járást is, csak eddig lusta voltam erre. Meg utánanézni merre van meg ilyenek.

Szendi Gábor: Pánik 83% Tények és tévhitek

Ezt fogalmam sincs miért raktam várólistára, de…ööö majd ha elolvasom rájövök :D

Ruediger Dahlke: Te mitől félsz? Öngyógyító program

Ez érdekesnek tűnik, de nem nagyon tudok róla semmit, mármint az író neve roppant ismert. (sokat pakolom a könyvtárba), úgyhogy feltehetően jó lesz.

Brynjulf Jung Tjønn: A világ legszebb mosolya 

Tetszik a címe!

Lois Lowry: Valahol, messze (Az emlékek őre 2.)

 Amikor elolvastam az Emlékek őrét tiszta sor volt a végén, hogy én ezt folytatom, mert érdekel, mi van azután, hogy Jonas…

 Csakhogy Valahol, messze úgy kezdődik, hogy Kira anyja meghal. Kira teljesen máshol él, mint Jonas, teljesen más körülmények között, más szabályokkal, de ugyanannak a világnak a részesei. Egymásról sem tudnak, van amúgy is éppen elég problémája mind a kettejüknek. Két teljesen más probléma.

 Kira legnagyobb problémája, hogy hirtelen árva lett, és mivel nem teljesen egészséges (mankóval jár), így a törvények szerint maradnia kellene a mezőn és meghalnia. Tisztában van persze azzal, hogy nem kéne visszamennie a faluba, mégis visszamegy, feltehetően az élni akarása miatt. Aztán minden, de minden megváltozik számára. Ahogy a világ teremtésétől, a jelenig megismer majdnem mindent. Titkokra bukkan, és döntenie kell, méghozzá borzalmasan nagy döntéseket kell meghoznia Két szótagosként (tehát relatíve még fiatalon).

 Nem nagyon akarok a történetről ennél többet mondani, olvassátok, mert rengeteg érdekes kérdést vet fel ez a kötet is, még úgy is, hogy kb. semmi köze az Emlékek őréhez.

 De nézzük a világfelépítést. Ha egy azon világban játszódik (márpedig feltételezem, hisz sorozat, nem hiszem, hogy dimenziót ugrunk közben), tehát egy bolygón van a tökéletes Egyenlétben élők kolóniái, ezek elzárva vannak, feltehetően pajzsokkal védik magukat, érzelem, érzések, és mindenféle interakció nélkül éldegélnek bele a világba. Már ha élet ugyebár az a bambulás. Egyenlét feltehetően a nagy világégés után egy remek ötlet volt, feltehetően azoknak a kolóniáknak az irányítói és őseik meg is veregették a saját vállukat, hogy ügyesek voltak. Nincs éhezés, nincs háború, nincs szomorúság, nincs semmi rossz…no jó sincs, de rossz sem.

Aztán ott van a Föld másik sarka, feltehetően nem messze ezektől a kolóniáktól (feltételezem egyszer csak találkoznak a szereplőink :D). Itt nincs egyenlét, nincs steril tisztaság. Visszazuhantunk kb. a középkorba. Itt vannak az Őrzők, akik irányítgatják a falujukat, nagyra vannak, hogy van egy épületük, ami túlélte a világégést! Van egy Tárgyuk (kereszt), amit nem tudnak mi, de azért tisztelik. Van egy énekes, ami minden évben adott napon eldalolja a világ teremtésétől a világ sok pusztulásán át a romlás dalát (ami szerintem borzalmasan unalmas lehet, meg hosszú). Az énekléskor rajta van a köpeny, kezében a bot, ami emlékezteti kb. hol tart. De az egész egy színjáték, és mindent az őrzők irányítanak. Itt, ha valami bajod van, megölnek, ha sérült vagy megölnek. Ha egészséges vagy akkor is buta vagy (mondom, hogy középkor), a nők nem olvashatnak, a férfiak, gondolom igen, de nem hiszem, hogy a köznép is olvasgatna. És persze mindenki azt tanulja a kis kolóniájukban, hogy odakinn vadak vannak. Vadak, amik szét tépnek, vadak, amik megesznek, megsebeznek, elpusztítanak. SPOILER: nincsenek vadak…

Ebből adódóan senki sem hagyja el a biztonságos falu határt, csak a vadászok. Holott nem is olyan messze tőlük egy újabb kolónia van….ami már nem a középkor.  Fura, hogy az Egyenlét, a jövőt ábrázolja, Kira otthona viszont a múltba zuhant vissza és ott tesped meglehetősen régóta.

 Egyik világ sem tetszik, egyik világba sem szeretnék lenni. Mind a kettőből eltűnnék a lehető leggyorsabban. És persze mindenhol van egy hős, aki lázad, aki márpedig megpróbál változtatni. Azon, amin az elődei nem tudtak.

Belbecs: 5/5

Külcsín: 5/5

Tetszik a borító, és imádom, hogy összhangban van a történettel! Szintén olyan borító amit ha nem olvastad, nem tudod miért is van egy ilyen fa rajta. Ha olvastad tudod, hogy ha nem is életbevágóan fontos helyszín, de annyira fontos, hogy kiemelte az író, hogy megemlítette!

Fülszöveg:

A Föld ki tudja, melyik zugában, valamikor a jövőben él egy közösség, melyben annak, aki egyedül marad, akinek valami testi hibája van, nincs sok reménye a túlélésre. A sántikáló Kira serdülő lányként jut árvaságra, ám az Őrzők Tanácsa nem csupán megvédi az ellenségeitől, de szinte fényűző körülményeket is biztosít a számára, s egy igen fontos feladattal bízza meg. Mihez kezd a lány megbízatásával, melyet egyedülálló tehetségének köszönhet? – ezt meséli el az Emlékek Őre szerzője különös hangulatú, izgalmas történetében.
A regényt Az Év Legjobb Könyve díjjal tüntette ki az amerikai iskolai könyvtárak folyóirata, a School Library Journal.

Eredeti mű: Lois Lowry: Gathering Blue 87%

Eredeti megjelenés éve: 2000

Könyv: Lois Lowry: Valahol, messze

Kiadó: Animus

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2004

Oldalszám: 200

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9639563366

Fordította: Csatári Ferenc

A sorozat kötetei:

1. Lois Lowry: Az emlékek őre 89%

2. Lois Lowry: Valahol, messze 84%

3. Lois Lowry: Hírvivő 88%

4. Lois Lowry: A fiú 88%

Soma Mamagésa: Egységben önmagammal

Három előadás arról, hogyan találd meg önmagad,
hogy egységben élhess a világgal is

Eddig még nem olvastam Soma Mamagésától (ahogy ő nevezi magát), a közéleti szerepléseit sem követtem soha nyomon, mert nem igazán nézek Tv-t, tehát innentől nekem a celebek és közéleti szereplők, akik a tv-ben vannak, nem nagyon jelentenek semmit sem. Nem viszolyogtam annyira a tőle való olvasástól, mint azt Csernusnál érzem (ennek ellenére tőle is fogok olvasni). Soma nekem szimpatikus lett, még úgy is, hogy ez a könyv nem éppen a legjobb.

 Ha meg akarjuk ismerni a gondolkodását mélyebben, semmi esetre sem ezzel a könyvvel kel kezdeni. Nem tudom melyikkel, mert ezzel kezdtem. Tehát, ez sokadik könyvnek talán jobb, bár lehet mégsem, hisz folyamatosan azt írja, hogy „és ezt itt és itt leírtam”, tehát ez amolyan összegző kötet lenne. Tehát aki már olvasta tőle a többit, az meg feltehetően semmi újat nem talál benne. Aki meg nem, az minden ilyen megjegyzésnél felsóhajt, hogy remek-remek…de akkor most mi van? Tervezem tőle éppen ezért olvasni, mert amit felvetett az tetszett volna, és olvasni is akarok még a témában.

 Soma borzalmasan spirituális, mármint kevés olyan emberről olvastam, aki ennyire hisz az ilyen dolgokban. Én magam amolyan hiszek is meg nem is fajta vagyok. Úgy gondolom, van újjászületés, úgy gondolom, oka van azért, hogy ott és akkor születik az ember, de pl. a sorsba már annyira nem hiszek. Ez lehet kicsit ellentétes, hisz az oka van és a sors majdnem ugyanaz. De nem. Oka van itt élni, ide születni, de a döntéseink szerintem nem sorsszerűek. Nem hiszek az „eleve elrendelt” döntéseknek, amikor azzal mentegeti magát az ember, hogy azért lett katasztrófa az élete, mert hát ez van a nagy könyvben neki szánva. Ez szerintem hülyeség, amúgy Soma sem ért egyet ezzel. Ugyanis az ember rendelkezik a szabad akarattal és formálhatja az életét kedvére, ő DÖNT jól vagy rosszul az már mindegy.

 Rengeteg témát érintett ebben a rövid kötetben, amik fele érdekelt, fele nem. A társas kapcsolt, mint férj-feleség ez engem annyira nagyon nem érdekel, mert nem érint, de azért érdekes volt olvasni. A szüléssel kapcsolatos dolgait szintén, érdekes belelátni más gondolataiba, a témába. Viszont az angliai sztorija nagyon tetszett, és nagyon becsülöm azért, hogy ennyire, hmm… bátor. Talán a bátor a legmegfelelőbb szó rá. Hogy mer önmaga lenni, mer nem foglalkozni azzal, hogy mit is szólnak hozzá az emberek. Meri felvállalni azt aki! És borzalmasan kevés ilyen ember van, ezt ő is látja. Pedig az lenne a lényeg, hogy az ember ne féljen kinyílni, hogy azt tegye, ami boldoggá teszi, hogy ne érdekelje, hogy erről másnak mégis mi a véleménye. Én is próbálok ilyen nyitott lenni, de észrevettem, hogy néha, sajnos még kicsit több Néhakor egy-egy megjegyzés, amit tesznek a hobbim, érdeklődési köröm, életszemléletemre, az fáj. Holott igazándiból nem kéne vele foglalkozni. Az én életem, én irányítom, azt teszek, amit akarok (ésszerűség és egészség határait nem átlépve).

 Mindenképpen hasznosnak tartom, hogy elolvastam a könyvet, és felfedeztem Somát magamnak. Ő olyan kis pozitív ember, tök jó lehet vele ilyen elvonulásokon lenni, meg mindenféle spirituális dologban benne lenni. Annak ellenére is, hogy én a spiritualitásban nem vagyok olyan magas szinten, mint ő, és nem is hiszek el mindent, amit ő viszont igen. Pedig lehet, jobban járnék, ha elhinnék. Mennyi mindent meg lehet magyarázni azzal, hogy ezt „azért teszem, mert előző életemben”… vagy „azért teszem, mert, a családomban ez és ez”.

Belbecs: 3/5

Azért a pont levonás, mert így, hogy folyamatosan utalgatott a többi könyvére, nem lehetett teljesen belefeledkezni az olvasásba.

Külcsín: 3/5

A borító tetszik, a tördelés is tetszik, csak egy szerkesztő borzalmasan kellett volna, vagy egy lektor, vagy bárki aki átolvassa és kigyomlálja az elütéseket.

Fülszöveg:

Kilenc éve jelent meg az első könyvem, és a sorban ez a kilencedik. A 9-es a számsor vége, amely a számmisztikusok szerint egyben egy korszak lezárultát is jelképezi. Ez valóban így van. Úgy érzem, ebben a kötetben adom át a legesszenciálisabban azt az életszemléletet, világlátást, ahogyan most, negyvenkilenc évesen gondolkodom, és amelyet folyamatos tanulással fejlesztek. A könyvben szereplő három előadás tudatos koncepció alapján követi egymást. Az öntudatra ébredés magával hozza azokat a kérdéseket, hogy kik is vagyunk valójában, mi végre jöttünk erre a világra, merre van az utunk. Ha ezekre választ kapunk, jöhet a terveink, vágyaink megvalósításához szükséges erőgyűjtés, hiszen csak a megvalósulások útján kerülhetünk egységbe önmagunkkal, és ezáltal a másik nemmel, a világgal. Hiszem, hogy kizárólag rajtunk, a saját tudatosságunkon múlik, hogy mennyire vagyunk képesek élvezni az életet.
Ehhez kínál alapvető gondolatokat, hasznos szellemi útmutatást ez a kötet, melyben az Öngyógyító könyvemben ismertetett technikákat is jó néhány új módszerrel kiegészítettem. Mindezt szokásomhoz híven személyes történetekkel varázsoltam élőbbé, hogy még közelebb vihessem az olvasókhoz mindazt, ami nekem is segített.

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Soma Mamagésa: Egységben önmagammal

Kiadó: Jaffa

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 254

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9786155492501

Soma Mamagésa: Tiszta szex 80%

Soma Mamagésa: Nemek igenje 83%

Soma Mamagésa: Új egyensúly 85%

Soma Mamagésa: Ébresztő! 87%

Soma Mamagésa: Hogyan ne sárkányosodjunk el? 86%

Soma Mamagésa: Öngyógyító könyv

Soma Mamagésa: Ébresztő! 2.

Soma Mamagésa: Egységben önmagammal

Soma Mamagésa: Afrodiziákumok

Várólista Vasárnap (05.22)

Mostanában nem nagyon volt kedvem és / vagy időm arra, hogy blogra írjak. Az olvasással is kicsit el vagyok maradva, de az azért kicsit gyorsabban megy, mint a blogra írás. Pedig kifejezetten szeretek írni és szeretem itt összegezni / összeszedni a gondolataimat, amik amúgy néha meglehetősen szana-szét vannak.

Ahogy látom az előző várólista vasárnap május 8-án volt, ami azt jelenti, hogy sikeresen kihagytam egy egész hetet megint. A héten, azaz főleg pénteken és szombaton, mondván, hogy ráérek, a könyvtári könyvek, amik nálam vannak, is felkerültek a listára. Emellett molyon feltöltöttem az összes adatot, amit a könyvekből ki lehet nyerni (eredeti cím, megjelenés, tartalomjegyzék), pipáltam a helyes fülszövegeket, feltöltöttem a helyeseket, ha nem volt, a kiadásokat is utána kerestem, és kiegészítettem, tehát igazándiból elvoltam, mint a befőtt. Igen, ezzel szórakozik egy unatkozó könyvtáros, moly szerkesztő :D

Akkor lássuk, hogy mi került május 8-a óta a listámra.

Adrian Slywotzky: A profit művészete

Alex Shearer: Felhővadászok

Amélie Nothomb: Hódolattal esengve 84%

Bagdy Emőke: Relaxáció, megnyugvás, belső béke 80%

Csernus Imre: A Nő – Csajsziknak 89%

David E. Hoffman: A milliárddolláros kém

Eric Berne: Emberi játszmák 82%

Eszterhai Katalin: Akaratunk gyógyereje Gyógyító ételek, lélekvidító történetek, hasznos tanácsok, hogy szemünk és lelkünk újra ragyogjon

Honfy Ágnes Ilona: Arany Birodalom 89%

Inogucsi Takasi: Japán politika

Jostein Gaarder: Anna világa Történet a földgolyó klímájáról és környezetéről

Lengyel Miklós: Dél-Korea

Lois Lowry: A fiú 88%

Lois Lowry: Hírvivő 88%

Móczár József: Gazdaságirányítás és tervezés japán módra

Nguyễn Du: Kju regénye avagy a meggyötört lélek sóhaja

Nguyễn Trãi: Írás egy kardon

Peter Kreeft: Mielőtt elmegyek Levelek gyermekeinknek arról, ami igazán fontos

Soma Mamagésa: Hogyan ne sárkányosodjunk el? 86%

 Soma Mamagésa: Öngyógyító könyv Módszerek, technikák, gyakorlatok, szemléletek

Soma Mamagésa: Új egyensúly 85% Fordulópont a férfi és a nő viszonyában

Timo Parvela: Pate szupertitkos blogja

Yuval Noah Harari: Sapiens Az emberiség rövid története

Zalka Csenge Virág: Mesemondók márpedig vannak A nemzetközi mesemondás világa

 Nos igen, elég vegyes lett ez a várólistázás. Az Emlékek őre után úgy gondoltam, hogy folytatom és be is fejezem a sorozatot. Elvégre tetszett az első, miért ne tenném meg. Remélhetőleg gyorsabban fog menni, mint a többi megkezdett sorozatommal, tekintve, hogy imádok sorozatokat megkezdeni, aztán „majd folytatom”-mal szinte örökre elfelejtődnek, vagy csak annyira, hogy ne emlékezzem már mi volt az előzményben.

 Került fel bőven a 613.86-os szakból is könyv, Csernus-t szegényt utálom, de úgy gondoltam, hogy egy könyvet érdemes tőle elolvasnom, maximum akkor már jogosan fogom utálni. Emberileg ennek ellenére egy irritáló fazonnak tartom. Soma Mamagésával meg úgy voltam, hogy „áh nem tudom” a mostani könyve amit olvasok, egészen kellemes, bár sajnos mindig visszautal arra, hogy a többi könyvébe mit írt, és ezért csak itt érintőlegesen érinti….úgyhogy ettől kicsit kevésbé érdekes, de így legalább a többi könyvét elolvasom.

 És hát vannak ifjúsági regények, történelemmel kapcsolatos, politikával stb. tehát most eléggé sokrétű könyvek kerültek fel a várólistámra. Remélhetőleg egyszer időm is lesz, hogy olvashassam őket :D