Éric Faye: Nagaszaki

 Szerintem én még nem olvastam 112 oldalas könyvet 5 napig. Mondanám, hogy azért tartott olyan sokáig ez a könyv, mert mérlegelni kellett a leírtakat, vagy olyan mélyenszántó volt, hogy sok gondolkodni valót adott...de nem. Azaz igazság, azért tartott 5 napig az olvasás, mert untam. És csak, mert 112 oldal, ezért nem hagytam abba, mondván, hogy ezt azért el lehet olvasni, és hátha jobb lesz.
 De nem igazán lett jobb.
Innentől csak az olvassa, akit nem zavar az, hogy relatíve összefoglalom, hogy mi volt a könyvben és lelövöm az összes... izé, nincs nagyon mit lelőni, de azt mindet lelövöm.

 Lehetett volna ebből egy teljesen jó könyv, mert az alap sztori tetszett. Érdekes lehet az embernek beleélni magát abba, hogy valaki ott él a házában, és ő maga nem is tud róla. Érdekes az ahogyan erre rájön, és az hogyan buktatja le a betolakodót. Ez még egyrészt para, másrészt egy érdekes sztori lehetett volna, ha írtak volna belőle egy rendes regényt mondjuk.
 A főhőst eleve nem szerettem. Egyiket sem. Merthogy kettő is van. Van ugyebár a tulaj, aki észreveszi, hogy éppenséggel valaki dézsmálja a kajáját. Elmeditál a dolgon, végül vesz egy webkamerát, hogy figyelje a saját házát és így rájöjjön arra, hogy ki a betolakodó. Nos a férfi embert (tulaj), eleve nem tudtam kedvelni, mert 1. nem zárja a háza ajtaját, ez relatíve felhívás keringőre. 2. Csak úgy elvan az élettel, és nem tűnik fel neki, hogy van egy potya lakó..... 1 évig!! :D 3. Miután feltűnik, és lebuktatja, és ráhívja a rendőröket, rögtön megbánja... - igen b+ találja már el mit akar. 4. Úgy van továbbra is az életben, semmi nem változik, csak annyi, hogy elköltözik, mert itt már para neki lakni, hisz nem tűnt fel neki a vendége. Őt pofán csaptam volna.

 A másik főszereplő, a nő aki beköltözött az emberünkhöz, lazán egy éve ott dekkol. Őt meg a nagy szentimentalizmus vitte oda, és mert nem volt hol laknia. Amúgy egyrészt, csodálom, hogy egy évig el tud úgy élni valakinél, hogy annak nem tűnik fel. részben persze azért, mert az akinek feltűnhetne annyira tutyimutyi, hogy semmi nem tűnik fel neki. Másrészt viszont őt se nagyon értettem. Van persze sztori, hogy miért pont oda ment, miért élt ott, és hasonlók, de ettől még nem értem meg jobban. Nem akart munkát keresni - mert öreg. És elhitette magával, hogy ott elélhet örökké. Tehát nem volt vész terv. Értem én, hogy egy év után már azt hiszi SOSEM bukik le, de na. Tett egy csomó lépést amit már tutyimutyi is észrevett (tehát jó nagy hibák).

 Összességében: Nem tetszett, nem fogott meg, nem szerettem. Elolvastam, bár többször gondoltam rá, hogy leteszem. De csak 112 oldal volt. Tanulság: A túl filozófikus regények nem nekem valók. Vagy ez konkrétan nem nekem volt való... Molyon sokaknak tetszik, egészségükre! Biztos lehet szeretni, de mi nem lettünk barátok.

Fülszöveg:
A minden kilengéstől mentes lekottázhatóan szabályos életét élő agglegény apró kis változásokra lesz figyelmes a lakásában: távollétében élelmiszerek tűnnek el a hűtőszekrényből és néhány tárgy elmozdul a helyéről. Alig észrevehető az egész, a gyanú mégis arra sarkallja, hogy webkamerát szereljen fel, amelyen keresztül munkahelyéről szemmel tarthatja a konyháját. Így derül fény az események okára…
A szerző a japán metszetek mértéktartásához és kifejező erejéhez hasonlítható egyszerűséggel, mégis csodálatra méltó gondolatgazdagsággal vezet végig a történeten. Az életszerűvé tett abszurd helyzet egyén és környezete viszonyának elemzésén kívül módot ad korunk számos társadalmi problémájának felvillantására is. A tartalmi és formai erények mellett a rövid regény további érdeme az alapigazságok megkérdőjelezése, a lenyűgöző emberismeret és az őszinteség.