Blake Crouch: A pokol kapujában (Wayward Pines-trilógia 2.)

 Az a legnagyobb gond ezzel a könyvvel, hogy mindenki a környezetemben olvasni akarja, de még nem olvassa, és így nincs kivel kibeszélnem azokat a meglátásaimat, amik spoilernek minősülnek, hiszen alap dolgokról van szó, amit bár a fülszövegből nem tudsz meg, de a második kötetet olvasva már tisztában vagy vele. Úgy döntöttem ez a poszt olyan lesz, hogy az én kiírhatnékom is meglegyen, és mégse lőjek le senkinek semmit. Három részre tagolom a posztot, az első részt nyugodtan olvashatja mindenki, akár olvasta az első részt, akár nem, a második részét a posztnak csak az olvassa el, aki már az első köteten túl van. A poszt végét viszont csak azok, akik már olvasták a második részt is, tehát nekik már nem mondok újat, és nem lövök le semmit sem! Jelezni fogom, honnantól lépünk szintet!

 Hét elején olvastam ki a könyvet, és rögtön rájöttem, hogy hát ez így oké, de kellene a folytatás. Miután a könyvtár nem rendelkezik vele, így kénytelen voltam megvenni (nem mintha, megbántam volna). Megrendeltem, másnap már mehettem is érte. Nem volt tervben, hogy most azonnal olvasom, hiszen általában ha megveszek valamit, azt évekig tárolom, hogy aztán a sok tárolásban elévüljön az érdeklődésem. Aznap amikor elmentem a könyvért, lesprintelve a fél várost, nem voltam olyan állapotban, hogy neki is kezdjek, így csak könyvjelzőt raktam bele, és beraktam a táskámba, hogy majd másnap (csütörtökön), nekikezdek. Aznap őrülten kevesen jártak a könyvtárban, így 50 oldalnyit haladtam a könyvvel, de jött egy péntek, amikor nem volt olvasásra különösebb időm, aztán tegnap ledaráltam a maradék 280 oldalt… Nem szokásom amúgy ennyire belelendülni, szentségelni olvasás közben és fenn maradni éjfélig egy könyv kedvéért. Feltehetően mert ritka az, hogy olyan könyvet fogok a kezemben, ami letehetetlen kategória.

 Az író itt is, mint az első részben, az utolsó úgy 30-40 oldalra hagyta a lényeget. Nagyon jól eltengünk, lengünk 300 oldalon, egy csomó mindent megtudunk, de úgy igazán a nagy durranások az utolsó 30 oldalra jutnak. És ekkora paraszt függő véget még nem láttam. Idegesítő, mert nincs itt a folytatás (remélem hétfőre a boltba ér a rendelésem -.-), és így nem tudok tovább menni. Félő, hogy kellően fel fog húzni a harmadik rész, mert a második rész vége enyhén szólva is kiverte a biztosítékot, annak ellenére, hogy azért valahol logikus volt, és várható is.

Szintlépés, innen csak az olvassa tovább, aki olvasta az első részt:

Ugyebár az első részben renget információval lett vége az egésznek. Megtudtuk hányat írunk, hogy kik vezetik a várost valójában, hogy mi van kinn a falon túl, és azt is, hogy mi lesz Ethan következő feladata, miután sikeresen kijutott és felfedezte a bázist is.

Adott egy megalomán kis p*cs, Pilcher személyében. Én igazándiból az első rész végén, még arról írtam, hogy hát milyen jó fej, annak ellenére, hogy lehallgat mindenkit, és videóra vesz mindent, tehát nincs magánéleted, de!!! De élsz! Élsz… ha ezt nevezhetjük igazán életnek. Ethan és sokan mások is remekül megfogalmazták, hogy ez igazándiból nem számít életnek. Mert nem teheted azt, amit szeretnél, nem mehetsz, oda ahova akarsz, eltűnik a remény és motiváltság az életedből, mert a legtöbb, amire juthatsz az az, hogy egy irodában fogsz üldögélni, ahova senki nem megy be, ha mégis betéved, akkor sem beszélhetsz vele semmiről sem, mert a városka szabályai tiltják, hogy bármit mondj. Felszínen mosolyogós fogkrém reklámarc lehetsz! Nem csoda, hogy mindenki arra vágyott, hogy ebből kilépve VALAMIT csinálhasson. Így születtek a kóborlók, akik csipjüket hátrahagyva ide-oda kószálnak a városban, viszont amúgy semmit sem tudnak a kinti helyzetről vagy arról, miért is vannak itt. És hogy azaz itt hol van.

 A második részre viszont teljesen egyértelmű lett, hogy Pilcher nem azért hozta létre a várost, mert ő olyan jófej ember volna, és szívesen segítene az embereknek túlélni a túlélhetetlent. Hanem, mert úgy hiszi, ő Isten és ő aztán rohadtul megtehet mindent. Ismerjük be, több évig meg is tehette, mert nem volt egy Ethan kaliberű csávó aki a kezébe vette volna ezt az egész dolgot, és vállalta volna a kockázatot, hogy hát igen, nem biztos, hogy jó vége lesz, de lépni kell.

 A második kötet már többet elárul Pilcher múltjáról, Pamet és Hasslert is megismerjük egy kicsit jobban. Ahogy Pilcher családját is. arról, mi van odakinn pontosabb képet kapunk viszont nem teljesen egyértelmű, hogy az író mit akar ezzel a szállal. Azon kívül, hogy jelentősége van annak ki ment ki körbenézni.

És akkor szintet lépünk, ezt már csak az olvassa, aki olvasta a második kötetet:

Az egész  kötet arra a nyomozásra irányul, hogy meghal egy nő, aki a hegyben dolgozott valójában, és igazándiból beépített ügynökként kellett volna funkcionálnia a Kóborlókkal. Be is épült, vitte is a híreket, aztán hopp meghalt. Ethant bízza meg Pilcher, hogy derítse ki, mégis, miért és hogyan hallt meg a lány, aki elég hamar kiderül Pilcher lánya. Amikor kiderült, hogy ki tette el láb alól, amúgy volt egy olyan érzésem, hogy ez annyira abszurd. Le vagy fagyasztva majd kétezer évig, mondjuk tíz éve élsz ott ahol vagytok, aztán mert nem tetszik a lányod viselkedése ezért kinyírod? Mégis milyen ember az ilyen. Jó persze kiderül az utolsó húzásával, hogy egy ISTEN képzetben szenvedő f*szkalap, de akkor is.

Pam volt az akit annyira nagyon nem tudtam sajnálni, viszont vicces az utolsó jelenete a könyvben. Valahogy úgy érzem ez annyira kis Ethanos kiszúrás volt vele. És igen, idegesítő, agresszív és nem szerethető karakter. Egyáltalán nincs benne egy cseppnyi empátia sem, és ez annyira nem jó. Gáz, hogy az utolsó város ami a földön létezik, teli van olyan emberekkel akiket nem kellett volna megmenteni. Látszik, hogy valójában feltehetően Pilcher agyamentsége irányította az egészet, meg talán a pénz. Az esetleges véletlen odatévedőket sajnálom a legjobban, mert ők NEM kérték az egészet, nem akartak ebben részt venni, mégis itt vannak, és nem lehet visszamenni.

Tobias: a kötetet végén kiderül, hogy pontosan ki is ő és, hogy miért járja az utakat. Nem tudom pontosan mire akar kilyukadni majd az író. Nekem a múltban nem volt túlzottan szimpatikus. Tekintve, hogy nem a legjobb ajánlólevél azt kérni, hogy valaki ne ébredjen majd fel, mert ő akarja a feleségét dugni….már bocsánat, de ezzel nem lett olyan baromira szimpatikus nekem. De ahogy olvastam, azért megkapta amit akart, még ha most majd gondok is lesznek, mert felébredt az is akit nem akart felébreszteni :P Viszont neki hála megtudunk pár érdekes információt a Bestékről.

Ethan: ő egy zseni! Imádom, ahogy gondolkodik, annak ellenére, hogy szerintem egy csomó mindent jóval egyszerűbben meg lehetett volna oldani. A másik az, hogy reméltem, hogy van annyi esze, hogy kicsit jobban átgondolja a dolgokat. Számol azzal, hogy Pilcher nem túlzottan okos, és istennek képzeli magát, ez a két tulajdonság írtóra rossz kombináció. Amit a kötet végén láthatunk is.  Ethanban az egyetlen ami nem tetszik azaz, hogy nem tud dönteni. Szereti a feleségét, de hát Kate is milyen csinos, meg milyen jó lenne vele is lenni….és malmozik, mint egy szerencsétlen. Nem tud konkrétan dönteni, és van egy olyan érzésem, hogyha túlélik a harmadik kötetet akkor sem lesz képes normálisan gondolkodni, bár feltehetően Hassler húzása miatt pipa lesz egy kicsit. Még nem tudom pontosan kire, a nejére vagy a csávóra :D

Nem szeretem a függő végeket, pláne az ilyeneket. Mert persze tudom,hogy mi fog következni. Sejthető, hogy Ethan sem fog olyan bambán állni a nyitott kapu előtt, csak hát mégis….még van legalább 300 oldal amit az író megálmodott, és én tovább akarom olvasni, ha már megírta….és nincs itt, és ettől szomorú vagyok :( Na de remélem hétfőn már folytathatom.

Olvassa mindenki a trilógiát, mert remek, pergős, okos dolgokat feszeget, és izgalmas is. A legtöbb dolog persze most is a végén lesz tiszta, és a legtöbb új kérdés is itt merül fel.

Belbecs: 5/5

Külcsín: 4/5

A borító még mindig őrülten ronda! Jó, beismerem, hogy fogalmam sincs milyen borítót lehetne neki gyártani ami nem spoilerezi le az egészet, szép is, és illik is a hangulathoz. Egyszerűen nem vagyok oda a magyar borítóért (az eredetiért sem). Az eredeti ugyanis, nem igazán mond el semmit sem, csak egy szép...fehér kerítés. A magyar borítóban a középsáv az ami még mindig nem tetszik, ennek ellenére még mindig jobb mint az eredeti...csak nekem nem bejövős. Mondta már pár ember, hogy neki nincs vele baja :D

Fülszöveg:

A festői hegyek közt található, idilli kisváros egy modern Éden… leszámítva az elektromos drótkerítést, a mindent állandóan szemmel tartó mesterlövészeket és a mindenkit megfigyelő kamerákat.

A lakosok közül senki nem tudja, hogyan került ide. Csak azt tudják, hogy mit dolgozzanak, hogyan éljenek és kivel házasodjanak. Néhányan úgy hiszik, már régen meghaltak. Mások szerint egy félresikerült kísérletben ragadtak. Titkon mind a távozásról álmodnak, de aki megpróbálja, azt szörnyű meglepetés éri.

Ethan Burke látta a kerítésen túli világot. Ő a seriff, egyike azon embereknek, akik ismerik az igazságot a városról és a kerítés túloldalán leselkedő borzalmakról.

Eredeti mű: Blake Crouch: Wayward

Eredeti megjelenés: 2013

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 332

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155522031

Fordította: Makai Péter Kristóf

Ár: 2.980 Ft

Kiadói ár: 2.235Ft (-25%)

Ebook: 1.980 Ft

Blake Crouch: Wayward Pines (Wayward Pines-trilógia 1.)

Azt hiszem, sokat elárul a könyvről az, hogy amikor elolvastam, egy napig meditáltam rajta, hogy megvegyem-e a következő részt. Amikor felkerült Rukkolára, rögtön adtam volna érte akár 30 pontot is, sőt, ha nem jöttem volna el dolgozni talán 80-at is, pedig elveimbe ütközik, hogy tíz pontnál többet adjak egy könyvvért. Hozzá kell tenni, hogy aznap már bementem az első könyvesboltba, hogy nem érdekel, akár teljes áron is megveszem… de nem volt. Így itthonról felmentem az Alexandra oldalára, kattintottam párat és ma már mehettem is érte. Lesprinteltem a fél várost miatta, és elértem a buszt! Tehát, tetszett az első rész! És úgy hagyott magamra, hogy evett belülről a kérdések sora!

 A könyvet nem olvastam volna, ha a borítót nézem, vagy a címet. Egyik sem fogott meg, még a fülszöveg sem.  Csak aztán láttam a sorozatból egy kis ajánló videót, és valahogy megfogott, pedig így visszanézve azt a videót nem is annyira izgalmas, sőt borzongatós, angolul volt és még csak nem is értettem mit beszélnek benne. Aztán a könyvtár megvette az első részt, és mint már előző posztomban is írtam, néha kihasználom a bennfentességemet és lecsapok az új könyvekre (Joe Hill: NOS4A2 - csak azért nem csaptam le, mert vastag…). Ez kellően vékony volt, hallottam is már róla, ugyebár láttam az ajánlóját is, és gondoltam akkor belevágok. Végtére is titkos ügynökös, nyomozós, nem lehet az rossz.

 Shanara megkérdezte az elején, hogy hogy tetszik, és akkor még nem tudtam igazán ezt szavakba önteni, mert úgy a feléig olyan érzésem volt, hogy ki akarom nyírni a főhőst, mert idegesítő! Persze a helyzetébe beleélve magamat, feltehetően ő volt a racionális és csak én pufogtam mindig, hogy hogyan lehet ekkora balf*sz. Ami a főhősön kívül zavart, az az idő! Amikor ő ott van 5 napja, de aki 10 napja tűnt el, az valójában már 30 éve ott él stb.stb. Sok volt az időugrás, és nagyon-nagyon lassan állt össze, hogy Miért van az idő eltolódás! És az is csak a végén derült ki, hogy ki miért van ott, és, ki miért tette azt, amit tett. Tehát, akik szintén az elején felhúzzák magukat, hogy „mi a sz*r van” azok ne adják fel, a végén úgy a kérdések 90%-ra választ kapunk… meg aztán kapunk ezer további kérdést. Például azt, hogy jó, de ebből miért kell trilógiát csinálni? Ugyanis a kötet elkezdődik, vergődik - menekül - megvilágosodik a főhős, aztán megtudunk elég sok dolgot a városról és arról mi van a falon túl, és ennyi. Tehát itt kb. le is lehetne zárni. Mégis ott van az, hogy de mi lesz ezután? Rengeteg filozófiai kérdést feltettek az utolsó 50 oldalon, rengeteg olyasmit, amin lehet merengeni, és kell is merengeni. És igen, elérték, hogy megvegyem a második részt, pedig idén eléggé minimalizálom, hogy mire adok ki egyáltalán pénzt… erre kiadom (persze utána eladom, mert nem újraolvasós, és nincs meg az első rész, de elérte, hogy megvegyem! És eléri feltehetően azt is, hogy könyvfesztiválon bezsákmányolom a záró kötetet. Csak kérdés, hogy bírom ki könyvfesztiválig????)

Belbecs: 5/5

Bár idegesítően tökéletes és elpusztíthatatlan a főhős, mégis sérülékeny lelkileg. Annak ellenére, hogy balf*sznak tartom, tény, hogy más korántsem élte volna túl azt a sok hülyeséget, amit ő igen. Remélem, hogy nem kell benne csalódnom a következő két kötetben sem, mert ha igen, mérges leszek! A helyszín érdekes! Főleg a bázis. Onnantól, hogy megvilágosodunk, és tudjuk a hátteret máris minden érthető lesz. Addig meg, bután lehet nézni néhány megmozdulásnál. Sőt elég sokszor néztem bután kikerekedő szemekkel. A lincselős részeknél mondjuk az járt az eszembe, „hogy atya úr isten, az emberi kegyetlenség határtalan”.

 Plusz pont a háttér mondanivalóért és elgondolkodtató témafelvetésekért, ennek ellenére az egész kitervelője szerintem egy pszichopata állat! Még, ha igaza is van, és feltehetően ez az egész jó szándékból jött létre, csak éppen nem mázas borításban.

Külcsín: 3/5

Hát….nekem nem tetszik a borító. A cím sem, de azt megértem. Az eredeti borító jobban tetszik, de annak sincsen semmi köze a történethez, azon kívül, hogy vannak fák az erdőben!  A magyar borító ebben egy kicsit jobb, bár az a piros sáv, amin egy ordító vagy akármilyen kép van az ronda rajta. Viszont jobban látszik, hogy egy szép völgykatlanról van szó ahonnan a büdös életbe nem jutsz ki.

Fülszöveg:

Ethan Burke különleges ügynök világos küldetéssel érkezik az idahói Wayward Pines-ba: meg kell találnia és haza kell juttatnia két társát, akik egy hónappal korábban tűntek el az idilli kisvárosban. Mielőtt azonban felvehetné a kapcsolatot a helyi erőkkel, baleset áldozata lesz. Kórházban tér magához, igazolvány, mobiltelefon és aktatáska nélkül. S bár a személyzet nagyon kedves vele, őt mégis nyugtalanítja valami.

Ahogy telnek a napok, Ethan nyomozása egyre több kérdést vet fel. Miért nem tudja felhívni a feleségét és a fiát? Miért nem hiszik el a helyiek, hogy ő különleges ügynök? S mi célt szolgál a várost körülvevő elektromos kerítés? A lakosokat akarják bent tartani vele? Vagy valami mást odakint? Nyomozásának végére Ethan szörnyű dolgokra döbben rá: talán soha nem jut ki élve Wayward Pines-ból, mert ő már nem ugyanaz az ember, aki egykoron volt.

Eredeti mű: Blake Crouch: Pines

Eredeti megjelenés éve: 2012

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 288

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155522000

Fordította: Makai Péter Kristóf

Ár: 2.980 Ft

Kiadói ár: 2.235 Ft (-25%)

E-könyvben: 1.980Ft

Neil Gaiman: Szerencsére a tej

 Végre sikerült kilábalnom az olvasási válságból! Hivatalosnak tekinthető, mert tényleg legszívesebben olvasnék folyamatosan, amikor csak időm engedi. Az írási válság még tart, ugyanis itt függ 4 megkezdetlen posztom 4 elolvasott könyvről, és valahogy nem jutok oda, hogy leüljek szépen, és összerendezzem a gondolataimat, és azt képernyőre vessem. Pedig tényleg mindegyikről van mit írni, és meglepő mód, mindegyik tetszett is. Mostanában úgy tűnik, hogy nem nyúlok mellé! Pedig nem ártana haladnom, mert addig szeretem megírni a posztokat, amíg nincs frissebb élmény, ami elnyomja az első benyomásokat a könyvről. Négy könyv esetében már erősen elnyomott az első és második. A harmadik és negyedik még elég friss, mert mind a kettővel tegnap végeztem. Hát akkor lássuk a medvét.

 Gaiman az egyik kedvenc íróm, annak ellenére, hogy tavaly, szerintem sikeresen nem olvastam tőle semmit! A Szerencsére a tej, a megjelenéskor felkerült a várólistámra, és folyamatosan bombáztam a könyvtárat azzal, hogy vegye már meg!  De vagy nem lehetett éppen kapni, vagy volt fontosabb könyv a megvásárolandó listán, és így csak idén februárban (vagy márciusban), sikerült megvennie a könyvtárnak. A héten már állományba is került és én, mint bennfentes (muhahaha), első voltam, aki kikölcsönözhette. Igen, vannak dolgok, amikben előnyt élvezek, főleg, ha gyorsan tudok olvasni. (így került hozzám elsőként a Wayward Pines-trilógia első kötete is, két nap alatt ledaráltam, és most megrendelhettem a folytatást, mert az még nincs meg a könyvtárnak…) tehát, elsőként került a kezembe olvasási célzattal a könyv. Gondoltam rá, hogy ott helyben elolvasom, és haza sem hozom, mert hát nem egy vastag könyv, és teli van képekkel, de végül mégis inkább itthon, a kedvenc olvasós helyemen láttam neki (az ágyamba vackolva magamat).

 Megérte a várakozás, és megérte lecsapni rá. Gaiman hozza a formáját, ugyan kicsit gyerekesebbre véve a figurát. Ennek ellenére, ugyanolyan elvetemülten fura, és néhol beteg a történet, mint minden más könyvében. Főszerepben a tej!  - és az apuka!

 A bevezetőt elolvasva azt sajnáltam, hogy az a könyv, amiről beszél (ha valóban meg is jelent), Magyarországon nem jött ki, így nem tudom elolvasni (bár azt is el tudom képzelni, hogy nincs is ilyen könyv). Hogy azért kellett ezt a kötetet megírnia, hogy azért az apukák mégiscsak jó színben tűnjenek fel, hiszen nem csak teát isznak és újságot olvasnak, mint az a tévhitekben van, hanem igenis mindent megtesznek a porontyaikért. Például elmennek tejért!

 Csakhogy, hiába van a bolt a sarkon, tejért menni kifejezetten veszélyes, csak hogy pár veszélyforrást említsek a könyvből:

-UFO-k a távoli galaxisból, IKEA át- és berendezős hajlamokkal

-Kalózok a távoli múltban, gyilkos szándékkal

-Egy időutazó dinoszaurusz

-Sok lökött bennszülött egy lökött vulkánnal

-Pónik… a pónik viccesek

-Wampírok… na, jó a wampírok meg hülyék :D…

 Ismerjük hát be, hogy hiába van a sarkon a bolt, és alig tíz perc volna egy tejet venni (nem zsírmenteset!), az mégis órákig tart, ha csak ennyien tartanak fel, akkor is. Hiszen egy apának közben meg kell mentenie az univerzumot, amiben nagy szerepe van a TEJ-nek. Nagyobb, mint gondolnátok!

 Megjegyezném, hogy bár a vége sejthető, hogy csak mese, mégis a finálénál, fenn az űrben, azt hiszem ott kezdtem szakadni a röhögéstől. A könyv olvasása mellé TEJ-et ajánlok, de csak akkor ha szereted és van otthon!

Belbecs: 5/5

Külcsín: 5/5

Skottie Young az új kedvenc illusztrátorom! Azaz igazság, hogy elég sok kedvenc illusztrátorom kezd lenni, úgyhogy lassan listát kell írnom, hogy külföldi és magyar viszonylatban kiknek a rajzaiért vagyok oda. Örülök, hogy az ő általa illusztrált kötet került magyar kiadásba, bár ahogy elnéztem a másik illusztrátort, az ő képei sem rosszak. Külön örülök, hogy maradt az eredeti borító is. Azt nem tudom, hogy méretre is ekkora az eredeti, de nekem tetszett, hogy olyan kis aranyos az egész. Jó kézbe venni, jó lapozni. Tehát megvett kilóra a kiadvány :)

Fülszöveg:

Szerencsére egy apa pontosan tudja, mi a kötelessége, ha megtörténik a katasztrófa, azaz elfogy a tej, s így a gyerekek nem tudják mivel enni a reggeli kukoricapelyhet. Megacélozza magát, és megkísérli a lehetetlent: tejet hoz a boltból.

Szerencsére az apák leleményesek, és mindig akad egy segítőtársuk, így még az űrbéli idegenek, vérszomjas kalózok és egyéb kekeckedők sem tudják meghiúsítani a küldetésüket, közben pedig egyik kaland a másik sarkára tapos.

Szerencsére a tej tejhatalmúnak bizonyul.

Szerencsére Neil Gaiman fejéből ismét kipattant egy „eszelős” történet, amelyben szerepet játszik az időutazás és az időjárás, énekelnek a dinoszauruszok és durcáskodik egy isten, valamint bizonyítékot kapunk arra, hogy apa csak egy van.

Eredeti mű: Neil Gaiman: Fortunately, the Milk

Eredeti megjelenés éve: 2013

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 102

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9786155442834

Fordította: Pék Zoltán

Illusztrálta: Skottie Young

Ár: 2.980 Ft

Kiadói ár: 2.235 (-25%)

Robert Paul Weston: Szörnyen Titkos Részleg

Szeretem az ifjúsági könyveket és kifejezetten szeretem azokat amik kicsit másak, mint az átlag. A Szörnyen Titkos Részleg, már a megjelenésében is teljesen más, mint egy átlagos ifjúsági regény. Világít a sötétben, ezt még felírat is reklámozza a könyv borítóján. Elsőre persze nem egyértelmű, hogy micsoda is világít rajta. Ahhoz, hogy világítson, persze kell, hogy kellő napfény érje, tehát ha simán leemeled a polcról, ahol a sötétben tároltad, akkor korántsem éri el azt a hatást, mintha magad mellett tárolva, folyamatosan éri a lámpafény, és végül elmész aludni… aztán frászt kapsz, mert világít a borítón lévő szörnyszáj és minden, ami kicsit is sárgás-zöldes beütéssel leledzik. Higgyétek el… félálomban oldalra nézve, kicsit frászt kaptam tőle. Pedig tudtam, hogy világít, csak éppen addig nem bizonyította be ezt.

 De nem csak a világító borító az, ami különlegessé teszi a könyvet (bár nagyban hozzájárul ez is), a belső illusztrációk gyönyörűek, részletgazdagok és még a rajzolási stílussal sincs gondom. Nagyon jól oldotta meg az illusztrátor a fejezet kezdő képeket is! Rengeteg spoiler van amúgy mindegyikben, ha jól figyel az ember, bár a fejezet alatti (egy mondatban összefoglalás) is elárul rengeteget az adott fejezet tartalmáról. Viszont nagyon jól lett megalkotva a könyv belülről is, ugyanis, amikor végére érsz, egy fejezetnek NEM látod a következő fejezet nyitó képét sem, sem semmit belőle, akkor sem, ha üres oldalt kell ezért belerakni. Feszültségkeltésnek amúgy nagyon jó, mert általában minden fejezet valami problémával, titokkal, harccal ér végett, és csak azért is tovább lapozol, bármennyire is álmos vagy. Igen, a legjobb lett volna nekem is, ha egy ültő helyemben ledarálom az egészet, de sajnos erre nem volt módom, így volt, amikor kénytelen voltam letenni. Meglepő mód, sosem fejezet végén… akkor ugyanis túlzottan furdalta volna az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi lesz. Nem mondhatom, hogy az unalmasabb részeknél, mert számomra az egész izgalmas volt, és cseppet sem unalmas. Fel is került a könyv a kívánságlistámra! (nagy szó, mert általában, olyan könyvek vannak ott, amiket Még nem olvastam, de nagyon szeretném. A Marsi után ez a második könyv, amit olvasás után, legszívesebben újra kezdtem volna… na, jó inkább a folytatását szeretném, de az még nincs).

 Külcsín: 5*/5 – igen, szerelmes vagyok a könyv kinézetébe!! :D

A könyv nem csupán kinézetével fogott meg, hanem a történettel amit elmesél. Adott egy vállalat (Denki-3000), ami a csőd közelébe jut, ha nem rukkol elő valami használható és remek találmánnyal, körülbelül egy hét alatt. Rengeteg neves találmányt adtak a világnak, mint a cukorka, ami vezeték nélkül internetről letöltött frissességgel frissít fel… ne kérdezzétek, ez milyen lehet, de az biztos, hogy nem enném meg, de a szereplők szeretik és nem haltak bele a fogyasztásába, úgyhogy biztos jó. Tehát elég sok agyament, de jól jövedelmező ötletük volt, de kifogytak belőle. A professzornak, aki amúgy a szörnyen titkos részleget vezeti, van egy csomó megalkotásra váró ötlete, de a csodára vár. Mivel szorult helyzetbe került, így unokaöccsét és annak barátját hívja a részlegbe segíteni. A barát Leslie, aki arról sem tud, hogy egyáltalán barátja Elliotnak, legalábbis az elején egyikük sem tudta, hogy barátok volnának.

 A szörnyen titkos részlegben, mint neve is mutatja, szörnyek dolgoznak! Azaz bocsánat, lények. Mindegyiknek van egy kis stikje, ami amúgy a könyv összes szereplőjére igaz, de így szerethetőek és így kedvelhetőek meg, nagyon hamar, még Reggie is, aki amúgy folyton furákat álmodik, és mindig támadást jósol, nem mindig hülyeség, amit mond, de azért nagy átlagban az. A részleg dolgozói mindannyian elég hamar szembesülnek azzal, hogy Elliot és Leslie páros az egyetlen, aki megmentheti az egész vállalatot és a részleget is. miután eltűnik a részlegvezető ők azok, akiknek ki kell választani a három esszenciát, ami működésre bírja a professzor által, kitalált három fura szerkezetet. Amik közül egy sem akar úgy működni, ahogy rendeltetésszerűen működnie kellene.

 Hogy mi a kötet vége nem írom le, olvassátok, mert tényleg izgalmas és rengeteg olyan fordulat van, amire nem gondolnánk. Lesznek, akiket félreismerünk, van, akik mégsem azok, amiknek látszanak, és vannak gonoszok…, akik gonoszok maradnak a végére is. Sorozat, legalábbis szerintem, mert eléggé függ a vége a könyvnek, úgy az utolsó két oldalon generált még pár kérdést, amit nem válaszolt meg, úgyhogy remélem tényleg sorozat, és abban is reménykedem, hogy hamar kiadják majd Magyarországon is, mert érdemes lenne. Abban is reménykedem, hogy majd a fiatal olvasók is felfedezik ezt a könyvet, mert tényleg nagyon jó, szórakoztató és ez az a könyv, amire azt mondom, hogy értékes, annak ellenére, hogy „szórakoztató irodalomnak” tekintjük, tehát elsősorban szórakoztatnia kell, és nem tanítani. De van benne sok olyan tulajdonság, amit nem lehet elégszer leírni, megfogalmazni, szembesíteni az embereket vele.

 Oh és mielőtt még elfelejteném! A kedvenc találmányom a hittel vonó! Ami olyan mint egy lift, a remény visz felfelé, és feltételezi, hogy az emberek teli vannak reménnyel és pozitív gondolatokkal, ezért kell egy depressziós és/vagy pesszimista liftes lény, aki szinten tartja a liftet, hogy ne szálljon ki a világűrbe :D

Belbecs: 5/5

Fülszöveg:

Üdv ebben a csábosan csápos, szörnyesen szárnyaló világban!

Elliot és barátja, Leslie meg van győződve arról, hogy álmos városukban soha nem történik semmi. Csakis a DENKi-3000 üvegpalotájában zajlik az élet. Igen ám, de a világ ötödik legnagyobb elektronikai gyárának Kutatási és Fejlesztési Részlegébe senki emberfia nem léphet be. Kivéve Archie professzort…

A csillogó üvegtornyok között áll egy titokzatos, ódon ház. Úgy hírlik, innen ered a vállalat összes döbbenetes találmánya, többek közt a periszkalap, a rakétazokni és a transzcukorka. És azt is csak Archie bácsi tudja, mit rejt a ház folyosójának végén az utolsó előtti ajtó.

Egy nap azonban Elliot és Leslie meghívást kap a szörnyen titkos részlegbe! Ahol megismerkednek görnyedt, trollszerű lényekkel, apró szárnyas micsodákkal, amelyek szikráznak repülés közben. És találkoznak hatalmas, szőrös és szarvas nem-emberekkel meg hobkányokkal… Ugyanis ez a részleg telis-tele van bizarr és zseniális lényekkel!

Amikor bezárás fenyegeti a DENKi-3000-et, egyetlen lehetőségük marad: elő kell rukkolni egy új termékkel. De tetézi a bajt, hogy a cég egyetlen találmánya sem működik mostanában. Ráadásul Archie bácsi is eltűnik, így Elliotnak, Leslie-nek és a szokatlan, hm, „alkalmazottaknak” kell előrukkolniuk egy lélegzetelállító találmánnyal, ami megmenti a Szörnyen Titkos Részleget.

Eredeti mű: Robert Paul Weston: The Creature Department

Eredeti megjelenés éve: 2013

Kiadó: Kolibri

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 336

ISBN: 9786155450266

Fordította: Pék Zoltán

Ár: 2.990 Ft

Kiadói ár: 2.093 (-30% jelen pillanatban)

Képek forrásai:

http://robertpaulweston.com

https://nerdhoard.wordpress.com

MEGHÍVÓ: Költészet Napja a könyvtárban a Viadana Kamarakórussal

Hát muszáj élni? Muszáj gondolkodni? Nyilvánvaló, hogy nekem nem és neked sem. De az életnek muszáj, de az elmének muszáj, különben nem volna semmi az, ami. Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye. (József Attila)

Szeretettel várunk minden érdeklődőt a költészet napi ünnepségünkre, április 11-én, szombaton 17 órakor a dunaújvárosi József Attila könyvtár felnőttkönyvtárában.

Vendégünk: a Viadana Kamarakórus

Karnagy: Kurucz Gergely

Műsor:

Sarok Károly - József Attila: Szegény ember balladája

Claude Debussy - Charles D'Orleans: Dieu! Qu'il la fait bon regarder

Seiber Mátyás - Edward Lear: 3 nonsense songs

Kodály Zoltán – Balassi Bálint: Szép könyörgés

Kocsár Miklós: Hegyet hágék (Erdélyi Zsuzsanna gyűjtéséből)

Ligeti György: Haj, ifjúság (népdalfeldolgozás)

Ünnepeljük együtt József Attila születésének 110. évfordulóját, a költészetet, a zenét és a művészeteket!