Veronica Roth: A beavatott

Fülszöveg:

EGYETLEN DÖNTÉS
alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid
EGYETLEN DÖNTÉS
meghatározhatja az értékrendedet
EGYETLEN DÖNTÉS
örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges
EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL
Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.


Vélemény és miegymás:

 Először is kiemelném, hogy recenziós példány, és köszönöm a Ciceró Kiadónak a lehetőséget, hogy elolvashattam :) Nem biztos, hogy amúgy mostanában sikerült volna sort kerítenem rá.
Na akkor, a borító nagyon tetszik, abba bele is szerettem rendesen. Őszintén a hossza először egy kicsit feszélyezett, nekem egy könyv általában kétszáz oldal körüli (attól még nem félek), ez meg négyszázhuszonkilenc oldal, úgyhogy dupla annyi.  Aztán megijedtem mert egy trilógia első része, és féltem hogy ott függni fog csak úgy a vége, hogy és ...azt nem szeretem, pláne, hogy manapság ki tudja kiadják-e minden részét egy sorozatnak. Ennek remélem igen!
Disztópia, elég elkeserítően pocsék világrenddel. Próbáltam rájönni, arra hogy miért alakult ez a besorolás náluk, és ki volt az aki azt hitte, hogy ebben van ráció, mert nincs. Mert ahogy mondta is Tris, az a normális ha mindenkiben mindenből van. Legyen bátor, legyen őszinte, legyen önfeláldozó, barátságos és művelt, az egység lenne a jó nem széttagolás. Legalábbis logikus gondolkodás szerint.
Nagyon tetszett ez a szimulációs dolog is, ami a bátorságpróbáknál volt, bár már lehetett sejteni, hogy ott lesz majd gubanc pláne, amikor még Tris anyja is kéréssel fordul a lánya felé, hogy beszéljen a bátyjával. Tehát azért a könyv felénél lehetett tudni, hogy mi lesz a gubanc.
Pasik: Négyest imádom, nagyon aranyos, mellékesen mivel ugyebár Tris a főhős, folyamatosan kombináltam, hogy kivel fog összejönni :D Vagy még két srácra sikerült olvasás közben rámondanom, hogy ja tuti az lesz...Négyesre egy csomó ideig nem gondoltam, ezek a szerelmi ügyek nekem magasak :D
Tehát tetszett annak ellenére, hogy az alapelgondolást nem értem. De hát lehet  a folytatásokban majd felvilágosul előttünk a homály :D

Kedvenc szereplő: Négyes
Utálom szereplő: Eric (szerintem egy egoista, talpnyaló :P)
Akit megsirattam: Al

Helyszínek: Nagyon tetszett a Bátrak központja meg a beavatás fázisai is. Mondjuk azért elég frusztráló közeg az. Na mondjuk a Műveltek makulátlan bázisa sem egy felemelő látvány :P Valószínű, hogy a Barátságosok kis tanyái a legjobbak :D

Mi lennék, ha ott élnék abban a világban:
Bátor: Nem, semmi esetre sem, nem vagyok egy bátor jellem.
Őszinte: Hát kérdéses, azért én sem vagyok mindig az...
Művelt: Ha ezt mondanám egoista lennék :P
Önfeláldozó: Egy kicsit
Barátságos: Ez is egy kicsit
Biztos én is mindegyik vagyok, egy kicsit mindből, egyikből se túl sokat. Az egészségtelen volna ;) Úgyhogy feltehetően csoport nélküli és kivágnának a fenébe :D

Nyakigláb Apótól, Kedves Ellenségemig!

Nyakigláb Apó

Ismertető:

A népszerű amerikai író világszerte ismert leányregénye nyolc évtizeddel ezelőtt jelent meg először. Az árvaházi kislány boldogulásának és szerelmének kedves humorral átszőtt története az eltelt évtizedek alatt semmit sem veszített frissességéből, bájából. A népszerű regényt az író illusztrációi díszítik. A század elején megjelent első kiadás szövegét – amelyet Altay Margit fordított – Borbás Mária frissítette, tette korszerűvé.

Vélemény is miegymás, de csak azoknak akiket nem zavar, hogy spoilerezem:

Miért olvas egy 26 (jaj istenem, de öreg leszek idén), tehát egy majdnem 26 éves lány pöttyös könyveket? A kérdés amúgy bugyuta, mert hát miért ne olvashatna? De, hogy miért olvastam én? Van egy kolléganőm (több is), és ő ajánlotta, sőt a kezembe tuszkolta, hogy ezt nekem mindenképpen el kell olvasnom mert Ő szereti. Rémlett, hogy nekem is megvan a könyv, valahol biztos amúgy megvan, azóta sem találtam meg, de a molyos adatbázis szerint tulaja vagyok neki. Tehát megkaptam szépen, olvasásra, hát akkor olvastam is. Tünemény egy könyv, és ha én tini koromba szerettem volna olvasni, akkor biztosan az egyik kedvencem lett volna, így is amúgy újra olvasós, tehát ha egyszer meglelem a sajátom akkor újra lesz olvasva.

A történet nem túl bonyolult, Judy levelein keresztül ismerjük meg az árvaházból kikerült lány főiskolai évet, ahogy ezt egyedi mód kommentárja Nyakigláb Apónak, az ismeretlen támogatónak. Beleértve a szerelmi életét is, ami van, méghozzá Jervis úrfi személyében, akiről én úgy az első felbukkanása óta tudtam kicsoda, és, hogy feltehetően ez a kettő majd szépen össze fog melegedni. De még mennyire, bár megjegyezném egyik sem túl egyszerű jellem. Minden esetre érdekelt volna, hogy milyen fejet vág Jervis amikor Judy leveleiben kifejti, mennyire szimpatikusnak találja, no persze nem tudva, hogy Jervisnek ír! Másik tünemény, Judy rajzai amivel a történeteit szemlélteti, hát az megmosolyogtató volt mindig :D

Tehát szerettem, tiniként jobban szerettem volna, de így is kedvenc marad.

Kedves Ellenségem!

  Ismertető:

Mi nehezebb? Száztizenhárom árva gondját viselni, egy árvaházat eligazgatni minden szakmai tapasztalat nélkül – avagy puhára főzni, mosolyra fakasztani egy mogorva, goromba, ámde tiszteletre méltó skót orvost?
Nos, ennek csak Sallie McBride, e „kétfrontos” küzdelem szenvedő alanya a megmondhatója. Szerencsére kudarcairól, győzelmeiről rendszeresen tájékoztatja legjobb barátnőjét, Judyt, az immár révbe ért egykori árvaházi növendéket.

Vélemény és miegymás:

Ha már Nyakigláb Apót elolvastam akkor adta magát ez is. Még mindig elgondolkodtató a tény, hogy gyerekkönyvtárban van. Persze a másik folytatása de! De semmi gyerekeknek való nincsen benne, legalábbis szerintem inkább ifjúsági, de nem gyerek. Nekem pont jó. Megszakításokkal olvastam, mert van egy rossz szokásom, miszerint sok könyvet olvasok egyszerre, és még közben mást is csinálok, így kicsit elhúzódott az olvasása. De nagyon jó könyv volt, tetszett ahogy az árvaház szépült, ahogy reformokat akart bevezetni Sallie, és ahogy a doktorról beszélt. Vannak titkok amiket ő sem tudhatott előre, így voltak félreértések de itt is lehetett sejteni, hogy végül ki kire talál rá. Judy ugyebár révbe ért, most Sallien a sor. Egyrészt az árvaházi reformok, szülők keresése az árváknak nem is olyan egyszerű! De megannyi ember segít ha baj van, ezt Sallie is meglátta amikor az otthon kigyulladt. És elég egy tűz, hogy rájöjjön kit is szeret :) Aranyos volt. Szerettem.

Hogy fogok-e olvasni még a szerzőtől?
Feltehetően igen.

Hogy megszerettem-e az írásait?

Igen nagyon, és feltehetően a fordítóknak is sokat köszönhetünk, mert hát nem minden a jól megírt mű, ha rosszul van fordítva. 

Bill Laws: Ötven növény, amely megváltoztatta a történelmet

Fülszöveg:
A növények mindenütt jelen vannak, olyan megszokott jelenségei a bennünket körülvevő világnak, hogy ritkán vesszük észre jelentős hatásukat a mindennapi életünkben. A növényekből készítjük bútorainkat, ruházatunkat és a papírt, de használjuk őket építkezéshez, fűtéshez és gyógyászat céljaira is. De az élelmezés terén teljes mértékben rájuk vagyunk utalva – még ha húst fogyasztunk is, az állatok, amelyek szolgáltatják azt, növényekkel táplálkoztak. Emellett a növények állítják elő az életfolyamatainkhoz nélkülözhetetlen oxigént is.
Az Ötven növény, amely megváltoztatta a történelmet című könyv látványosan mutatja be azokat a növényeket, amelyek a legnagyobb hatással voltak az emberi civilizációkra. Szó esik termesztett gabonákról, mint a rizs és a búza, amely az emberiség nagy részét táplálják, és olyan fűszer- és gyógynövényekről, amelyeket nagyra értékelünk gyógyító hatásuk vagy különleges zamatuk miatt. Ez roppant érdekes könyv különböző korok gazdasági, politikai és társadalmi eseményeinek tükrében veszi sorra azokat a növényeket, amelyek az emberiség számára a legfontosabbnak bizonyultak a történelem folyamán.

Külcsín:
Mert nekem akárki akármit mond, egy könyvnél igenis számít az, hogy mégis hogyan néz ki. Még a Libriben láttam meg a könyvet, és akkor meg is jegyeztem, hogy ez kell nekem. Mert annyira szép a kivitelezés, hogy vonzza a tekintetet, és engem eleve érdekelnek a növények is, a történelem is, hát mi kellene még?
Már ott belelapoztam a könyvbe, és gyönyörű. De komolyan, annyira szépen és igényesen állították össze! És amikor megláttam, hogy a könyvtár megvette, hát rögtön rávetettem magamat ;)

Belbecs: 
És most, hogy végeztem az olvasással, már azt is tudom, hogy tényleg jól lett ez megírva. Ha eltekintek attól a pár elgépeléstől aminél a hajam téptem. Tényleg csak pár volt, de az nagyon rossz helyen.
No tehát, ugyebár ötven növény volt, némelyikkel egyetértettem, hogy na ez tényleg nagyon ide való, némelyiknek én nem tulajdonítottam akkora történelmi jelentőséget. Az alkoholokat relatíve szerettem volna átlapozni, mert annyira nagyon nem érdekelt, de ha valamit olvasok azt rendesen teszem, úgyhogy azokon is átrágtam magamat. A teás rész mondjuk semmi új dolgot nem mondott, de egy teljesen laikusnak biztosan mond, nekem azért teában már van előolvasásom (nem is tudom hány teáról szólót olvastam már!).

Növény ami meglepett, hogy szerepel a könyvben:
Bors: én annyira nem érzem ezt jelentősnek, még így elolvasva sem. Persze hozzá kell tennem, hogy azért a mai világban már nincs akkora jelentősége szerintem.

Növény ami meglepett, hogy:
Vanília: Hogy ez mennyire bonyolult növény, hogy mennyi ráfordítás kell, hogy vaníliából vanília legyen. És, hogy ez orchidea valójában!

Növények amik adták magukat, hogy bekerülnek a könyvbe:
Rizs, burgonya, búza, kukorica. Ezeket amúgy el is vártam, hogy belekerüljenek, élelem nélkül nincsen történelem sem. Nincs ember sem. Érdekes volt, hogy hogyan nemesedtek a növények, és hogy kerültek egyik helyről a másikra, míg meghódították az egész világot.

A könyv tehát maga nemében szerintem egy nagyon jó könyv, érdemes elolvasni azoknak akiket a történelem, a gyógynövények, vagy csak úgy a növények érdeklik.

Diana Wynne Jones: A másik palota

Megjegyezném, hogy ugyan szép ez a borító, de nem a leglényegesebb momentum van kiemelve. A palota tetszik is rajta, köze is van a történethez, de a ludok: remek, kb ilyennek is képzelem el, Rollo, a kobold, szintén eltalált, de Petert nem ennyire nyálas képűnek gondolom. Oké, hogy szerencsétlen, de azért na! Charmain, meg...hát nem tudom valahogy nekem nem így jött le. De oké, nem minden a borító, de azért majd berakom az angolt az valahogy szebb.

A történet amúgy nagyon jó. Főleg mert sok benne a könyv, van benne királyi könyvtár is, és persze Howl. Az Égi palota után amúgy elsőre amikor Lelenc megjelent felkiáltottam, hogy biztos ő Howl, de nem. Amikor megjelent Sophie, Morgan és Angelus, akkor már lehetett gondolni, ki is a varázsló. Nem mellékesen ott veszekedtek és Sophi ki is mondta, hogy Angelus Howl. Angelus viszont egy kb. hat év körüli, arany fürtökkel megáldott, selypítős csoda. Ahányszor feltűnt, olvasás közben nevethetnékem támadt, egészen míg nem kezdett túl izgalmas lenni a történet. Viszont így megmaradt az, hogy végig azt kérdeztem, hogy ha Lelenc nem Howl, akkor Lelenc kicsoda? Persze a végére erre is választ kaptunk.

Kedvenc jelenet: Sok volt, Peter nagyokat alkotott Charmain-nel együtt. Pl. a mosogatás, vagy mosás is igen mulatságos volt. Vagy pl. a ház felfedezése.
Legjobb helyszín: A ház. Igen, a ház amire vigyáznia kell a lánynak. A kis ház ahol nem mindegy hogy fordulsz és nyitod az ajtót, mert kerülhetsz a múltba, a világ másik felére, elég ha jobbra fordulás helyett balra mész. Tehát a ház ami időben és térben is elvan ferdítve.
A könyv hőse: Calcifer, hát igen, azért a tűzdémon az tűzdémon ;)
A könyv pancserei: Charmain és Peter. Mind a ketten egyedül szerintem elég életképtelenek, együtt azért egész jól elboldogulnak.

Kiszámítható karakter: Az inas féle, aki mindenkinek szürke és jellegtelen volt. Annyira úgy volt megírva, hogy annyira, de annyira lehetett tudni, hogy csak úgy tesz mintha jellegtelen volna, de valójában nem az.

A könyvtár: Tetszett a leírás, bár túl sok dolog nem történt ott :( Pedig én örültem volna egy kicsit több könyvtáras résznek. Ennek ellenére, azért a könyv címek, akár itt akár a varázslónál, igazán érdekesek voltak.

Jah igen, a legviccesebb könyv: Az ráolvasásoknak könyve. Charmain végül is csak egyet akart varázsolni, amit sikerült vagy hat varázslatból összehoznia, mert a könyv kénye kedve szerint lapozza magát :D

Diana Wynne Jones: Az égi palota

Az egész könyvnek van egy Aladdin beütése. Mert adott egy szegény legény valahol a sivatagban, aki arról álmodozik, hogy valójában elrabolt herceg, bár azt maga sem tudja megmagyarázni, hogy akkor miért is hasonlít annyira a szőnyegkereskedőre, és miért is szőnyegkereskedő maga is?
Amúgy a borító nagyon el lett találva, nagyon tetszetős lett, bár a könyv feléig nem értettem, hogy ki az őszhajú csávó és miért van egy macska benne. Aztán közelebbről látható, két macska van. No de tényleg csinos a borító, ennek jobban sikerült, mint a Vándorló palotának.

Végig kerestem és hiányoltam a szőke varázslómat, aztán csak meglett. De azért milyen már, hogy a saját gyerekére azt mondta, hogy csúnya. Nehéz elképzelni Mr. Pendragon gyerekét rondának... És feltűnt Calcifer is és mindenki, és happy lett a vége.
Minden esetre ami nagyon tetszett az a kacifántos mézes-mázas néha már csöpögő udvariasság amivel Abdullah mindenkit levett a lábáról :)

A könyvet a Diana Wynne Jones emlékolvasásra olvasom. Tavaly hunyt el az írónő :(