A nyerés öröme

Nyerni jó!

Relatíve amúgy bármit, bár már jóval megfontoltabban jelentkezek nyereményjátékokra. Mert, amit nem akar megnyerni az ember, azért minek is játszana? Úgyhogy azért már szűröm, hogy melyik nyereményjátékra jelentkezem. Mert jó könyvet nyerni, de lehetőleg olyat, ami érdekel is.

Ez a könyv @AniTigert érdekelte főleg, és miatta is játszottam, de amikor megnyertem elolvastam a fülszöveget, és egészen jónak tűnik. Ennek ellenére, olvasás után szerintem odaadom @AniTigernek, mert végtére is ő fejtette meg a rejtvényt, én csak beküldtem :)

Köszönöm még egyszer a Tilos az Á Könyveknek, hogy játszhattam, és nyerhettem :D

Még idén - Tervek olvasáshoz

Gondoltam, hogy idén nem állítok listákat, nem fogok kihívásokra jelentkezni, csak úgy bele a vakvilágba olvasok. Amúgy a mondat vége még mindig áll. Nem azért állítottam a listát, mert keretek közé akarom szorítani mit olvashatok. A lista, amit pár napja megalkottam, szimplán azért született, hogy majd év végén tudjam, hogy a tervezetből mennyit olvastam. Folyamatosan kerülnek rá könyvek, ha éppenséggel olyasmik jönnek velem szembe, amiket Mindenképpen szeretnék elolvasni. De azért próbálok a listával haladni.

Amiket a lista tartalmaz:

• 2017-es beszerzések  - az egyetlen kihívás amire feljelentkeztem, az a Amit főztél edd is meg 2017(jelenleg ez összesen 6 könyvet jelent, a 10 tételes listámból ennyi volt vásárolt)
• Ajándékba kapott könyvek – Mert nem véletlen kapom őket, tehát jó lenne azokkal is haladni
• Elmaradt recenziók – psszzz.....nem véletlen nem vállalok már újakat. Próbálom lassan, de biztosan eltűntetni az összes elmaradásomat
• Kölcsön kapott könyvek – ez direkt nem sok. Egyrészt a könyvtár elég jól felszerelt, másrészt meg, jobb lenne a magánkönyvtáramat olvasgatni.
• Könyvtári könyvek – amik a lista állításakor éppen nálam voltak.
• Pár könyv Japánról - mert, jövőre tervben van az utazás, addigra informálódni kell :)

Amivel majd még bővül az év folyamán:

• Születésnapra, karácsonyra kapott könyvekkel
• Ha a könyvtár olyan könyvet vesz meg, aminél felsóhajtok, hogy „mostazonnal”
• Olyanokkal, amiket barátaim megvesznek, és felsóhajtok, hogy „mostazonnal” :D

A lista

Norbert Winney: Sárkányok, farkasok és almák

Hol is kezdjem, a sárkányoknál, a farkasoknál vagy az almáknál? Mindig is úgy gondoltam, hogy ha valaki a klasszikusokat újradolgozza, akkor bátor ember. Mert a klasszikus történeteket mindenki ismeri. Tehát az alap sztori adott, ahhoz, hogy az írót vállon veregessék, hogy „jó volt”, ahhoz kiemelkedően sokat kell letennie az asztalra, tekintve, hogy az alapokat nem ő írta. Nem tudom, hogy vajon teljesen új dolgokat nehezebb kitalálni és megírni, vagy az ilyen átdolgozások a nehezebbek. Persze mindegyikhez kell írói tehetség.

 Nem mondom, hogy ő tehetségtelen, de az biztos, hogy a végére vagy nagyon elfáradt, vagy túl vicces akart lenni. És nem szeretem, amikor az alap tök jó dolgok átcsapnak erőltetett viccességbe.

A sárkányos történet teljesen oké volt! Egyetlen bajom, szimplán a nevekkel van, mert ott már látható volt, hogy vagy nem tud kitalálni jó neveket, vagy „nagyon vicces akar lenni”, csak nem sikerült. Ami annyiból rossz dolog, hogy az egész könyv főszereplőjének van a leggázabb neve, az meg elég sokat van leírva. Tehát magával a sárkányos résszel nem volt bajom, sőt még tetszett is. Bár nem nagyon sikerült rájönnöm, hogy mi lett átdolgozva (azon kívül, hogy a tipikus hétfejű sárkányhoz elmegyek, elhozom a királylányt, dolog volt, csak mondjuk nem volt ott királylány). Tehát nem sikerült rájönnöm az eredetére, de ez volt amúgy a legjobb része a könyvnek!

A farkasos történet, ugyebár Piroska és a farkas utózmánya, amikor Piroska és a nagymama is vérfarkassá válnak, csak az egyik elnyomja a képességet, a másik meg vérfarkas ribi úrnő lesz.(lehet tippelni ki kicsoda :P). Ez már nem tetszett annyira, mint a sárkányos dolog, mert túl sok volt a szenvedés benne. Loson szenved, mert szerencsétlen, mert megharapták, mert bűbáj köti csak hozzá a nőt akit szeret, mert féltékeny, meg mert ezer más problémája van. A vérfarkasok meg szimplán gázak a történetben. Szimpla ösztönlények, akik csak Piroskát akarják megkettyinteni, és mivel ő nagy ribi, hát, aki harcban nyer, az hál vele egy hónapig. És kb. ezzel elmeséltem a mese lényegét. Nem mondom meg mi a vége, de happy end. Már akinek.

És akkor az almák. Adott, hogy a Hófehérke történetet keresztezed a hamupipőkével, veszel egy asztrális kivetülős tükröt, egy beszélő hegyet, hét lökött törpét, két kristálykoporsót, egy narcisztikus herceget, rumot és három tetszhalottat. Nos, ezt összekevered és tádám kész is a történet. Egyrészt, eleve rühellem a Hófehérkét, mint mese, sosem bírtam, tehát az átirata sem tetszett annyira. Bár ebben Hófehérke nem csinált semmit a tetszhalottság és a végén a csókolózás és éneklésen kívül. Láthatóan az író itt már elfáradt, mert kicsit túl van tolva a narcisztikus herceg is, a falon őrködők párbeszéde, és a királynő-tükör párbeszédek is, már a „túl vicces” kategória. Amikor már maximum kínodban röhögsz. És amúgy az egész sztori katyvasz lett, mindenki mindenhova ment, mindenfélét csinált, de valahogy nem állt nekem össze teljes egésszé. Ha egy jelzővel kéne illetnem: erőltetett.

Belbecs: 2,5/5

A könyv egészében, egy remek alap ötletre épült. Csakhogy az első történet után elkezdett a színvonal lefelé menni. Namármost az első sem lenne nálam 5 csillag, az utolsóra meg, csak szívjóságból lehetne 1 csillagot adni. Jobbra számítottam, jobbat szerettem volna! Viszont a cím nagyon bejön!

Külcsín: 4/5

A borító nagyon jó lenne, ha nem menne ki a szöveg, a fehér margóra. Így kicsit bután néz ki szegényke. Elgépelések voltak a könyvben, néha felszaladt a szemöldököm, de nem volt igazán vészes a dolog. Ennél jóval, több hibával rendelkező könyvet is olvastam már. Itt nem volt, annyira gáz a dolog. Ennek ellenére, persze az ideális az lenne, ha nem lennének elírások stb.

Fülszöveg:

Közhírré tétetik!
Aki megmenti a királylányt a sárkánytól, elnyeri a kezét és vele a fele királyságot!

Vízfüttyő Loson a nincstelen tizenhárom évesek magabiztosságával vág neki a kihívásnak, hogy egyik kalandból a másikba csöppenve egy életre elköteleződjön az izgalmak mellett. Mesés környezetben játszódó fordulatos kalandjai során sárkányokat tüzel fel, boszorkányokat cselez ki, farkasemberekkel néz farkasszemet, királyokkal alkudozik, lovagokkal és törpékkel akasztja össze a bajuszt, sőt magával a Nagy Kaszással, a Halállal is meg kell küzdenie.
Humorban bővelkedő történetei különleges, ám ismerős világának különböző szegleteibe kalauzolják el az olvasót, Óperencián innen és túl…

A sorozat első kötetében Vízfüttyő Loson három kalandját izgulhatjuk végig.

Eredeti megjelenés éve: 2016

Könyv: Norbert Winney: Sárkányok, farkasok és almák

Kiadó: Athenaeum

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 320

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789632931609

Borítószerelem! (1.)

 Ez a szó, lefedi azt, hogy: olyan könyv, amit akár csak azért is kézbe vennék, hogy tapogassam, nézegessem, és kiállítsam a polcomra. Mert, nem szimplán szép, hanem gyönyörűséges borítót kapott.  Azok a könyvek, amik szemrebbenés és kézremegés nélkül megkapnák az 5/5 pontot a külcsínre, mert olyan műremekek.

+jóság, ha éppenséggel a belbecs is jó. Nos, most összeszedtem pár szembejövő és nagyon-nagyon tetsző borítót!

Egyezzünk meg, hogy az Agave kiadónak, borzalmasan jó borító tervezője van. Remélem meg is tartják. A legtöbb könyvnél ugyanis a legtöbb moly felsóhajt, hogy hát igazándiból tökmindegy mi ez, kell! Kell kategória, mert egyszerűen gyönyörűséges.

Pl: a Tükör és füst, számomra nem volt egy nagy élmény, nem is kellene, de ez a borító biztosan több emberhez juttatná el a könyvet, mint a régi tette. Mert, hazudik az, aki azt mondja, hogy egyáltalán nem befolyásolja a borító. Vannak emberek, akik nem az alapján választanak, de igenis van borító amit kedvet teremt, a könyv olvasásához, és van borító ami annyira gáz, hogy kézbe sem veszed.

A Hygge, a borítóval fogott meg először, aztán a tartalom vélt jóságával. Most már itt csücsül és várja, hogy olvassam. Nem mellékesen tapizható a borítója, dombor nyomott meg minden. Tehát akkor is kiraknám a polcra nézegetni, ha amúgy sz*r lenne. Majd nyilatkozom hamarosan milyen :D

Nem tudom, hogy ki találta ki, hogy a tapizható legyen a ruha és a cím a könyv borítóján, de extra puszi és csókban részesül. Amúgy is annyira aranyos a könyv, de még ilyen extra cukisági faktort is raktak rá. Persze, hogy szerelembe estem :D

Filmes hétvége!

Ugyan eldöntöttem, hogy itt a három napos hétvége, és csak olvasok és olvasok, végül olvasáshoz nem jutottam annyira közel. Maradtam a film nézésnél. Úgyis annyi film várt már a várólistámon ezer éve, hogy meg legyen nézve.

Vaiana (2016)-val kezdtem, mert éppen akkor ehhez volt hangulatom. És végre egy Disney, amiben mind a két szülő a végén is él! Ahol végre a főhős szimpatikus volt, a mellék főhős szintén, bármennyire is nagyképű, és az állati „segítség” is cuki volt. Szép és kerek történek, szerintem átlagos énekléssel, ebben nem volt annyira zavaró, amikor énekelt. Sőt az éneklő rákot is bírtam! Úgyhogy ez maximálisan hozta, amit elvártam tőle. Független, hogy a Vaiana-ról nekem valahogy mindig a Vianni jut eszembe, az meg egy bolt :D Nem tudom miért nem maradhatott szegényke Moana.

A graffaló (2009), A graffalókölyök (2011) és a Bot Benő (2015)-t így egy huzamba sikerült megnéznem, már másnap azt hiszem. Hát...nekem könyvben jobban bejönnek, viszont azért jó is, hogy meg lett „rajzfilmesítve”, mert jó... csak a könyv jobb és kész :P

Maximum Ride (2016), most azt nem tudom, hogy a könyv is ekkora szar, vagy csak a film sikerült ennyire pocsékra. Egyrészt, ha nincs meg a kellő költségvetés egy olyan filmre, ami tudja, hogy effekteket fog használni (hisz nem tud szárnyas színészeket szerezni :D), akkor inkább ne csinálja! Borzalmasan rosszak az effektek, és mivel elég sok rész van, amiben erre építenek, végtelenül buta látványvilága lett az egésznek. Gagyi, no! És akkor a történetről csak annyit mondanék, hogy nem tudom mi történt a filmbe, mert se eleje, se vége, se közepe nincs. Pár szárnyas emberkét megszöktetnek kiskorukba, azt otthagynak, azt értük mennek, aztán kimentik a haverjukat. De kb. nem csinálnak semmit sem, csak repkednek, meg agonizálnak, hogy szar a világ. Aztán, hipp-hopp, egy emlék... menjünk New Yorkba.... és ennyi vége a filmnek. Tehát he? Nem tudjuk meg kik ezek, miért van szárnyuk, miért nevelték mutánsos kórházba és ketrecbe őket. Nem tudjuk, hogy a gyökér srác, miért lett gyökér, bár ez az egy sejthető. Nem tudjuk mióta élnek a távolba, és mit csináltak ott, hogy mit akarnak. És még hetvenmillió kérdés, amire a film nem ad választ. Tudnom kéne, hogy most akkor a könyv is ilyen „nebameg” a közepétől induló, vagy ott azért tudjuk ki kicsoda, és micsoda, és miért.

Assassin's Creed (2016). itt viszont egyértelműen olvasni akarom a könyvet! Amúgy itt is volt egy csomó kérdőjel, de legalább az effektek a helyükön voltak, és volt egy keret történet, és volt értelmes történetszál, és nem csak úgy „hahó itt vagy, ez van, csináld”. Tehát egyszer érdemes megnézni, aki kis akciófilmre vágyik. Nekem bejövős volt, meglátjuk, hogy majd a könyv mennyit ad hozzá.

Érkezés (2016), ami után szintén várólistás a könyv is. Nagyon tetszett, elgondolkodtató volt, és kicsit zavaros, ami a végére azért borzalmasan sokat tisztult. Azt hiszem több ilyen film kellene, aminek elég sok mondanivalója van, és ami végig képes fenntartani az érdeklődést és a figyelmet.

Tehát igen, olvasni nem nagyon olvastam, de megnéztem sok filmet, amik már régóta arra vártak, hogy megnézzem őket. És persze még mindig itt van pár a várólistámon... :D

A számolás joga (2017) 

Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet (2016)

Inferno (2016)

És persze moziba kéne megnézni... :

A Kör (2017)

Vén rókák (2017) 

A galaxis őrzői 2 (2017)