Könyvkihívás 2015

A Nagy könyves kihívás 50 szempont alapján olvassunk könyveket. Szeretem ezt a kihívást annak ellenére is, hogy valójában már hónapok óta nem olvasok a listáról. Ma jutottam el odáig, hogy elővegyem szépen a listát kipipáljam azt, amit elolvastam (2-vel voltam elmaradva), és csináljak egy listát, hogy mit is kéne nekem még elolvasnom idén. Aztán ezeket bemásoltam a random.org listacsinálós alkalmazásába, hogy kapjak egy teljesen random olvasási sorrendet. Igen, elképzelésem szerint ez majd segít, hogy ezzel a kihívással is haladjak majd. Tehát ők várnak még idén rám várhatóan ebben a sorrendben :

Hex Hall

Mi lesz velem nélküled?

Régimódi történet

A kis lord

Kacagtató Sztálin-városi anekdóták

Horrorstör - A rémület bútoráruháza

1984

Harminc nap a nép szolgálatában

Sherlock Holmes lehetetlen kalandjai

A fekete kaszás

Hol lehet Noel?

Vágy és vezeklés

Az útvesztő

Sugar Queen – Édes élet

Az ember, akit Ovénak hívnak

Csontváros

Dorian Gray képmása

Vörös lázadás

Pacsirta

Virágot Algernonnak

Érintés

Az ellopott élet

Ragnarök

Egy tiszta nő

Boldogságterv

A barackfa titka

Hideglelés

Battle Royale

Egyszer volt, hol nem volt – Ébredés

Sötét árnyak ereszkednek

Szögjal Rinpocse: Pillanatról pillanatra

 Szeretem az ilyen könyveket, amik elgondolkodtatnak, és teli vannak okos dolgokkal. Azokat a könyveket is szeretem, amik minden napra mondanak egy okosságot, így igazándiból, elég volna egy oldalt elolvasni egy nap, nem többet. Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy valóban jobb lenne az ilyen könyveket így olvasni, és nem úgy, hogy leül az ember, és elejétől a végéig halad gyors tempóban és nem 1 oldal/ nap sebességgel. Lehet sokkal többet mondana és adna úgy a könyv mint így. Ennek ellenére, sajna elég türelmetlen típus vagyok, és még olvasási válságban sem túlzottan tudok ekkora tempóval haladni. Mert vagy nem olvasok egy oldalt sem, vagy sokkalta többet. Így nálam az ilyen könyvek is gyorsan kivégződnek.

 Mindig is érdekeltek a buddhista szemléletek, mindig is érdekelt a karma, az újjászületés és minden, a mai világban már oly ismert fogalom. De vajon tényleg ismerik az emberek, vagy csak puffogtatják ezeket a szavakat? Én nem szívesen használok olyan szavat, amit nem igazán értek. A karma persze olyasmi amiről sokat olvastam, de kevés beszélgetés van ahol kiejteném a számon, hogy jó vagy rossz a karmám, egyrészt mert fogalmam sincs milyen, másrészt próbálok úgy cselekedni, hogy lehetőleg a mérleg a jó irányba billenjen majd, ha eljön az ideje.

 Ez a könyv az életről, és a halálról elmélkedik, sajnos eléggé kiragadott idézetekkel. A dalok, vagy történetek még teljesen rendben voltak, ezek vagy rövidek voltak, mint egy dal, semmi kommentárral, vagy kicsit hosszabbak, mint történet, semmi kommentárral. Ezek tetszettek, mert szeretem magam levonni a következtetést, legyen az helyes, vagy helytelen, de az enyém. A többi részlet, számomra csak ritkán volt elgondolkodtató. Vagy túlmagyarázta, vagy nem magyarázta, és nem is illet sem az előtte, sem az utána lévőkhöz, az ilyenekkel viszont még én sem tudok mit kezdeni. És tudom, hogy nehéz 365 olyan szöveget összeválogatni, hogy az ember :

-Ne keveredjen bele

-Ne ismételjék egymást a történetek

-Ne legyen szájbarágós

-Ne legyen érthetetlen

 Feltehetően egy gyakorló buddhistának a könyv.... unalmas. A felét élvezni fogja, és remekül el lehet meditálni mindenen (szó szerint mindenen), de neki nem mond semmi újat. A nem gyakorló buddhistáknak, mint mondjuk én, akik csak érdeklődnek a vallás iránt, de nem igazán a vallás részébe akarnak belemenni, nekünk nos félig meddig érthető, félig meddig érthetetlen. Ha ez lett volna az első könyvem a Halál és Élet buddhista felfogásában... akkor soha többet nem olvasnék sem a témában, sem a buddhizmusról úgy amblock. Első könyvnek borzalmas, sokadiknak elmegy. Azoknak, akik Teljesen kivülállnak a keleti kultúrák és életfelfogás köréből... ők ne nagyon olvassák. Előtanulmány nélkül nem érthető. Persze el lehet merengeni rajta így is, de van egy olyan érzésem, hogy igenis jelen esetben kell, hogy olvasson az ember a témában, hogy értse ezt az egészet. És igen, rengeteg jobb válogatás van a témában! Úgyhogy nem kell feltétlen ezt.

Belbecs: 3/5

Külcsín: 4/5

 Igazándiból, ha eltekintek attól, hogy olyan jellegtelen az egész borító és belső szerkezete a könyvnek, akkor akár jó is lehet. Plusz pont, hogy kemény táblás. És ezzel igazándiból a plusz pontjai el is fogytak. Jellegtelen, és olyan semmilyen. Nem tudom, ha maga a téma nem érdekelt volna, vajon a kezembe veszem-e. Sejtésem szerint nem igazán. Tudom, hogy mértékletesség, és hogy a külső mit sem számít.... de a 21. században sajnos a külső rengeteget számít. És persze tudom, hogy ezt a könyvet csak azok olvassák akiket érdekel a téma nekik meg mindegy a kinézet... de azért lehetett volna kicsit szebb. Bár az eredeti borítója még ennél is jellegtelenebb.

Fülszöveg:

A Tibeti könyv életről és halálról című, a maga műfajában immár klasszikusnak számító könyve után a szerző a tibeti tanító meditációról szóló művét tartja kezében az olvasó. Új kötete a tibeti hagyományból meríti bölcs gondolatait és tanulságos történeteit. Ezeknek a buddhista tanra épülő példáknak a gyűjteménye az együttérzés forrása lehet, s életünk napjait örömmel, derűvel, és bölcsességgel töltheti meg.

A kötet, amelyet a szerző finom kalligráfiái illusztrálnak, megértő szeretetre nevelve, bölcsességgel mutatja be a szellemi út megpróbáltatásait és jutalmát, a halál elfogadását, a cselekvésben megnyilvánuló könyörületességet, a meditáció és a karma lényegét.

Szögjal rinpocse sokat utazik szerte a világban, nyilvános meditációs gyakorlatokat vezet, amelyekkel igazi segítséget nyújt a rászorulóknak. Tanításait könnyedség és világos megfogalmazás jellemzi, ez avatta korunkban a tibeti buddhizmus egyik legnépszerűbb értelmezőjévé, jövőjének meghatározó személyiségévé Kelet és Nyugat határán.

Eredeti cím: Glimpse after glimpse

Eredeti megjelenés éve: 1995

Könyv: Szögjal Rinpocse: Pillanatról pillanatra

Kiadó: Officina Nova

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 1997

Oldalszám: 414

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 963548514X

Fordította: Sárközi Alice

Illusztrálta: Szögyal Rinpocse

Könyves elhatározások

 Vannak nekem mindenféle elhatározásaim. Ide csak a könyveseket írom, hogy legyen nyoma mindenképpen. Sokszor, sokmindent megfogadtam, de most jóval több a tettvágy bennem, mint általában szokott, ezért is szeretem írásban megfogalmazni, ahol vissza tudom keresni a dolgokat. Rájöttem, hogy nem szabad olyan elhatározásokat hozni amik lehetetlenek. Tehát olyasmi, hogy idén nem veszek könyvet meg sem fordul a fejembe, bár tényleg nem akarok, de azt azért nem fogadom meg. Amiket viszont elhatároztam:

-Egyszerre csak egy könyvet olvasok: mindennek ugyanis megvan a maga rendszere, rendje. Az, ha párhuzamosan olvasok könyveket az bezavarhat. Ez igazándiból kitartás kérdése. Rendszerint imádok halmozni könyveket az olvasmánylistámban is, pedig nem egészséges. Ugyanis eltereli a figyelmem az éppen aktuálisról. Jobb, ha addig nem olvasok újat, míg a megkezdettet el nem olvasom, vagy végleg fel nem adom (ha rossz, nem kell erőltetni).

-Elsőbbséget élvez a magánkönyvtár: Rájöttem, így pár év alatt, hogy eléggé fel vannak halmozva a könyveim. Persze ott van Izolda kihívása is, de jelenlegi elhatározásom inkább kihívásmentességből jött. Rengeteg könyvem van, és egy csomónál azt sem tudom miért. Ebből adódóan jelenleg elsőbbséget élveznek a saját könyvek olvasása.

-Amíg nem szolgáltatom vissza a kölcsön könyveket, nem kérek újat kölcsön: általában amúgy a kölcsön könyv is olyan nálam, mint a saját. Itt van és ráér. Pedig tudom,hogy feltehetően a tulaja is olvasná, de valahogy ráérnek. Mindig van valami másik amit úgy olvasnék. Most úgy körülbelül 16 kölcsön könyv van nálam. Jó lenne ezekkel is haladni.

-Ami nem kedvenc, eladom, elcserélem, elajándékozom: bár sokakkal ellentétben nem a helyhiány miatt. Szimplán feleslegesnek érzem azt, hogy olyan könyveket tároljak itthon, amiket olvastam, de nem olyanok hogy „biztosan újra olvasni fogom“. Ebből adódóan elég sok könyv olvasás után feltehetően új gazdát keres. Reményeim szerint talál is.

-Azok a bizonyos könyvvásárlási szokások: venni amúgy ritkán veszek. Tényleg ritkán, általában ajándékba vagy hasonló. Ezen nem is akarok változtatni. Inkább olyasmi a terv, hogy ha valamit beszerzek. Legyen ez csere, rukkolázás, vásárlás egyaránt, azokat el is olvasom, akkor ott. Tehát, most mondjuk happoltam három könyvet, ezeket fogom következőnek elkezdeni, hiszen azért happoltam őket, mert akartam őket. Ha a polcra rakom a könyveket onnantól elvesztik máris a varázsukat. Bekerülnek a másik ~1000 könyv közé, amik magánkönyvtár és ezért hanyagolt szekció.

Augusztus 28

 Úgy gondolom, hogy egy könyv teljes kivesézése, pl. Naponta idézni belőle, ha napról-napra egy-egy szöveg van benne, az etikátlan, meg feltehetően szerzői jogokat is sértene. Viszont reményeim szerint az, ha csak néha ragadok ki egy napra jellemző dolgot, vagy idézek egy-egy szabályt a könyv által említettekből az nem sért semmit sem. Én egy aranyos polgár vagyok, és nem akarok kötekedést senkivel sem, és ellopni meg kimásolni sem életének műveit, de úgy hiszem (most olvasott könyv alapján), hogy igenis jó lenne ilyesmit indítani a blogon. És rengeteg önsegítő és felosztott könyvem van, úgyhogy úgy hiszem alapanyag is lesz.

 Gondolkodtam azon, hogy ezen a blogomon tegyem-e, vagy a másikon, nos ez változó lesz. Részben persze könyves az elképzelés, de mégsem könyvkritika, csak egy idézet, és a gondolataim róla, vagy egy elmélet és a gondolataim róla. Úgyhogy feltehetően majd a két blog között ugrálok vele. Attól függően, hova is érzem tökéletesnek.

 Igen, a tegnapi nappal elindult a 2. blogom, ami inkább könyveken kívül minden egyébnek fenntartott, ebből adódóan próbálok itt könyves maradni teljesen. (hisz nem lenne akkor értelme a másiknak :P)

 Akit érdekel, az a másik blogomat megtalálja: ITT

És akkor ha már így beharangoztam, mit szeretnék kezdjünk is neki. Jelenleg Szögjal Rinpocse: Pillanatról-pillanatra című könyvét olvasom, úgy igazándiból már hetek óta. És nem azért mert unalmas, hanem, mert amúgy sem olvasok most valami miatt túl gyorsan és túl sokat, de ezt amúgy sem lehet annyira gyorsan végigvenni, mert gondolkodni kell és érdemes rajta. Naponként van leírva egy-egy érdekes, kiragadott szöveg az életről és a halálról. Némelyiket nem értem, de a legtöbb elgondolkodtat. És igen, onnantól, hogy random kiemelt már a szerkesztő is valamiből egy részletet, vannak napok ahova olyan van írva, amit nem is lehet érteni, mert hiányzik a szövegkörnyezet és ebből adódóan zagyva (vagy csak nekem nem megy).

Augusztus 28.

Ha a tudat elefántját minden oldalról megkötjük

A figyelmesség kötelékével,

Minden félelem eltűnik , és a tökéletes boldogság jön el.

Minden ellenség: „vágyaink“ minden tigrise,

Oroszlánja, elefántja, medvéje, kígyója,

A pokol helytartói, a borzalom démonai,

Mindezeket megköti tudatod hatalma,

S a tudat megszelíditésével mindet legyőzöd,

Mivel a tudatból fakad minden félelem és mérhetetlen

Szomorúság.

(Sántidéva)

 Szeretem az ilyesmiket olvasni, még úgy is, hogy nem mondhatom azt, hogy maximálisan értem mit akar. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a szöveget, akkor minden vágyunkat a figyelmességgel legyőzhetjük. Megszelídítjük a tudatunkat, úgymond betörjük azt, és innentől felszabadulunk, mert a tudat, és az ő vágyainak (sok állatos hasonlata) okozza a gondot, a félelmet,a szomorúságot. Tehát, ha odafigyelsz a mindennapokban, ha tudatosan éled azt, jóval kevesebb szomorúság ér. Igazándiból, ez egy saját értelmezése, biztosan vannak vallásbölcsészek akik ezt jóval összetettebben tudnák elemezni. Én szimplán rá akarok mutatni arra, hogy vannak szövegek, amiket akkor is érdemes olvasni, ha csak egy kis részét érti meg az ember. Mert elgondolkodik rajta, mert járnak az agytekervényei. Ha rossz következtetésre jut is, már többet tett, mintha nem is gondolkodott volna el az egészen.

Olvasásról, színezésről...sorozatokról és erről a melegről

 A nyáron többen is megleptek színezni valóval, ki papírra nyomtatott képekkel, ki a Japán minták című könyvvel. Célszerszámot is sikerült beszerezném, még a szabadság előtt. Ahhoz, hogy mobillá tegyem a színezést, persze kell majd egy tolltartó vagy valami hasonló is, bár azt hiszem, a színezés itthoni relaxálós dolog lesz. Tehát amikor ráérek, vagy meg akarok nyugodni, vagy már eleve hulla nyugodt vagyok akkor szépen fogom a színezőt, vagy a lapok egyikét, és a 36 színű ceruzakészletem és színezek.

 Első tapasztalatom az, hogy az emberek, köztük én is, elszokott attól, hogy használja a kezét. Mármint persze használom akkor is amikor gépelek, de jóval kevesebb izommunka van benne, mint amikor kézzel ír az ember levelet, vagy jegyzetet, vagy éppenséggel színez. A 21. században még mindig írok kézzel levelet, igaz csak egy emberrel levelezek ilyen módon, de akkor is. És mindig rá kell jönnöm, hogy egy négy oldalas levél kézzel való megírása bizony izomlázzal jár. Hozzá kell tenni, hogy borzalmasan kis betűkkel írok, és nem igazán tudom tartani az egyenes sort, és szerintem a vesszők sem ott vannak ahol kellene. Azért remélem olvashatóan írok, eddig még úgy tűnik igen.

 A színezéssel ugyanez volt. Egyrészt rá kellett jönnöm, hogy nem igazán vagyok hozzászokva, hogy használjam a kezemet, aztán ahhoz sem, hogy döntsek, hogy kreatív legyek és merjek elrugaszkodni a valóságtól. Elvégre a színező lényege az, hogy színezzen az ember és kikapcsoljon és nem az, hogy rá stresszeljen arra, hogy vajon jó színnel színezett-e vagy sem. Nincsenek jó és rossz színek, a színező az enyém, így én döntök arról, hogy a 36 lehetséges színemből melyiket akarom éppen használni. Bárki, bármit mond igenis kell idő, míg az ember elengedi magát, és hagyja, hogy a belső sugallat megmondja milyen legyen. Minden esetre szeretem a színezőt annak ellenére, hogy még igen kevésszer sikerült leülnöm és találnom egy nyugodt fél- egy órát arra, hogy kicsit belemerüljek a színezgetésbe. Pedig jó móka.

 A meleg miatt nem csak a színezés áll, hanem az olvasás is. Szeretek olvasni, és ellazít az olvasás, sőt a legjobb hobbi amit találhat az ember magának, főleg könyvtárosként, amikor még igazán költenie sem kellene a könyvekre. Itt vagyok, hétfő óta szabadságon és most, talán pénteken fogtam először a kezembe könyvet, és olvastam. Lehet stressz (magánjellegű problémák), amik most kezdtek oldódni, én erre fogom az olvasási válságomat. Lehet a meleg is, bár ezt egy 23-24 fokos légkondis szobában szerintem senki nem hiszi el nekem (pedig attól még hatott a meleg rám, mert amikor kimentem kiszívta az erőm). Úgyhogy az olvasást kicsit háttérbe került, pedig amúgy imádom, reményeim szerint lassan visszaáll minden a maga kerékvágásába. Addig meg sorozatokat nézek. A Grimmel kezdtem, majd a Shield ügynökeivel folytattam, most már a Z, mint zombi és a Merlin kalandjai is betársult, hangulatfüggő, hogy éppen melyik sorozatot nézem. De be van tárazva a Hősök, a Hegylakó, a Született boszorkányok úgyhogy szerintem év végéig kitart az egész adag, szép lassan talán ezekkel is haladok. A Grimm amúgy tetszik, meg kellett szoknom a dolgokat, a fura dolgokat benne, de a Dúvad csávó mindent visz. Igen... sajnálom, nem Grimm a kedvencem :P A Shield ügynökei viszont részben csalódás, jóval többet vártam tőle, feltehetően mert Marvel és mert a Bosszúállókat bírtam, de ez olyan... langyos sorozat. A Merlinből eddig egy részt láttam, ígéretesnek tűnik, bár szerintem majom pofája van Merlinnek és Arthúrnak is... bocsiii. A Z, mint zombi, hát... szeretem a zombikat, de egyelőre nem tudom hova tenni. Két rész után egyelőre katyvasznak tűnik, néha erőltetett humorral. Még nem jöttem rá, hogy ezt komolyan is gondolják vagy valami paródia akar lenni :D Minden esetre meglátjuk, eddig nem túl hosszú sorozat.

 Az anime nézéssel leálltam egy kicsit, viszont tervek vannak. DN Angelt folytatni, a Hikaru No Go végéig eljutni Fullmetal Alchemist elkezdeni és be is fejezni (igen, tisztában vagyok vele, hogy hány részes) , Junjou Romantica újranézése és az új 3. évaddal való folytatása. Gondoltam rá, hogy csak a harmadikat kezdem nézni, de azaz igazság, hogy totálisan homályos mi volt eddig. Persze a párokat tudom, de.... de vannak kérdőjelek, így inkább újranézem az egészet, úgy is imádtam annak idején.

 Tehát, ha nem olvasok, nem színezek, akkor még mindig butíthatom az agyamat holmi sorozatokkal és animékkel. Emellett ott a szerepjáték, amikor nem reagot írok akkor van, hogy visszaolvasok régi játékokat, amik néha nagyon jól jönnek, és néha vicces, hogy mennyire nem jegyeztem meg, hogy bizonyos karakter bátyja vagy öccse-e a másiknak...

 Most meg megyek szépen és molyon kitörlöm az éppen aktuális olvasmányokat, és csak az lesz benn amit éppen ténylegesen is olvasok. Frusztrál, hogy ennyi ott van, és tényleg nem olvasom őket. Oh is igen, kaptam egy csomó könyvet kölcsön (Vámpírnalók, valami angyalossorozat, Tampa, Eleanor és Park stb.), amikkel szintén haladnom kell jeee!! :D