Nézzünk filmet! (?) - 2018/1 - Hegyek között (The Mountain Between Us)

Ma éppen úgy látom, hogy kedvem lesz a filmes élményeimről is írni. Nem tudom meddig tart a kedvem, de meglátjuk!

 2018 első filmes élménye a Hegyek között volt! Még karácsonykor terveztem megnézni családostúl, de aztán valahogy borzalmas kritikákat találtam róla, hogy húde nem jó. Úgyhogy végül a Mammai Mia és a Moana lett a családi film, és nem ez.

 De aztán, ha már itt van, akkor nézzük meg alapon belevágtam, egyedül. Fél nap alatt végignéztem! Tipikusan az a film, amiben nyugodtan lehet egy több órás szünetet is tartani, mert olyan szinten nem történik éppen semmi, vagy éppenséggel baromi kiszámítható dolgok történnek, hogy  bármikor pause és mehetsz a dolgodra, nem fogod a körmödet rágni.

 Egy biztos, a kedvet nem hozta meg a könyvhöz! Sem az íróhoz. Érdekelne amúgy, olyanok véleménye akik olvasták ÉS látták is a filmet, hogy ez könyvként is ennyire sablonos, vagy ott azért van fordulat, esetleg valami izgalom is? Úgyhogy várok erre kommenteket, ha valaki ilyen, és megosztaná velem a véleményét.

 Az alap történet, hogy van két, teljesen eltérő személyiség, ellentétes neműek (neeem, nem kiszámítható, hogy össszejönnek), és persze egy felé repülnének. De természetesen nem megy arra repülő, mert Vihar közeledik. És természetesen vannak olyan hülyék, hogy egy pilótát felbérelnek, aki ennek ellenére elviszi őket, természetesen a megbeszélt helyre. És természetesen senkinek sem szól arról hova repülnek, és hát persze hogy lezuhannak… és Természetesen túlélik a zuhanást.

 Őszinte leszek, ez szerintem egy borzalmasan sablonos történet. Az egyetlen ami felhúzta a filmet, az az hogy raktak bele egy kutyát, és a kutya a történet végén is élt még! Minden egyéb miatt egy közepes filmélmény, amit nem bánok, hogy nem családilag néztük meg, mert lehet, ha egyhuzamban néztem volna, még rosszabb véleményem lenne az egészről. Kicsit sokallom rá azt a majd 2 órát.

Ajánlom-e: Ha nagyon ráérsz, és nem találsz más romantikus katasztrófafilmet. Ha nem zavar a borzalmasan sok klisé, vagy éppen pont ennyire klisés filmre vágysz :D

Ami benne pozitív: A kutya! És nagyon szép tájakon halad a történet. Tehát igazándiból a látványvilág jó volt, csak közben untam és kiszámítható volt.

Robert Maurer: Kaizen

A könyv alcíme az, hogy Változz félelem nélkül! Részben amúgy igaz a könyvre, hogy erről szól, de azt hiszem sokkal találóbb lett volna, hogy Változz fokozatosan! Vagy valami hasonló dolog, bár tény, hogy elég hatásvadász ez a félelem nélküliség! Ha ez kell, hogy felhívja a figyelmet a könyvre, akkor lelkem rajta, hát legyen.

Miért is olvastam el, ezt a könyvet?
Részben azért, mert szeretem az önfejlesztő, önsegélyező könyveket. Annak ellenére, hogy egy időben rühelltem minden ilyet.
Részben, mert kis alakú és rövidnek tűnt, és szimpatikus volt.
Részben azért, mert menő a borítója, tetszett és a fülszöveg is megfogott.
Részben, mert a fülszövegben benne volt, hogy Japán. Ami amúgy kiderült, hogy ez egy Amerikai elmélet, csak a japánok 1. jobban csinálják, 2. kitaláltak rá egy önálló kifejezést, amivel lett egy frappáns megnevezése a : éld az életedet fokozatosan, kis lépésekben haladj, ne innovatív nagyokba, próbálj észrevétlenül haladni a dolgokkal, hogy nehogy berezelj a nagy változástól, és ez így nem fog téged gátolni -nak :D Most merje bárki azt mondani, hogy a kaizen nem menőbb kifejezés… és mennyivel rövidebb!!

Tehát a könyv a kezembe került, és neki is ugrottam, majd a felénél tartottam egy ...egy hetes szünetet, míg Karácsony, meg újév volt. Aztán tegnap nekiugrottam, hogy befejezem, csak aztán nagyon Éjszaka lett. Így mára jutott az utolsó pár fejezet. De azt hiszem, ennek a könyvnek kifejezetten jót tesz az, ha az ember időt hagy arra, hogy átgondolja amit olvas.

A Kaizen-t amolyan “apró lépések” kifejezéssel lehetne a legjobban jellemezni. A fő vonal, amit meglehetősen sokszor leír a szerző azaz, hogy hogyan változtass az életeden úgy, hogy az ne legyen számodra megerőltető, mégse trappolj egy helyben. Az elmélet szerint, az emberek, ha elhatároznak valamit, például most szilveszterkor ezer dolgot megfogadnak, azt nehéz  akkor megvalósítani, ha egyik napról a másikra akarsz nagyot változtatni. Mert van az emberben egy tudatalatti jelzőrendszer, ami ilyenkor automatikusan bepánikol, és igen hamar kiöli belőled a változtatási törekvéseidet. Főleg ha olyasmit fogadsz meg, hogy -20 kg egy év alatt, vagy hogy soha többet nem gyújtasz rá, vagy hasonló nagy kaliberű dolgokat. Viszont, a kaizent alkalmazva sikerrel járhatsz. A lényeg, ne legyen az első lépés a teljes megvonás! Fokozatosan tedd meg a dolgokat. Fokozatosan kezdj el mozogni is. Például ne azzal kezd, a “lefogyok” projektet, hogy megveszed a felszerelést, és rögtön bérletet váltasz egy edzőterembe. Hanem, hogy először csak mérd fel a képességed, hogy mit is szeretnél. Aztán menj el az edzőterembe, de csak nézd a többiek edzését, majd fokozatosan kezdj el te is edzeni. Értem amúgy a rációt benne, de a 21. század embere amúgy gyanúsan “nem ér ennyire rá”, hogy elérjen három hónap alatt az elhatározástól a kezdésig. Kíváncsi lennék, amúgy hányaknak vált be ez a roppant lassú megközelítés.
Ennek ellenére a könyv teli van érdekes dolgokkal, mind történetek, mind elmélet szintjén. Hiszem, hogy az apró lépések, apró kérdések, és az elmeformálás, amiről ír hatásos lehet, még ha nem is értek egyet minden egyes mondatával az írónak akkor is.
Mindenképpen érdemes elolvasni a könyvet azoknak, akik nem zárkóznak el az “új’ szemléletektől. Kifejezetten tetszett a könyv vége, az, ahogyan a munkahelyekről ír, és az ott lévő ötletelésekről, a kaizen+munkahely kapcsolatáról. Azt hiszem ez volt a kedvenc fejezetem.

Belbecs: 4/5
Külcsín: 4/5

Fülszöveg:

Szeretnénk ​végre tartósan megszabadulni néhány kilótól? Leszokni a dohányzásról? Rendszeres testmozgást iktatni az életünkbe, és amellett ki is tartani? Javítani munkahelyi pozíciónkat, vagy sikeresebbé válni az üzleti életben? Meghittebbé és tartalmasabbá tenni az emberi kapcsolatainkat? Jobban kezelni a minket érő stresszt? Megvalósítani egy régi álmot?
Lehet, hogy több kérdésre is igennel válaszoltunk, hiszen kinek az életében ne lennének olyan területek, ahol szeretne változni vagy fejlődni? Ez azonban sokszor legalább olyan nehéznek és ijesztőnek tűnik, mint amennyire kívánatosnak, és gyakran kudarcot is vallunk a próbálkozásainkban.
A kaizen egy rendkívül gyengéd, de annál hatásosabb és elegánsabb módja a változásnak. A japán üzleti életben hosszú idő óta ismert, de ma már rengetegen alkalmazzák világszerte a magánéletükben is, hiszen még a legelfoglaltabb ember napirendjébe is beilleszthető. Filozófiájának lényege, hogy kis lépéseken keresztül érünk el valamilyen nagyobb célt. Ahelyett, hogy – mint a múltban talán már többször is megtörtént velünk – hatalmas lendülettel belevágnánk valamibe, majd hamarosan belefáradnánk, vagy az első néhány kudarc után feladnánk, ezúttal lopakodó stratégiát követünk. Kicselezzük, elaltatjuk agyunk változástól való félelmét, ami sokszor a legalapvetőbb akadályt jelenti az eredményekhez vezető úton. Éppen ezért ez a módszer akkor is működik, amikor már minden más csődöt mondott.
A kaizen azonban nemcsak abban segíthet, hogy elérjük egy-egy konkrét célunkat, de rejt magában egy ennél még komolyabb lehetőséget is: úgy helytállni az életben, hogy mindig a folyamatos javulás és fejlődés lehetőségeit keressük.

• Könyv: Robert Maurer: Kaizen
• Kiadó: Kulcslyuk
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2017
• Oldalszám: 208
• ISBN: 9786155281471
• Megjelenés időpontja: 2017. október 20.

Ég veled 2017, üdv néked 2018

Csak eljutottam odáig, hogy én is értékeljem az évet, könyves és egyéb oldalról is. És, hogy összeszedjem, hogy mi az, amit 2018-ban szeretnék elérni majd, amolyan tervek összeszedése, de ez majd  a poszt végén.

Ez történt, 2017-ben:

Emelkedett a fizetésem, ennek örömére rögtön megvettem a régóta áhított Hirosige-t, és kötöttem szerződést a Gyöngyház Önkéntes nyugdíjpénztárnál, és ezzel együtt a Prémium egészségpénztárnál is csináltattam kártyát, úgyhogy, most már azt is használhatom! Lejárt végre a Fundamentám!! Ezt nem kötöttem újra, így is 2-3 hónapos csúszással utalták a pénzt, miután telefonáltam nekik, és letiltottam, hogy nem vonhatnak tőlem már. Nem hiányzik ez a cirkusz, most egy ideig. Úgyhogy, ha egyszer nyugdíjas leszek, akkor jó lesz nekem :)
 Megszülettek a testvéremnél az ikrek! Bori és Kristóf 2017. április 1-én látták meg a napvilágot, és azóta töretlenül vigyorognak a világra. Über cukiságok!! És nőnek, mint a bolondgomba.
 Jártam Horvátországban, általában ott esett az eső amikor ott voltunk, ennek ellenére remekül feltaláltuk magunkat, rengeteg jó helyre elmentünk, és megejtettük a “fürdünk a tengerben”-t is, igaz csak egyszer, de az szép volt (és csípte a kezemen a sebeket rendesen :D)
 Voltam író-olvasó találkozón, igaz csak egyszer, mármint egy olyan volt, amiért Bp-re hajlandó voltam felutazni (Timár Krisztina: A látszat mesterei), biztos volt helyileg is, és azon voltam, de most nem tudnám felidézni :D Ez maradandó élmény volt, ahogy a könyv is :)
A munkahelyemen elkészült a Tini-Sarok, Most már tényleg olyan amilyet szerettünk volna. Persze van hova fejlődnie, de a polcok lassan elkezdtek betelni, a beszerzésnél is ügyeltünk arra, hogy a Tinik megtalálhassák azt ami most menő, amit most olvasnának. Remélhetőleg elég jól sikerült! Emellett elkezdtük “felcímkézni” a könyveket. A Bestseller+romantikus könyvek kaptak egy kék rózsát!(molyos romantikus kitüntetést használtuk), A krimi, sci-fi és fantasy még egyelőre csak kezdeti stádiumban van, már vannak könyvek amin ott a jelzés, de azért az több idő, míg mindegyikre rá fog kerülni a megfelelő. De megjegyezném, egyszerűbb így pakolni, hogy van egy mankód, és nem mellékesen az olvasóknak is remek jelzés, hogy mi is az.
 Voltam orchidea farmon és vettem kék orchideát. Ami már fehér, de most így szilveszterre, az összes orchideám úgy döntött, hogy akkor most virágzanak. Úgyhogy olyan kis hangulatos az ablakom.
 Idén cseréltem le a telefonomat, egy okos telefonra. Még szokni kell, de fél év alatt azért már sikerült egész jól összebarátkoznom vele. De tartom, hogy meglennék én a nem okos verzióval is :P
 Hivatalosan is munkavédelmi képviselő lettem, mármint van már róla papírom, hogy az vagyok, online elvégeztük a képzést a munkatársammal, így december végén gyorsan. Elkészítettük a biztonsági lapokat a vegyszerekhez, majd idén megnézzük még mit tehetünk ezzel a “ranggunkkal”.
 Tavaly voltam elbeszélgetésen - vagy min - amit azóta se könnyű feldolgozni, de hát ez van. Vannak emberek, akik nem értik a humort, hát őket el kell kerülni, mert még agresszívnak bélyegeznek. No mindegy, ez egy 2017-es sztori, ebbe az évben remélhetőleg semmi ilyen nem lesz. Adott személyt meg próbálom elkerülni :P
 Tavaly is nyertem könyvet! Ugyan emlékeim szerint Háromszor. Először év közepe felé, Sepsi László: Ördögcsapás című könyvét, AniTiger segítségével, és rá is ruháztam olvasás után a könyvet. Amúgy mindenképpen neki adtam volna, és nem csak azért adtam oda neki, mert Nekem nem tetszett :D. A születésnapom környékén, Gaura Ágnes: Túlontúl kötetét, amit így duplázni sikerült, mert könyvhéten AniTiger megvette a szülinapomra (Szimirzával karöltve), úgyhogy valahol vicces volt. Amúgy az évben AniTigernél is csináltunk egy hasonló duplázást :D. És év végén a Könyvudvartól nyertem négy könyvet: Tamura Nobujosi: Az Aikido átadása és etikettje, Jason Fry: A jedi fegyvere, Greg Rucka: A csempész futása, Dalmi Katalin – Paczolay Gyula (szerk.): Japán közmondások.

 Részt vettem az újraélesztési rekord kísérleten a munkatársaimmal. Jó buli volt az is, és elég emlékezetes. Ennek hatására elkészült a könyvtári egyen pólónk is. Jó lett volna ugyan előtte, hogy akkor már abba legyünk, de így is remek, hogy most már van egyen pólónk, amit ilyen rendezvényeken, meg a saját rendezvényeinken hordhatunk, a logónkkal.
 Új sablont kapott a blog (négy hónapja), kevesebbet blogoltam, mint gondoltam, hogy fogok. Ezen idén azért szeretnék változtatni.

 Idén új laptoppal gazdagodtam, bár nem éppen önszántamból. A régi új SSD kártyája bemondta az unalmast, a szervíz meg vagy két hónapig gondolkodott rajta, hogy jó-e vagy rossz-e a kártya, és ez nekem már sok laptop nélkül. Így beruháztam egy újra. Amivel amúgy elégedett vagyok, ez is szép piros :D. A régi laptopom, egy hónap múlva már használható lesz, így az lesz a pót, ha ezzel történne valami. A netbookom meg eladásra kerül. Azt használtam, míg nem volt az új és a régi nem működött, és megállapítottam, hogy zavaró már számomra az, hogy kis helyen kell gépelnem, kicsi a képernyő és amúgy is :D.

2017-ben olvastam:

60 könyvvel lettem gazdagabb, ennek nagy részét kaptam, vagy ingyen jutottam hozzá. Jóval kevesebbet vettem 2017-ben, mint 2016-ban. (habár, mind a két évben 60 könyvvel gazdagodtam)

82 könyvet kezdtem el

11 könyvet nem fejeztem be - ebből 3-at véglegesen félbehagytam, mert borzalmas

~15296 oldalt olvastam az évben ez 856 oldallal több, mint tavaly. Pedig érzésre idén keveset olvastam, mármint magamhoz képest, akkor ezek szerint csak érzésre.

Elbuktam @Vegazus Mini-könyvklub 8-as fordulóját. Meggondolandó, hogy így hogy fog menni a 9-es, de reménykedem!

2016-os elképzeléseim 2017-ről

Egyszerre csak egy könyvet olvasok! - hát ez nem jött be :D

Végre eltüntetem a recenziós könyveimet (mármint elolvasom és írok róluk, mert ég a pofám no!) - ezt azért elkezdtem :D

Többet írok a blogra,mint tavaly. - 15-el kevesebb poszt jött, mint 20116-ban

Találkozom a barátnőimmel. Lehetőleg mindegyikkel! Lehetőleg többet, mint tavaly. - pipa

Megyek moziba, ha lesz valami ami érdekel, ha nem akar senki jönni akár egyedül is! De remélem mindig lesz valaki! - voltam moziban, bár nem sokszor :D

Színezem a színezőmet, meg  a színezős naptáramat (nem ártana, tök jók, csak idő... idő) - haha… nem nagyon

Boldog leszek. Kevesebbet fogok olyan dolgok miatt aggódni, amelyekre nincs befolyásom, vagy melyek nem is igazán érintenek. Kevesebbet stresszelek. - szerintem pipa :)

Tervek, 2018

Irány Japán! -  a tavaszi körutazás van betervezve, de szájsebészet után foglalok csak véglegesen. De legkésőbb ősszel repülni akarok!!

Többet blogolni, meglátjuk hogy megy, tavaly év vége felé szinte nem volt poszt.

Többet olvasni, ha idő, kedv engedi, de nem ragaszkodom hozzá.

Pozitívan állni a világhoz, a jót keresni, és  a mának élni!

Élvezni az életet!! :)

Élvezni a munkát!

Békés Boldog Új Évet kívánok!

Forrás

Békés Boldog,

Könyvekben, olvasásban

Élményekben, Egészségben

Gazdag

2018-at kívánok!

Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak

 Idén gondoltam, hogy könyvvel hangolódom a karácsonyra! Amúgy nem túlzottan jellemző rám, hogy karácsonyos könyvet olvasok, karácsony közeledtével. Pedig nem egy rossz dolog.
 Idén, a Fiú, akit Karácsonynak hívnak került a kezembe. Már tavaly is szerettem volna elolvasni, de valami miatt akkor tolódott. Most, amikor elhatároztam, hogy márpedig ez lesz a karácsonyi könyvem, akkor kiderült, hogy Sicc már megelőzött. Ez úgy november közepe táján lehetett. Gondoltam nem jegyzem elő, hiszen úgyis kiolvassa addigra, és szóltam is neki, hogy akkor majd kérném. És mire elhatároztam, hogy Nem jegyzem elő AniTiger meg előjegyezte, így stikában, még Sicc nevén maradt a könyv, míg én is kézbe vehettem, és megígértem AniTigernek, hogy sietni fogok vele! Sietni, sietni… csak mostanában nem megy olyan gyorsan az olvasás, de egy elég unalmas december 23-ai munkanap éppen elég volt arra, hogy kivégezzem a könyvet! Úgyhogy most már mehetett tovább!
 És akkor a könyvről! Borzalmasan cukik az illusztrációk, megzabálom benne Karácsonyt, az egerét, a rénszarvasát :) Hát mindenkit! Tehát az illusztrációk már megvettek kilóra, így az már borítékolható volt, hogy szeretni fogom, más nem, hát az illusztrációkat biztosan!

Merd azt mondani, hogy nem cuki :)))

 Olvastam már az írótól, de gyerekkönyvet nem. Olyan könyvet, amit kifejezetten a fiatal korosztálynak írt volna, olyat nos nem. Ellenben egy elég szürreális sci-fi-t és egy önéletrajzi ihletésű könyvet igen. Nos ezek után fogalmam sem volt róla, hogy hogyan megy majd neki ez a stílus. De mindenkit megnyugtatok, írtó cuki történetet képes fabrikálni az író gyerekeknek is!
 Egyrészt, az alap történet, ami köré épül az egész, varázslatos. Adott egy szegény kisfiú, a szegény apukájával, aki sok pénzért elmegy koboldokat keresni, és ráhagyja a gyereket és a kis egeret, a gonosz testvérére. X időt mond, hogy haza fog térni, és hát mégsem tér vissza, ezért a kisfiú elindul megkeresni. Természetesen barátokra lel, Villámra, a rénszarvasra példának okáért! És kalandos út folyamán rálel a koboldokra. Már ez eleve cuki, annak ellenére, hogy szegény srác azért meg van kicsit zuhanva, végtére is, fél évig várja, hogy hazajöjjön az apja, és az csak nem jön haza, akkor út közben az amúgy hűséges Villám, először nem olyan kedves, és megharapja...és persze ott van egy egér, akit hurcobál az egész mindenségen keresztül, és tessék-lássék, a koboldok nem cukik! Pedig az apukája mindig arról mesélt neki, hogy a koboldok vidámak, sokat esznek, mulatoznak, táncolnak, és a boldogságot hozzák el az embereknek. Ehelyett, megtalálja koboldfalvát, amibe majdnem belehal, és rögtön börtönbe kerül...és a koboldok kissé savanyúak, bunkók, és vérszomjasak. A trollokról és grimplikről nem is beszélve, az egyik megfújtani és megenni akarja a másik meg felrobbantani a fejét, csak úgy poénból. Tehát szegényke nem túl szerencsés típus.

 Amúgy itt a fej felrobbantós résznél volt egy kicsit fura érzésem, és azon gondolkodtam, hogy vajon nem-e túlzás a dolog. Mármint nem a grimpli részéről, hanem az író részéről, mert elég hosszan taglalva van, amikor valakinek felrobban a feje és erre-arra gurul a szeme, tehát nem tudom, a gyerekeknek ez a 21. században már teljesen befogadható, vagy éppen talán még túlzás. Nekem 31 évesen nem okoz gondot, de na, én túlkoros olvasó vagyok :D
 A történet vége… mint amúgy ez eleje is, valahol gondolható volt. És a folytatásnál is van egy olyan érzésem, hogy ahogy azt tudtam, hogy Nicholas lesz a Mikulás, úgy van egy olyan érzésem, hogy a Lány, aki megmentette a karácsonyt, lesz Mikulásné :D De már nagyon várom a folytatást, holnap bele is rakom a nevem a könyvtári példányba, hogy elhozhassam, amint kölcsönözhető lesz *-* Úgyhogy nagyon várom már a folytatást, mert nagyon jó könyv. Olvasmányos, nem használ sok idegen kifejezést, van benne térkép pl. Szokásokról pár dolog, koboldok és grimplik és trollok ugyebár. Egy csomó vidámság, kaland és cuki állatok, és nem cuki emberek. Egy remek karácsonyi, tanulságos mese az emberi kabzsiságról, a jó szívről, a csodákról, arról, hogy igenis hinni kell a csodákban, akkor is ha nem látod őket :)
Biztos vagyok benne, hogy beszerzem mind a két részt(ha kijön a harmadik azt is), és elrakom az unokaöcsémnek és unokahúgomnak, mert ez amikor elérik azt a kort remek ajándék lesz! És a könyv nem kér enni, tehát akkor kell még beszerezni, amikor kapható ;)



Kedvenc, kedves idézetek a könyvből:

Az idegen is barát, csak még nem szoktad meg a kinézetét.
132. oldal

Ha ugyanis hiszünk valakiben, nem kell látnunk ahhoz, hogy tudjuk, létezik.
90. oldal

– Miért, nem mindenki Finnországban él? – kérdezte Nikolas.
…
– Nem – válaszolta a fiának. – Vannak, akik Svédországban élnek. És vagy heten meg Norvégiában. De lehet, hogy azóta nyolcan is vannak. A világ óriási.
17-18. oldal

… érezte hogy valami kavarog benne. Az az édes, meleg érzés. A csoda, a remény és a kedvesség érzése, a világ legjobb érzése.
250. oldal


Nikolas már tudta, hogy a koboldok, vagy akik magukban hordják a koboldok varázslatos természetét, csak addig öregszenek, amíg el nem érik azt az állapotot, amikor teljes mértékben elégedettek lesznek azzal, akikké lettek.
236. oldal

Fülszöveg:
Vajon a Télapó is volt kisfiú? Kik voltak a szülei? És hogyhogy nem öregszik? Miért titokban oson be a házakba? És mióta repülnek a szarvasok?! Kik azok a koboldok, és egyáltalán, milyen egy Igazmondó Grimpli?
Ha ezek a kérdések régóta fúrják a te oldaladat is, ez a könyv neked szól. Végre mindent megtudhatsz, méghozzá a leghitelesebb forrásból! Készen állsz, hogy megismerd Nikolas kalandokkal, hóval, csupa lehetetlennek hitt dologgal (és még több hóval) teli történetét? Akkor kezdődjék a karácsonyi varázslat
„A tündérmese és a népmese lenyűgöző, varázslatos keveréke."
Francesca Simon
„Matt Haig visszacsempészi a karácsonyba az önfeledt boldogságot."
Jeanette Winterson

Eredeti mű: Matt Haig: A Boy Called Christmas
Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak
Kiadó: Kolibri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 270
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9786155591556
Fordította: Magyari Andrea
Illusztrálta: Chris Mould
Megjelenés időpontja: 2016. november 2.

Könyv: Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak
Kiadó: Kolibri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 270
ISBN: 9789634370215
Fordította: Magyari Andrea
Illusztrálta: Chris Mould
E-book