2012. március 9., péntek
Diana Wynne Jones: A másik palota
Megjegyezném, hogy ugyan szép ez a borító, de nem a leglényegesebb momentum van kiemelve. A palota tetszik is rajta, köze is van a történethez, de a ludok: remek, kb ilyennek is képzelem el, Rollo, a kobold, szintén eltalált, de Petert nem ennyire nyálas képűnek gondolom. Oké, hogy szerencsétlen, de azért na! Charmain, meg...hát nem tudom valahogy nekem nem így jött le. De oké, nem minden a borító, de azért majd berakom az angolt az valahogy szebb.
A történet amúgy nagyon jó. Főleg mert sok benne a könyv, van benne királyi könyvtár is, és persze Howl. Az Égi palota után amúgy elsőre amikor Lelenc megjelent felkiáltottam, hogy biztos ő Howl, de nem. Amikor megjelent Sophie, Morgan és Angelus, akkor már lehetett gondolni, ki is a varázsló. Nem mellékesen ott veszekedtek és Sophi ki is mondta, hogy Angelus Howl. Angelus viszont egy kb. hat év körüli, arany fürtökkel megáldott, selypítős csoda. Ahányszor feltűnt, olvasás közben nevethetnékem támadt, egészen míg nem kezdett túl izgalmas lenni a történet. Viszont így megmaradt az, hogy végig azt kérdeztem, hogy ha Lelenc nem Howl, akkor Lelenc kicsoda? Persze a végére erre is választ kaptunk.
Kedvenc jelenet: Sok volt, Peter nagyokat alkotott Charmain-nel együtt. Pl. a mosogatás, vagy mosás is igen mulatságos volt. Vagy pl. a ház felfedezése.
Legjobb helyszín: A ház. Igen, a ház amire vigyáznia kell a lánynak. A kis ház ahol nem mindegy hogy fordulsz és nyitod az ajtót, mert kerülhetsz a múltba, a világ másik felére, elég ha jobbra fordulás helyett balra mész. Tehát a ház ami időben és térben is elvan ferdítve.
A könyv hőse: Calcifer, hát igen, azért a tűzdémon az tűzdémon ;)
A könyv pancserei: Charmain és Peter. Mind a ketten egyedül szerintem elég életképtelenek, együtt azért egész jól elboldogulnak.
Kiszámítható karakter: Az inas féle, aki mindenkinek szürke és jellegtelen volt. Annyira úgy volt megírva, hogy annyira, de annyira lehetett tudni, hogy csak úgy tesz mintha jellegtelen volna, de valójában nem az.
A könyvtár: Tetszett a leírás, bár túl sok dolog nem történt ott :( Pedig én örültem volna egy kicsit több könyvtáras résznek. Ennek ellenére, azért a könyv címek, akár itt akár a varázslónál, igazán érdekesek voltak.
Jah igen, a legviccesebb könyv: Az ráolvasásoknak könyve. Charmain végül is csak egyet akart varázsolni, amit sikerült vagy hat varázslatból összehoznia, mert a könyv kénye kedve szerint lapozza magát :D
2012. március 5., hétfő
Diana Wynne Jones: Az égi palota
Amúgy a borító nagyon el lett találva, nagyon tetszetős lett, bár a könyv feléig nem értettem, hogy ki az őszhajú csávó és miért van egy macska benne. Aztán közelebbről látható, két macska van. No de tényleg csinos a borító, ennek jobban sikerült, mint a Vándorló palotának.
Végig kerestem és hiányoltam a szőke varázslómat, aztán csak meglett. De azért milyen már, hogy a saját gyerekére azt mondta, hogy csúnya. Nehéz elképzelni Mr. Pendragon gyerekét rondának... És feltűnt Calcifer is és mindenki, és happy lett a vége.
Minden esetre ami nagyon tetszett az a kacifántos mézes-mázas néha már csöpögő udvariasság amivel Abdullah mindenkit levett a lábáról :)
A könyvet a Diana Wynne Jones emlékolvasásra olvasom. Tavaly hunyt el az írónő :(
2012. február 28., kedd
Gayle Forman: Ha maradnék
Egy kicsit kitérnék amúgy a borítóra. A fenti borítóval olvastam, és nekem kifejezetten tetszett, szerintem illik a történethez, akkor is, ha valójában kocsi nem sokat van benne, de a nyíl a választás két útját jelképezheti. És akkor van a másik borító, ami meg nem tudom mit ábrázol, az kevésbé tetszik :D
A történet amúgy lehet szomorú, lehet merengős, de nem mondanám rá, hogy depressziós lesz tőle az ember. Inkább elgondolkodik, hogy Ő ha valóban van választás, az adott körülmények között mit választana. Élne tovább, nagyon sok buktatón át, család nélkül (ez relatív, mert Mianak sokan elmondták, ha túléli, akkor van családja, ugyan nem apa, anya, tesó, de rengetegen várnak rá), de lenne jövője, mert remek csellista, van egy remek barátja, rengeteg barátja van, mint kiderül, és egy csomó már már utópisztikusan boldog kör, akik vigyáznának rá. És persze választhat, hogy meghal, megy a családja után.
Ami kiemelten tetszett:
A regény megírásának formája, az, hogy egy nap, de relatíve Mia eddigi életének nagy részét megismerjük. Például, hogy jó fej szülei vannak. Akik ugyan nem normálisak, de minden gyerek ilyen szülőkre vágynak. Még nekem is szimpik voltak. Lehetett érezni az olvasása közben, hogy ilyen egy CSALÁD összetartók, egyek, még ha nem is mindenben értenek egyet.
Ami igaz, de nem sokan gondolnak bele:
Mia feszegeti azt a témát, hogy na de a másik sofőrrel mi van. Ugyanis mint kiderül, ő megúszta könnyebb sérüléssel és már ki is engedték a kórházból. Na igen, de ahogy Mia is mondja, már nem ugyanaz az ember, mint aki reggel autóba ült. Mert, habár nem tehet semmiről mégis megölt három embert, és egy az élet és halál között "lebeg".
A könyv vége:
Tetszett, de fogalmam sincs mi a vége. Mármint, a döntést nem tudom, mert sokáig azon agonizált, hogy vége, ennyi, meg akar halni, de aztán a jövőt látomásozta, és megszorította, vagy képzeletben megszorította Adam kezét...
Nem, nem akarom tudni, hogy mi a vége. Majd rájövök. Elméletben van folytatás, akkor biztosan rájövök :D
2012. február 25., szombat
Tonya Hurley: Szellemlány - Nyugodj népszerűségben
Vannak olyan könyvek amiket azért olvas az ember, mert sokat hallott róla, vagy azért mert szép, nagyon-nagyon szép a borítója és az egész kivitelezés megfog. Nekem a Szellemlány ilyesmi. Azért olvastam, mert egy barátom megnyerte a Pongrác kiadótól, és így volt esélyem nekem is elolvasni, feltehetően ugyanis meg nem vettem volna, már csak azért is mert nem én vagyok a célközönség.
Az esemény szál nem annyira bonyolult, valószínű azért mert tiniknek írták. Gyors és pergő, hogy ne veszítse el az ember az érdeklődést. A helyszín egy teljesen átlagos iskola, a főhős egy teljesen szürke és átlagosnál átlagosabb lány Charlotte, aki már a könyv elején meg is hal. Ezzel azt hiszem nem lőttem le az események sorát, hisz Szellemlány, és koporsó van a borítón, tehát lehetett feltételezni, hogy meghal. A halál módja szerintem amúgy igazán érdekes és...igen vicces volt.
Charlotte nem képes teljesen beilleszkedni a halottak közé, mert sokáig, nagyon sokáig nem hiszi el,hogy meghalt. Vagy amikor elhiszi is, próbál élni. Minden esetre ő halálában is szürke maradt, mert az iskolában elég hamar elfelejtette mindenki, kivéve Scarlett, aki szerencséjére, vagy szerencsétlenségére látja őt. Minden esetre vicces amikor ránéz és azt mondja " te vagy a halott lány a suliból" :D
És persze van a fiú, akibe szerelmes Charlotte és Scarlett meg nem, sőt utálja és fafejű, agyatlan bunkónak véli, aki a nővérével jár. Ezen véleménye amúgy elég hamar változik :D
Az, hogy mi lesz a vége, hogy mi lesz a halott gyerekek sorsa, és Charlotte-é, illetve az élőké, azt nem írom le. De mint általában a tini, és egyéb könyveknél, a vége Happy End. Csak érdekelne, ebből mégis mit tud még írni két könyvbe? Mert, hogy trilógia, de sikerült lezárnia itt és most, tehát nem tudom mi lehet a másik két részben.
Amíg olvastam, hol munkahelyen, hol otthon, sokan látták a kezembe, és sokan mondták, hogy de jó lenne elolvasni. Igen, tényleg jó olvasni, és aki teheti, kérje kölcsön olvassa el, mert még 26 éves fejjel is lehet élvezni :) És tényleg csodaszép a borítója *-*
2012. február 21., kedd
Nancy Madore : Megigézve – Erotikus esti mesék hölgyeknek
Legérdekesebb: Farkasbőrbe bújt bárány
Érdekes volt, mert sok dologra gondoltam benne, és a bevezetés nem is volt annyira egyértelmű, már majdnem fintorogtam, hogy jó de akkor most mivan? Amikor rájöttem, hogy mi van. Hogy mit meg nem tesz a feleség a férjéért, vagy magáért? Érdekelte, hogy mi volt a legjobb élménye a férfinek, és hát kiderült, hogy egy szajha, hát akkor ő eljátszotta ugyanazt, szajhának állt a férje számára, és hagyta, hogy azt tegye vele, amit azzal a nővel, úgy beszéljen vele stb. Tehát érdekes volt :D
Legkiszámíthatóbb: Hófehérke az erdőben
Na vajon mégis mi lehet ebben a történetben? Van a szép Hófehérke, adott a kis kunyhó, elátkozott hercegek akik törpeként éldegélnek. Hófehérke se frigid, és a törpék se impotensek, és a légyott alkalmával visszanyerik arra az időre eredeti alakjukat. Hát igen, Hófehérkén mindenki átment egymás után, aztán gonosz boszi, Hófehérke meghal...aztán feltámad és elküldi a búsba a herceget, mert hát...neki van hét hercege, azt nem cseréli egyre :D
Ismertem is meg nem is: Aranyhaj és a három báró
Sok volt benne az ismerős rész, mármint a három szék, kaja, ágy, egyik kemény, másik puha, a harmadik tökéletes. Hát eddig ismert a további gondolat, már kevésbé. Az azért érdekelt volna, hogy Aranyhaj a hármas egyszerre élményét is megírta-e az újságba, vagy erről mélyen hallgat :D
Érdekes de nem a legérdekesebb: Szépség és a Szörnyeteg
Ez volt az első mese, és meghatározó, érdekes és pislogtam. A végére tényleg sajnálta szegény Szépséget. Ő maga mesélte el, hogy esett, hogy volt neki egy Szörnyetege, boldogan éltek, lassan összemelegedtek, aztán hazament, majd vissza és megmentette a szörnyet és az herceggé vált...és hogy ez elég nagy kiszúrás számára. Mert hát, a férfi és a szörny méretei azért nem ugyanakkorák. Úgyhogy azóta is várja, hogy kielégítsék.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
-
Rengeteget olvastam már a könyvről, mielőtt hozzám eljutott. Az első gondolatom az volt, hogy talán mégsem lesz olyan rossz, annak ell...
-
Egy kis szösszenet következik, amiben leírom miért is NEM fogok többet az Alexandrától rendelni. Nem fogok semmi olyat írni, ami nem ...











